Bejelentés



Zvada László
Író, PPG pilóta

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Zvada László - Zanubia szíve




9. fejezet
Furcsa, dallamos párbeszéd hangjaira eszméltem. Fejem iszonyatosan zúgott, de máskülönben egészen jól éreztem magam. Kinyitottam a szemem. Valami barlangfélében ébredtem, vastag bundába becsavarva. Sebeim kékes árnyalatú levelekbe kötözték, alóla helyenként kilátszott egy rózsaszínes virágszirom. Ismerősnek hatott számomra ez a virág, de egyelőre túlságosan zavarosnak tűnt minden, semmint hogy emlékezhessek arra, hol is láttam már ezt.

Egy pillanatra azt gondoltam, hogy ez mind csupa hazugság, én most ismét a Specnaz-kiképzésen, egy karéliai túlélőtáborban vagyok. Ahogy kezdett kitisztulni minden, rá kellett ébrednem, hogy annál sokkal rosszabb a helyzet. Idegenként, egy idegen helyen, feltehetően idegenek foglyaként kell megtalálnom a következő logikus lépést.



Egy különös, kopasz fej került látóterembe. Egészen emberi kinézete volt, vékony fekete szemöldökkel, barna íriszű szemmel, sasorral és vastag, húsos szájjal. Valamit kérdezett azon az idegenszerű dallamos nyelvén, majd rám mosolygott. Én erőtlenül visszamosolyogtam, amitől valahonnan egészen emberi, nevetésféle hangokat hallhattam. Erre nem számítottam. Korábban mondta ugyan Conrad, hogy a Zanubián emberek élnek, de egészen más szembe találkozni egy idegen bolygót benépesítő emberekkel, mint pusztán tudni róluk. Ránéztem a bekötözött sebeimre, majd a kötés alá kukkantottam. Kerestem a vöröses, gyulladt bőrfelületet. Nem találtam, csak némi sebszéli bőrpírt, ami teljesen elhanyagolható a korábbi elfertőződött sebszélekhez képest. Ekkor belém hasított a felismerés. Én bolond! A sebeimbe tekert rózsaszín virágszirmot már megismertem, mikor nekiestem, és rózsaszín nedve a sebeimre fröccsent. Ezeken a területeken a gyulladás nem terjedt tovább, mégsem ismertem fel a nyilvánvaló tényt; gyógyító hatása lehet! A virág leveleit használták sebkötözésre. Egészen felvillanyozott a tudat, hogy talán mégis fel fogok épülni ebből az idegen fertőzésből.
- Írtszet! – szólt hozzám a sasorrú kopasz, rámutatva a sebemre. –Írtszet!
Nem értettem. Erre tagoltan hozzátette – Írt szet!
- Írt szet? – ízlelgettem a szavakat. Hevesen bólogatott. Megfogta a karomat, majd félrehúzta a csuklómon a kötést. Rámutatott a sebre:
- Szet! Írtszet! – ismételte.
- Szét? – kérdeztem vissza. Bólintott. –Szet! Írtszet! – jelentette ki határozottan, majd furcsa, dallamos nyelvén elhadart valamit, amiből kivettem egy ismerősen csengő szót. „Kús” Feltűnt még valami. A szó kiejtése közben szélesen gesztikulálva körbemutatott, mintha ez a „kús” lenne a teljes világuk. Ettől izgatott lettem. Valahonnan ismerős ez a szó! És ez a szó jelenti számukra a teljes életterüket. Megpróbálkoztam egy másik fogalommal.
- Zanubia?
- Zunbiha! – hevesen bólogatott, majd széttárta karját – Zunbiha! Kús, napata! – nézett rám sokatmondó tekintettel. Ekkor a tarkopasz fejű idegen felállt, ismerős módon mellére tette két kezét, meghajolt, és mint aki jól végezte dolgát, eltűnt a látóteremből. Helyébe egy csodálkozón tágra nyílt őziketekintet jelent meg előttem. Egészen megnyugtatóan hatott rám ez a barna szempár, és a hozzá tartozó lágy, nőiesen bájos arc. Az archoz tartozó finom, törékeny test karjai gyengéden visszanyomtak az ágyba, majd egy nedves virágszirmot fogott hevesen sajgó homlokomra. Ettől a kedves, gyengéd gondoskodástól kellemesen elgyöngültem, és hagytam, hogy a bájos teremtés ápoló karjai között nyugodt álomba ringatódjak. A lány lágyan csengő hangján egy furcsán hangzó, mégis dallamosan szép dalt dúdolt, ami végül mély álomba hipnotizált engem.

Furcsa motoszkálásra ébredtem. Lepillantva, a lány az ágyékomnál térdelt, felhúzta a takarót, és zavart, mégis kíváncsi tekintettel nézegette legkényesebb testtájamat. Mikor észrevette hogy felébredtem, rémülten rám pislogott, majd zavarában elengedte a takarót és kezét a szája elé kapta. Láthatóan megijedt, hogy rajtakaptam. A helyzet annyira komikusan hatott és annyira intim légkör érzetét teremtette bennem, hogy önkéntelenül is rámosolyogtam. Ettől a félős pironkodása lassan alábbhagyott. Visszamosolygott, majd mondott valamit, amit nem értettem. Értetlenségem látva tagoltan újra kiejtette a szót, majd mondott még valamit. Nem volt kedvem rejtvényekbe bocsátkozni, ehelyett a lány kezére tettem a kezem. Ettől ő megijedt, el akarta kapni a kezét, de érezve megnyugtatóan meleg érintésemet, meggondolta magát, és boldogan rám mosolygott.
- Arka – helyezte másik, szabadon lévő kezét a mellkasára. Feltűnt, ahogy hegyes mellbimbói szinte kiszúrták vékony tunikája elejét. Ő is észrevette tekintetem villanását. Ettől egy apró boldog kis pír jelent meg gyönyörű arcocskáján.
- Arka? – ismételtem meg, nem értve a szó jelentését. Erre ő megfogta a kezem, majd mellkasára helyezte.
- Arka - jelentette ki szemernyi kétséget sem hagyva a felől, hogy ez az ő neve. Bevallom, eléggé izgalmasnak találtam a helyzetet, ahogy Arka lágy mellei közé szorította a tenyerem. Nyeltem egyet, mielőtt elismételtem – Arka! Ezután ő az én mellkasomra tette a kezem, és kérdőn rám nézett.
- Adam – mosolyogtam rá. Erre ő áhítattal elismételte – Adam! – majd ránézett a takaróra, ami alatt a legkényesebb testrészem bújt meg tekintete elől. Kacagva kérdezett valamit, amit nem értettem, de sejtettem mire akar kilyukadni.
- Ő is pihenni szeretne. Még… - válaszoltam, amitől Arka mosolyogva rám nézett. Ekkor tudatosult bennem, hogy Arka a vékony ruhájában ugyancsak fázik. Mit tehettem volna? Gyengéden magam mellé húztam őt a jó meleg takaró alá. Jéghideg lábacskáit azonnal a combomra tette. Majdnem felsikoltottam, annyira készületlenül értek jeges talpacskái. Végül inkább elmosolyodtam a helyzet komikumán. Ő persze ledéren visszamosolygott, majd fenekét egészen közel nyomta ágyékomhoz. Azt hiszem szinte azonnal szívembe zártam ezt a kedves, pajkos teremtést.



Nehezen, küzdve, hogy ne legyek tiszteletlen ezzel az ismeretlen törzs, számomra megismert nőtagjával szemben, próbáltam elrejteni gerjedelmem, és inkább aludni próbáltam. Nehezen ment.

Mikor felébredtem, Arka már javában körülöttem sündörgött és titkos, huncut mosolyokkal tette számomra nyilvánvalóvá, hogy ő is épp arra gondol, amire én. Mikor sebeimet átkötözte, a lehető leggyengédebben viselkedett, miközben csodás, megnyugtató hangján újabb dalt dúdolt. Ettől egészen kábulatba estem. Amikor elkészült sebeim bekötözésével, még valami fura ízű löttyöt is belém diktált, de az utolsó kortyok után szinte már aludtam is. Egészen erotikus álmom volt. Az éjszaka kellős közepén ébredtem.

Arka ismét ágyékomnál kuporgott, kitakarva testem, asszonyi vágyakkal gyönyörködött a látványban. Mikor észrevette hogy felébredtem, ezúttal egyáltalán nem riadt meg.
Rámosolyogtam, és roppant izgatónak találtam a helyzetet. Hímtagom is így vélhette, mert Arka szeme előtt kezdett férfias pozíciót felvenni. A lány persze észrevette, hogy valami nincs rendben, ezért letekintve ismét megszemlélte ágyékomat. Elkerekedett szemekkel, örömtől átszellemülten nézett ismét rám. Biztatóan rámosolyogtam. Ezt Arka tökéletesen értette, és kissé túl óvatosan, de azért kézbe vette fickósodó szerszámom fölött az irányítást. Először csak lágyan végigsimított rajta. Szinte beleremegtem az izgalomba. Ettől elmosolyodott, és erősen, szakavatott mozdulatokkal megmarkolta gerjedelmem tövét. Láthatóan volt már dolga előttem férfival, mindenesetre ez egyáltalán nem zavart. Sőt! Duzzadó makkom azonnal kikandikált bőrredői közül. Arka kéjjel teli tekintettel nézett rám, szinte könyörgött, hogy hadd tegyen velem azt, amit csak akar. Ha akartam, sem tudtam volna ellenállni. Nem is annyira a sebeim miatt, inkább a tüzelő ösztöneim következtében. Arka egészen közel hajolt ágyékomhoz. Szinte makkomon éreztem csodás illatú leheletét. Aztán egyszer csak előbukkant apró kis rózsaszín nyelve, finom ívű szájacskájából. Nyelve még éppencsak megérintette szerszámom hegyét, máris tüzes lávát éreztem fortyogni belsőmben. Egészen bezsongtam. Kezemmel beletúrtam gesztenyebarnán göndörödő hajfürtjeibe és egészen ráhúztam száját duzzadt kéjrudamra. Arkának sem kellett több. Boldogan vette szájába beton kemény hímtagomat, nyelvével pici atomrobbanásokat generált bennem. Ez így nem lesz jó! Túl hamar, túl jól sikerül ez a kis huncutság! Megmarkoltam Arka fenekét, és lefejtettem róla azt a vékony tunikát. Volt valamiféle vékony bugyija, azt is lehúztam róla. Muszáj volt, hiszen a bugyija már teljesen át volt ázva. Még felfázik szegény! Forró ujjaimmal ezért egészen benyúltam nedvességének középpontjába. Ettől Arka abbahagyta duzzadt szerszámom szopogatását, és hangos lihegéssel nyugtázta, hogy nagyon élvezi a megváltozott helyzetet. Természetesen nem bírta sokáig. Rövidesen azon kaptam magam, hogy fölém hajol, és puszijaitól forró hímtagomat egyetlen mozdulattal magába fogadja. Óriásit sikkantott. Velősen, kéjtől telítve forrón lovagolt fölöttem. Hangosan lihegett és nyögött. Nehezen tartottam vissza tűzhányóként robbanni készülő vágyamat. Úgy kellett időnként teljesen leállítanom magam, nehogy idő előtt túl jó legyen. Ám eközben Arka egész más hangon sikkantgatott. Kicsit megijedtem, hogy mi lesz, ha meghallják. Kár volt aggódnom. Teljes csend honolt, minket kivéve. Aztán a lány háta egyre jobban megfeszült a kéjtől. Egyre gyorsabban vonaglott rajtam, mígnem egy hosszas sóhajjal kiszakadt belőle minden feszültség. Azt gondoltam, most már én jövök, de mégsem, mert tovább folytatva, görcsösen vonaglott, sikkantgatott önfeledten. Nem számoltam, hányszor jutott el a csúcsig. Csak annyit tudtam, éreztem, hogy ennek így kell lennie. Egy hatalmas atomvillanásban végül én is óriási élvezettel markoltam bele a fenekébe, miközben hegyes mellbimbói szemtelenül táncoltak orrom előtt…



Talán kicsit furcsának tűnik, de így ismerkedtem meg a zanubokkal, azon belül a kúsitákkal, Kús földjének leszármazottaival.

Napokkal később egy hasonló, de kék virágból készült főzettől egészen erőre kaptam. Lassan fejsebem is gyógyulni kezdett, legalábbis most már a kitartó lüktetés, időnként előtörő tompa sajgássá enyhült. Arka minden tekintetben felgyorsította a gyógyulást, habár az éjszakai szexcsaták nemigen kedveztek fejfájásomnak. Ez persze cseppet sem érdekelt! A többi sebem is gyógyulni látszott, habár nem erőltethettem volna meg magam. Végre körülnézhettem a barlangban, ahol egyébként állandó volt a hideg, ezért a kúsiták építettek egy tűzhelyet, füstelvezető kürtővel. Kárörömmel vegyes tisztelettel ébredtem rá, hogy a pár nappal ezelőtt belém bonyolódó indák fáját tüzelik éppen. Ebből arra következtettem, hogy ők sem kedvelik különösebben azokat a ragadozó fákat és megtalálták a módját, hogy irtásukkal a sötét és hideg barlangot világosabbá, melegebbé varázsolhassák. Egyébként ezek a fák érdekesen lobogó, kékes-rózsaszínes lánggal égtek. A kúsiták időnként szertartásosan körülállták a tüzet, és érdekes, dallamos nyelvükön kántáltak valamit, amiből néhány kifejezést el tudtam kapni, noha a többi teljesen értelmetlen halandzsának tűnt a számomra. A kántálás hatására, vagy talán a kúsiták társas interakciójának köszönhetően egyre inkább képessé váltam megérteni a nyelvüket. Egyszerű, de hatásos kifejezésmódjukkal egyre közelebb kerültem hozzájuk. Sajnos, amíg csak hallgatom őket, sosem tudom megértetni velük, hogy képes vagyok beilleszkedni a törzsükbe. Ebben valójában magam sem voltam bizonyos, bár Conrad szavaira emlékezve, miszerint a Zanubián is emberek élnek, volt némi esélyem. Mindenesetre szakadozott ruhám és jókora sebhelyeim nem tehettek rájuk túl jó hatást. Sajnos szerelésem és lézerpisztolyom elvették, de hát saját biztonságuk érdekében meg tudtam érteni tettüket.

Mivel nyelvüket nagyrészt még mindig nem értettem, megpróbáltam életterükre, külső megjelenésükre és viselkedésükre koncentrálni, hátha abból némi információt tudok kiszűrni a jövőben. A barlang, ahová kerültem egy tágas központi helyiségből állt. Innen különböző ajtók és kapuk nyíltak. Ebből arra következtettem, hogy a barlang valójában egy nagyobb barlangrendszer része. Az átjárókat hangszigetelt ajtókkal választották el egymástól. A barlangomban, a falnál különböző használati tárgyak, faragott lábú asztalok, háromlábú, gazdagon díszített ülőfotelek, és tároló ládák hevertek a falak mentén. A falakat gyönyörű falfestmények díszítették, amelyek olyan színesek és gazdagok voltak, hogy a szemem is belesajdult a gyönyörűségbe. Különböző csaták képeit láthattam, amiken az embert valamiféle kutyafejű, sárgásszürke bőrű, nyúlánk, idegen lények támadták meg, és kényszerítették harcra. A képeken megjelentek a lézerfegyverek, különböző repülőeszközök, míg az emberek javarészt botokkal és nyilakkal védekezhettek. Aztán tovább tekintve egyre szembetűnőbb lett, hogy az embereken valamiféle szikrázó nyaklánc van, amik szörnyű kínokat okoznak nekik, és amitől ők egy emberként beállnak a sorba, hogy meneteljenek egy mesterségesen épített barlang – vagy bánya? – bejárata felé. Öltözékük itt már egészen modern, célszerű benyomást keltett, mint ahogy a körülöttem élő kúsiták öltözéke is. Még a nők is nadrágot viseltek, ami megkönnyítette számukra a szabad mozgást. Felsőjük szintén szabad mozgást biztosító tunikában végződött, bár nagy melegben férfiak és nők is előszeretettel félmeztelenül jártak. Legalábbis egyes nyári melegben ábrázolt csatajeleneteken még a nők sem viseltek a páncélzatuk alatt mellüket takaró ruházatot. Egyes dúskeblű nők valamiféle mellkötő szerűséget hordtak, ami ugyan fedetlenül hagyta mellbimbójukat, de a melleket fixen rögzítette, tovább segítve harcos amazon gazdájukat a szabad mozgásban. Miután jobban megismertem,kiderült, hogy Arka is ilyet hordott általában, csak miattam vette fel inkább azt a tunikaszerűséget, hogy ne keltsen felesleges vágyat bennem. Most már mindketten jóízűen nevettünk ezen a naiv gondolatán.

Tekintetem a falfestmények körüli, ismerős mintázatra szegeződött. Leesett az állam. Nem kellett lennem régészeti szakértőnek ahhoz, hogy megállapíthassam, ezek nem minták! Ezek valójában egyiptomi hieroglifák!



/Zvada László/





Keresés a honlapon






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!