Egyensúly és a hozzá vezető út

A lélek szerkezete A lélekkutatás már régóta foglalkoztatja az emberiséget, ám akár vallási, akár materialista módon próbálták megközelíteni a kérdést, igazából nem sok sikerrel jártak. Azért szerencsére már születtek olyan kutatási eredmények, - például a magyar időfizikus csoport által, de más, külföldi kutatók révén is, - amelyeknek köszönhetően már elég sokat megtudhatunk a lélek mibenlétéről, szerkezetéről és működéséről. Ezek alapján az alábbiakat tudhatjuk meg róla: A lélek egy fizikailag is létező speciális, elemi részecske, tehát tovább csak transzcendens módon bontható. Az agyunk közepén, az un. thalamusban helyezkedik el. Rövid kis csápok állnak ki belőle, melyek egyrészt fizikailag is rögzítik a lelket, másrészt ezek a kis „csápok” egyfajta kapcsolódó interfészek szerepét látják el az agyi idegrendszerhez. Éppen ezért fut be az összes idegvégződés a thalamusba, mert az „interfészen” keresztül minden információ a lélekbe íródik be és nyerődik ki. Természetesen mint mindennek, így a léleknek is van geometriai struktúrája. Mérések szerint kétféle méretű lélek van: 1 mm és 4 mm nagyságúak, azaz normál emberi lelkek, illetve un. nagylelkek, mint amilyennel bírt pl. Jézus, Mani, Attila király, vagy éppen Paál Zoltán rovósámánunk. A normál lélek súlya kb. 0,072 g, űrtartalma 5,2359 x 10-13 cm3, fajsúlya pedig 1,375 x 1011 g/cm3. Ha figyelembe vesszük, hogy pl. a higany fajsúlya 13,6 g/cm3, akkor láthatjuk, hogy egy hihetetlenül sűrű dologról van szó, hisz a lélek a legnehezebb anyagi dolognál is mintegy 100 milliárdszor nehezebb fajsúlyú. Ezért tud áthatolni mindenen, az agyunkon, a lakás falain, vagy bármely más anyagi dolgon is (például meditációnál, vagy amit már mindenki megtapasztalt: álmunkban). Két fő része van a léleknek: a középső magot alkotó lélekelektron és a külső héjat alkotó lélekproton. Alakja ikozaéderes szerkezetű (20 háromszög által határolt szabályos térbeli alakzat), így leginkább a neutronhoz hasonló szerkezetű. Tömegének mintegy 95 %-a a külső felszínen nyilvánul meg, csakúgy, mint a neutronnak, a Földnek, vagy magának az univerzumnak is (emlékezzünk Hermész mondására, miszerint „amint fenn, úgy lent”). A benne lévő dimenzióforrások száma azonban sokkalta több, becslések szerint kb. 1,629 x 1023, míg a neutronban ezek száma kb. 740.000. A központi magot körülvevő réteg tulajdonképpen 64 rétegű cellácskákból áll, melyek különböző információkat tárolnak. A feltudat, azaz a felső réteg tárolja a jelen életünkben összegyűjtött információkat. Itt most természetesen nemcsak a lexikális tudásra kell gondolni, hanem a létező összes érzékelésre, így a hangokra, illatokra, érzésekre, stb is. A mélyebben lévő rétegek pedig az előző életek információit tárolják. Ezek - mivel eléggé el vannak zárva – nem hozhatók elő egyszerű emlékezés által, de a regressziós hipnózissal innen is tárhatók fel emlékek. Összesen mintegy 5000 életnyi adat fér el a lelkünkben. Ha valakit – pl. egy autóbalesetnél – súlyos ütés ér, akkor megsérülhet a cellarendszer hullámtere, illetve a test és a lélek közti interfész-kapcsolat, (hisz mivel hihetetlenül sűrű anyagról van, a tömegtehetetlensége is nagyon nagy). Ekkor következhet be agyrázkódás, hosszabb-rövidebb ideig tartó amnézia, kóma, vagy ha a lélek teljesen kiszakad a thalamusból, akár halál is. Persze ettől maga a lélek még nem fog elpusztulni – az örök életű, hisz egy önfenntartó rendszer – viszont ezt a bizonyos testet leveti magáról, s majdan egy másikban újra inkarnálódhat. Lelkünk még kevéssé ismert része, annak belső magja, a lélekelektron. Annyi azért tudható róla, hogy innen egy láthatatlan fluid-szállal össze vagyunk kötve a szülőbolygónkkal, ezen keresztül naprendszerünk központjával, a Nappal (mint magas szintű szellemi entitásokkal) és így a fraktális rendszeren keresztül magával Istennel is. Ily módon kaphatunk ihletet, juthatunk problémamegoldó gondolatokhoz, s ily módon állunk (minden) életünk minden pillanatában isteni megfigyelés alatt... (forrás: www.arvisura.van.hu/keret.cgi?/lelekszerkezet.htm) A lélek betegségei igen gyorsan terjednek Ijesztően romlik a mai emberek lelki egészsége, mégpedig a gazdag országokban éppúgy, mint a szegényekben - állapította meg a WHO e témával kapcsolatos jelentésében. Különösen aggasztó a gyerekek és a fiatalok általános lelki állapota... 350 millió depressziós Gyógyítható - ha kezelik Megroppant a lelki teherbíró képesség A magány beteggé tesz Az előttünk álló évtizedekben a pszichés betegségek minden képzeletet felülmúló ütemben támadják meg az embereket, ami elsősorban a hihetetlenül felgyorsult társadalmi-gazdasági változásokkal, háborús konfliktusokkal, az erőszak terjedésével, a mind nyomasztóbb migrációs és menekült problémával és a munkanélküliséggel magyarázható. Világszerte 350 millióan szenvednek depresszióban, 300 millió az alkoholbetegek száma, 40 millió a skizofrén, és évente1 millióan vetnek véget az életüknek önkezükkel. A pszichés betegségek az ezredfordulóra a második leggyakoribb betegségcsoporttá léptek elő Földünkön. Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO becslése szerint 2020-ban a depresszió lesz a második legelterjedtebb betegség világszerte. Nem ennyire ijesztő ütemben, de folyamatosan emelkedik a skizofrénia, a különféle szorongásos betegségek, kóros személyiségzavar, a stressz betegség és az időskori demencia (elbutulás) gyakorisága. Gyógyítható - ha kezelik A WHO elemzése szerint több, egymástól részben független oka van a lelki egészség látványos megrendülésének. A depresszió járványszerű elterjedésének az esetek jelentős részében genetikai háttere is van. Emellett azonban fontos tényező, hogy miként tud az egyén megbirkózni a modern társadalmakban mind jelentősebb stresszel, rendelkezik-e megfelelő támogató emberi kapcsolatokkal, be tud-e illeszkedni a társadalmi munkamegosztásba és miként viseli az egyes életszakaszok, különösen az öregség lelki terheit. A jelenlegi gyorsan romló mentalhigienés helyzet ellentmondása, hogy eközben a legtöbb pszichés betegség az elmúlt 20 évben kifejlesztett gyógyszerek segítségével eredményesen gyógyítható - lenne. Csakhogy a betegek jelentős része - a becslések szerint 60-80 százaléka - egyáltalán nem vagy csak nagyon súlyos állapotban kerül megfelelően felkészült orvoshoz. Roppant hiányosak az ismeretek és sajnos nemcsak a lakosság, hanem az orvosok körében is. Csak kevés nem pszichiáter vállalkozik arra, hogy kiszűrje a testi panaszokkal jelentkező betegek közül azt a - becslések szerint 50-80 százaléknyi - többséget, akinek nem, vagy nem elsősorban a testi tüneteivel kellene foglalkoznia, hanem a depresszióját, szorongását, fóbiáját, alkoholizmusát, drogfüggőségét kellene mielőbb kezelni. Megroppant a lelki teherbíró képesség A WHO a politikusok felelősségére és a nyilvánosság erejére apellál, enélkül ugyanis lehetetlen az eddig rendkívüli módon elhanyagolt lelki egészségügyet a szükséges mértékben megerősíteni, fejleszteni. Mindenek előtt a leginkább veszélyeztetett rétegek helyzetén kellene javítani. A jelentés különösen aggasztónak tartja a gyerekek és fiatalok mentális állapotát. A ma iskolába járók sokkal bonyolultabb élethelyzetekkel találkoznak nap, mint nap, mint akár szüleik 30 évvel ezelőtt. Tudomásul kell venni, hogy az idegrendszerünk alkalmazkodó képessége sokkal lassabban változik, mint a környezetünk. A mai gyerekek leginkább az élet valós kihívásaira való felkészítésben szenvednek hiányt. A szülők és az iskola szinte kizárólag azzal foglalkoznak, hogy materiális, egzisztenciális értelemben sikeres emberekké "képezzék ki" őket. Ehhez képest elhanyagolhatóan kevés tudást kapnak a különféle élethelyzetekből származó stressz kezeléséhez, a konfliktusok erőszak nélküli megoldásához, a szülőkkel, barátokkal való világos és félreértésektől mentes kommunikációhoz, a stabil önbecsüléshez, a saját és mások érzelmeinek jobb kezeléséhez, a különféle függőségek veszélyeinek felismeréséhez és ezek elkerüléséhez. A magány beteggé tesz A másik nagy létszámú társadalmi csoport, amelynek tagjait leginkább veszélyeztetik a mentális betegségek az időseké. Európában meredeken emelkedik az időskorúak részaránya, közülük azonban mind többen élnek egyedül, nélkülözik az értelmes tevékenységet, és ez a két tényező melegágya a lelki betegségeknek. Egyes becslések szerint az időskorúak háromnegyede szorulna lelki gyógyításra, akár gyógyszerek, akár "beszélgetős" terápia keretében. Ennek az óriási igénynek a kielégítése egyelőre reménytelen feladatnak tűnik, még a gazdag országokban is. Csakhogy az ellátatlan idős depressziósok vagy kényszerbetegségben szenvedők többnyire mégiscsak megtalálják az utat az egészségügyhöz, ha nem is a megfelelő és hatékony formában. A háziorvosok rendelőiben vagy a különféle szakrendeléseken várakozó nyugdíjasok jelentős része valójában a magánytól és a céltalanságtól szenved. Az Egészségügyi Világszervezet elemzése szerint sokkal drágább és ráadásul egyáltalán nem hatékony, ha a lelki támasz, gondozás vagy gyógyítás helyett a sokkal drágább testi medicinákban keresnek enyhülést az idős emberek. (http://www.hazipatika.com/) A bioritmus erőtere - Mindennapi bioritmus Gyakran előfordul, hogy órákon vagy napokon át rossz érzéseink vannak, "valami nem stimmel", és bármiféle indok nélkül ingerlékenyebbek, fegyelmezetlenebbek vagy figyelmetlenebbek vagyunk. Azután ismét testi és szellemi magaslatra kerülünk, szárnyalunk a mindennapok fölött, semmi sem okoz gondot - mindkét esetben nyilvánvaló ok nélkül. Ebben a fejezetben szeretnénk megismertetni az olvasót a sajátságos hullámzások és változékonyságok egyik lehetséges okozójával, az ember háromféle bioritmusával. Megmutatjuk, milyen hatással vannak ránk, és arra is kitérünk, miért fontos tudnunk róluk, s hogyan kell számolnunk velük. A három életütem Az emberi bioritmus erői a megszületés napjától kezdve hatnak a testre, a lélekre és a szellemre. Ezek színesítik a tetteinket, az érzéseinket és a gondolatainkat. Nagy előnyünkre válik, ha tudatossá tesszük ezt a színjátékot az élet különféle területein, a hivatásunkban, a magánéletünkben, elsősorban azért, mert kihatásai több szempontból előre jelezhetők. Már az ókori görög orvosok figyelembe vették, mikor van betegeiknek "jó" vagy "rossz" napjuk. Nyugaton ezt az ismeretet régen elfelejtették, majd századunkban az újra felfedezők egzotikusnak hangzó, latinos névre keresztelték: bioritmus. Magyarra fordítva nem mást jelent, mint: életütem vagy az élet érverése. Olyan ritmusok ezek, amelyek a születésünk percétől az életünk végéig elkísérnek bennünket a természetben ritkaságszámba menő, szinte már nehézkesnek tűnő egyenletességgel, valamely nagyon lassú belső óra ütemére: • a test ritmusa 23 napos, • a lélek ritmusa 28 napos, • a szellem ritmusa 33 napon át tart. Ezek a ritmusok az ún. csúcsszakaszban időtartamuk feléig lassan emelkedve feljuttatnak bennünket a csúcspontra. Közvetlenül a csúcsponton a legrövidebb időn belül hirtelen váltanak, és csaknem függőlegesen süllyedve elvezetnek a kiindulópontra, majd a fokozatosan süllyedő mély szakaszon át elérik a mélypontot. Onnan visszatérnek éppoly élesen, függőlegesen felfelé a kezdethez, ahol aztán a magasba, mélybe ingázás újra elkezdődik. A fordulópontoknak mindegyik ritmusnál különös jelentőségük van. Majdnem mindig kritikus időszakot jeleznek, tarthatnak órákig, néha egy napig vagy tovább. Hatásuk a testre, a lélekre és a szellemre kis formátumú időjárás-változáshoz hasonlítható, akárcsak az erőváltozások a teliholdnál. A mélyből a magasba való átmenetet gyakran kevésbé érezzük döntőnek, mint a magasból lesüllyedő mély szakaszt. Valószínűleg abból adódik, hogy a mélyből a magasba ért második váltónapot már néhány olyan nap megelőzte, amelyen az ember nem volt testileg, lelkileg vagy szellemileg a legjobb formájában. Ez a három ritmus szüntelenül befolyásol bennünket, rangra és címre való tekintet nélkül, kölcsönösen hatnak egymásra: erősítőleg vagy gyengítőleg, azon kívül számos más tényezővel is kölcsönhatásban állnak: egészségi állapot, kor, környezet, stressz stb. A három ritmus kölcsönösen színesíti egymást és hozzájárulnak a befolyások erősítéséhez, illetve gyengítéséhez. A test, a szellem és az érzésvilág szigorú összjátékának következménye, hogy a háromféle ritmus hatása nem egyértelmű, és nem mindenkinél ugyanolyan módon meghatározható. Inkább roppant egyéni, milyen szellemi mélypont hat közvetve a testi állapotra. Viszont a lelki csúcspont bizonyos körülmények között feledtetheti a testi mélypontot. Mit jelent hát, ha túljutottunk az egyik szellemi csúcson? Hogyan jelentkeznek az egyes ritmusok magas vagy mély szakaszai a mindennapokban? Mire figyeljünk a változás napján? Kölcsönös figyelem A mindennapok bioritmusa Aki megérzi magán a saját bioritmusát, rövidesen felfedezi magának e tudás hasznát is. Nagy előny a gyerekekkel való foglalkozásnál, főleg az iskolákban. Amikor egy iskolai tanulónál a szellemi és a lelki ritmus a mélyponton van, teljesen értelmetlen új ismeretekkel tömni a fejét. Ha a szülőnek szívügye a gyerek jólléte, figyeljen annak bioritmusára, és legalább ezeken a napokon ne terhelje újabb feladatokkal. Amikor a tanárok állnak a mélyponton, alig képesek ezeken a napokon az ismereteket érthetően és szemléletesen közvetíteni. Figyeljék meg az egyéni időszakukat, sot, jegyezzék fel a nebulók mélypontjait is, de legalább vigyázzanak a fordulónapokra! A tapasztalat szerint azok a nevelők, akik figyelnek a diákjaik bioritmusára, nagyobb eredményeket érnek el még az örökké rosszul tanulóknál és a problémás gyerekeknél is. Talán elképzelhető, hogy a tanárok és a korrepetitorok csapata egyszer összefog a jó jegyek érdekében, és a munkát a bioritmus alapján szervezi meg. A városi iskoláknak nem esne nehezére a sok osztály egyazon évfolyamaiból a tanulókat a bioritmusuk alapján összeállítaniuk, azután ehhez igazítaniuk a tanrendet. A vidéki kis iskolák már legalább e szakaszok belátásával nagy eredményeket érhetnének el. Éppen a diszlexiásoknál és az értelmi fogyatékos gyerekeknél derült ki a múltkoriban, hogy valóságos áldás a bioritmus alapján végzett munka. Talán a jövő zenéjének tűnik, de egy jó számítógépes programozónak legföljebb háromnapi munkáját venné igénybe a sokféle bioritmus programból egyet úgy kialakítani, hogy a diákok születési adatainak ismeretében az osztályok összeállítása percek alatt papírra vethető legyen, rajta a mélypontokkal, amelyek az osztályt együttesen érintik. Ugyanilyen kényes vállalkozás, de sikert ígér, ha megjelöljük a bioritmus szerinti kedvező napokat, amelyeken mindenféle vizsga (különösképpen az autóvezetői!), állásmegbeszélés, pályázat, értekezlet a főnökökkel és a beosztottakkal, a nehéz munkafolyamatok sokkal több kilátással kecsegtetnek. A sportolóknál ugyancsak tekintetbe kellene venni minden fontos verseny előtt bioritmusuk csúcspontját. A bioritmusról szóló korábbi irodalom néha leírja, milyen következményei lehetnek, ha az élettársnak vagy a kollégáknak különböző a bioritmusuk. Egyes szerzők odáig mennek, hogy az egymástól erősen eltérő ritmust rossz jelenségnek tekintik a házasságban vagy a társkapcsolatban. Bizonyára nem egészen helytelen, ám ebből általános következtetéseket levonni nem szabad. Alapjában véve előnyös, ha két ember csúcs- és mélypontja összeillik egymással, mert ekkor a társak lényegesen gyakrabban vannak ugyanazon a hullámhosszon. Mindenképpen belátható, mi történik, ha az egyik ember osztozik a társával a mélyponton. A jóakarat és a képesség, hogy egymást a gödörből kihúzzuk, ugyanakkor meglehetősen ritka kincs manapság. Amennyiben a ritmusok - egymáshoz viszonyítva - éppen ellenkezőleg futnak, valóban nehéz a saját csúcspontunk idején a mélyben lévő társunkat magunkkal vonszolni vagy ösztönözni. Másrészről pedig kölcsönösen jobban tudják egymást a mély szakaszokon átsegíteni, ha megvan a jó szándék. Hosszú távon nézve bizonyosan az összhang középértéke a kedvezőbb, mint a két szélsőséges eset - akár a nagy, akár a semmiféle összhangnál. A tapasztalat azt mutatja: máris sokat nyertünk, ha az ilyen „átkos" napokon ismerjük a társunk lelki görbéjét, és azon a bizonyos napon - a születés napjától számított tizennegyediken - néhány kellemetlen órát kihagyunk az együtt eltöltött időből. Mint mindig, itt is központi jelentősége van a belátásnak és az átélésnek. Ha ismerjük a saját rossz hangulataink, kedélytelenségeink óráit vagy a másikénak a mindenkori bioritmusához tartozó összefüggéseit, könnyebb lesz kimozdulni ebből a helyzetből. Nem azért, hogy minden bosszantásnak beugorjunk vagy a felelősséget a bioritmusra hárítsuk, hanem azért, hogy megértést tanuljunk. Ha tudjuk, mit várhatunk a társunk természetétől ilyen pillanatokban, amikor kedélybeteg, nem összeszedett vagy feledékeny, akkor könnyebb lesz tudomásul vennünk a tulajdonságait. Az elfogadásnak ez a formája esélyt ad az igazi befogadás gyakorlására a belső mentségek nélkül: "persze, ő erről nem tud semmit.. ." Ilyen a minden ok és feltétel nélküli elfogadás és a szeretet. Csupán ez utóbbi szolgál rá a szerelem névre. Megértés hiányában nincs valódi segítség. A másik lelkiállapotának félreértelmezése megöli a kapcsolatot. A tűrőképesség csupán az első kicsi lépés, a belátás viszont fényt hoz önmagunkba és a társkapcsolatba. Önmagunk felfedezése Mindent összevetve hihetetlenül sokat nyerhetünk a bioritmus ismeretéből, ha az általános szabályokat és az útmutatókat követjük: • A saját bioritmus megismerése akkor értelmezhető, ha folyton utánanézünk és felfedezzük magunknak, külső segítség nélkül elfogadjuk, és nem mentegetőzés gyanánt használjuk a mindennapokban. Éppúgy, mint a Hold szakaszainál, az ember bioritmusában sincsenek csak "jó" és "rossz" napok. Mindig attól függ, mennyire tudjuk hasznosítani a mindenkori bioritmust. • Mindig olyankor, amikor a fontos munkák vagy szándékok időpontját magunk határozhatjuk meg - amelyeknél testileg, szellemileg vagy érzelmileg a magas szakaszban vagyunk/kellene lennünk -, vegyük figyelembe a bioritmust, és azután irányítsuk a mindenkori szándékot valamelyik kedvező napra. • Amikor bizonyos helyzet elnapolható, miközben pont a mély szakaszban vagyunk, vagy a fordulópont uralkodik, könnyen ráállunk a halogatásra. A jól előkészített dolog - félig nyert ügy. • A saját bioritmusunk megismerése alapjában véve mindig személyes tapasztalat. Soha nem általánosítható. A tudásunk erről csak saját magunk számára használható. Belőle semmiféle ajánlás mások számára nem levezethető, mert a másik embernek kizárólag az ő személyes bioritmusával kell foglalkoznia. Olykor az egyéni szellemi vagy testi csúcson megerőltetőbb minden dolog, mint a mély szakaszban. Kirívó esetben, amikor minden görbe a mélyben van, hirtelen teljesen újszerűen értékeljük vagy látjuk át problémáinkat, mert hiányzik az erő, ami a saját ítéleteket és a saját megrögzött előítéleteket, a saját szellemi védekező rendszert fenntartja az igazság ellenére. A bioritmikus mélység kellős közepén a következő magasság a megkönnyebbülés, hogy többé nem kell mindenáron a hőn óhajtott álomképünket kergetni. Ezt kívánjuk minden embertársunknak! (Johanna Paunger és Thomas) Bioritmushullámok: fizikai-,érzelmi-, szellemi- A test bioritmusa (23 napos) A személyes testi bioritmus ismerete főleg azoknak az embereknek különösen érdekes, akik valamilyen módon a testükkel végeznek munkát. Esetleg a sportban érdekeltek, vagy a hivatásuk révén fejtenek ki erőt, például masszőrök, táncosok, építőmunkások stb. Ők jelentősebbnek fogják érezni a test bioritmusának hatását, mint mások. A csúcsszakaszban rendszerint életerősnek és kitartónak érzik magukat, a testi munka fáradtság nélkül sikerül, minden könnyebben megy, s a sportokban is kiválóan teljesítenek. Befolyásolja a vállalkozó kedvüket, az energiájukat, az önbizalmukat és a bátorságukat. Minden váltónap kritikus időpont a test ritmusában. Egészségileg esendőbbek az emberek, mint máskor, az egyébként gond nélkül megoldott feladataik ilyenkor jóval nagyobb figyelmet követelnek, az idegek, izmok, ízületek összjátékánál néha homokszem akaszthatja meg a fogaskereket. A szülésznők előtt pontosan ismeretes a test bioritmusa. Tudják, hogy a 11. nap (váltónap a testi ritmusban) az újszülöttek számára válságos időt jelent. E napon gyakrabban előfordulhat hányás vagy más testi jelenség, így ez a nap okot ad a nagyobb gondosságra. "Egy hónap elmúltával túl vannak a babák a legnehezebbjén" - a szülésznők és a gyermekorvosok ezen véleménye, bizony, tényeken nyugszik, ugyanis a kicsik 33 nap után először estek túl mindhárom ritmus csúcs- és mély szakaszán, és túlélték a váltó napokat. A mély szakasz fokozatos erőhanyatlást, lecsökkent testi erőt mutat, a komolyabb törekvések most hosszabb pihenést követelnek. Egy hegymászás a mély szakasz idején, a második váltónap előtt, sokkal több energia befektetést igényel, mint a csúcsidőszak alatt. Éppen a mély szakasz utolsó napjai volnának igen alkalmasak a nyugalom és a pihenés idejére, hogy új erőt lehessen gyűjteni. Érezd meg a saját ritmusodat! A lélek bioritmusa (28 napos) Ez a ritmus gyakorol döntő befolyást a belső-külső figyelemre és érzékekre, általában az érzésvilágunkra, az ösztönös megérzéseinkre és az alkotóerőnkre. Különösen fontos az olyan hivatásúaknál, akik emberekkel foglalkoznak: tanárok, orvosok, ápolók, lelki gondozók és hasonlók. A csúcsszakaszban az ember érzelmileg rugalmasabb, könnyebben felfedezi az élet jó oldalait. Nem esik nehezére az életet derűlátóan megélni és kezelni. Akinek szolgálatot nyújtó foglalkozása van, azaz pincér, ápolónő vagy lelki gondozó, ilyenkor mutatja a legremekebb formáját, és a pozitív gondolatok erejével sok jót cselekedhet. Tizennégy napos távolságra - mindig pontosan a hétnek azon a napján, amelyiken születtünk - a lelki ritmusunkban váltónap következik be, rövid, de néha zavaros időszak. Az érzések zűrzavara, lelki gondok, bosszankodás semmiségeken: ezért uralja a váltónapokat a megfelelő "éghajlat". Talán itt található annak az oka, amiért a vasárnap született ember tényleg a sors kegyeltje, hiszen mindig a vasárnapoktól számított 14. napon él át lelkileg válságos napot. A vasárnapja viszont gondtalan, mert általában semmiféle nagyobb követelménynek nem kell megfelelnie (kivéve, ha a magánélete nem sikeres, amiből a "vasárnapi stressz" fogalma keletkezhetett). Vagyis a váltónap különösebb megrázkódtatás nélkül múlhat el. A mély szakasz idején valamivel rosszabbul dolgozza fel az ember a kedvezőtlen híreket, könnyebben esik levert, félelmektől gyötört hangulatba. Az élet sok értelmetlen dolgát most érzékenyebben veszi tudomásul. Aki engedi, hogy az életét a rossz lelkiismeret kormányozza, ilyenkor önkéntes áldozattá válhat. Ezekben a napokban, főleg a mély szakasz vége felé, nagyobb önfegyelemre van szükségünk, hogy a pesszimizmusunknak ne nyissunk teret. A lelki mélyponton lévő gyerekeknek hiábavaló vállalkozás prédikációt tartani ilyenkor, ugyanis hasztalan - az egyik fülükön be, a másikon ki. Állandó hullámzásban A szellem bioritmusa (33 napos) Ez mindenekelőtt a terv szerinti munkát és a szellemi teljesítőképességet érinti. Az érintett területek: logika, megértés, tanulóképesség, előrelátó gondolkodás, kombinációs készség és a külső-belső irányultság érzéke - a szó igazi értelmében a „lélek jelenléte". Különösen erősen megtapasztalják ezt a fönn és lenn ritmust bármely szakterület tanárai, politikusok, szakértők, újságírók és írók. Olvasóinknak bizonyára jó elképzeléseik vannak a szellemi ritmus csúcsszakaszainak milyenségéről. Minden értelemtől függő cselekedetükben támogatást élveznek, könnyebben sajátítják el a tananyagot és az információkat, majd fáradtság nélkül feldolgozzák, és tudják hasznosítani. Jobban tudnak összpontosítani, például egy továbbképzésen, ha a csúcsszakaszban látogatják, és ilyenkor bizonyosan több eredményt hoz, mint a mély szakasz 16 és fél napja. A váltónapok akadályozzák a szellemi erőfeszítést. A reakcióképesség nem áll a csúcsán. Az utcai közlekedés minden résztvevője legyen elővigyázatosabb, mint bármikor, és szembetűnő tény, hogy ilyenkor csakugyan könnyebben követünk el hibát. Ez az időszak gyakran bénítja az új ismeretek elsajátítását. A legjobb elkerülni most a bonyolultabb feladatokat, illetve az erősebb igénybevételt, és megvárni a szellemi időjárás-változást. Ugyanez érvényes a 20. és 30. nap közötti időszakra a szellemi ritmusban. A mély szakaszban szellemileg fokozatosan rugalmatlanabbá válunk, értelmileg hamarabb kimerülünk, ha a feladatok túl kényesek. A tanulás és az elhatározás öröme alábbhagy, a félelmek annyira megfoghatóvá válnak, mintha csak léteznének a valóságban. (Johanna Paunger és Thomas)

Holdfázis