Cikkek

Riport a Hapsi-bácsi történetek szerzőjével, Wendler Zoltánnal - Kedves Zoltán! Figyelve irodalmi munkásságodat és annak olvasói visszhangját, meg kell állapítsam, Hapsi-bácsi már szinte fogalom. Merem ezt kijelenteni, hiszen, ha néhány virtuális irodalmi portál alkotóit, ill. olvasóit megkérdeznénk, ki az a Hapsi-bácsi, legtöbbjük nem jönne zavarba. Hapsi-bácsi jellegzetes alakja meglehetősen népszerűvé vált ez alatt a bő egy év alatt. Akik olvassák, mert szeretik, észrevehették, hogy az ez év áprilisa előtt íródott Hapsi-bácsi történetek minden irodalmi portálról eltűntek. Mi ennek az oka? - Minden negatív híresztelés ellenére az történt, hogy a Pentagon hosszú kínlódás után mégiscsak sikeresen feltörte számítógépem védelmi rendszerét, és az összes Hapsi-bácsi írásomat törölte. Hármas kémnek gondolták a kisöreget, pedig a második emeleti belosztályon is csak négyeskémnek hívták, amíg a kórházban tartózkodott. - Stílusodat ismerve, nem baj, ha ezt nem veszem készpénznek? - Készpénz? Az jöhet. Egyébként a pletykát hallhattad. A negatív híresztelők azt terjesztik, hogy egy kötetben megjelenik a kisöreg eddigi összes monologikája. Ez egyszer a pletyka igaz. - Feltételezem, sokan kíváncsiak arra, honnan is jött a kisöreg karakterének ötlete! Kérlek, mesélj erről valamit! - Mindig ilyen kedvesen mosolyogsz, amikor, mint riporter, szellemi kést döfsz az alany hátába? Kénytelen leszek elárulni, hogy nem teljesen saját ötletből fakadt a figura. - Akkor megkérlek, mondd el, kitől vagy honnan származik az ötlet? - Egy internetes irodalmi portálon találkoztam olyan szatirikus monológgal, ami megtetszett. Közben egy másik alkotó írását olvasva a „hapsi” szó is elnyerte érdeklődésemet. Régóta kerestem egy kifejező formát, ez lett a monológ, és egy találó nevet, de nem akartam a keresztnevek között mazsolázni. Így lett az örök kisöreg neve Hapsi-bácsi. - S megtudhatnánk azt is, hogy ő létező személy-e, avagy gazdag képzeleted szüleménye? - A jellemét, karakterét két nagypapám személyiségéből gyúrtam össze. Megörökítettem őket egy testben magam, és az olvasók számára. Apai nagyapám humoros ember volt. Anyai nagyapám pedig általában morgott mindenért, ami nem volt kerek ebben a világban. - Nagyon jól sikerült ez a jellemszobrászat! Sokan tudják olvasóid közül, hogy a kisöreg már kétszer színpadon is megjelent igen különleges tolmácsolásban. Mondanál erről néhány szót? - A kisöreget nem láttam, csak tehetséges fiatalokat, akik leány létükre elvállalták ezt a nem szokványos feladatot. Szerényen megjegyzem, az alapanyaggal legalább nem volt gondjuk. - Láttam az első előadást, nekem nagyon tetszett, s a közönségnek sem kevésbé. A sikereken felbuzdulva, számíthatunk még további előadásokra is? Jelentek meg új Hapsi történetek a portálokon, ezért feltételezhető, a témából még nem fogytál ki. Ezek szerint lesz folytatása is Csak Hapsi-bácsi című szatíragyűjteményednek is? - Mindenképpen. Hapsi-bácsi lassan saját életet él. Hívják ide is, oda is. Mivel az élet folyamatosan ad a kisöreg szájába újabb és újabb megrágni valót, elképzelhető, hogy még az év végére összegyűlik egy újabb kis kötetet megtöltő monologika. - Köszönöm a beszélgetést, kedves Zoltán! A Hapsi-bácsi rajongók nevében is sok sikert kívánok Neked, mind az előadások, mind a nyomtatott média területén! - Én köszönöm! Akkor most jöjjenek a piszkos anyagiak. Mennyit is fizetsz a riportért? Adatok a könyvről>> Legújabb Hapsi-bácsi történetek>> Hapsi-bácsi sikere Budapesten Január 26-án, szombaton, délután 15 órai kezdettel a budapesti Pinceszínházban volt látható Hapsi bácsi. Sikere most sem maradt el. A szokatlan humorért hálás közönség gyakran szakította meg az előadást heves tapsával,és a témákhoz kapcsolódó humoros bekiabálásokkal. Minden bizonnyal kevesen vannak köztünk olyanok, akik még nem olvastak Wendler Zoltántól (Artur Brun, artur) Hapsi- bácsi-féle történeteket. Ezekből a történetekből ősszel színdarab készült Zsirai Tibor (Kuvik) rendezésében, melyet nagy sikerrel mutatott be az amatőr Ham-Lett Színjátszó Kör a Marcali Művelődési Központban. Ez a darab látogatott el a fővárosba, körülbelül másfél órás önfeledt szórakozást biztosítva. Az érdeklődők megjelenése és szívből jövő gratulációi további kellemes ösztönzéssel látta el mind a szerzőt, mind az előadókat. Köszönjük! Hapsi-bácsi "levelesládája"

Neved vagy beceneved:
E-mail címed:
Kérdésed, hozzászólásod:

Legújabb Hapsi-bácsi történetek>> Wendler Zoltán további alkotásai>> Hapsi-bácsi sikere a színpadon 2007. november 17-én elérkezett a várva várt napja Hapsi-bácsi színre lépésének Marcali Város Kulturális Központjának előadótermében. A kiváló, minden apró részletre kiterjedő gondos szervezés Zsirai Tibor (Kuvik) két hónapos, alapos munkáját dicséri, mely tevékenységében számos segítőkész barátja is támogatta. Szombat délután 13.30 h-kor a színházteremben már lázas készülődés folyt: a nézőtér hangulatos lokállá varázslása, a kellékek felsorakoztatása, majd ízléses elrendezése. Az amatőr Színjátszó Kör (Hamm-Lett Színjátszó Kör) 6 fős csapata -, öt lány és vezetőjük, házi szerzőjük, szervezőjük, Zsirai Tibor); valamint Wendler Zoltán (artur, bruno), a Hapsi-bácsi történetek szülőatyja, 14.30 h-kor megkezdte a zártkörű főpróbát. Az este 18 h-i előadásra várakozva elgondolkodtam, milyen merész vállalkozás e bájos, fiatal lányok részéről egy idősödő, sokat megélt, bár kicsit naiv férfi szerepét magukra ölteni. Igaz, ez nem új keletű megszemélyesítési forma, hiszen az ókori görög színházakban minden karaktert, a nőit is, férfiak játszottak el, hatásosan. Jelen esetben ez fordítva történt, nők játszották a férfi szerepét is, nem kevésbé hatásosan. 17.30 h-tól már szállingóztak a kíváncsi nézők, hiszen három éven át nélkülözték e kis színjátszó csapat művészetét. A kb. 100 fő befogadására berendezett nézőteret fokozatosan bővíteni kellett több asztal és szék elhelyezésével, mert egyre csak érkeztek az érdeklődők. 17.50 h-re zsúfolásig megtelt a terem. Meghitt hangulat várta az érkezőket: az asztalokon terítők, táncoló lángú mécsesek, kistányéron teafilterek, kockacukrok, kanalak, kis poharakban citromlé kellette magát. A frissen érkezők alig foglaltak helyet egy-egy asztalnál, a pincér szerepébe bújt Kovács Krisztián máris megjelent egy tálcával, melyen színes bögrékben gőzölgött a forró víz. A gyors és figyelmes kiszolgálást Székely Eszter segítette. A terem zsongott az összegyűltek tömegétől, rég nem látott ismerősöket, barátokat hozott össze ez a rendezvény vidám, oldott kb. 90 percnyi szórakozás keretében. Pontosan 18 h-kor megjelent a színpadon, a sokak által ismert és szeretett Zsirai Tibor, mint narrátor. Bevezetőjét, a rá jellemző közvetlen, laza modora helyett -, egy kis játékos csavarral -, az „amatőr” fogalom pejoratív jelentésére utaló stílusban kezdte. Feltételezem, tette ezt azon meggondolásból, hogy kicsit segítse a nézőt az est tervezett légkörére való hangolódásban. Elképzelésének ilyetén megvalósítását siker koronázta. E kis előjátékot -, hangulatfokozást – az első epizód természetes hangvételű bekonferálása követte: Hapsi-bácsi a jósnőnél, ahol Hapsi-bácsi szarkasztikus jellemét Kovács Rita öltötte magára, meglepő ötletességgel. A hatalmas sör-hasat fürgén cipelő kisöreg, mint elefánt a porcelán boltban, közlekedett a jósnő sátrában, s értetlenkedett, rácsodálkozott, megállapított, majd praktikus ötleteiért megérdemelten bekaszálta a díjat, s indult az eredetileg is keresett sörsátorhoz. Rita határozott, jól adagolt humorú alakítása kellően felhangolta a nézőket. Megvallom, annyira magával ragadott az előadás, hogy elmulasztottam az epizódok sorrendjét lejegyezni, így az előadók neve mellett említem meg a történetek címeit az alábbiakban. Kovács Rita előadásában még a Hapsi-bácsi állásinterjún c. helyzetképen derülhettünk. Kisdörnyei Nóra a Hapsi-bácsi a sportpályán és a Hapsi-bácsi vásárol, Hapsi-bácsi üzletet köt c. jelenetekben tárta elénk tehetségének legjavát, saját ötleteivel, jelmezeivel gazdagítva a történeteket. Kocsis Eszter a Hapsi-bácsi a csúcson és a Hapsi-bácsi az ambulancián című epizódokban mutatta meg színes egyéniségének merőben különböző árnyalatait. Horváth Júlia a Hapsi-bácsi a multiban, ill. a Hapsi-bácsi és a gyereknevelés c. történetekben ültette át az érzékeny jellemével rezonáló epizódok kisöregét saját kreatív látásmódja öntőformájába. Tornai Florina a Hapsi-bácsi a bankban és a Hapsi-bácsi a tárlaton c. jelenetek kisöregének kiváló megtestesítőjeként kényszerítette közönségét nevetésre. Mind az öten, rendkívül nehéz feladatukat nagyszerűen oldották meg, kiaknázva nem mindennapi adottságaikat és kreativitásukat. A minden díszletet nélkülöző színpad, a magányos találkozás a közönséggel, a felfogásbeli generációs eltérés a kisöreg és az előadó között, mind-mind színészt próbáló kihívások voltak, melyeknek a marcali színjátszó kör valamennyi tagja maximálisan megfelelt. Kellemes kötelességemnek érzem Zsirai Tibor tehetségének méltatását, hiszen, mint a fentiekből is kitűnt, nem csupán, mint szervező, színjátszó kör vezető, narrátor, hanem, mint mesélő (Mese felnőtteknek) is részt vett e szórakoztató estén. Mindezt olyan könnyed természetességgel tette, mintha erre született volna. Spontaneitása, mozdulatai és gesztusai, arcjátéka és szavai olyan adottság-együttesre engednek következtetni, mellyel a „profik” körében is ritkán találkozik az ember. Már puszta megjelenése a színpadon nevetésre késztette a nézőket. Az egész rendezvény szerkezeti felépítése is nagy hozzáértésre vall. Minden jelenetet egy a narrátor által elmondott bevezető szöveg előzött meg. Minden elhangzott epizód után kellemes, improvizatív pop zene andalította a nézőket, időt engedve a látottak megbeszélésének, átgondolásának. Az egyedi hangzásokat Zsombó Dániel (zongora) és Sárkány Bertalan (dob), a Tulajdonképpen zenekar oszlopos tagjainak, nem kevés zenei tudást mutató tolmácsolásában élvezhette a közönség. Az est záróakkordja meglepetést tartogatott, a színjátszó körön kívül, mindenkinek. Tibor összegzésképpen néhány elismerő szóval illette az előadott művek szerzőjének munkásságát és valós jellemének néhány pozitívumát, majd egyenként, név szerint hívta színpadra a szereplőket. Végül -, s ez volt a meglepetés – Wendler Zoltánt, a szerzőt magát. Valamennyiüket hosszú, vastapssá rendeződött tetszésnyilvánítás üdvözölte a nézőközönség részéről. Zoltán, miután komótosan fellépdelt a reflektorok fényében úszó színpadra, lassan meghajolt, s szemét végigpásztázta a tapsoló közönségen. A csönd beálltakor halk szavakkal, elgondolkodón kezdte el rövidre szabott mondandóját (Hapsi-bácsi hideg-meleg), a szerény, filozofikus, írásai sikerétől megilletődött író szerepében. Szavait taps, meghajlások, taps követték. Az előadás ezzel véget ért. A műsor ugyan befejeződött, a nézők, eddigi szokásuktól eltérően, nem hagyták el azonnal a termet, hanem még kb. fél óra hosszat teázgattak, beszélgettek egymással, illetve a rendezvény résztvevőivel. A műsor teljes tartama alatt a helyi médiák közül a Marcali Tv és a Tavi Tv képviseltette magát. Video- és fényképfelvételek tömkelege készült a nevezetes 90 perc alatt. Elismerésre méltó, hogy e produkció résztvevői (a szervező az íróval, az író a szereplőkkel) e jelentős összejövetel alkalmával találkoztak először egymással személyesen, mindaddig a világháló adta lehetőségeket kihasználva kommunikáltak, s ennek ellenére igen összehangolt, igényes előadás került a nyilvánosság elé. Őszinte gratuláció illeti mindazokat, akik bármilyen formában, de részt vállaltak e rendhagyó, élvezetes, minden eddig beváltnak minősült szabályt nélkülöző rendezvény létrejöttében. Sok hasonló élményben gazdag estét kívánok mindannyiuknak! A potenciális nézőknek nem különben! (Ryan Turner) További képek az estről>> Fekete tea, Beatles, sit down comedy A titokzatos idegen kicsit fázósan húzta össze kabátját magán, amint kiszállt autójából. Szívesebben közlekedett volna motorral, mivel szerette a szabadságot, az ezzel járó érzést, élményt, de az időjárás és az évszak nagy beöltözést követelt. Nem beszélve arról, hogy feltűnő lett volna a megjelenése, ezt pedig most szándékosan kerülni akarta. Eljött, mert látni szerette volna mindenképpen, mihez asszisztált anyagi támogatásával. Szabadságszeretete késztette mindig újabb és újabb adományokra, támogatásokra. A pénzt ilyesmire nem sajnálta, emlékezett arra az időszakra, amikor neki magának is jól jött, vagy jól jött volna. Az ismeretlenségbe burkolódzást pedig szintén a szabadsághoz való ragaszkodása diktálta. Nem azért szponzorált, hogy megismerjék, s hogy tetszelegjen vele mások előtt. Amikor belépett a terembe, szinte azonnal kiszemelte magának a legmegfelelőbb helyet. Oda is telepedett. A teát egyszer fogadta el, azt is csak a kinti időjárás miatt. Amikor elkezdődött az előadás, figyelmét megosztotta a színpadon zajló események és a nézők reakcióinak szemlélése között. Mindkét esetben tetszett, amit látott. A színjátszó csapatot már ismerte, az előadás tartalmát csak részben. Megelégedve vette tudomásul, hogy bizony lekötötte, amit hallott. Néhányszor kicsit el is nevette magát. A zene pedig illett a blokkok közé, és megfelelő időt hagyott az asztaltársaságoknak ahhoz, hogy vagy az előadót, vagy a hallottakat frissen kitárgyalják maguk között. Végig jó volt a hangulat a nézőtéren. Nem volt eufórikus, de kellően jókedvűek és elgondolkodóak voltak az érdeklődők. Amikor a szerzőt, magát szólították színpadra, megvárta, hogy megnézze magának, de közben már készülődött. Ezt a pillanatot gondolta a legmegfelelőbbnek ahhoz, hogy észrevétlenül távozzon. A szerző hangja amúgy is nehezen jutott el oda hátra. Nem volt elég hangos. A mikrofont nem jó helyre tették, ezt látta, hiszen a társulat felsorakozva éppen elbarikádozta azt. „Majd legközelebb ügyesebbek lesznek ebben” -gondolta, mert abban biztos volt, hogy lesz legközelebb. Rajta nem múlik. Kilépett a hideg estébe, a kabátot ismét összehúzta, de most csak ösztönösen. Elcsodálkozott, hogy a hideg ellenére nem fázik. Valamit kihozott a teremből magával. Kapott valamit odabenn, amitől melegebb lett…belül. Lehet, hogy nem egészen így történt, de néhány részlet biztosan egyezik. (Artur Brun)