Eltelt egy esztendő. Ezt az a tény is mutatja, hogy újra Gunarason nyaraltunk. Gunaras most is a remek strandja és csendes utcái mellett, remek fajokkal várt ránk. Sárgarigók flótáztak, énekes rigók lépkedtek a fűben. Minden nap gyönyörködhettem a piros mellényű kenderike csodálatos énekében. Ez a faj szabályos hangversenyt adott vagy nyírfa vagy fenyőfa csúcsán üldögélve. Az udvarunkon lévő fenyőfa ágai közül fenyvescinege hangja is hallatszott. Szürke légykapó is szokás szerint szép példányszámmal képviseltette magát az üdülőhelyen. Egyik reggel a patak partján állva nagy gágogásra lettem figyelmes. Hamarosan láthatóvá váltak a „hangadók” is! „V” alakban vagy 50 nyári lúd vonult a Mecsek irányában. Az alsóleperdi tavak fantasztikus élményekkel leptek meg bennünket. A tavak partjáról végre eltávolították a kilátást akadályozó növényzetet, így mindegyik tavat jól beláthattuk. Volt is mit nézni a hőségben! Az egyik tó partján erdei cankó szedegetett elemózsiát. Egy másik tó hatalmas iszappadjaival valóságos eldorádója volt a parti madaraknak. Nagy örömünkre nyolc gólyatöcs bukkant fel az iszapban, ezenkívül rengeteg madár táplálkozott serényen. Örültem a szürke cankónak, kissé hajlott csőrével szedegette a jobbnál jobb falatokat. Bíbicből rengeteg volt, de a pajzsos cankók, a réti cankók és az apró partfutók is szép számmal képviseltették magukat. Kis kócsagok az alacsony vízben ide-oda lépegetve vadásztak, míg a szürke gémek és nagy kócsagok szinte szoborrá merevedvén lesték a zsákmányukat. Két billegetőcankó reppent fel nem messze tőlem. Hogy igazából hány egyed képviselte az egyes fajokat nagyon nehéz volt megállapítani (a gólyatöcs kivételével), mert óriási területen mozogtak a madarak. Hétfőn a Béka-tónál kezdtük a napot. Idei új fajként fattyúszerkők szárnyaltak a víz felett. Foltos nádiposzáta mozgott a mellettünk lévő nádszálakon. Egy fehér gólya szállt a tó felett alacsonyan, alatta a halak össze-vissza ugrándoztak ijedtükben. A gólya rájuk sem hederített… Az út túloldalán lévő egyik hal nevelde iszappadján 2 réti cankó, 1 pajzsoscankó és 2 billegetőcankó szedegetett. Újra elmentünk Alsóleperdre, bízván abban, hogy újra nagy élményekben lesz részünk. És nem csalódtunk! Itt várt bennünket az üdülésünk faja, egy serényen táplálkozó csigaforgató személyében. A kisebb parti madarakat elzavarta maga körül,m de a szürke gémmel nem mert szembeszállni… Parti lile is volt most, és sokkal több gólyatöcs, fiatal és idős példány egyaránt. „Kit-kit-kit” hangon szólt is az egyik elég sűrűn. Két jégmadár vadászatát is figyeltük, mindig visszaszálltak a fa ágára. Egy öreg rétisas szállt át az út és a tavak felett méltóságteljesen. Fehér feje és farka csakúgy virított a napfényben. Egyéb érdekességek is történtek üdülésünk alatt. Néhány pillanatkép: Vasárnap este éppen tollasoztunk Ildivel, amikor felfelé nézvén egy fekete gólyát pillantottam meg magasan szárnyalva az égen. Mire jó az esti tollaslabdázás? A strandon a gyermek medence partján egy tojó erdei pinty iszogatott a vízből. Többfunkciós medence… Az udvaron éppen Puccini életét olvastam, amikor egy fenyvescinege szállt rá a mellettem lévő fenyőfa ágára. Egyből abbahagytam az olvasást…
Ilyen csodás élőhelyek találhatók Dombóvár környékén
... és ilyenek
Ezeken az iszappadokon hemzsegtek a parti madarak
A megfigyeléseink csúcsfaja egy csigaforgató volt! (Nem saját fotó)
