> 2021
Facebook posztok – 2021
November 27.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4460944940688969
Amikor egy szakma végleg elkurvul...
Szeged és a Homokhátság körzetében Mihálffy Bélát indítja a Fidesz. Eddig oké. Így aztán orrba-szájba szerepeltetik mindenütt. De hogy még egy közművelődési tanácskozáson is ő legyen a projektet értékelő (vagyis hát a neki megírtakat felolvasó) személy szegedi önkormányzati képviselőként, arra aligha vannak nyomdafestéket tűrő szavak...
(A képen Dohorné Kostyál Zsuzsanna, a Nemzeti Művelődési Intézet megyei igazgatója szurkol a felolvasás sikeréért... )
Szeptember 12.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4222936961156436
Tudom, már írtam egyszer, hogy abbahagyom...
De közben meg olvasom az ellenzéki pártok közös programját, amiben sok szép és jó gondolat van, amire "muszáj" reagálni.
Természetesen kiemelt figyelemmel olvasom a kultúráról írottakat, ld. https://kozosalap.hu/kozos-haza-kultura/. Egyetértek minden mondatával. A baj csak az, hogy fundamentális mondatok hiányoznak. Mert szép terv pl. a Magyar Művelődési Intézet újraélesztése és a többi intézményi elképzelés, de mit sem ér az egész, ha a szakmák jogi környezete ugyanaz marad.
Elégséges kompetencia híján nem szólok az előadó-művészeti törvényről (bár szerintem ezen is lenne faragni való), de annál inkább szólnék a közművelődés jogi és szakmai hátteréről, amiről a program egy szót sem szól.
Korábban már jeleztem ezeket a hiányokat:
(1. http://torokjozsef.5mp.eu/web.php?a=torokjozsef&o=OMwlwcbD3g;
2. http://torokjozsef.5mp.eu/web.php?a=torokjozsef&o=1vFW_sqfvs)
"Cselekvési irányok és feladatok
Az eddig soroltak egyúttal kijelölik a közművelődés-politika szükséges cselekvési irányait és terepeit:
1. A jogi keretek rendezése
2. Ágazati finanszírozás
3. Felsőfokú szakképzés és művelődéstudomány
4. Szakmai háló és segítő/fejlesztő munka"
Nos, a Közös alap-ból hiányzik a két legfontosabb:
- a jogi keretek (CXL. és járulékos szabályai) rehabilitálása,
- a felsőfokú művelődésszervező képzés újraindítása (mert SZAKemberek nélkül kiből és kinek lenne az újraindított MMI?).
Utóbbi szándék szerepelt az MSZP programjában, a többi párt még ennyit sem írt, kivéve a Momentumot, ahol viszont ez szintén hiányzik. Ami persze nem meglepő annak ismeretében, hogy friss kultúrpolitikusuk éppen az, aki egykor az EMMI közművelődési főosztályának vezetőjeként szorgalmazta és hajtotta végre a hivatkozott törvény és csatolt jogszabályainak kiherélését, megszüntetését... S most úgy tűnik, sikerült (?) közös programmá tennie ezt a látvány-pékséget... (És most holmi köpönyegekről már ne is szóljunk...)
A magam részéről azonban nem politikai marketing-szövegekre, hanem koherens és hiteles, jogilag alátámasztott szakmai programokra vágyom. Mert enélkül Weöres Sándor versében az MMI csak kémény lesz...
"Apukám házat épít.
Először a kéményt, borzasztó nagy füsttel.
Aztán a ház tetejét.
Azután aztán az ablakokat,
nem látunk át rajtuk, olyan feketék,
csak a falakon látok keresztül,
mivel még nincsenek.
De meg kell építeni a falakat is,
meg a szobákat külön-külön.
Mikor a ház leér a földig,
apukám azt mondja: Ujjé!"
Augusztus 21.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4157096034407196
Mikro-szociológia az ellenzéki esélyekről
Négy lépcsőházból áll a panelépület, két lépcsőház ad ki egy jogi társasházat. Társasházanként van két kuka kirakva. Odaköltözésemkor látom, mind a négy a ház egyik végén van, így velem együtt a távolabbi lépcsőházak lakói is odahordják a szemetet. S ez eddig így volt nekik rendjén. Senki nem kifogásolta, hogy ez nem egyenlő, nem logikus... stb.... mentek, mert ott van...
Néhány nap után némi izmozással a mi társasházunk két kukáját áttoltam a mi lépcsőházunk elé. Másnap éppen elcsíptem a kukások meglepett szövegét: Nézd má', áttolták... Azóta is ott vannak.
Kérdezem az egyik kedves szomszédot, hogy miért volt ott eddig, és miért hagyták úgy... Kissé értetlenül néz: "hát így szoktuk meg"...
De akkor ki fogja leváltani Orbán Viktort, ha két kukával nem bírnak el?!
Augusztus 20.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4154367824680017
Fájdalmas a Tanár Úr halála. De Szále nyitó mondatai is. Mert kimondta a kimondhatatlant: „Egy halott szakma nagy halottja. A közművelődésé." Mert felsőfokú szakképzés nélkül nincs semmilyen szakma. S ha valaki reménykedne, hogy majd ’22 után ez megváltozik, hát ne remélje! Az összefogás kulturális programjában ui. sok szép minden szerepel a közművelődésről – még a Magyar Művelődési Intézet újraalapítása is –, csak épp a ff. szakképzés újraindítása nincs benne. Hogy a szétvert CXL és járulékos jogszabályai ak rehabilitálásáról már ne is szóljunk... (Csak tudnám, hogy ezek után kivel tudnák az MMI-t újraindítani?)
Július 28.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/4085515931565207
Közigazgatás 2021
Költözés miatt új lakcímkártya kell. No problem, ügyfélkapun időpont, minden oké. Csakhogy ezt a címet a nyugdíjfolyósítónak is át kéne küldeni. No, az itt nem automatikus, nem ismerik az integrált rendszereket. Ahogy az ügyintéző mondta: minden ügy külön sorszám. 1. sz. szívatás.
Semmi baj, majd módosítom az ügyfélkapun. Azaz módosítanám, de ilyen opció nincs a rendszer menüjében. 2. sz. szívatás.
Sebaj, van ott egy email cím, megírom nekik. De nem úgy a’! Papíros levélben, két tanú aláírása, postán. Itt azért már eléggé illetlenül kiszaladt belőlem egy kis anyázás... 3. sz. szívatás.
Nincs más választás, csak be kell menni a hivatalba. Ügyfélkapu, időpontkérés, papír orrom elé, töltsem ki, szig fénymásolva, kb. 5 perc az egész.
Tessék mondani, mindezt miért nem lehet ügyfélkapun elintézni? – kérdezem erőltetett nyugalommal. - Hát a nyugdíjfolyósító ilyen papírokat kér...
- ÉS MÉG MEDDIG? – ordítom magamban...
Május 20.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3894149314035204
Esős bezártságban töprengek a városfejlesztés rejtelmein.
Két éve még hagyományos házak tetőit és ilyen-olyan kertjeit nézegethettem. Most a 10 méterre sem levő tűzfalat láthatjuk csak, ami ráadásul napsütésben hősugárzóként és szemkápráztató tükörként veri ránk a fényt és a hőt.
Az utcában egykor állt ugyan itt-ott autó is, de nem volt szükség az utcai parkolásra, mert volt elég hely erre az udvarokon.
Majd az öreg házak felvásárlói ugyanarra telekre, amin addig 2-3 ember lakott, most soklakásos társasházakat húztak és húznak fel jelenleg is. Az egykor levegőtisztító kertek is beépültek, az utcán alig lehet közlekedni a sokszorosára növekedett lakosság autói miatt.
Sok éve írtam: a városfejlesztési gondolkodás technokrata észjárását fél kéne váltani egy un. humán-szempontú gondolkodásnak. Mert bár a látottak bizonyára megfelelnek a helyi építési szabályoknak, de egészen biztos, hogy nem felelnek meg az emberi élettér szükségleteinek. Ez ui. így ugyanolyan gettó, mint egy lakópark.
Szeged önkormányzata hibás ebben: ez nem városfejlesztés, hanem költség-haszon optimalizálás.
Május 20.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3893889487394520
Gáborra várakozok az oviajtó előtt, és böngészem a jó nevű iskola toborzó plakátját. 9 pontban indokolják, miért hozzájuk kéne beíratni a gyerekeket.
Az első pont így szól: Gyerekközpontú iskola. Majd kissé lejjebb: Boldog iskola.
Ledöbbenek. Miért, lehet másmilyen központú és boldogtalan iskola is?! Nem evidencia ez egy iskolánál?! Nem szégyellnek ilyet kiírni?
Szó se róla, lehet sok tanárközpontú is, boldogtalan is, netán tőlük akarják megkülönböztető magukat, de talán mégse ezzel kéne.
Azért a korszellem elérte őket: van kínai szakkör is. Nyugi FUDAN, lesz utánpótlás.
Csak tudnak ebben a suliban valamit...
Május 19.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3892812587502210
Lépek be a szomszédos fiókkönyvtárba egy kis újságolvasásra és internetezésre – kímélve mobilkeretemet. Be van iratkozva? – kérdezi a könyvtáros hölgy. Mert csak azoknak adhatjuk ki a Wifi-jelszót – indokolja a kérdést. E feltétel híján udvariasan elköszönök.
Villamosra szállva aztán "beiratkozás" nélkül olvasom a friss híreket, majd a Tescoba érve az ottani WiFi ajánlkozást fogadom el, hogy megnézzek valamit... És a sort folytathatnám vonattal, falusi panzióval etc. Igaz, ők nem kultúraközvetítő intézmények, hanem „csak” felfogták a kor elemi fogyasztói igényét.
Ma ez a könyvtár egy – és még eddig ki tudja, hány – potenciális olvasót veszített el (vélhetően központi előírásuk következtében).
De vajon hiányzunk-e nekik?
Április 13.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3787946067988863
Mecénás kerestetik! (Hülye vagy, Jóska - ilyen időkben?)
E célból a megosztásokat külön köszönöm!
Szóval van 13 éve ez a www.knye.hu, ami az 1999-2008 közötti 10 évben szervezett szegedi Közművelődési Nyári Egyetem előadásainak és fotóinak adatbázisa. Fenntartása (az shp.hu-nál) évi 15-20 ezer Ft. Ezt a kezdetektől évekig a Csongrád Megyei Népművelők Egyesülete fizette (köszönet érte!), majd amikor már ennyire sem tellett nekik, egy évben a Zempléni Múzsa Alapítvány vállalta (köszönet érte!).
Három éve azonban már én fizetem a nyugdíjamból (ezért volt egy kis baráti engedmény), s bár nem ettől lett kisebb a kenyerem, hosszú távon mégis csak biztonságosabb lenne, ha egy kulturális szervezet fel tudná vállalni a fenntartását. Dolog nincs vele, csak évente fizetni kell, mert ez egy „konzerv” olvasásra és letöltésre.
Reménykedem, hogy mindez fontos még valaki(k)nek… mert egyszer ez művelődéstörténeti forrás lesz (ha még nem az)...
A portál látogatottsága – ami vizsgaidőszak táján mindig magas számokat mutatott – a mai napig ennyi volt:
Összes látogató: 70348
Válogatás a 10 év előadásaiból: 4647
2008 – Előadások: 7212
2007 – Előadások: 5191
2006 – Előadások: 5432
2005 – Előadások: 4299
2004 – Előadások: 3952
2003 – Előadások: 4330
2002 – Előadások: 5238
2001 – Előadások: 4632
2000 – Előadások: 3915
1999: 4941
Március 31.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3751852258264911
Korán örültem. Az önkormányzati és városgazdai impotencia újabb szép példáját látjuk.
26-án posztoltam ezt: "Hat hónappal az első jelzés után ma végre megoldották a képeken látható áldatlan – értsd: vastagon galambszaros – állapotokat: berácsozták a járda feletti két székelykapu galambdúcos nyílásait, hogy eltereljék a járda fölül a galambokat."
Néhány nap múlva azonban az alábbi levélváltásra kényszerültem:
Címzett: a Környzetgazdálkodási Kft. közterületi építmények csoportvezetője és az illetékes önkormányzati képviselő.
"Tudom, unalmas már ez a székelykapu-szappanopera (nekem is), de megint az Önök lépésére lenne szükség. Örömmel láttam négy napja, hogy egy darus kisautóról rácsozzák be a nyílásokat. Az úr – emlékeim szerint – azt mondta, az a dolga, hogy a járda feletti két kapu nyílásait rácsozza be. (Jelzem: azért, mert a többi alatt fű van, attól még az odapotyogó guanó nem lett kevésbé fertőző, csak nem látszik…) Mikor visszafelé jöttem, már végzett – emlékeim szerint – VALAMENNYI nyílás lezárásával.
Tegnap azonban azt a hírt kaptam, hogy már csak a szorosan a járda feletti 6-6 és – rejtélyes oknál fogva – a végnyílások vannak lezárva. Most odamenve láttam, hogy így van, látszanak a fába ragadt tűzőkapcsok a leszedett rácsok helyén.
Na már most, itt két opció lehetséges:
1. Eleve ez volt a munkafeladat, csak én néztem el. Ha így volt – amin igen meglepődnék –, akkor ennek semmi értelme nem volt, úgy is mondhatnám, hogy nem életszerű, mert a galambok ugyanúgy ott toporognak körben a peremen, és szórják a járdára is az „áldást”; továbbá: a maradék nyílásokon ugyanúgy bemennek és szaporodnak.
2. Ha mégis jól láttam, és valamennyi nyílást le kellett zárni és le is zárta a mester, akkor azokat valaki – egy ismeretlen (?) tettes – leszedte. Nem lennék meglepve, ha ehhez nem Apró-J „barátunknak” lenne köze… Jogi meglátásom szerint ez esetben ez már kimeríti a Btk. szerinti garázdaság fogalmát.
Előbbi esetben hasznos lenne életszerűvé – azaz teljessé – tenni a lezárást. Az utóbbi esetben a pótláson túli jogi lépések már az cég kompetenciája. Remélem, mielőbb megnyugtató polgár-barát megoldás születik!"
A csoportvezető válasza:
"A járda fölé telepített székelykapuk lezárását a kollégáim végezték múlt hét pénteken. Azonban hamarosan előkerült Apró Juhász úr (https://index.hu/belfold/hanyas1229/), fenyegetőzve, hogy a galamboktól nem vehetjük el az életterüket.
Mindenesetre mi végeztük a munkánkat, amikor kész lettek a kollégák, eljöttünk a helyszínről. Közben Apró Juhász mindenkit körbetelefonált, és kihívta a helyszínre a rendőrséget is, azt állítva nekik, hogy mi bezártuk a hálózással a galambokat és ezzel állatkínzást követünk el. (Természetesen mi nem zártuk be a galambokat, sem a fiókáikat a székelykapu belsejébe.)
Mi bemutattuk a helyszínt a rendőröknek, meggyőződtek ők is a lezárás korrektségéről, azonban megkértek arra, hogy a „békesség kedvéért” egyes nyílásokat hagyjunk szabadon a két lezárt székelykapun, így azok, amelyeket Ön is látott, visszanyitásra kerültek.
Így áll a helyzet, további lezárás, átalakítás egyelőre nem fog történni. A területileg illetékes képviselő urat is tájékoztattuk a tényállásról."
Záró válaszom:
"Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Önök így lényegileg nem csináltak semmit – ahogy azt levelemben írtam: „ennek semmi értelme nem volt, úgy is mondhatnám, hogy nem életszerű, mert a galambok ugyanúgy ott toporognak körben a peremen, és szórják a járdára is az „áldást”; továbbá: a maradék nyílásokon ugyanúgy bemennek és szaporodnak.” Tényleg azt hiszik, hogy ahol rács van, onnan nem tojnak a galambok?
Az meg külön vicc, hogy a „békesség kedvéért”... ez milyen jogi és/vagy közegészségügyi kategória? Tudom, hogy egy őrülttel nem könnyű, de az mégis csak abszurdum, hogy egy városgazda cégből bohócot csinálhat egy magánember. Önök gyáván visszavonultak, mert az ezzel járó konfliktus felvállalása és megoldása kevésbé fontos, mint az arra közlekedő állampolgárok és ott játszó gyerekek érdeke. Ez a helyzet most az önkormányzat és Kft. együttes szégyene és impotenciája, ha így marad. A szaros járdával együtt…"
Itt állunk most egy magából hülyét csinált önkormányzattal, képviselőjével és városgazda cégével...
Pirul ott még valaki?
Március 26.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3737876966329107
Jó munkához idő kell, hát még a lassúhoz… avagy: kis önkormányzati esettanulmány
Hurrá! Hat hónappal az első jelzés után ma végre megoldották a képeken látható áldatlan – értsd: vastagon galambszaros – állapotokat: berácsozták a járda feletti két székelykapu galambdúcos nyílásait, hogy eltereljék a járda fölül a galambokat.
Szervezetten működű társadalmakban egy ilyen ügy szerintem úgy működik, hogy Állampolgár jelzi a bajt az illetékes önkormányzati képviselőnek és/vagy városi szolgáltatónak, azok megnézik és rövid időn belül megoldják… Na de nálunk…!? Az ügymenet így zajlott:
1. SZEPTEMBER 29.: levélben jeleztem a problémát az illetékes önkormányzati képviselőnek és a Környezetgazdálkodási Kft.-nek. Előbbi még aznap továbbította is a Kft. igazgatójának, kérésével együtt. Igazgató még aznap megígéri a megoldást.
2. OKTÓBER 8.: újabb levélben jeleztem a képviselőnek, hogy eddig nem történt semmi... (Ő nem látta?) Még aznap válaszol: ismét megígérte a Kft.
3. NOVEMBER 9.: Közvetlen levelem a Kft. igazgatójához, kérve, hogy cselekedjenek. Se cselekvés, se válasz…
4. DECEMBER 10.: Ismételt levél az Igazgatóhoz (másolatban a képviselőnek) – némi elkeseredettséggel: „Tegnap járt le november 9-én írott levelemre a maguk szabta válaszadási határidő, pedig honlapjukon azt ígérik, hogy a „közterület fenntartással kapcsolatos panaszaikra 30 napon belül válaszolunk”. Erre aligha van hiteles mentség, de ez a kisebbik baj. A nagyobb baj az, hogy a jelzett probléma megoldásában sem történt semmi, csak haszontalan levélváltások. … A galambok mindeközben – ahogy mondani szokás – szarnak a fejünkre, és szomorúan állapítom meg, hogy ebben most Ön(ök)ben társra leltek: ’ki’ valóságosan, ki szimbolikusan. Eben-guba: mindkettő megalázó.” Igazgató konzekvens: se cselekvés, se válasz. Utóbbiban társa lett a képviselő is…
5. JANUÁR: Magán megkeresés a VTV-hez, akiknek kérdésére az ismert válasz: megoldjuk! – de nem történt semmi.
6. MÁRCIUS 6.: Hivatalos levélben kértem a VTV segítségét. Választ tőlük sem kaptam…
7. MÁRCIUS12.: Hivatalos kivizsgálási kérelem a Csongrád-Csanád Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályhoz közegészségügyi veszélyeztetés miatt. Válasz nyilván még nem lehetett, de közben okafogyottá is vált, mert megoldódott a probléma.
Hát így működünk Porlódon! No persze, nem biztos, hogy csak itt, sőt, valószínű, de ez engem marhára nem vigasztal. Hogy önkormányzati szolgáltató cég sorozatban ígér, de nem teszi, nem válaszol állampolgári megkeresésekre, hogy semmibe veszi (veheti!?) még a képviselőnek tett ígéreteit is (no és persze ő meg hagyja!?) Mindezt nyilván azért teszi, mert TEHETI! Nincs kontroll, legfeljebb pénzügyileg, de a „lágy”, szolgáltatói magatartást jelző paraméterek nincsenek számonkérve, különben ilyenek nem történhetnének meg. De a minőségbiztosítási oklevél biztosan ott lóg az igazgatói irodában szépen bekeretezve... parasztvakításnak!
Van még mit javítani a szolgáltató államon és önkormányzaton!!!
Március 21.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3723138891136248
Megjött a VÉDETTSÉGI IGAZOLVÁNY! Hurrá! Rajta az 1. oltás ideje.
Na de hogy lennék már védett egy oltástól? Ha meg mégis, akkor minek a második? És mi van, ha mondjuk nem megyek el a 2.-ra? Visszakérik? 1. sz. röhej!
De nem is kellene ez a kártya, mert mindenki kötelezően kap oltáskor egy Igazolás SARS-COVID-2 elleni védőoltásról névre hallgató cuki kis papírkát A6 méretben, amelyen minden fontos rajta van: adataim, oltóanyag neve, oltóanyag egyedi (!) gyártási száma, hova kaptam, 1. és 2. oltás időpontja, orvos neve, aláírása és pecsétje. Ezt majd vinnem kell a 2.-ra, hogy azt is beírhassa. Ennél relevánsabb igazolás nem kell, ez megfelelne itthon bárhova. Bele egy kis tokba, és lehetne mutogatni, ahol kell.
HOGY MIÉRT NEM ELÉG EZ? Mert a cimbik így nem tudnának kaszálni a plasztikbizniszben. Ez csak a lopás üzletbe csomagolt formája, mi vagyunk hozzá az alibi. Egyszer majd valaki kideríti, de addigra már offshoreban a lóvé...
2. sz. röhej... lenne – csak nincs kedvem röhögni...
Február 12.
https://www.facebook.com/jozsef.torok.758/posts/3616542431795895
Abbahagyom…
Utóirat a zsákban futáshoz:
http://5mp.eu/web.php?a=torokjozsef&o=H2vmslA0yq
"Mi lesz azokkal, akik a professzionálissá vált tevékenységet – a népművelést – főfoglalkozásúként űzik? De kialakult-e a professzió? A politika 'szolgáló lánya' szakmaként megáll-e a lábán? Van-e szakma, vagy a politika cselédjeként – cselédkultúrával – tovább szolgálunk? Megőrizzük értékeink között az engedelmességet, várjuk új urainktól a parancsot és sorsunk jobbrafordulását – vagy végre felemeljük fejünk, s kísérletet teszünk önmagunk definiálására."
Ezt az általam többször is idézett dilemmát még 1990 áprilisában fogalmazta meg Bárkányi Júlia kolléganőm egy kétes hatékonyságú országos tanácskozás után. Most utoljára idézem fel, mert az ÉLET ÉS IRODALOM mai közlésével – amely rövidített átirata Mit kíván a közművelődés? című, október 15-én itt közzétett korábbi írásomnak – lezártam szakmai megszólalásaim sorát. Ezt a publikálást is csak azért tartottam még fontosnak, hogy a média nyilvánosságával minél tovább tartsam felszínen a megoldandó problémákat.
(Közbevetés 1: Korábbi, terjedelmesebb írásomat a közreadással egy időben elküldtem valamennyi demokratikus pártnak. Többségük udvariasan nyugtázta – természetesen nem voltak illúzióim, de rajtam ne múljon! Meglepetésemre az MSZP Kulturális és Közművelődési /ez két mellérendelt ágazat lenne? nem az előbbibe tartozna az utóbbi is?!/ Tagozatának elnökhelyettese december elején felhívott és kérte, hogy – forrásközléssel – használhassák anyagaimat, amibe én örömmel beleegyeztem. Bő egy hónap múlva azonban már csak egy sms érkezett: „végül nem használtam az anyagodat, de szívesen megküldöm, ami elkészült”. Miért is nem lepődtem meg? És persze azóta is küldi…)
Az elmúlt néhány évben többször szóltam és írtam a közművelődés deprivált helyzetéről, így mára elmondtam minden elmondhatót, csak önismétlés lenne minden újabb mondatom. Mindezek olvashatók honlapomon – akinek fontos, rátalál. Közülük több megjelent az ÉS-ben; „természetesen” valamennyit a szakma mély hallgatása kísérte.
Különösen fájó a Magyar Népművelők Egyesületének sok éve tartó beszédes némasága, pedig az ősszel még tettem feléjük egy naiv együttműködési gesztust – azok után is, hogy elnökük 2017 novemberében minden előzetes megbeszélés nélkül vette le honlapjukról a szakmai tanácskozásukon elhangzott kormánykritikus prezentációmat.
(Közbevetés 2: Micsoda abszurd: megúsztam a Komócsin-éra szegedi évtizedeit cenzúra nélkül, s a demokráciának kellett ahhoz eljönni, hogy cenzúrázzanak, ráadásul saját szakmabélijeim: 2009 augusztusában a Magyar Művelődési Intézet főigazgatója vetette le az ERIKANET közművelődési portálról a szakfelügyeleti dolgozatomat, majd még azon az őszön a minisztérium vezető szakfelügyelője csak úgy adott volna módot plenáris előadásra az országos szakfelügyeleti konferencián, ha előtte bemutatom neki az előadásomat – erre meg én nem adtam neki módot.)
Itteni közlésemmel egy időben felhívtam rá egyik (korábban többször szakmai és munkajogi tanácsot kérő) elnökségi tagjuk figyelmét. Válasza ennyi volt: „megnézem” – azóta is nézi… Ebből okulva néhány nap múlva egy másik elnökségi tagnak is jeleztem – gondolván, hogy egy országos szakmai vita-sorozat lebonyolítása mégiscsak az ő kompetenciájuk lenne. Ő továbbította is az Elnökségnek – majd miután e jeles grémium november 24-én még úgy vélte, hogy „meg kívánja ismerni a dokumentumot”, soron következő 2021. január 21-ei elnökségi ülésükön már nem is téma… annyi sem, hogy miért nem… Igaz, minek is, ha megállapításuk szerint minden rendben: „Az MNE elnökségének tagjai annak ellenére sikeresnek érzik a 2020-as évet, hogy a vírusjárvány miatt az év elején tervezett programok jórésze nem valósulhatott meg a tervezett formában. …Az elnökség megállapítja, hogy a körülmények ellenére jól szolgálta a magyar közművelődés érdekeit 2020-ban.”
Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység – mondta volt Bástya elvtárs.
Utólag belegondolva nagyon nem kellene ezen meglepődnöm, hiszen mire kellett volna számítanom? Már akkor is sejthettem volna ezt az alapállást, amikor szakmai összegzésemet – A közművelődés tükörcserepei – ugyanez a zajos csönd fogadta. Pedig az utolsó esély lett volna arra, hogy átgondolják a múltat s a kívánatos jövőt – de láthatóan nincs erre igény. Falra hányt borsó minden szó, mára a kérdőjelet bátran kihagyhatják az eredeti szövegből: „a politika cselédjeként – cselédkultúrával – tovább szolgálunk, megőrizzük értékeink között az engedelmességet, várjuk új urainktól a parancsot és sorsunk jobbrafordulását”.
Belátom hát, hogy be kell fejeznem – már-már magam számára is szánalmassá váló – azon erőlködésemet, hogy a közművelődés „klasszikus” és újabb kori munkásait átvigyem a „túlsó partra”. Ha nekik jobb „itt és így”, hát maradjanak! Hátradőlhetnek: nem háborgatom többé konform alattvaló-létüket.
Úgyhogy abbahagyom. Ennyi volt(am). Pont.
„Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen!”
Menü
Hirdetés