Török József népművelő

Kecskeméti beszélgetés a kultúráról és  a kultúraközvetítésről
Török József regionális irodavezetővel

 

Mennyire vagy új a megyében, szűkebben Kecskeméten?
A szakmai életemből 18 évet Csongrád megyei művelődési központos munkatársként dolgoztam, s így óhatatlanul voltak a szakmában másfelé, más megyékbe is kapcsolódásaim. Mivel közművelődési szakértőként is tevékenykedem, így volt alkalmam országos kitekintésre. Nekem annyival könnyebb a dolgom, mint elődömnek, Eszik Anikónak, hogy már nem az alapokról kell kiépítenem a szakmai kapcsolatokat. Tulajdonképpen csak léptéket váltottam, megyei szintről régiós szintre.

Hogyan kezdted a népművelői pályát?
Üzemi népművelőként. 1973-ban a Szegedi Textilgyárban voltam főállású népművelő. Előtte, mint a közművelődés élvezőjeként szocializálódtam a kultúrára, miután balástyai vagyok, a legendás Kiss István által vezetett művelődési ház ifjúsági klubjában.

Egyéb motiváció?
Családilag fogékonyak vagyunk a kultúrára, bátyáim zenészek, sokáig énekeltem és öt évig hegedültem is. A magánéletemben is nagyon közel van hozzám a művészet, a kultúra.

Hogyan látod a te népművelői felfogásodban, mi a népművelők feladata? Hogyan változott ez 1973 óta?
Ez egy kultúraközvetítő szakma, ami egy adott politikai közegben vált hivatalossá, és bizony sokáig a politika szolgálóleányaként ténykedett. A puha diktatúra évei alatt bújtak ki ezekből a skatulyákból azok a nagy egyéniségek, mint pl. Kiss István, akik valóban kultúrát közvetítettek és közösségi életet is teremtettek. A szerep nagyon sokat változott. Ezek a figurák attól voltak nagyok, hogy a bennük lévő készségek halmazával végezték a népművelést. Ez azért volt sikeres, mert ezek az emberek életformaként élték az életüket, nem csak állást kerestek.

Ha ezek a figurák nincsenek mindenhol, akkor hol a helye, mi a feladata a népművelésnek?
Az az idő, ahol ezek az egyéniségek érvényesültek, már elmúlt. Próféták helyett profik kellenek, akik persze elhivatottak kell, hogy legyenek, de nem várható el, hogy életformaként tegyék a dolgukat. Hihetetlenül alapos ismeretek kellenek, persze hivatástudat nélkül a legpontosabb ismeretekkel sem lehet jól csinálni ezt a szakmát ma sem.

Te merre vinnéd egy kis falu közművelődési életét? Hogyan befolyásolnád, mint művelődésszervező?
Ehhez el kell helyezni a szakmát a társadalomban. Ha az össztársadalmi totalitást nézzük, a társadalom áll a kulturális szférából, a gazdasági szférából és a társadalmi-politikai szférából. Ezek egymást átfedő körök. A népművelő a kulturális szférában kompetens, a többiben csak annyira, amennyire a szférák átfedik egymást. A szakmánkban azonban van egy nagy hajlam belekotnyeleskedni minden másba, pedig szerintem nagyon szűkítetten a kultúrára kell, hogy koncentráljunk, hiszen, ha mi védjük a saját szakterületünket, mi se menjünk bele máséba.

Miben látod a regionális irodavezető feladatát?
A decentralizációval sok olyan feladatot látunk el, ami eddig az országos központé volt. Tulajdonképpen minisztériumi háttérintézmény szerepünk van, ami azt jelenti, hogy a minisztérium pályázati tevékenységének szakmai és adminisztratív feladatainak ellátását leosztotta régiós szintre. Erre minden régióban egy ember van.

Erre a posztra miért pont egy művelődésszervezőre van szükség, miért nem egy kis közművelődési vénával rendelkező kitartó hivatalnokra?
Mert hiába tűnik ez puszta bürokráciának, mi közben a pályázatokat is látjuk, és mivel a bíráló bizottságban mi is egyenrangú tagok vagyunk, tudunk dönteni róla, hogy melyik pályázatot miért támogatjuk. Valamint a nyertesek monitoringját is mi végezzük, ami személyes kapcsolatépítésre is lehetőséget ad.

Azaz ez kevésbé látványos, de annál fontosabb háttérmunka.
Igen. Egyáltalán nem látványos, és biztos sokan nem is értik, hogy mi dolga egy régiós irodavezetőnek. Én azonban nem szeretném egy rendezvényre járó, protokoll szerepre degradálni a dolgot. Ha én elmegyek valahová, szeretek hatékony is lenni, próbálok a munkára koncentrálni. A szerepben még nagyon sok lehetőség van. Az egyik sajnálatos pont a megyei művelődési központok sorsának változása. Bács-Kiskun megye még szerencsés, mert itt egyelőre érintetlenül tehetik a dolgukat.

Hogyan tudják erősíteni a regionális irodák a megyék közti kapcsolatot?
Ez egy munkamegosztás, és minden régióban más és más, mivel minden régióban más a megyei művelődési központok státusza. Nincs két egyforma eset. A viszony azonban csak partneri lehet, ami persze csak kölcsönös igény alapján működhet. Ahol a megyei intézmény folyamatosan teszi a dolgát, mint pl. itt Bács-Kiskun megyében, kevesebb dolga van az irodának a segítő, fejlesztő oldalon, mint ahol nem.

Ha nem dolgozol, hogyan látod magad kultúrafogyasztóként?
Három dolgot csinálok. Zenét hallgatok, mindenevő vagyok, sokszínű cd gyűjteménnyel. A Bartók és a Jazz rádió között szoktam leginkább tekergetni a gombot. Olvasok, egyre kevesebb türelemmel sajnos, már inkább csak rövidebbeket. Mindenheti betevőm az Élet és Irodalom. Valamint a természetet járom, ami nagyon fontos számomra. Egy balástyai tanyán nőttem fel, a tér, virágok, fák nekem nélkülözhetetlenek.

Köszönöm, sok sikert kívánok az új munkakörödben!

Petőfi Sándor László
Bács-Kiskun Megyei Közművelődési Intézet
Hírlevél, 2007. október