Mettá Szutta
A SZERETETRŐL SZÓLÓ TANÍTÓBESZÉD
Aki jó úton jár, így cselekedjék, hogy elérje a nyugalom állapotát:
Legyen rátermett, becsületes, egyenes, nyájas szavú, szelíd és szerény,
megelégedett, kevés igényű, kevés elfoglaltsággal bíró, egyszerű életet élő,
Érzékeit uraló, körültekintő, tartózkodó, családokhoz nem kötődő.
Ne tegyen semmit sem, amit a bölcsek rosszallnának.
Legyen minden lény boldog és békés, töltse el boldogság.
Minden létező élőlényt, legyen gyenge vagy erős, hosszú, nagy- vagy középtermetű, rövid,
kicsiny vagy vaskos, látásból ismert vagy sosem látott, távolban vagy
közelben lakó, létező vagy létezést kereső, kivétel nélkül minden lényt
töltsön el boldogság.
A másikat senki sehol tönkre ne tegye, meg ne alázza. Haragból vagy
Ellenszenvből senki se kívánjon a másiknak rosszat. Ahogyan az anya védi
gyermekét, egyetlen gyermekét, akár élete árán is, úgy terjessze ki az ember
szívét határtalanul, mindenre, ami csak él. Az ember szerető szívét terjessze
ki határtalanul, minden világra - fölfelé, lefelé és minden irányban -,
akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül,
ellenségeskedés nélkül.
Amíg az ember lankadatlan, tartsa fönn ezt a tudatosságot, akár áll, akár
jár, akár ül, akár fekszik. E tanítás szerint ezt mondják magasztos
állapotnak.
Nem bonyolódván vélekedések hálójába, erényekkel ékesen és átlátással
fölvértezve, az ember föladja az érzéki örömök iránti vágyakozást. Az ilyen
ember bizony nem tér vissza újra anyaölbe.
Itt végződik a Szeretetről Szóló Tanítóbeszéd.
(Farkas Pál fordítása páliból)