Idézet Asokananda: “A Tudatosság Jógája” (The Yoga of Mindfulness) c. könyvéből.

Elméleti bevezető

VIPASSZANA—A TUDATOSSÁG TRÉNINGJE

Kilépsz a házadból. Senki sincs otthon. Bezárod az ajtót. A nappaliban egy kazettás mango felvevője üzemel. Csöng a telefon. A felvevő rögzíti a csöngést. Valaki a bejárathoz érkezik és becsönget. Ezt is rögzíti a felvevő. Az ajtó előtt álló illető a nevedet kiabálja. A felvevő rögzíti a kiabálást. CSak rögzít, rögzít, rögzít… de a felvevő nem reagál. Nem veszi fel a telefont. Nem nyitja ki az ajtót. És, ami még fontosabb, a felvevő nem ítéli meg, hogy az ajtó elött álló személy egy barát-e, vagy esetleg olyasvalaki, akivel inkább nem találkoznál. A felvevő csak a telefoncsörgést, a csöngetést, a kiabálást rögzíti.

Ez leegyszerüsítve a Vipasszana meditáció alapelve, melyről a Buddha a tudatosságról szóló beszédében azt mondta, hogy az egyetlen útja a megvalósulásnak. A puszta megfigyelés elve. “A Buddha tanítása, elsősorban a “meditációja” céja a tökéletes mentális egészség, egyensúly és nyugalom. Sajnálatos, hogy alig van olyan része a Buddha tanainak, mely annyira félre van értelmezve, mint a “meditáció”, mind Buddhisták, mind a nem-Buddhisták által. Amint a “meditáció” szó elhangzik, sokan gondolnak a napi teendők elöli menekülésre, vagy egy bizonyos pozitúra felvételére, mely szoborra hasonlít egy barlangban vagy kolostorban, valamilyen társadalomtól elzárt, messzi helyen, vagy valamilyen misztikus gondolaton vagy transz állapoton való morfondírozást, feloldódást látnak benne az emberek. A valódi buddhista “meditáció” egyáltalán nem jár meneköléssel. A Buddha tanítása erről a témáról annyira félre let értelmezve, hogy késöbbi időkben a “meditáció” útja degenerálódott egyfajta rituálévá vagy ceremóniává, mely majdnem súrolta a technikai, automatikus rutinkövetést.”

Az a meditáció, melyről a Buddha beszél, az a hétköznapi élet meditációja. Ez egy tudatossági tréning, mely felöleli az összes testi és tudati folyamatot, a mindennapi élet minden helyzetében. A Buddha felsorol négy olyan tudatossági alapvetőséget, melyet kultiválni érdemes:

• a test tudatossága minden pozíciójában és funkciója végzése közben (kayanupassana)
• az érzelmek tudatossága (vedananupassana).
• az elmeállapotok tudatossága (cittanupassana).
• a tudati tartalmak tudatossága (dhammanupassana).


• A Kayanupassana tartalmazza a légzésmegfigyelést (anapana-sati) a testtartást járás, ülés, állás, fekvés közben, valamint az olyan tevékenységeket, mint eves, ivás, nézés, beszéd, hajlás, nyújtás stb.
• A Vedananupassana a tiszta megfigyelése a kellemes, kellemetlen, és semleges érzékleteknek és érzelmeknek. Lévén hogy az érzelmek a gyökerei a kívánásnak és a ragaszkodásnak, melyek fontos kötelékek rögzítvén az egyént a konfliktusok láncolatához, ez egy kiemelkedően fontos része a megvalósulás felé vezető útnak.
• A Cittanupassana a tudatállapotok megfigyelése, és regisztrálása annak, hogy épp koncentrált vagy dekoncentrált-e, gyűlölettel vagy szeretettel van-e tele, tiszta-e vagy félrevezetett.
• A Dhammanupassana a mentális tartalmakkal dolgozik. A Buddha beszédében számos olyan aspektusra hívja fel a figyelmet, melyek közé tartoznak a megvilágosodás (Bojjhanga) és a meditációs gyakorlás öt akadálya (Nivarana). Ezeket az akadályokat részletesebben fogom elmagyarázni, mert minden meditálónak szokványos társaságát képezik. Előfordulhatnak egyenként, vagy esetleg többen támadhatnak egyszerre.

Az 5 akadály a következő:

• 1. Érzéki vágy.
Éppen elkezdted a meditációs tréninget. Egyszercsak egy pékség jelenik meg lelki szemeid elött. Vagy egy gyönyörű homokos tengerpart, vagy a szexpartnered, stb. Bármi előfordulhat. És elöbb vagy utóbb az elkerülhetetlen kérdés is felmerül: mi a fenét csinálsz itt egyáltalán? A pékségben a helyed, finom almáspitét eszegetni. A tengerben úszhatnál, szeretkezhetnél a társaddal… a vágy és a kapzsiság határtalanok, és néha olyan erősek, és meggyőzőek, hogy a puszta megfigyelésre gondolni sem tud a gyakorló.
• 2. Gyűlölet, harag, agresszió, negatív érzések
Gyűlölet és harag érzései lesznek ilyenkor úrrá a gyakorlón, vagy agresszió saját maga, mások, vagy bizonyos kellemetlen szituációk felé.

• 3. Lustaság és tompaság
Eza meditációs fáradtság egy bizonyos formája. Még akor is, ha tudod magadról, hogy fit és ébren vagy, fáradtnak érzed magad, és az elme “felhős”.

• 4. Nyughatatlanság
Épp kezded a meditációd, de egyszercsak erős késztetést érzel cselekvésre. Fel kell hívnom Bözsi nagynénémet! Hetek óta fel kellett volna hogy hívd, de pont most van a megfelelő idő erre. Egy levelet meg kell írni, mégpedig azonnal, különben ismét elfelejtem… Az elme 1001 okot prezentál, melyek egytől egyig azt mutatják, hogy bármi fontosabb mint a meditáció.

.5. Szkeptikus kétely
A szkeptikus kétely az első négy akadállyal való találkozás eredményeképp jön. Miért csinálom ezt? Nem értelmetlen az egész?

Az 5 akadály a tiszta megértést, a megvalósulás útján való haladást gátolják. Lévén, hogy kikerülhetetlen velejárói az útnak, fontos, hogy az ember megismerje őket. A hatalmukat csak a megjelenésük tiszta felismerése képes megtörni. Lehet, hogy az előzőkből már kiderült, hogy a Vipasszana meditáció nem kizárólag ülőmeditáció, hanem az élet minden helyzetére kiterjed. Nem kevesebb mint a tudatosság alkalmazása az egyik pillanatról a másikra. És ez vonatkozik a mosogatástól kezdve a sétán át az evésre, az autóvezetésre, a beszélgetésre. Lévén hogy nem könnyű tudatosnak lenni minden pillanatban, a legtöbb embernek elvonulásra van szüksége, hogy kultiválja a tudatosságot.

A félreértés elkerülésére, el kell hogy mondjam, hogy alapvetően két fajta meditációs tréning létezik. Az egyik, melyet a Buddha az első években gyakorolt, miután elhagyta a családját, és melyet még ma is tanítanak a hindu tradícióban, a koncentráció-meditáció (Samatha meditáció). Különféle technikákat használ, hogy koncentrálja az elmét egy pontba, és hogy eggyé válljon a meditáció tárgyával. (cittekaggata). A meditáció tárgya lehet egy mandala, egy az elemek közül, mint pl. tűz, víz, levegő vagy fold, egy adott témán meditálhat a agyakorló, vagy megfigyelheti a légzését, mint meditációs tárgyat az egyhegyűség fejlesztésére. A régi iratok negyven különböző meditációs tárgyat említenek. A telejes kollekciót a Visuddhi Magga magyarázza. Ezek a technikák vezethetnek mély abzorbciós állapotokhoz, intenzív misztikus élményekhez, pszichikai tulajdonságok kifejlődéséhez, melyek hihetetlen tulajdonságokkal ruházzák fel a gyakorlót, mint pl. levitáció, víenjárás, élve eltemettetés, stb. De ezek a pszichikai képességek és az abzorpció mély állapotai nem többek mint a tudat felelrősített vagy módosított állapotai, melyek nem keverhetők össze a valóság és az igazság megvalósulásával. Nem adnak választ Buddha kérdésére, miszerint hogyan lehet leküzdeni a szenvedést (Dukkha-t), dualitás konfliktusát, melyre Buddha keresése összpontosult. Koncentrációt tréningező meditációs technikákat már a Buddha előtti időkben is gyakoroltak.A Buddha maga is valószínüleg ismerte ezeket, és mély abzorpciós állapotokat, és pszichikai képességeket ért el. Annak ellenére, hogy a Buddha nem volt elégedett ezekkel a technikákkal, és a Vipasszanával egy uj fejezetet nyitott a meditációban, semmilyen ellentmondás nincs a koncentrációs mditációk klasszikus technikái és a pillanatról-pillanatra gyakorlot tudatosság között, ami a Vipasszana. Sőt, a Vipasszana gyakorlásához elngedhetetlen a koncentráció, bár a mély abszorpció állapota nem. Tehát a meditáció mindkét fő csapása egymás mellett, párhuzamosan gyakorolható. Ha valaki épp kezd a Vipasszanával ismerkedni, egy hatter a Samatha meditációban mindenképp segít. Nem teljesen elengedhetetlen, hiszen a Vipasszana legelterjedtebb formái manapság tartalmaznak némi tréninget az alapvető koncentráció fejlesztésére, mellyel az “access-concentration” vagy “belépési-koncentráció” elérése a cél. A Hatha-jóga és Pránayámák gyakorlása is erősíti a koncentrációt. Ez még egy ok, amiért érdemes a Buddhista meditációs tréninget kombinálni a fizikai jógagyakorlatokkal.

Ülő Meditáció

A keresztbe tett lábakkal meditáló Buddha ábrázolása erős benyomást tett sok Nyugati emberre.

Az ülő meditáció során a lótuszülés bármely variánsa, a Burmai ülés vagy a törökülés ajánlottak. A földön ülés stabilabb, és hosszútávon kényelmesebb tartást biztosít, mint a széken ülés, könnyebben egyenesen tartható a gerinc. A széken ülés számos problémát vet fel, mint pl. derékfájás, vállfeszülés. A legtöbb ázsiai, akiket egyelőre még nem kényeztetett el a széken ülés, általában könnyen és kényelmesen ülnek a földön. Viszont elképzelhető, hogy áthidalhatatlan problémát jelent egy kezdő meditációs diáknak a nyugaton. Ebben az esetben jobb, ha eleinte széket használunk a Vipasszana meditációhoz, az említett hátrányok ellenére. Samatha meditáció, azaz az “egyhegyű” koncentrált elme tréningje esetén, a gyakorlás elejétől fogva stabil ülőpozíciót ajánlott felvenni a földön, különben túl sok figyelemelterelő tényező léphet fel. A tréning periódus alatt a pozítúrában semmilyen változtatás sem történhet, mely némileg eltér a Vipasszanától. Itt nem probléma az ülőpozíció változtatása, azzal a feltétellel, hogy az tudatos módon kerül kivitelezésre.

Ha jógapraxissal kombinálod a vipasszana gyakorlását, a test fokozatos megnyílását, fellazulását fogod tapasztalni egy pár hónap alatt. Keresztbetett lábbal ülni törökülésben, majd késöbb egyre nehezebb ülőpozíciók felvétele nem okoz majd küönösebb gondot. (…)

Egy egységnyi ülőmeditációs tréning időtartama általában egy óra. Egy intenzív elvonuláson egy óra ülő meditáció és egy óra járó meditáció váltják egymást folyamatosan.

A has emelkedésének és süllyedésének megfigyelése

Az ülőmeditáció kezdő orientációs pontja a has emelkedésének és süllyedésének megfigyelése. A has emelkedik belégzéskor, és süllyed kilégzéskor. Mivel hogy ez egy durva és folyamatos mozgás, ideális tárgya a meditációnak. A gyakorlónak nem célszerű verbálisan ismételnie az “emelkedés” és “süllyedés” szavakat, vagy mentálisan szavakként tekinteni őket. Ehelyett ténylegesen figyelje meg az “emelkedés” és “süllyedés” eseményét, és készítsen a megfigyelésről egy mentális feljegyzést, amikor az megtörténik. A Pránayáma gyakorlatokkal ellentétben (…), a légzési folyamat semmilyen irányítása vagy befolyásolása sem megengedett. Tehát se ne próbáljunk tudatosan nagyon mélyet lélegezni,se különösebben sekélyet, egyszerüen nézzük a légzést, ahogyan az van.

A “süllyedés” és “emelkedés” címkézése komoly segítséget jelentő eszköz lehet a koncentráció és tudatosság fejlesztésében. A szükséges “access-concentration” vagy “belépési-koncentráció” előfeltétele a testi és tudati folyamatok, valamint a mindennapi élet eseményeinek tiszta megfigyelésének.

A testi és tudati folyamatok megfigyelése

Lévén, hogy a has emelkedését és süllyedését nem az egyhegyű koncentráció (Samatha) gyakorlására, hanem csak kezdő és orientációs pontnak használjuk, az ingerkapukon beáramló minden érzékletre kiterjeszthető a megfigyelés. A hallást felcímkézhetjük mint “hallás”, a szaglást mint “szaglás”, az ízlelést mint “ízlelés”, a látást mint “látás”, az érzést mint “érzés”, a gondolkodást mint “gondolkodás”. A címkézés eszköz arra, hogy felismerjük a testi és tudati folyamatok feltűnését és elmúlását, anélkül, hogy reagálnánk az érzékletekre, közbeavatkozzunk, vagy ítélkezzünk felettük a pre-kondicionált gondolkodás kategóriáival. Csak és kizárólag az érzékelt inger puszta ténye kerül megfigyelésre. Nem kerül összehasonlításra a múlt élményeivel. Nem vállik táptalajává a jövő tervezgetésének. Nem alkalmazunk semmilyen ítéletet vagy kategorizálást.

Amint az elme kiüresedik, vagy egyes érzékletek túl dominánssá vállnak ahhoz, hogy elengedjük őket a puszta címkézéssel, visszatérünk a has emelkedéséhez és süllyedéséhez.

Intenzív tréningnél előfordul, hogy olyan tudatalatti szinteket ér el a gyakorló, melyek addig el voltak nyomva, és elengedési csatornát keresnek. Ez egy kiválló lehetőség, hogy az ember megfigyelje pszichét feszültésgeit, és elengedje őket. Viszont a tudatalatti tisztítási folyamata időigényes is lehet. egyes gondolatok és érzések vissza-vissza térnek, kísértenek. Ez vezetheti a gyakorlót olyan következtetésre, hogy végül is lehetetlen az elengedésük. Ez a következtetés nem helyes. Ugyanúgy, ahogy a kolduló kutya újra és újra visszatér az asztalhoz, szerencsét próbálni, a múltbéli karmák ereje erős és kitartó. Ha megeteted a kutyát, ismét visszajön. Ha elkezded ismét gondolni a gondolatokat, az emlékek táptalaján, egyre több történetet kerekít az elme, és az elengedés igen nehézzé vállik. Ha viszont nem engedsz a kutya visszatérő próbálkozásainak, egy idő múlva abbahagyja a koldulást, rájön hogy hiábavaló. Ha figyelmesen és tudatosan megfigyeled a tudatalattiból érkező folyamatokat, anélkül hogy közbeavatkoznál, vagy táplálnád őket, egy idő múlva elvsztik erejüket, és megtörténik az elengedés.

Nagyon hasonlóan, ez a test és az elme folyamatainak mutatott tudatosság, melyet az ülőmeditációban gyakorlunk, kiterjeszthető minden más testi pozitúrára és tevékenységre. Míg a koncentrációs meditáció (Samatha) gyakorlásakor az ülőpozíciónkat semmilyen szín alatt sem változtathatjuk, a Vipasszanában a hangsúly a tudatos megfigyelésen van. Amikor fájdalamat élsz át, ellátod egy “fájdalom” címkével. Amikor a fájdalom elviselhetetlenné vállik, és a pozíció megváltoztatására erős a kényszer, felcímkézhetjük a helyzetet mint “Változtatási szándék”. Ezután megfigyeljük kivitelezés közben a testhelyzet változtatásának minden lépését. Ez nem azt jelenti, hogy az első kis kényelmetlenségnél változtatnunk kell. A fájdalom megfigyelése igen sokat taníthat. Sokszor a fájdalmat szilárdnak és testesnek éljük meg. A Vipasszana gyakolásban viszont egyszercsak rájövünk arra, hogy a fájdalom inkább a hullámzásra hasonlít. Ez az elmeműködés egyik velejárója. Az elme csak egy érzékletet képes felfogni a másik után. Lehetetlen egyidejűleg hallani, szagolni, és fájdalmat érezni, az egyik érzékletnek követnie kell a másikat. A mindennapi életben az érzékelés eme folyamata követhetetlen gyorsasággal történik, így általában nem vagyunk tudatában annak, hogy hogyan működik. Azltal, hogy gondosan megfigyeljük a fájdalmat a Vipasszana praxisunkban, azt találjuk, hogy egyéb érzékletek veszik át a helyét, mint pl. “hallás” vagy “szaglás”. Ebben a folyamamtban a fájdalom feloldódik, majd visszetér mint egy másik érzéklet, egy kicsit késöbb.

A folyamatok megfigyelése nem korlátozott az ülőmeditációra, vagy az ülő pozíció változtatására. A megfigyelés a reggeli ébredéssel kezdődik, a felkeléssel folytatódik, majd az összes olyan napi teendővel, mint pl. öltözködés, az ablakok kinyitása és becsukása, eves ivás.

Példának álljanak itt Mahasi Sayadaw instrukciói az evéshez (“Indiai módon”,azaz kézzel):

“Ügyelned kell minden részlet megfigyelésére az étkezés cselekvése alatt. Amikor ránézel az ételre, nézés, látás. Amikor előre hajlítod a nyakad, hajlítás. Amikor az étel a szádhoz ér, érintés. Amikor behelyezed az ételt a szájba, behelyezés. Amikor a száj bezárul, bezárás. Amikor visszahúzod a kezed, visszahúzás. Ha a kezeddel megérinted a tányért, megérintés. Amikor kiegyenesíted a nyakad, kiegyenesítés.” Végezz szemlélődést minden falat étellel, amíg be nem fejezted az étkezést. A gyakorlás elején lehet, hogy sok a kihagyás. Ne csüggedj. Az erőfeszítésed szakadatlan maradjon. Egyre kevesebb hibát követsz el, ha folytatod a gyakorlást. Amikor haladó szintre érsz ezzel, több részletet is megfigyelhetsz, mint az a pár ami itt fel van sorolva.

Járó Meditáció

Az ülő meditációban, a has emelkedését és esését figyelve gyakorolható tudatosságon kívül van egy második oszlopa a Mahasi Sayadaw technikával végzett tudatosság- fejlesztésnek, mégpedig a járó meditáció.

Az alapgyakorlat a láb emelésének és leeresztésének megfigyelése. Ez nem a szemmel, tehát a látás képességének használatával történik, hanem egy tiszta mentális feljegyzést készít a gyakorló a járás folyamatáról. A járás nem az “egyhegyűségi” gyakorlatok meditációs tárgyaként tekintendő, hiszen ha bármely más ingerület dominánssá vállik, a gyakorló megáll, és az előzőkben ismertetett módon címkézi, figyeli őket. Csak akkor folytatódik a járás, amikor a gyakorló ismét teljesen a járási folyamatra fókuszál.

Haladó szinten kiterjeszthető a megfigyelés a járás folyamatának további aspektusaira is, mint pl. megfigyelni a járás szándékát, a talp és a föld érintkezését, stb. A Járó meditáció hihetetlenül hatékony technika, és számomra igencsak megkönnyítette a Vipasszana meditációhoz vezető utat, hiszen eleinte nagy problémáim voltak az üléssel. Azt csináltam, hogy az ülő periódusokat járó meditációra cseréltem az első pár intenzív elvonulásomon, tehát napi 12-14 órát jártam. Biztos vagyok benne, hogy nem kevés nyugati Vipasszana jógi hasonló helyzetben találhatja magát…

Idézet Asokananda: “A Tudatosság Jógája” (The Yoga of Mindfulness) c. könyvéből.