Indiai Futókacsáim
Az Indiai Futókacsa...
· Indiai futókacsa - Anas platyrhynchos f. domestica
Indian runner duck [angol]indische Laufente [német]
canard coureur indien [francia]
anatra corridore indiana [olasz]
kachna domácí indický bìžec [cseh]
Délkelet-Ázsiából Anglián keresztül terjedt el Európában. Extrém függõleges testtartású (valamikor pingvinkacsának is hívták), feltûnõen mozgékony, vékony, különleges típust képviselõ kacsafajta. Nyolc színváltozatban ismert a tenyésztése. Tojáshozama 200-at meghaladja. Élõsúlya 1,6-2 kg a tojóknál, 1,8-2 kg a gácséroknál.
Ázsiában elsõsorban tojástermelõ kacsafajtának tenyésztették ki. Jáván kétezer éves kõbe faragott ábrázolása is van. Reggel kihajtották legelni (futott, nem totyogott!), estig szedegedte a csigákat, rovarokat, magvakat; megtanították, hogy ne távolodjon messze a pásztor bambuszbotra kötött szalagjától. Este hazahajtották, bambuszketrecbe zárták éjszakára, reggelre megtojta a tojását, és kezdõdhetett minden elõlrõl.
A futókacsa a leghatékonyabban pusztítja a spanyol csupaszcsigát, amely Ausztriát már elözönlötte és várhatóan itthon is tömeges lesz. Nyugat-Európában bérbe is vehetõ futókacsa (Rent an ent!) a csigák elleni harchoz.
Egy kacsapár elég egy kert csigamentesítéséhez. Ne szedjünk nekik csigákat, megfulladhatnak rajta! Kiváló szaglásuk révén maguk is rátalálnak a csupaszcsigákra és odaviszik a kacsaúsztatójukhoz, hogy vízzel nyeljék le. Különösen imádják a csigapetéket.Egy gácsér mellett 4-5, de akár 6-8 tojó is tartható, ha megtermékenyített tojásokat szeretnénk. Ha több gácsér van, veszekednek, ha egy tojó mellett van a több gácsér, véresre csipkedik a tojó fejét és tönkreteszik. Több gácsér ugyan tartható csapatban, de tojó nélkül.
A tojásai kissé nagyobbak a tyúktojásnál (60-75 g), egy fészekalja, 10-15 db után abbahagyja a tojásrakást és kotlani kezd. Kiváncsi és aktív természete miatt azonban, hajlamos otthagyni a fészket, hogy vadásszon-legeljen a többiekkel, míg a tojásai kihûlhetnek. Ha naponta elvesszük a frissen tojt tojásait, tovább tojik. Ha választhatunk, a japán tyúkok a legjobb kotlók, jobbak, mint a keltetõgép vagy a futókacsa maga. 28 napra kelnek ki a kiskacsák. Négy hétnél öregebb tojásokat már nem érdemes keltetni, két hétnél régebbieknél kb. 10% a veszteség, egyheteseknél is 3%.
Csak a kacsamama tudja megtanítani úszni a kiskacsákat, beolajozni a tollukat. Könnyen vízbefulladhatnak. A gácsér bánthatja a kicsiket.A kacsatojások tífusszal vagy szalmonellával könnyen fertõzõdhetnek, ezért csak jól megfõzve-sütve fogyaszthatók, pl. süteményben. A Távol-Keleten sóval stb. tartósítják. >>>Tovább
Néhány fotó saját futókacsáinkról:
![]()
A szülõk: fehér gácsér; vadszínû tojó és vadszínû gácsér
![]()
![]()
![]()
Japántyúk keltette egynapos futókacsák, 9 tojásból 9 egészséges kiskacsa bújt ki, 100%-os siker!
![]()
![]()
Egyhónapos kamasz kacsák
· Spanyol csupaszcsiga - Arion lusitanicus (Mabille 1868)
spanyolcsiga, Zalában "kágyinak" hívják
babosa amarilla = babosa lusitana [spanyol]
Iberian slug = Lusitanian slug = Spanish slug [angol]
Spanische Wegschnecke = Kapuziner-Schnecke [német]
limace noire = arion rouge [francia]
plzák španìlský [cseh]
œlimak lusytjañski [lengyel]
Az Ibériai-félszigetrõl származik, az 1990-es évek elejére északon elérte Skandináviát, keleten Ausztriát. Színe a vöröstõl a barnáig és feketéig változhat. A szúrós, büdös növényeken kívül minden zöldet lerágnak, ráadásul májustól egészen a fagy beálltáig pusztítanak.
A spanyolcsiga leírása
Gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga, szürke és fekete változata létezik, oldalán gyakran sötét oldalsáv húzódik. Talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élõhelye: rét, láp, cserjés, erdõ, kert.
Spanyolcsigákat riasztó növény a begónia, a feketeribizli, a paradicsom, de becserkészhetjük sörcsapdával is. Hatásos lehet a vízelvonó szerek - só, mész - használata. De a csiga besózása állatkínzás és környezetszennyezés. Létezik biológiai fegyver is, az Indonéziában tojástermelésre kinevelt "indiai" futókacsa, ami megeszi a spanyolcsigát. Nyugat-Európában sok ilyen kacsát tartanak és bérbe adják a csiga elleni védekezésre. Hazánkban honos természetes ellenségei a béka, a gyík, a fogoly, a fácán, a vakond, a sündisznó.
![]()
sörcsapda és süni
Magyarország területén jelenlegi ismereteink szerint 26 házatlan- vagy meztelencsiga faj fordul elõ, közülük 10 faj esetenként kártevõként is ismert.
A csigák nedvességkedvelõ, fénykerülõ állatok. Hímnõsek, azaz minden egyes egyed képes tojásrakásra. Tojásprodukciójuk 50-600 db, fajtól és élettartamtól függõen. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlõdésûek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függõen tojás, fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok (és ezek közt több kártevõként is ismert), novembertõl februárig tojnak, az új nemzedék kikel, majd hamarosan - már az említett hónapokban - aktívan táplálkozni kezd.
A barna csupaszcsiga tulajdonképpen két faj, mégpedig az Arion rufus és Arion lusitanicus. A hazai „csigairodalom" az 1900-as évektõl az A. rufus fajt jelzi (Kõszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki elõfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (bizonyító példányok hiányában) törölte a magyar faunalistáról, de várható elõfordulásukat valószínûsítette. Az elsõ A. rufus példányokat 1980-84-ben Barcson, az Arion lusitanicus elsõ egyedeit 1985-ben Sopronban gyûjtötték. 1999-tõl kezdõdõen a Dunántúl nyugati és déli részérõl (több helyrõl) erõs kártételüket jelezték. A két faj példányai külsõ megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges.
A leggyakoribb kártevõ fajok:
A barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus)
Nagyon nagy házatlancsiga, kinyújtózkodva 10-15, ritkán 20 cm hosszú. Színe erõsen változó: gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata is megtalálható. A talpszegélye mindig világosabb, vagy vörösebb, mint a test színe. Sötétebb oldalszalagja rendszerint csak a fiatalabb állatoknak van, de ez néha kifejlett példányokon is elõfordul. Bõrráncai nagyok és hosszúkásak. Élõhelye változatos: réten, lápon, cserjésekben, erdõkben és kertekben is megtalálható, még nagyon savanyú talajokon is elõfordul.A spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus)
A spanyolcsiga középnagy csupaszcsiga, kinyújtózkodva 7-10 cm hosszú. Színezete hasonló az elõzõ fajéhoz, de az oldalán gyakran egy sötét oldalsáv található, ami a köpenyen „líra alakban" összefolyik. A talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élõhelye az elõbbi fajéval azonos.A nagy meztelencsiga (Limax maximus)
Nagyon nagy, kinyújtózkodva 10-20 cm hosszú. Színe rendszerint a halvány-barnától a szürkéig terjed, két vagy három sötétebb hosszanti sávval az oldalán, ami némelykor foltokra szakadozott. Bõrredõi meglehetõsen kicsik, tapogatói egyöntetûen vörösbarnák. Talpa egyöntetûen fehéres, a test és a talp nyálkahártyája színtelen és nyúlós. Nagyon sok színváltozata ismert.A foltos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras reticulatum)
A csiga középnagy, hossza kinyújtózkodva 3-5, kivételesen 6 cm. A test színe a halvány krémszínûtõl a palaszürkéig terjedhet, és rendszerint sötét foltokkal sûrûn mintázott (a foltnélküli egyszínû példányok könnyen összetéveszthetõk a nálunk nagyon ritka D. agreste-vel). A talp halvány, az állat nyálkája színtelen vagy fehér. Élõhelye: mezõgazdasági területek, kertek és rétek. Sok növény jelentõs kártevõje. Hazánkban ez a leggyakoribb házatlancsiga faj.A kalapácsos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras sturanyi)
A csiga hossza a kicsitõl a közepesig terjed, kinyújtózkodva 3-4 cm. Színe az áttetszõ világos krémszínûtõl a sötétbarnáig változik, sötét foltok nélkül, de némelykor vékony, fehéres csík is található az oldalán. A köpeny hosszú, megközelítõleg fele a test hosszának, a légzõnyílás szegélye nem feltûnõ. A talp halvány, sötétebb középsõ sávval, a test és a talp nyálkája vékony és színtelen. Rendszerint nyirkos helyeken, kertekben, parlagon és nedves útszéli árkokban fordul elõ. Üvegházakban, fólia alatti termesztésnél a leggyakoribb és néhol tömegesen elõforduló faj.
A védekezésre engedélyezett készítmények:Hazánkban két vegyületcsoport engedélyezett:
metaldehid (Delicia, Detia)
Gyomorba jutva, vagy a csiga talpán keresztül kontakt módon hat. Hatása gyors, a csiga, erõs nyálkakiválasztódása mellett, 6-24 óra alatt elpusztul.merkaptodimetur (Mesurol 4%)
A gyomorba jutva és kontakt módon hat. Neurotoxikus úton fejti ki hatását. A csigába jutva blokkolja az állat vízháztartását, nyálkakiválasztódás nincs. Az állat 24-48 óra alatt pusztul el.Mikor védekezzünk?
Védekezni preventíven kell, vagyis a kezelést legjobb vetés elõtt (ilyenkor a csigák már láthatók), vagy vetéskor végezni. A vetés utáni, de a kelést megelõzõ védekezések már csökkent hatásfokúak, mivel az állatok a megduzzadt magot, illetve a megindult csírahajtást meg- vagy lerághatják.A pelletet a szabad talajfelszínre a lehetõ legegyenletesebb formában kell kijuttatni (18-20 db granulátum/m2). Bár a szemcsék a levélzetrõl leperegnek, ennek ellenére leveles zöldségekre nem szórhatók ki, illetve ilyen veteményekben nem is alkalmazhatók. Ha mégis, akkor a pelletet a sorközbe szórjuk ki, de ott is törekedjünk az egyenletes elosztásra.
Kezelés után ellenõrizzük a hatásosságot. Ha a csiga újból megjelenik, a kezeléseket meg kell ismételni. Ez akkor esedékes, ha a csiga még látható, de a pellet már nem.
A vásárlás és felhasználás elõtt a szer csomagolásán található címke utasításait figyelmesen olvassuk el és tartsuk be!
A parlagon hagyott területek és az elhanyagolt, gondozatlan patakok, vízlevezetõ csatornák partszegélye kiváló életteret biztosít a házatlan csigák tömeges szaporodásához, illetve a szomszédos földterületekre történõ szétterjedésükhöz.
Házatlan csigák károsíthatnak a zöldségeskertekben!
A sima testû házatlan csigák egyik képviselõjét - Arion lusitanicus - 1985-ben találták meg Sopronban, majd kártételérõl Veszprém megyébõl Györffyné dr. Molnár Júlia számolt be 1997-ben. Somogy megyében az 1997-98-as években az Arion rufus (vörös csupaszcsiga) és az Arion lusitanicus (spanyol csupaszcsiga) okozott kártételt Balatonmária, Csurgó, Kaposvár környékén. Ezen idõszak egymást követõ csapadékos tavaszi (õszi) idõjárásának hatására a nagytestû csupaszcsigák gócos felszaporodását tapasztalhattuk meg az ország különbözõ, leginkább vizes élõhelyeinek közelében. Ezek a nedvesebb mikroklímájú, növényzettel dúsan benõtt területek a csigák számára ideális élõhelyet biztosítottak.
A 2001. évet követõen az aszályos idõ nem kedvezett felszaporodásuknak, így kártételükkel sem találkozhattunk.
Az idei év csapadékos tavaszán azonban feltétlenül gondolnunk kell arra, hogy folyamatosan ellenõrizzük a kertészeti kultúrákat, és ha ismerjük, akkor a csigák rezervátum területeit is, hogy idõben végiggondolhassuk a tennivalókat.
A házatlan csigák rejtõzködõ életmódot folytató, éjszaka mozgó állatok. Korán hajnalban, vagy késõ este figyelhetjük meg õket leggyakrabban.
Az Arion lusitanicus 7-14 cm hosszú, színe a piszkos szürkészöldtõl a narancssárga, szürke, barna változatokig terjedhet. Az Arion rufus zömök testû, élénk vörösbarna színû, kinyúlva elérheti a 12-16 cm hosszúságot.
Táplálékukban nem különösebben válogatósak. A zöld növényi részeket reszelõnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A föld alatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges „kirágások" jelzik a gumókon, karógyökereken.
A házatlan csigák károsítását - különösen csapadékos tavasz és nyár esetén - tavasztól õszig megfigyelhetjük.
A házatlan csigák egy ill. kétnemzedékûek, a nemzedékek összefolynak a fejlõdési stádiumok klímafüggõsége és a hosszú tojásrakási idõszak miatt. A legnagyobb mennyiségû tojást nyár végén, õsszel rakják a talaj felsõ rétegébe, levelek alá, a talaj felszínére. A meszes burokban lévõ petékbõl közvetlenül, átalakulás nélkül fejlõdnek ki a fiatal csigák.
Tömeges elszaporodásukat a csapadékos idõjárás mellett az ugaroltatás, a minimális talajmûvelési technológiák, a mûvelés nélküli vizes élõhelyek, az elhanyagolt, elgyomosodott területek megléte is segíti.
A csigák elleni védekezés súlypontos része a megelõzés kell legyen, tehát igyekezzünk mindent megtenni a betelepedés megakadályozására.
Amire fontos, hogy odafigyeljünk:
- termõhely kiválasztás: kerüljük a mély fekvésû, vizenyõs területeket. Vízfolyások és gyepesített árok melletti parcellára ne ültessünk tág térállású, értékes növényeket. Gyomos, ugaroltatott tábla mellé ne tervezzünk zöldséges kertet.
- talajmûvelés: csigákkal fertõzött terület közelében kerüljük a minimális talajmûvelési technológiákat, az ugaroltatást. Kora tavasszal a talajmunkák során a felszínre kerülõ - talajban telelõ - csigák összegyûjthetõk és/vagy elpusztulnak (hideg, élelemhiány).
- talajtakarás: fertõzött területeken mondjunk le a vastag (nedves) talajtakarók használatáról.
- öntözés: reggel öntözzünk, ha lehet, kerüljük az esti és gyakori locsolást.
Amikor a termõhely nem fertõzött áttelelõ tojásokkal, ill. csigákkal, igyekezzünk a betelepedést megakadályozni. Erre több lehetõségünk is van:
- csigakerítést helyezhetünk ki a betelepedés irányára merõlegesen megakadályozandó a csigák bejutását a védendõ területre.(készíthetõ fémlemezbõl is, min. 20 cm magasságú legyen, tetején 45 fokos szögben visszahajló peremmel - a perem a csigák bevándorlásának irányába nézzen)
- emca csigakerítés: villanypásztor elven mûködik, a huzalokba vezetett áram megakadályozza a csigák továbbjutását.
- csigariasztás növényekkel, növényi részekkel is történhet, pl. begónia, fekete ribiszke, harasztok, paradicsom hajtása, levele.
- a védendõ területen kívül is összecsalogathatjuk a csigákat:
- csalogató talajtakarással,
- csalogató búvóhely készítésével,
- burgonya- és uborka darabokkal, vizezett korpával,
- sörcsapda alkalmazásával (földbe süllyesztett tejfölös pohár félig sörrel töltve).
- a védeni kívánt terület szegélyén 20-30 g/m2 oltatlan mész, vagy porított szuperfoszfát kihelyezése is eredményes lehet.
A fizikai védekezési módszerek megegyezhetnek a betelepedés megakadályozásának lehetõségeivel, illetve:
- a csigák korán reggel és késõ este összegyûjthetõk a rezervátum területrõl történõ ki-be vándorláskor,
- zöldségtárolóba csak gondosan átválogatott tétel kerüljön, a nyílások (ajtó, ablak, szellõzõ) ne engedjenek átjárást a csigáknak.
Élhetünk a biológiai védekezés nyújtotta lehetõségekkel is. Kíméljük a házatlan csigákat pusztító állatokat, pl.:
- futóbogarak, elsõsorban futrinkafélék,
- bábrablók, barna- és zöldvarangy, ásóbéka, tarajos gõte és lábatlan gyík,
- természetes ellenség lehet a fogoly, fácán és a vakondok is.
A kémiai védekezés a csigaölõ szerek alkalmazását jelenti. Szántóföldi és kertészeti kultúrákban (palántaágyban és üvegházban) zöldségfélék, dísznövények, szamóca* védelmére alkalmazható készítmények:
- Delicia csigaölõ szer 5 % metaldehid 15-20 kg/ha,
- Limex* csigaölõ szer 6 % metaldehid 0,6 g/m2,
- Mesurol csigaölõ szer 4 % merkaptodimetur 3,0 kg/ha,
- Detia Degesch Schneckenkorn 6 % metaldehid 0,6 g/m2 .
Szabadföldön a sorközbe sávosan, kupacokban kell kihelyezni a csigaölõ szert, ügyelve arra, hogy friss gyümölcsre és zöld növényi részre ne kerüljön.
Hajtatásban a fóliasátor szélén, a búvóhelyek környékén szabad sávosan a talajfelszínre helyezni a szert, úgy, hogy az nem kerülhet a szélsõ sorok leveleire, terméskezdeményeire. A készítményeket a növényállományra felülrõl szórni tilos!
A csigaölõ szerek közvetlenül ugyan nem használhatók leveles zöldségfélékben, melyeknek friss, zöld része kerül fogyasztásra (zöldhagyma, kapor, saláta, sóska, spenót), azonban a kerti közlekedõ utak mentén, valamint a kerítések mellett jó eredménnyel alkalmazhatók.
Egyesek sózással, mások futókacsával védekeznek az egyre intenzívebben terjeszkedõ spanyol csupaszcsiga ellen, amely kis túlzással mindenen átrágja magát, hogy táplálékhoz jusson. A csapadékos idõjárás és az árvizek különösen kedvezõek a csupaszcsigák számára, és a talajfertõtlenítõ szerek csökkenõ használata is csak elõsegíti terjedésüket.
"Mindent felzabálnak idén ezek a büdös csigák" - méltatlankodik a kertkapuban állva az idõs néni, miközben széttapos a járdán egy nyálkás pacnit, ami pár másodperce még egy mezetelencsiga volt. A keskeny betoncsíkot már számos ilyen objektum borítja, de a néni szerint minden hiába, nem lehet védekezni ellenük. Mindent megesznek.
Bár több házatlancsiga is garázdálkodhat a veteményeskertekben, kertészetekben, napjainkban két behurcolt faj, a spanyol csupaszcsiga (Arion lusitanicus) és rokona, a barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus) okozza a legtöbb kellemetlenséget. Különösen megnehezíti az ellenük való védekezést, hogy nagyon szaporák, és kevés a természetes ellenségük.
Petró Ede, növényvédelmi szakértõ az [origo]-nak elmondta, hogy a csigák intenzív elterjedésének több oka is lehet. Az elmúlt évtizedekben nagyon elhanyagolták a vízelvezetõ árkok karbantartását, ezért sok terület vizenyõssé vált, amit igen kedvelnek a csigák. Elszaporodásukhoz hozzájárulhat az is, hogy 1990 óta csökkent a mûtrágya és a talajfertõtlenítõ szerek használata, e vegyületek ugyanis korábban némiképp gátolták terjedésüket. Az utóbbi évek csapadékos idõjárása és az árvizek szintén kedveztek a csigák terjeszkedésének, mondta Petró.
A csigák számára a nagy autóforgalom és a konténeres növényszállítás is elõnyös: éjszaka felmászhatnak egy autó alvázára, vagy bemászhatnak a szállító konténerekbe (ha már nincsenek amúgy is ott), és néhány óra alatt több száz kilométerre eljuthatnak, amire önerõbõl sok csigageneráció alatt is képtelenek lennének. Ha az ilyen potyautas csiga megtermékenyített petéket hordoz magában, és az új környezet is megfelelõ a számára, akkor hamar meghódíthatja a vidéket. A spanyol csupaszcsigák annyira alkalmazkodók, hogy a fára fölmászva képesek még a cseresznyét is megrágni.Védekezés a csupaszcsigák ellen
A barna és a spanyol csupaszcsigának alig van természetes ellensége. Még az állatok számára is gusztustalan nyálkás - és valószínûleg rossz ízû - testük elfogyasztása. Bizonyítottan csak a sünök és a békák egyes fajai eszik a meztelencsigákat, de õk is csak mértékkel. Feltételezik, hogy a nagy testû futrinkák, a gyíkok, a fogoly, a fácán és a vakondok is fogyasztanak csigát, de létszámukat nem tudják jelentõsen csökkenteni.
A csigák ellen hazánkban két igazán hatásos ellenszert forgalmaznak különféle nevek alatt: a metaldehid és a merkaptodimetur hatóanyagot tartalmazó csigairtókat. Különösen érdekes a metaldehid csigaölõ hatásának felfedezése, mondta Petró. A metaldehid a szabadtéri fõzéshez használt spiritusz tabletta (szilárd "spiritusz") fõ összetevõje. Egy francia társaság vidám kerti partit tartott, ahol mulatozás közben több spiritusz tablettát is szétszórtak a kertben. Másnap meghökkenve vették észre, hogy a spiritusz tabletták körül rengeteg kimúlt házatlancsiga hevert. Úgy látszik, a társaságban lehetett egy vegyész is, aki azután csigaölõként szabadalmaztatta a szert.
Petró még egy viszonylag hatékony védekezési módszert említett, amely inkább kiskertekben alkalmazható. A védendõ területet csíkokban vagy négyzethálósan kell felszórni porított oltott mésszel, és a mészbe mászott csigák aztán kiszáradnak, és elpusztulnak. Ugyanilyen hatása van a közvetlenül a csigákra szórt konyhasónak is, de ez a talajt is károsítja.Az ígéretes indiai futókacsa
A 2000-es évek elején kezdtek el kísérletezni a csigák biológiai irtásával Németországban és Ausztriában. Kiderült, hogy létezik egy olyan madár, amely nem undorodik a csupaszcsigáktól, sõt kifejezetten kedveli azokat. Ez az indiai futókacsa (Anas platyrhynchos f. domestica), amelyet furcsa, felegyenesedett járásmódja miatt pingvinkacsának is neveznek. Mivel a kacsát a csigairtáson kívül másra nemigen lehet használni (húsa nem jó, tojását pedig a fertõzésveszély miatt célszerû kerülni), ezért Ausztriában 2003-ban létrehoztak egy kacsakölcsönzõ programot (Rent-an-Ent). Csigainvázió idején a gazdák innen kölcsönözhettek madarakat, majd õsszel visszavitték a telepekre.
A kacsák valóban nagy irtást végeznek a csigákban, ha megfelelõ víz (például kis kerti tó) is van a közelben, mert a madarak megmossák a csigákat, mielõtt elfogyasztanák azokat. Úgy látszik azonban, hogy a program mégsem váltotta be a gazdasági reményeket, mert most már Ausztriában sem lehet kacsákat bérelni. Csiga sújtotta területeken azonban megfontolandó, hogy pusztán a csigák elleni védekezésként is érdemes ilyen kacsákat tartani és tenyészteni. A kiskacsákhoz most már Magyarországon is hozzá lehet jutni, és tartásuk nem igényel különösebb szakképzettséget. Állítólag egy kacsapár elég egy kert csigamentesítéséhez, és ökológiai szempontból kétségtelenül ez a legkíméletesebb megoldás.Csigalexikon
Magyarország területén 26 házatlan- vagy meztelencsigafaj fordul elõ, közülük 10 faj okozhat károkat a gazdasági növényekben. A meztelencsigák nedvességkedvelõ, fénykerülõ állatok. Hímnõsek, azaz minden egyes egyed képes peterakásra. Egy-egy csiga - fajtól és élettartamtól függõen - akár 500 petét is rakhat életében. Élettartamuk 1-3 év, éves nemzedékszámuk 1-2, de kétéves fejlõdésûek is lehetnek. Áttelelésük fajtól függõen pete (tojás), fiatal csiga és kifejlett állapotban történik. Egyes fajok (és ezek közt több kártevõ is akad), novembertõl februárig tojnak. A meszes burokban lévõ petékbõl közvetlenül, átalakulás nélkül fejlõdnek ki a fiatal csigák. Az új nemzedék nem sokkal ezután aktívan táplálkozni kezd.
A zöld növényi részeket reszelõnyelvük segítségével elreszelik, tarrágást is végezhetnek. Nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a növényt, termést. A tárolt zöldségeket a tárolóban is megdézsmálhatják. A földalatti növényi részek is áldozatul eshetnek károsításuknak: a csigák jelenlétét öblös, üreges "kirágások" jelzik a gumókon, karógyökereken. A házatlan csigák károsítását tavasztól õszig megfigyelhetjük, de egyesek még télen is aktívak.Két faj hasonló alakban
A korábban egy fajnak gondolt barna csupaszcsiga (régi nevén Arion empiricorum) tulajdonképpen két fajra oszlik, mégpedig a 10-15 centiméteresre is megnövõ barna nagy csupaszcsigára (A. rufus) és a 7-10 centiméteres spanyol csupaszcsigára (A. lusitanicus). A két faj példányai külsõ megjelenésükben és színezetükben nagyon hasonlóak egymáshoz, biztos elkülönítésük csak anatómiai vizsgálattal lehetséges. Színezetük rendkívül változatos: a feketétõl a barnán át a narancssárgáig és szürkéig sokféle külsõt ölthetnek.
A spanyol csupaszcsiga az Ibériai-félszigetrõl bevándorolt, úgynevezett invazív faj. A hazai "csigairodalom" az 1900-as évektõl az A. rufus fajt jelzi (Kõszeg, Kaposvár, Szeged, Budapest). Kaposvár környéki elõfordulással az 1930-as években egy testvérfajuk, az élénk csupaszcsiga két változataként is leírták. Soós Lajos 1959-ben (mivel az elõfordulásukat bizonyító példányok 1956-ban megsemmisültek) törölte a magyar faunalistáról, de várható elõfordulásukat valószínûsítette. Az elsõ A. rufus példányokat 1980-1984-ben Barcson, az A. lusitanicus elsõ egyedeit 1985-ben Sopronban gyûjtötték. 1999-tõl kezdõdõen a Dunántúl nyugati és déli részérõl jelezték erõs kártételüket, ma pedig már az egész országban jelen vannak.
A leggyakoribb kártevõ csupaszcsigafajok
Barna nagy csupaszcsiga (Arion rufus)
Nagyon nagy házatlancsiga, kinyújtózkodva 10-15, ritkán 20 cm hosszú. Színe erõsen változó: gesztenyebarna, világosbarna, téglavörös, narancssárga és szürke változata is megtalálható. A talpszegélye mindig világosabb, vagy vörösebb, mint a test színe. Sötétebb oldalszalagja rendszerint csak a fiatalabb állatoknak van, de ez néha kifejlett példányokon is elõfordul. Bõrráncai nagyok és hosszúkásak. Élõhelye változatos: réten, lápon, cserjésekben, erdõkben és kertekben is megtalálható, még nagyon savanyú talajokon is elõfordul.
Spanyol csupaszcsiga (A. lusitanicus)
Közép nagy csupaszcsiga, kinyújtózkodva 7-10 cm hosszú. Színezete hasonló az elõzõ fajéhoz, de az oldalán gyakran egy sötét oldalsáv található, ami a köpenyen "líra alakban" összefolyik. A talpa fehéres, nyálkája színtelen. Élõhelye az elõbbi fajéval azonos.
Nagy meztelencsiga (Limax maximus)
Nagyon nagy, kinyújtózkodva 10-20 cm hosszú. Színe rendszerint a halvány-barnától a szürkéig terjed, két vagy három sötétebb hosszanti sávval az oldalán, ami némelykor foltokra szakadozott. Bõrredõi meglehetõsen kicsik, tapogatói egyöntetûen vörösbarnák. Talpa egyöntetûen fehéres, a test és a talp nyálkahártyája színtelen és nyúlós. Nagyon sok színváltozata ismert.
Foltos szántóföldi meztelencsiga (Deroceras reticulatum)
A csiga közép nagy, hossza kinyújtózkodva 3-5, kivételesen 6 cm. A test színe a halvány krémszínûtõl a palaszürkéig terjedhet, és rendszerint sötét foltokkal sûrûn mintázott. A talp halvány, az állat nyálkája színtelen vagy fehér. Élõhelye: mezõgazdasági területek, kertek és rétek. Sok növény jelentõs kártevõje. Hazánkban ez a leggyakoribb házatlancsigafaj.
Kalapácsos szántóföldi meztelencsiga (D. sturanyi)
A csiga hossza a kicsitõl a közepesig terjed, kinyújtózkodva 3-4 cm. Színe az áttetszõ világos krémszínûtõl a sötétbarnáig változik, sötét foltok nélkül, de némelykor vékony, fehéres csík is található az oldalán. A köpeny hosszú, megközelítõleg fele a test hosszának, a légzõnyílás szegélye nem feltûnõ. A talp halvány, sötétebb középsõ sávval, a test és a talp nyálkája vékony és színtelen. Rendszerint nyirkos helyeken, kertekben, parlagon és nedves útszéli árkokban fordul elõ. Üvegházakban, fólia alatti termesztésnél a leggyakoribb és néhol tömegesen elõforduló faj.
Standard Colours of the Indian Runner Duck
These standards are from the British Waterfowl Association Indian Runner Standards Review led by senior representatives from the IRDC.
New Photos of the colours are published in these 2008 Standards
British Waterfowl Standards
"Totally comprehensive, including colour photos of the breeds . . ."
"At first I thought there would be little need to describe the content of this book to you as the title is so self explanatory... but this edition includes wonderful colour photographs of most breeds of Waterfowl, many of which are from show winners, including new colours of Call and Runner ducks that are so popular at the moment (there are in fact 27 pages of Runners!). Colour genotype information has been included for the first time - in short, a way of determining what a bird will inherit from its parents i.e. its genetic makeup. I would recommend this book to anyone serious about keeping or showing any waterfowl as it is THE guide to what breeders should be aiming to produce." Tim Daniels poultrykeeper.com
The book was produced by the BWA in 2008 and is available from the both the BWA and IRDC here.
BLACK DRAKE
Plumage Black with a beetle-green lustre throughout.
Eyes: dark brown. Bill: black.
Wings Black with a beetle-green sheen. Underwing dark grey.
Legs and webs As black as possible. Orange shading permitted in older drakes.
BLACK DUCK
Plumage Black with a beetle-green lustre throughout.
Eyes: dark brown. Bill: black.
Wings Black with a beetle-green sheen. Underwing dark grey.
Legs and webs As black as possible.
Colour Disqualifications Conspicuous brown or white in the plumage, including underwing. Yellow bill. Pencilling on the breast. In the female: eye stripes.
Major Colour Defects Purple lustre in the plumage. Grey under chin or on the secondaries and coverts. In the female: orange in the legs and feet.
Minor Colour Defects Grey Blue tip on the bill.
CHOCOLATE DRAKE
Plumage A rich, solid chocolate throughout. Eyes: dark brown. Bill: black.
Wings A dark, rich, solid chocolate throughout. Underwing pearly brown-grey.
Legs and webs As black as possible. Orange shading permitted in older drakes.
CHOCOLATE DUCK
Plumage A rich, solid chocolate throughout. Eyes: dark brown. Bill: black.
Wings A dark, rich, solid chocolate throughout. Underwing pearly brown-grey.
Legs and webs As black as possible.
Colour Disqualifications Yellow bill. Conspicuous white or pencilling in outer plumage including the underwing In the female: eye stripes.
Major Colour Defects Green bill. orange in the legs and feet.
CUMBERLAND BLUE DRAKE
Plumage Rich dark blue. Eyes: Dark brown. Bill: Bluish green.
Wings Rich slate blue with dark lacing on the coverts. Underwing blue/grey.
Legs and webs Smoky orange to grey.
CUMBERLAND BLUE DUCK
Head and neck Rich blue. Eyes: Dark brown. Bill: Bluish grey.
Wings Rich slate blue with dark lacing on the coverts. Underwing blue-grey.
Legs and webs Smoky orange to grey.
Colour Disqualifications Feathers of any colour other than blue, notably any russet tinge including the underwing.
Major Colour Defects Yellow bill.
Minor Colour Defects Dark flecks in the plumage.
FAWN DRAKE
Head and neck Dark bronze with metallic lustre, changing to rich brown-red of the lower neck and upper breast. Eyes golden brown. Bill: Pure black to dark olive green mottled with black.
Back Deep brown, almost black with metallic lustre on the rump.
Breast Rich brown-red on the lower neck and upper breast. Lower breast: French grey produced by fine stippling of sepia on afawn drake lighter.
Flanks etc. French grey produced by fine stippling of sepia on a lighter ground, extending to the almost black undertail.
Tail Deep brown, almost black towards the centre.
Legs and webs Black or dark tan mottled with black.
FAWN DUCK
Head and neck Warm ginger fawn, a slightly lighter shade than the rest of the body. Each feather is marked with darker red brown graining. No eye stripes. Eyes: Golden brown. Bill: Black.
Back Rich and well-marked pencilling on an almost uniform warm ginger fawn ground with no marked variation of shade.
Breast The lower part of the neck and neck expansion is a shade warmer than the head and upper neck, each feather pencilled with warm red-brown.
Flanks etc. Light fawn, pencilled.
Tail Light fawn, pencilled.
Wings Secondaries warm red-brown. Primaries a shade lighter. Scapulars rich ginger-fawn with well-marked red-brown pencilling. Smaller coverts slightly lighter than the scapulars but darkening towards the greater coverts, pencilled.
Legs and webs Black or dark tan. fawn duck.
Colour Disqualifications White body or wing feathers. Blue or green wing bars. Orange or yellow bill. Bright orange feet or legs.
In the male: lack of brown-red breast colour. In the female: lack of warm ginger-fawn tone to the plumage; chevron pencilling; eyebrows or eye stripes.
Major Colour Defects Light or cream wing-coverts or flights. Light tan legs and feet. In the female: barred feathers on lower flanks
BLUE DUSKY AND APRICOT DUSKY
See sample pdf of pages 100 and 102 Blue Dusky and Apricot Dusky
FAWN & WHITE DRAKE
Head and neck The cap and cheek markings are dull bronze-green. The cap is separated from the cheek markings by a projection from the white of the neck extending up to, and in most cases terminating in, a narrow line more or less encircling the eye. The cap should cleanly and smoothly encircle the head. The cheek markings should not extend on to the neck. The bill is divided from the head markings by a narrow prolongation of the neck-white (3-6 mm wide) extending from the white underneath the chin. The neck is pure white to where the neck expansion begins, where the meeting is clean cut. Eyes: Dark brown. Bill: Light orange-yellow in young birds; green-yellow in adult drakes; black bean.
Back The base of the neck, scapular feathers, back and rump are similar to the breast colours, darkening to green-bronze on the rump.
Breast Uniform soft warm or ginger-fawn, produced by a fine stippling of brown on the cream ground of the individual feathers. The fawn of the thorax should meet the white of the abdomen in a clean line (near the bottom of the breast bone and the top of the thighs).
Flanks etc. The white extends between the legs to beyond the vent, and also includes the thigh coverts, which obscure most of the coloured thighs.
Tail Tail feathers cream to medium brown in the central area. Undertail bronze.
Wings Primaries, secondaries and tertials white; scapulars and some of the smaller coverts fawn, giving approximately a heart shape.
Legs and webs Deep orange.
FAWN & WHITE DUCK
Head and neck The cap and cheek markings are nearly the same shade of fawn as the body colour. The cap is separated from the cheek markings by a projection from the white of the neck extending up to, and in most cases terminating in, a narrow line more or less encircling the eye. The cap should cleanly and smoothly encircle the head. The cheek markings should not extend on to the neck. The bill is divided from the head markings by a narrow prolongation of the neck-white (3-6 mm wide) extending from the white underneath the chin. The neck is pure white to where the neck expansion begins, where the meeting is clean cut. Eyes: dark brown. Bill: light orange-yellow in young birds; spotted green to almost entirely dull cucumber in adult females. Black bean.
Back The base of the neck, scapular feathers, back and rump are similar to the breast colours.
Breast and flanks The coloured plumage is nearly the same shade as the Fawn Runner duck; the feathers are pencilled, medium brown on fawn. The fawn of the thorax should meet the white of the abdomen in a clean line (near the bottom of the breast bone and the top of the thighs).
The white extends between the legs to beyond the vent, and also includes the thigh coverts which obscure most of the coloured thighs.
Tail Fawn to medium brown in the central area.
Wings Primaries, secondaries and tertials white; scapulars and some of the smaller coverts fawn, giving approximately a heart shape.
Legs and webs Deep orange.
Colour Disqualifications In the male: seal-grey or seal-brown cap, cheek and tail coverts. Any sign of a brown-red bib.
In the female: blue grey pencilling on coloured body feathers or solid un-pencilled apricot buff feathers.
Major Colour Defects In the male: light coloured scapulars.
In the female: Eystripes.
Both: Asymmetry of markings. Fawn extending from the back on to the abdomen and thigh coverts (‘foul flanked'). insufficient white plumage.
Minor Colour Defects ‘Dribbles' of cap colour on to the white neck. Cheek markings extending on to the neck. Any irregular, blotchy or unclear markings that detract from the symmetry and general cleanness of the colour boundaries. Lack of black bean on bill.
AMERICAN FAWN & WHITE DRAKE
Head and neck Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even light fawn. The cap is grey-fawn. Eyes: dark brown. Bill: light orange-yellow in young birds; green-yellow in adult drakes. Pale bean.
Back Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even light fawn, grey-fawn on the rump.
Breast and flanks Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even light fawn.
Tail Tail feathers cream to light grey-fawn in the central area. Undertail grey-fawn.
Wings Primaries, secondaries and tertials white; scapulars and some of the smaller coverts light fawn, giving approximately a heart shape.
Legs and webs Deep orange.
AMERICAN FAWN & WHITE DUCK
NEW PHOTOS ARE IN THE 2008 STANDARDS BOOK
Head and neck Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even apricot- fawn. Eyes: dark brown. Bill: light orange-yellow possibly darkening with age. Pale bean.
Back Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even apricot-fawn (without pencilling).
Breast and flanks Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even apricot-fawn (without pencilling).
Tail Pied markings distributed as in the pencilled Fawn-and-white (above). Coloured feathers an even apricot-fawn (without pencilling).
Wings Primaries, secondaries and tertials white; scapulars and some of the smaller coverts light apricot-fawn, giving approximately a heart shape.
Legs and webs Deep orange.
Colour Disqualifications In the male: bronze-green or seal brown cap, cheek & tail coverts. In the female, medium brown or blue grey pencilling on coloured body feathers.
Major Colour Defects Fawn extending from the back on to the abdomen and thigh coverts (‘foul flanked'). Black bean on bill.
Minor Colour Defects ‘Dribbles' of cap colour on to the white neck. Cheek markings extending on to the neck. Any irregular, blotchy or unclear markings that detract from the symmetry and general cleanness of the colour boundaries.
MALLARD DRAKE
Head and neck Black with green lustre on the head and upper neck; a distinct white collar almost encircling the neck. Eyes: dark brown. Bill: green, dark bean
Back Dark grey shading to greenish black over the rump.
Breast Rich claret with no white fringing; margin of claret clearly defined.
Flanks etc. Light grey with dark grey stippling. Grey covering as much of the stern as possible
Tail Medium dull brown, paler outer feathers; coverts and undertail black mallard male
Wings Primaries and tertials grey. Speculum iridescent blue bordered by black then white. Coverts brownish grey except for greater coverts which are tipped with white then black. Main scapulars clear steel grey, outer edge bronze tinge. Cream/white underwing Legs and webs Dull orange, darker webs.
MALLARD DUCK
Head and neck - Golden brown, each feather with darker brown graining. This graining forms a darker band from the crown down the back of the neck. Eye stripes i.e. a paler line above the eye, a dark line through the eye and a pale line in front of the eye. Plain brown throat. Eyes: brown. Bill: dark orange with brown saddle and dark bean.
Back Brown or chestnut with darker pencilling (chevrons).
Breast and flanks Brown or chestnut with dark brown pencilling on each feather. Underbody similar.
Tail - Dull dark buff, irregularly marked with brown; darker feathers in the centre than the outer edges Wings - Primaries brownish slate. Speculum and its borders as drake. Tertials browner than primaries on exposed half. Coverts same colour as back. Scapulars similar to the Rouen . Cream/white underwing.
Legs and webs - Dull orange, darker webs.
mallard female
Colour Disqualifications - Clear yellow, blue or lead-coloured bill. White in the primaries. Pigmented underwing. Incomplete, obscure or bronze speculum. In the male: lack of neck ring; completely white stern. In the female: Lack of eye stripes; any indication of a white neck ring. Light fawn ground colour.
Major Colour Defects White feathers under the bill. In the male: white fringing on the claret breast feathers. Claret running into the body colour; yellow or blue-green in the colour of the bill; grey or white in the head colour. In the female: unclear pencilling on scapulars and back; pale throat and eye markings.
Minor Colour Defects Indistinct secondary or greater covert bars. In the male: black marks on the bill; lack of dark bronze on scapulars.
SILVER DRAKE
Head and neck - Head and upper neck black with green lustre, terminated by an unbroken white neck ring. Eyes: dark brown.
Bill - olive-green with black bean.
Back - Upper back white feathers finely stippled with black and fringed with white. Lower down the back the stippling becomes heavier, each feather preferably fringed with white, until solid black with green lustre on the rump. Black sex curls which may be tipped with white.
Breast Lower neck, breast and shoulders - claret fringed with white.
Flanks etc. - Ground colour silvery whitish cream (white being preferable). A little of the claret breast colour extending along the upper flank. silver male.
Tail - Brown-black bordered with white. Undertail black, finishing neatly and not running into the stern and flank colour.
Wings - Primaries silvery white with a slightly iridescent dark grey overlay. Secondaries (speculum) bluish-green tipped with distinct black then white bars. Greater coverts dark grey with well-defined white rim.
Outer scapulars and tertials as the breast with wider silver-white edging.
Smaller coverts: white feathers finely stippled with black (giving the impression of grey), and fringed with white. Cream/white underwing.
Legs and webs - Orange.
SILVER DUCK
Head and neck - Head and neck fawn (a deeper shade in young females) with the forehead and crown clearly grained with dark brown. There is a sharp division between the neck and upper white of the breast colour. Eyes: dark brown. Bill: dark slate green.
Back - Lower back light fawn with darker central streak. Rump fawnish-grey with brown tips giving the impression of a triangular pattern.
Breast & Flanks - Upper breast, lower neck and shoulders lightly streaked with light brown on a creamy white ground. Flanks lightly streaked. Lower breast, underbody and stern creamy white.
Tail - fawn, edged with cream. silver duck.
Wings Primaries and speculum as the drake. Scapulars and tertials creamy fawn with brown flecks. Greater coverts dark grey with well-defined white rim. Smaller coverts dark fawn edged with cream. Underwing cream/white.
Legs and webs - As dark grey as possible.
Colour Disqualifications - Absent or bronze specula. Solid white or solid brown primary feathers. In the male: brown head; broken, too wide or absent neck ring. In the female: mallard eye stripes; white or grey head colour; yellow bill.
Major Colour Defects - In the male: Too dark ground colour; breast colour running too low into body or lacking white edging; blue bill. In the female: absence of graining or streaking.
Minor Colour - Defects In the male: lack of white tips on sex curls; black lines or marks on the bill. In the female: coarse graining on the head.
TROUT DRAKE
Head and neck Black with green lustre on the head and upper neck; a distinct white collar almost encircling the neck and tapering towards the shoulders. Eyes: dark brown. Bill: golden olive, dark bean.
Back Silver grey with dark grey stippled pencilling, shading to greenish black over the rump. Lower back fringed with stippled light grey pencilling.
Breast Lower neck, breast and shoulders claret, with fine white fringing on each feather.
Flanks etc. Light grey with mid grey stippled pencilling, shading to white stern.
Tail Light stippled grey on outer vane, darker grey-brown on inner vane. Coverts and undertail black.
Wings Primaries and tertials grey-brown. Speculum iridescent blue bordered with black then white. Coverts silver grey except for greater coverts which are indistinctly tipped with white then black. Main scapulars silver grey, outer edge faint bronze tinge. Cream/white underwing.
Legs and webs Orange.
TROUT DUCK
Head and neck Fawn, each feather with brown graining. This graining forms a darker band from the crown down the back of the upper neck. Eyebrow creamy white; dark line through the eye; pale line in front of the eye down to the bill. Base of the bill and front of the neck creamy fawn. Eyes: brown. Bill: pinkish orange brown with spots. Dark bean.
Back Fawn ground, delicately streaked or pencilled with dark brown. Pencilling best developed on the larger feathers.
Breast & Flanks Fawn ground, delicately streaked or pencilled with dark brown. Pencilling best developed on the larger feathers.
Tail Buff marked with dark brown; darker feathers in the centre than the outer edges.
Wings Primaries greyish buff. Speculum and its borders as drake. Tertials showing indications of pencilling. Coverts grey brown edged with light fawn. Scapulars ideally pencilled with a single V in brown on light fawn. Cream/white underwing.
Legs and webs Dull orange somewhat darker than the drake.
Colour Disqualifications White in the primaries. Pigmented underwings. Incomplete speculum. In the male: lack of white stern. In the female: lack of eye stripes; yellow or lead-coloured bill; any indication of a white neck ring.
Major Colour Defects White feathers under the bill. In the male: bill dark or blue-green; grey or white in the head colour; lack of fringing on the claret breast feathers. In the female: 'mossy' or indistinct feather markings on the back of the duck's body.
Minor Colour Defects Indistinct secondary or greater covert bars. In the male: dark bronze dominating the scapulars. In the female: bright orange bill colour; throat colour extending too far on to the breast.
BLUE TROUT DRAKE
Head and neck Head and upper neck charcoal blue with slight lustre. Distinct white ring almost encircling the neck and tapering towards the shoulders. Eyes: brown. Bill: green, dark bean.
Back Silver grey with blue grey stippled pencilling, shading to laced blue-grey over the rump. Lower back fringed with stippled light grey pencilling. Rump dark laced blue-grey.
Breast Lower neck, breast and shoulders claret with faint off-white fringing.
Flanks etc. Abdomen, flanks and thighs light grey with blue-grey stippled pencilling, shading to white stern.
Tail Light grey on outer vane of each feather; blue-grey on the inner vane. Undertail blue grey.
Wings Primaries and tertials blue-grey. Speculum charcoal blue bordered with blue grey then white. Coverts silver grey/brown except for greater coverts which are blue-grey tipped with pearl grey then charcoal blue. Main scapulars silver blue-grey, outer edge faint bronze tinge. Cream/white underwing.
Legs and webs Orange.
BLUE TROUT DUCK
Head and neck - Fawn, each feather with blue-grey graining. This graining forms a darker band from the crown down the back of the upper neck. Eyebrow creamy white; dark line through the eye; pale line in front of the eye down to the bill. Base of the bill and front of the neck creamy white. Eyes: brown. Bill: pinkish orange brown with spots. Brown bean.
Back Upper back - Fawn ground clearly pencilled with blue-grey.
Breast & Flanks - Grey fawn delicately streaked or pencilled with blue grey. Ground colour richer fawn and more heavily pencilled on the breast and lower neck.
Tail - Grey-buff on the outer vane of each feather and grey on the inner vane, with slight blue-grey pencilling.
Wings - Primaries grey with faint buff on the leading edges. Speculum dark blue-grey tipped with white.Tertials fawnish blue showing indications of pencilling. Greater coverts light blue-grey tipped with dark blue-grey then white. Lesser coverts fawn with central blue-grey pencilling.
Scapulars rich fawn with central blue-grey pencilling. Cream/white underwing.
Legs and webs - Dull orange.
Colour Disqualifications - White in the primaries. Pigmented underwings. In the male: lack of white stern. In the female: lack of eye stripes; lead-coloured bill; any indication of a white neck ring.
Major Colour Defects -White feathers under the bill. In the male: grey or white in the head colour; lack of fringing on the claret breast feathers. In the female: white feathers under the bill.
Minor Colour Defects - In the female: throat colour extending too far on to the breast.
APRICOT TROUT DRAKE (Blau-gelb)
Head and neck -Head and upper neck pigeon blue. Distinct white ring almost encircling the neck and tapering towards the back and tapering towards the shoulders. Eyes: brown. Bill: yellow green; horn coloured bean.
Back - Oatmeal shading to solid pigeon blue over the rump.
Breast Lower neck, breast and shoulders - claret with faint off-white fringing.
Flanks etc.- Abdomen, flanks and thighs pearl grey, shading to white stern.
Tail - Cream on outer vane of each feather; pearl grey on the inner vane. Undertail pigeon blue Blaugelb.
Wings Primaries and tertials - pearl-grey. Speculum pigeon blue tipped with white. Small coverts oatmeal changing to fawn on the greater coverts which are pigeon blue tipped with white. Main scapulars oatmeal, outer edge claret tinge. Cream/white underwing.
Legs and webs - Orange.
APRICOT TROUT DUCK (Blau-gelb)
Apricot Trout duck
Head and neck - Deep apricot buff. Eyebrow creamy white; dark line through the eye; creamy white line in front of the eye down to the bill. Base of the bill and front of the neck creamy fawn. Eyes: brown. Bill: brown-yellow. Pale bean.
Back - Apricot buff. Lower back and rump pale apricot.
Breast & Flanks - Deep apricot buff.
Tail - Apricot buff on the outer vane of each feather and light buff on the inner vane.
Wings - Primaries oatmeal. Secondaries (speculum) pigeon blue tipped with white. Smaller coverts light apricot buff. Greater coverts pigeon blue tipped with white. Main scapulars deep apricot buff.
Legs and webs - Orange . Blaugelb female
Colour Disqualifications - White in the primaries. Pigmented underwings. In the male: lack of white stern. In the female: lack of eye stripes; lead-coloured bill; any indication of a white neck ring.
Major Colour Defects - White feathers under the bill. In the male: black bean on bill; white in the head colour; lack of fringing on the claret breast feathers. In the female: white feathers under the bill.
Minor Colour Defects - In the female: throat colour extending too far on to the breast.
WHITE DRAKE
Plumage -Pure white throughout.
Eyes - blue. Bill: Orange-yellow. Legs & Webs: orange,
WHITE DUCK
Plumage - Plumage pure white.
Eyes - blue. Bill bright yellow orange. Legs &s Webs: orange.
Colour Disqualifications - Any coloured feathers. In the male: any black on the bill.
Major Colour Defects - In the female: black bean or line on the bill. mottled legs.
Minor Colour Defects - In the female: black spots are a common mi