Szabó Zoltán

Különleges tollszerkezetű galambok Fodros galamb (Frillback):

mutáció következtében valószínûleg Délkelet-Európában jött létre az a házigalamb, amely a többi fajtától eltérõ, a végükön borzolt fedõtollaival, ún. fodros tollazatával kelt feltûnést. Ezt a borzoltImage4125ságot rögzítették és céltudatos tenyésztõmunkával tovább fokozták. Ma már az e fajtához tartozó, parlagi típusú madarat idézõ, ám erõteljes testalakú, középmagas állású, széles mellû, erõs galamboknál dugóhúzószerûen kialakult fedõtollakkal találkozhatunk. A szárnyak - különösen fontos a szárnypajzsok fodrossága - fodros fedõtollai és a tollazat más részein is mutatkozó borzoltság jellemzõ rájuk. A különösen értékes példányoknál a tollgerinc háromszor is megcsavarodik. Ezzel kapcsolatban említést érdemel, hogy a kék deresek fekete szárnyszalagjain nem hiba a normális tollazat. Az enyhén ívelt, közepes nagyságú fej sima, csak a fehér változatnál borzolt. Az írisz narancsos, a keskeny szemgyûrûk sápadtak. A csõr színe a tollazattal harmonizál: fehéreknél világos, a feketéknél pedig egészen sötét, csaknem fekete. A mell széles, jól izmolt, a nyak erõteljes, vastag. A széles hát a jól zárt, hosszú farok irányába lejt. A kontyos, lábtollas fehérek kivételével valamennyi változat harisnyás. A színváltozatai: fekete és fehér egyszínû, továbbá kék-, sárga- és vörösderes. A feketék színe legyen telt, fénylõ. A kékdereseknél elfogadott a világosabb és a sötétebb árnyalat egyaránt, de természetesen nem ugyanazon az egyeden. Itt a csukott szárnyak mutatkozzanak feketének, a szárnypajzs és a fej lehet világos- v. sötétderes. A lehetõleg sötét pántos farok és az evezõk színe egységes kék. Hiba, ha ún. rozsdásság v. lisztesség mutatkozik rajtuk. A fehéreknél ugyanígy hibának számít a sárgás futtatás. A vörös deresek téglavörös színben a legszebbek, a fejük lehet világosabb árnyalatú, de hiba, ha a tollazatba keveredik fehér toll. Csak az evezõk és a farok tollai lehetnek fehérek, bár az elõbbiek belsõ zászlója elõírásosan vörös. Ugyanilyen a nyak, a mell, és a szárnyszalagok színe. A sárgaderesek aranyos tónusúak.

Magyar pávagalamb Származási hely:　 Magyarország. Az 1890-es években Parthay Géza zoológus(1861-1914) tenyésztette ki. A korabeli pávagalambok előnyös tulajdonságait ötvözte, és ebből alakította ki a ma is modern vonalakat mutató Magyar pávagalambot, amelyet 1898-ban lerajzoltatott. Összbenyomás:　 Közepes testnagyságú galamb. Minden túlzásoktól mentes, büszke állású. Széles és magasra emelt mellel, kecsesen hátára ívelő vékony nyakkal és középhosszú csőrrel, tollas lábbal. Fajtajegyei: Fej: Kicsi, lekerekített, enyhén nyújtott, sima. Szem: A fehérek írisze sötét, a színeseké narancsszínű. A szemgyűrű keskeny, a fehéreké világos színű, a színeseké sötétszürke. Csőr: Középhosszú, finom alkatú, a homlokhoz enyhe töréssel csatlakozik. A felső káva hegye enyhén hajlott. Az orrdudor kicsi és sima. Nyak: Karcsú, kecsesen elegánsan hajlott. Izgalmi állapotban azaz parádé állásban „S”alakban a hátára hajlítja úgy, hogy a fejtető és a begy legmagasabb pontja azonos magasságba esik. Mell: Széles, telt, jól domborodó, magasan hordott. Hát: Kissé ívelt, a vállak között széles. Hossza a nyak hosszával arányos. Szárnyak: Testhez simulók, a faroktányér alatt hordottak. A talajt érintik. Farok: A faroktányér nagy, kerek és függőleges tartású. A szélső tollak a talajt érintik. A kormánytollak szélesek, rendezettek, végükön mindig 1-2 cm-t bodrozottak. A faroktányér szépségét és értékét a széles kormánytollak rendezett elhelyezkedése adja, nem a tollak száma. Lábak: Közepes hosszúságúak, dúsan tollazottak. A lábtollazata rövid, de nagyon sűrű, hossza kb.1cm. Tollazat: Feszes, dús, tömött. Színváltozatok: Fehér, kék, kék kovácsolt, szalagos kék, fekete, vörös, vörös kovácsolt, sárga, bronz, ezüst, szalag nélküli ezüst, fehér fekete farokkal, fehér kék farokkal, fehér szegett farokkal, fekete fehér farokkal, bronz szegett farokkal, kék pajzsos, fekete babos, kékbabos, feketetarka, vöröstarka, sárgatarka, kéktarka, háromszínű. Súlyos hibák: Nem hátára ívelő nyak, aránytalan test, mélyen hordott mell, rövid láb, durva fej, vagy durva test. Tölcséres, esernyőszerű, ferdén hordott, túl kicsi vagy lyukas farok, gyenge vagy túl nagy lábtollazat. Enyhe hibák: Szögletes fej, hosszú láb, gyenge tollazat, rendezetlen faroktányér, a faroktányér tollainak túlzott bodrozottsága. Értékelés: Összbenyomás-testtartás-állás-mell-fej-faroktányér-tollazat-szín. Gyűrűnagyság: 10 mm

Kínai galamb (Chinesische tauben): nyilvánvaló, hogy e távoli, egzotikus ország, amely több ezer éves kultúrával és az élet számos területén világszínvonalú eredményekkel büszkélkedhet, ilyenformán az állattenyésztésben sem kulloghat a rangsor végén. És egészen biztos, hogy van annyi kínai galambfajta, mint magyar. Ilyenformán a kínai galamb elnevezés - még ha részleteket nem ismerünk is - egy óriási csoportot jelölhet, amely tartogat számunkra meglepetéseket. Ezért ezt az elnevezést tartsuk fenn a "csoport" számára. A németek is a legismertebb kínai galambot Chinesische Tümmler vagyis kínai keringõ névvel illetik, s nálunk a régi szakirodalomban még a tükörfordításhoz hozzáfûzik a további pontosítást lehetõvé tevõ rövidcsõrû jelzõt. Mi is eként tárgyaljuk: →kínai rövidcsõrû keringõ. A fõként az USA-ban népszerû →kínai tollaslábú keringõ nálunk kevésbé ismert.

Indiai pávagalamb Abul Fazl (1590) közlése szerint valamennyi pávagalamb őse. Tenyésztési centruma India, de ezen belül is nagy különbségek vannak az egyes fajtaváltozatok között. Közepes testnagyságú, 380-450 gramm közötti élőtömegű fajta. Előfordul sima fejű és sima lábú, sima fejű lábtollas, sima lábú kontyos, és tollaslábú kontyos változatokban is. A farok tölcsér alakú. Elismert szín- és rajzváltozatai: a fajta valamennyi szín- és rajzváltozatban ismert. A fajta színtenyésztésénél különösen az amerikai tenyésztők járnak élen. Igen kedveltek a gólyások, a tükrösfarkúak, a pajzsosok, babosok, deresek és a fehérfarkúak is.

Parókás galamb Összbenyomás: Középnagy test, emelt,büszke,kihívó testtartás.Fő fajtaismertető jegye a nyaki tollazat hosszú tollainak kialakult feltünően kerek szerkezete és állása. FAJTAJEGYEI : FEJ: Kicsi,domború homlokkal SZEM: Gyöngyszínű,a szemgyűrű a világostól a vörösesig terjedő színű CSŐR: Középhosszú,a felső csőrkáva világos színű,az alsó csőrkáva színének nincs jelentősége NYAK: Hosszú,a teste és a parókával arányos méretű MELL: Keskeny,magasan hordott HÁT: Meglehetősen keskeny,hosszú SZÁRNY: A farokvéget majdnem eléri,a farkon hordott,az evezőtollak meglehetősen szélesek FAROK: Keskeny,jól zárt,nem túl hosszú LÁB: Rövid,a karmok színének nincs jelentősége TOLLAZAT: Bőven fejlett,de nem túl laza A PARÓKA TOLLAZAT SZERKEZETE : -Rózsa : Kerek tollforgóaz alsónyak mindkét oldalán,a paróka közepén.Az innen induló tollak sugárirányban futnak és a sörényben,kalapban,láncban végződnek. -Sörény : A kinyújtott nyak hátsó részén található,a hát felső részét érinti,onnan egy lendületes ívben a kalapba fut.Sűrűnek és feszesnek kell lennie a sörénytollazatnak. -Kalap : Tömötten zárt,középen nem csúcsosodik ki,oldalt sincs kiszögelése,hanem jól lekerekített formájú.A tollaknak olyan hosszúaknak kell lenniük,hogy azok felülről lefelé hajolva a fejtető felett lebegjenek,lehetőség szerint a homlokig nyúljanak,de a fejet ne érintsék. -Lánc : Hosszú,sűrű tollazatból áll,ami az arc előtt található kétoldalt,a nyak oldaláról indúl,elől a toroktájékon záródik,fenn a csőrön és a szemeken túlér,s töretlen ívben,olyan hosszan ahogyan csak lehet,lefelé a mellig fut.A lánc nem lehet laza szerkezetű,a tollazata nem lehet túl puha,de túl kemény sem. SZÍN és RAJZ : A színek egyenletesek,telítettek,tiszták.A vöröseknél és sárgáknál a színes evezőtollak idegen árnyalattól mentesek.A fakó szárnypajzsának színe tiszta,a nyak,mell és a szalagok színe intenzív.A vörös-és sárgafakó tojóknál a mell színében egy kis szürkés árnyalat megengedett.A tigristarkáknál lehetőleg egyenletesen legyen a tarkázottság(nem lehet a galamb foltos !!!).A fehéreken kívűl minden színváltozat barátrajzú.Fehér a fej,6-10 kézevezőtoll,a farok fedő és éktollak.A fejrajz színhatára a csőr alatt és közel a szem alatt húzódik. SÚLYOS HIBÁK : Alacsony állás,durva-goromba test,kardos szárnyevezők,rövid,kemény,túl puha vagy szőrös tollazat,elválasztott rózsa,túl rövid kalap amiből a fej kilátszik,nagyon fodros sörény,nyitott lánc,szabálytalan szín és rajz,szembetünően fehér hastollazat,kevesebb mint 6 és több mint 10 fehér evezőtoll. ÉRTÉKELÉS : Összbenyomás-testtartás-nyakhossz és tollszerkezet-szín-fej-csőr GYŰRŰMÉRET : 8mm

Schmalkaldeni szerecsenfejû (Schmalkander Moorkoppen): a türingiai település galambászai hozták létre, minden bizonnyal a nagyelõkés szerecsenfejû és a régi típusú parókásgalamb keresztezésével ezt a fodros fajtacsoportba sorolt házigalambot. A nyakon és a fejen látható, tollforgókból kialakult lánc, kalap és sörény mellett jellegzetes fajtajegye a feltûnõen erõteljes lábtollazat, nagy tollakból álló és sûrû sarkantyúval. Összbenyomását tekintve kissé nyújtott, mély állású, erõteljes parlagi galamb áll elõttünk, ha a schmalkaldeni szerecsenfejû galambot nézzük. A homlok és a fejtetõ határozottan ívelt. A csõr fekete, a szemgyûrû és az írisz sötét. Kívánatos a viszonylag hosszú nyak, amelyen jól érvényesülhetnek a fajta már említett, sajátos szerkezetû tollképzõdményei. Ezek közül a nyak elülsõ részén a lesimuló, a fölfelé álló, ill. a hátrafelé mutató és fölfelé álló tollakból kialakult láncot formálják meg. A szabályos lánc két oldalt az archoz simul, fedi a szemet és a csõrt. A sörény a nyak hátulsó élét díszíti, a jobb és a bal oldalról érkezõ tollak együtt alkotják. Akkor szabályosak, ha vékony, szakadásmentes élet képeznek. Kalapnak a hátulról a fejtetõre boruló tollak által létrehozott képzõdményt nevezzük. A mell jól izmolt, a farok viszonylag hosszú. A színváltozatai: újabban már csak fekete színben elfogadott, korábban vörös, sárga és kék színekben is bírálták.