Demens, ill. Alzheimer-kóros beteg

Személyre szabott, hozzáértő, tapasztalt és türelmes gondozást igényel a demens beteg. Az otthonápolásban a cél a demens beteg életminőségének növelése!

A demens betegeknek is joguk van az emberi méltósághoz, a testi épséghez, a testi-lelki egészséghez.

A legfontosabb megjegyezni, hogy nem minden demenciában szenvedő Alzheimer-kóros, de minden Alzheimer-kóros beteg szenved valamilyen szintű demenciában, mentális leépülésben.

Mi a demencia?

A demencia utal egy tünetcsoportra, ami egy folyamatos mentális hanyatlást jelent. A demenciában szenvedő betegnél károsodott a memória képessége, csökken a gondolkodás sebessége, szellemi lassultság, nyelvi kifejezési problémák, az észlelési problémák és megítélési hiány lehet . A demens beteg elveszti érdeklődését napról-napra, személyiség változások történhetnek, amelyek megnehezítik, hogy kordában tartsák az érzelmeit.

Agyi érrendszeri károsodás következménye. A demencia önmagában nem betegség. Ennek a tünetnek, leggyakoribb formája az idősek körében, az Alzheimer-kór.

Az Alzheimer-kór csak egy altípusa a a különböző demenciáknak.

Bátran mondhatjuk, hogy a XXI. század népbetegsége lett az Alzheimer-kór. Egy nagyon komoly egészségügyi, illetve megoldatlan szociális ellátási probléma ez az egész világon, nemcsak a magyar társadalomban. (Magyarországon 250.000 körüli Alzheimeres beteg van jelenleg.) Budapesten, kb. 30.000 idős demens él!

Az ilyen betegek száma egyre csak nő, de ez csak lassan, lappangva fejlődik ki. Különböző betegségekkel együtt, vagy akár önmagában is. Sajnos nemcsak az időskor betegsége, viszonylag ritkán, de már fiatalabb felnőttkorban is előfordulhat, leginkább érintett a 60-65 év feletti korosztály. Ennek a betegségnek a kialakulási valószínűsége, a kor előrehaladtával arányosan nő. A szakirodalom szerint a demenciát 70%-ban az Alzheimer-kóros betegek teszik ki, és a betegség tartama, átlagosan 8 évre tehető. Minél fiatalabb az Alzheimeres személy, annál gyorsabb a betegség lefolyási sebessége.

Az Alzheimer-kór világszerte milliókat érintő és gyógyíthatatlan betegség.  A memóriát, az észlelést, érzékelést, a személyiséget és a nyelvi kifejezőképességet érinti.

Idővel, az Alzheimer-kóros személy képtelenné válik önmaga ellátására.

A családnak, vagy az ápoló-gondozó személynek számos kihívással kell szembenéznie, ha egy Alzheimer-kóros beteget kényszerül ápolni. Egy Alzheimer-kóros beteg a közvetlen családi környezetét súlyosan leterheli, frusztrálja és hosszú távon meg is betegítheti. Itt nem fertőző betegségről van szó, hanem egy folyamatos nagyon feszült, tartós lelki kimerülésről, idegi leterhelésről, ami egy idő után már testi tünetekben is megnyilvánulhat a hozzátartozón.

Irreverzibilis és pillanatnyilag még gyógyíthatatlan betegség ez, amely az agy fehérállományának elváltozásából eredő, az agysejtek nagyszámú pusztulásával, sorvadásával járó kóros folyamat.



A béta-amiloid nevű fehérje szintjének a megemelkedése, plakkosodás okozta idegsejtek nagyszámú károsodása tehető felellőssé ezért. Az amiloid plakkok felhalmozódása és ezek "összegubancolódása", aminek következtében az agysejtek drasztikusan pusztulnak el. A betegség kialakulásának pontos oka nem igazán ismeretes, de többféle tényező lehet rizikó faktor, többek között a genetikai hajlam is.

Jól beállított gyógyszeres, tüneti kezeléssel nagyon minimális javulás elérhető, de leginkább az elbutulási állapot romlása késleltethető. Ebben jelentőségteljes szerep jut a hozzátartozóknak, hogy időben diagnosztizálva legyen a betegség, hogy valóban kezdődő Alzheimer-kórról van-e szó az esetében, vagy valami más!

Orvosilag az Alzheimer-kórt ha szakaszokra bontjuk, akkor egy

• hanyatló,
• enyhe fokú,
• középsúlyos és
• súlyos demencia szakaszt különböztetünk meg.

Az Alzheimeres beteg ezekben a szakaszokban más - más kezelést és ápolási ellátást igényel, ezért fontos ismerni és tudnia a hozzátartozóinak, hogy ez a betegség melyik szakaszban van és milyen jellemzőkkel bír, a későbbiekben mire számíthat.

Az első szakasz jellemzője a feledékenység és a gondolkodásának a zavara, hogy a beteg személyisége kissé megváltozik, néha - néha furcsa dolgokat tesz és általános rövidtávú memória problémák jelentkeznek. Az időbeni és térbeni tájékozódó képessége néha zavaros, romlott. Szocializációs kapcsolatai megváltoznak. Az újtól való félelme fokozódhat. Szétszórtság jellemezheti, vagy korábbi érdeklődéseit az érdektelenség váltja fel. Kedvetlen, visszahúzódó. Talán az feltűnő lehet, hogy egyszerűen más, mint korábban.

Az Alzheimer-kóros betegnél, a betegsége elején a pusztuló idegsejtek a memóriáért felelős területen találhatóak, ezért legelőször a memória zavarának a tünetei a legszembetűnőbb. Az agy többi területe, teljesen normálisan működik. Az érzés, a látás, a hallás teljesen hibátlan, továbbá a betegség legelején nincs gond az ítélőképességgel és a logikus gondolkodással sem. Ezért még egészségesnek is tűnhet a beteg ebben a korai fázisban, holott valójában elkezdődött a folyamat a leépülés felé. A helyes és pontos szóbeli kifejezésének és a szavak megértésének a készsége egyre nehézkesebb. Sokkal nagyobb türelmet igényel már ilyenkor is, mert csak ingerlékenyebb lesz a beteg, ha az önállóságát korlátozzák a cselekvésben, a helyette történő elvégzésével.

Ápolási tapasztalataimból merített példákkal is próbálom érzékeltetni, hogy az Alzheimer kóros betegnek a különböző stádiumokban, milyen viselkedés zavarai lehetnek.

Nehezen tudja kifejezni magát, néha egy-egy szó megtalálása gondolkodásra készteti.  Az elkezdett mondatot nem tudja befejezni, vagy annak értelme logikátlan, zavaros. Nem jut eszébe, hogy bevette -e már aznap a gyógyszerét! Elfelejthet enni, inni. (idősebb kórban az éhség és a szomjúságérzet is romlik) Ha elindul elfelejti, hogy bezárta-e az ajtót, vagy elfelejti, hogy miért indult el. Nem jut eszébe, hogy mit hová tett. Igazolványait, táskáját úgy elteszi, hogy nem is emlékezik rá. Vásárlásnál nem figyel a visszajáró pénzre. Összekeveri a napokat, a napszakokat, évszakokat.  Irányítható,  mások útmutatásait, segítségét viszonylag elfogadja.

A betegség második szakaszát jellemezheti, hogy a személyisége, magatartása szembetűnőbben és sokkal erőteljesebben változik meg korábbi énjéhez képest. Ösztönös viselkedést produkál. A második szakaszban fokozatosan elveszíti azt a képességét, hogy a kéz és az ujjak mozgása koordinált. Egy konzerves doboz kinyitása, a kanál, kés, villa használatának a nehézsége, az ing gombolása, cipőfűző befűzése is nehéz problémát jelenthet. A mindennapi életvitelében a közeli hozzátartozóknak ez a változás feltűnik, ezt már észrevehető. A rövidtávú memória zavara egyre felerősödik és többször fordul elő, hogy bizonyos megbeszélt dolgokat is egyszerűen elfelejt. Az alapvető dolgokat, mint az étkezése, folyadékfogyasztása, gyógyszerbevétele sem biztonságos, mert emellett nincs éhség és szomjúságérzete sem, ezért egyszerűen el is felejti ezeket a szükségleteket. A beszédkészsége is változhat.

Lassabban jutnak eszébe szavak, vagy egyszerűen gondolkodnia kell a gondolatai kifejezéséhez, amit leginkább hosszasan körülír, mert egy szóban nem biztos, hogy ki tudja fejezni azt. Körülírja a keresett szót. Pl. a "banán" szó helyett puha, sárga héjú gyümölcsöt mond. Súlyos esetben a beteg kifejezési kommunikáció elveszik. Természetesen ettől függetlenül, szinte majdnem mindent megérthet, de a cselekvési teljesítése szinte kedv, vagy hangulatfüggő! Egyre visszahúzódóbbá válik. Jellemezheti ingerlékenység, hallucináció, téveszmék, vándorlási hajlam, cselekvési kapkodás, vagy lassúság, esetleg abnormális, agresszív cselekvés, vagy cselekvések sorozata. Reakciós képessége csökkent. Diagnosztizált kór esetén sincs betegségtudata a betegnek.

Főzés közben alapvető hozzávalókat kihagy, vagy összekever. A cukrot a sóval, a sót a cukorral. Öltözködésnél már előfordul,hogy a ruháit kifordítva , cipőjét szintén fordítva veszi fel, nem az évszaknak, ill. nem az időjárásnak megfelelően öltözve indul el.

Égve felejti a villanyt, a gázt, bedugva a vasalót, bekapcsolva a Tv-t, rádiót. Kizárja magát a lakásból, (kulcsot bent felejti és kívülről anélkül húzza be a biztonsági ajtót) vagy elveszíti a kulcsot. Éjszaka közepén saját ágyból kikelve felöltözik, pakol és egyszerűen "indul haza". Nem alszik, járkál, keresi a saját otthonát, miközben otthon van. Nem tud tájékozódni, nem talál haza, eltéved. A pénzét egyáltalán nem tudja már biztonsággal kezelni. Elveszítheti, de volt olyan beteg aki az összes nyugdíját szétosztotta az alúljáróban a hajléktalanoknak. 

Hirtelen a saját kutyáját, akár jegesmedvének láthatja, később megint kutyának. Írás és számolás nehézségei vannak. Az útmutatást és mások irányítását kissé nehezebben, vagy már nem is fogadja el.

Fokozatosan a közvetlen környezetére is kiható változások állnak be. Sokkal nagyobb odafigyelést, "napi követést", vagy folyamatos. állandó felügyeletet és ellátást igényel.

A demencia súlyosságával és előrehaladottságával, egyenesen arányosan nő a teher a családra, ami egyre nehezebb!

A középsúlyos, harmadik szakaszban az esetek nagy százalékában már gondozási, vagy felügyeleti  segítséget kérnek a családok, mert ekkorra már teljesen kimerülnek a hozzátartozójuk ápolásának a megpróbáltatásaitól.

A korábbi tünetek jóval erőteljesebben nyilvánulnak meg. Az emlékezetzavarai, a szóbeli kifejezési megnyilvánulásai, beszédtempó mint pedig a mozgás-koordinációi, a mozgástempója is és a magatartása nagymértékben megváltozik. Hirtelen mozdulatok, vagy különböző remegések akár nyugalmi állapotban, izomcsoportokban hirtelen összehúzódások fordulhatnak elő. Hallucináció és víziói vannak. A saját nevét sem tudja leírni és alapvető számtani műveletekre is képtelen. Agresszivitás, kiszámíthatatlan cselekvések is jellemezhetik ezt a szakaszt.

Ez a legnehezebb szakasz, a legnagyobb türelmet és a legnagyobb kihívást jelenti az Alzheimer-kóros beteg ápolásban- gondozásában.

A középsúlyos Alzheimeres beteg már igazán extrém dolgokat képes művelni. Egyedül hagyni nem lehet, mert nemcsak önmagára jelent veszélyt, - hiszen ellátni már nem tudja magát, értékítélete bizonytalan ezért ön és közveszélyes. Másokat is veszélyeztethet, főleg ha társasházban lakik.  Mert már képes lehet arra is, hogy a gáztűzhelyet égve hagyja, vagy fent felejti az ételt. Egy ilyen egyszerű kis történet miatt, akár több ember lakása kiéghet!

Példák: Hirtelen felindulásból összeszedi a konyhai eszközöket és egyszerűen kidobja a kukába, mert úgy gondolja, hogy azok nem is az övé. Ugyanezt megteheti bármivel.  Hirtelen gondol egyet és felmászik az asztalra, hogy a csillárt leszedje! Ha nem lát ki jól, leszakíthatja a függönyt. Ha zárt kaput talál, képes átmászni rajta. ... Nincsenek korlátok és nincsenek határok számára!

Ha menni akar, képes lenne kilépni az (emeleti) ablakon is, vagy zárt és magas kerítésen átmászni. Semmi realitás érzéke nincs, sem pedig veszély érzete. Ha megszomjazik, képes az elől hagyott étolajos flakonból, a tömény ecetből, vagy a Hypóból (bármilyen mérgező anyagból) inni. A gázégőfej helyett a műanyag bekapcsológombot gyújthatja meg. Előfordulhat, hogy a gyufával képes játszani, mint egy gyerek. Éjszaka beletömködi a ruhaneműit a WC csészébe, vagy pisil, kakil a szoba közepén, vagy éppen a mosógépet gondolja WC ülőkének és teljes természetességgel ezen végzi el a "dolgát". A megengedett fürdővizet "árvízig" folyatja és képes lenne akár a forró, vagy hideg vízbe is beleülni. Nem ismeri fel a hozzátartozóit, vagy a saját lakását sem. Persze vannak kivételes pillanatok, amikor kis időre, akár percekre, órákra teljesen "kitisztulhat a tudata", aztán folytatódik minden ugyanúgy zavartan.

Teljesen kiszámíthatatlan reakciói lehetnek és bármelyik pillanatban agresszívvé is válhat. Sokszor öntörvényű, ebből adódóan csak nehezen irányítható és kezelhető.

Logikával, észérvekkel, magyarázatokkal, szépen-kéréssel képtelenség hatni az ilyen betegekre.

Hasznosabb és sokkal eredményesebb ha megfogjuk a kezét és olyan türelemmel vezetjük, irányítjuk őt, mint egy 3-4-5 éves kisgyermeket, de nem úgy kezeljük, hiszen egy felnőtt és beteg emberről van szó!

Súlyos stádiumban lévő Alzheimer-kóros beteg mentálisan folyamatosan zavart, majd elgyengül és teljesen leépül. Kifejezése minimális szókincsre szűkül, amely szinte érthetetlen, összefüggéstelen, zavart. Időben és térben teljesen dezorientált. Mozgáskészsége elgyengült. Járás nehezítettsége van, nyelési panaszok és nehézségek jellemzik. Hallucinációi vannak, sokszor izgatott lehet és aluszékony nappal, éjjel pedig teljesen zavart. Vagy fordítva. Fizikálisan elgyengült. Székletét, vizeletét tartani nem képes. Inkontinens. Fizikailag is leromlott állapotba kerül, az állandó fekvéstől pedig kialakulhatnak decubituszai ha nem fordítunk gondot annak a megelőzésére.


Mit tehet a család, ha a hozzátartozója Alzheimer-kóros beteg?

Először is a hozzátartozóknak fontos a megfelelő pontos és részletes tájékozódás a betegséggel kapcsolatban. Tudnia kell, hogy mikor melyik szakaszban van a betegség. Előre látónak lenni és segítséget kérni, gondoskodni az otthoni ápolásáról, ellátásáról és a teljes felügyeletéről.

A 24 órás házi gondozás a legjobb megoldás, hiszen kiszakítani a beteget a "megszokásból", az otthoni  környezetéből, csak olaj a tűzre! 

Hogyan tudjuk segíteni egy Alzheimer-kóros beteget a mindennapi életvitelében?

Rengeteg türelemmel, kedvességgel, rugalmas hozzáállással sokat lehet segíteni. Eleinte elég lehet a napi nyomon követés telefonon, vagy személyesen. Megnézni, hogy minden rendben van-e körülötte, sokat beszélgetni vele, meghallgatni, kérdezni. - Rákérdezni hogyan telt a napja! - Mivel töltötte azt? - Mikor kelt fel reggel? - Mit főzött? - Hogyan készítette el az ételt? - Mit evett? - Mennyi folyadékot ivott? - Ki kereste meg, vagy ki hívta fel telefonon? - Milyen ügyben keresték? - Volt-e sétálni, vásárolni? - Mit vásárolt? - Találkozott-e ismerőssel? - Mit nézett a Tv-ben? - Mit fog vacsorázni? Le kell ellenőrizni a gyógyszereit, hogy pontosan beszedte-e! Meg lehet mérni a testsúlyát hetente. Leellenőrizni, hogy valóban rendesen étkezik-e. Meg lehet kóstolni az ételt amit főzött, hogy ezt is leellenőrizzük. Teremtsünk lehetőséget minél több együttlétre, közös programokon való részvételre, beszélgetésekre és nem utolsó sorban a fizikai érintésre.



Öleljük meg, fejezzük ki a szeretetünket! Lehetőség szerint igyekezzünk a kedvébe járni és figyeljünk az érzéseire.



Tegyük ki a családtagok, unokák fényképeit, hogy minden nap láthassa és ha kell címkézzék fel. Írjuk rá a neveket is. Beszélgessünk, beszéltessük, emlékezzünk vissza az együtt töltött időkre.

Az agy fokozott kondicionálása, tornáztatása segítheti a folyamat lassulását. Vegyünk rejtvény újságokat, logikai, vagy kirakós játékot. (Volt aki elektromos masszírozó gépet kapott és naponta több órára ezzel elfoglalta magát.) Szerezzünk számára érdeklődésének megfelelő könyveket, újságokat, hívjuk fel a figyelmét érdekes Tv - rádió műsorokra.



Nem tilos velük újra játszani!

Ezzel ideig-óráig hátha leköthető. Szerezhetünk beszélgető-társakat, barátokat/ barátnőket. Teremtsünk részére nyugalmas, kiegyensúlyozott légkört. Természetesen akár naponta többszöri személyes látogatással ellenőrizzük őt. Figyeljünk arra is, hogy a pénzét jól tudja-e kezelni! A mozgás, a séta, a sport, pl. a bowling, tánc, golf, úszás, nagyon hasznos lehet, de csak felügyelettel.



Kérdezzük meg, hogy szüksége van-e segítségre, vagy valamire! Érezze, hogy nincs magára hagyva addig sem, amíg egyedül él! Nem lehet meghatározni az időt előre, hogy meddig hagyható egyedül, mert az állapotának romlási folyamatát nem tudhatjuk előre.

Ha úgy ítéljük meg, hogy mindez már nem elég, akkor segíthetjük őt még listaírással. A napi feladatok pontos felsorolásával, útmutató kis jegyzetek elhelyezésével a lakás több pontján. A gyógyszereinek precíz előre kiadagolásával, (napi, vagy heti gyógyszeradagoló dobozkába.) Ruhái előre kikészítésével könnyíthetjük meg az öltözködését. Az étkezésben segíthet az ételek pépesítése, turmixolás, a kés villa elhagyása, a kanál használata, vagy a leves bögréből való elfogyasztása. Táplálkozás jelentősége. Gyümölcsök, magvak, halak fogyasztása, Omega3 zsírsavakban gazdag ételek. Soha nem szabad erőltetni az ételt. Készítsünk a kedvére való ételt. Inkább kínáljuk többször, hagyjunk elő kis rágcsálni valót és mindig legyen előtte üdítő folyadék, amit szeret.

Mindig előrelátónak kell lenni.

Ez is egy nagyon praktikus eszköz, az okoskarkötő: amire a beteg neve, címe, betegsége és a hozzátartozójának az elérhetősége szerepel.

Enyhén demens betegeknek, akik még egyedül kimozulnak a lakásukból, kifejezetten ajánlom!

Ha már nem biztos, hogy nem téved el, vagy nem biztos, hogy megtudja jegyezni a hozzátartozójának az elrhetőségét, a telefonszámát, akkor ezzel is segíthetjük a beteg biztonságát.

Megfelelően biztonságos, de ingergazdag körülményeket kell teremteni. A veszélyesnek tűnő eszközöket időben el kell távolítani, vagy elzárni. Pl. Gyufa, gyógyszerek, vegyszerek, tisztítószerek, tömény élelmiszerek, éles, vágó, szúró eszközök és mindenféle törékeny és értékes tárgyakat. Ha emeletes házban él, az ablakokról leszerelhetjük a kilincset is a biztonsági megelőzés céljából. Szereltessünk fel biztonsági rácsot! Időnkét előfordulhat betegeknél, hogy már kisebb kimozdulás is a megszokott környezetéből kibillentheti, megzavarhatja. Ez lehet egy séta, vagy akár bevásárlás. Baleset megelőzése: Sétánál fogjuk a kezét, vagy karoljunk bele. Fokozottan figyeljünk arra is ha Alzheimeres beteget szállítunk autóval, mindig legyen a vezetőn kívül egy másik személy aki hátul mellette ül. Az ajtókat érdemes belülről lezárni, biztonsági övét ellenőrizni. Soha ne hagyjunk ilyen beteget autóba magára hagyva még egy pillanatra sem!

Kialakított napi rutin legyen. Egyszerűen érthető, nyugodt hangú irányítást, utasításokat, vezetést kapjon a beteg. Ha valamit változtatni szeretnénk, akkor azt, mindig csak fokozatosan szabad tenni. Minden új és minden kis apró változás, idegen helyzet sokkal inkább kibillenti a lelki egyensúlyából az Alzheimeres betegeket.

Az otthoni ápolásában, gondozásában szakképzett, hozzáértő, megfelelően tapasztalt ápoló legyen mellette, aki az Alzheimeres, demens beteget fogja gondozni!

Teljesen érthető, hogy a családok többségében nem tudják vállalni hosszútávon a demens, vagy egy Alzheimer-kóros beteg otthoni ápolását, mert teljes 24 órás "készültségben" kell lenni a beteg mellett. Lelkileg ez egy óriási pszichés megterhelést jelent bárkinek és mint köztudott az ilyen demens betegek a környezetükben élőket is megbetegítik!

Viszont amikor már nem hagyható magára, mert önmagát nem képes ellátni, a mindennapi életében segítségre, irányításra, idős-gondozásra, szakápolásra, teljes felügyeletre szorul. (Esetleg a későbbiekben pedig gyámságra!)...

A saját otthonából történő kiszakítás egy idegen környezetbe, szociális otthonba, vagy a gyermekéhez való elhelyezés átmenetileg sokat ronthat egy demens beteg állapotán!

Lehetőleg a már jól megszokott otthonában biztosítson számára 24 órás otthonápolási, gondozási ellátást, teljes felügyeletet, biztonságot és  törődést.

Alzheimer-kóros, demens beteg 24 órás ápolását, gondozását vállalom bentlakással.

Kérem hívjon bizalommal! Akár tanácsot is szívesen adok.

Dr. Kovácsné Erika

Szakápoló

Tel: 06-30-463-6404

Dr. Michael Greger: "Hogy ne halj meg" c. könyvéből.

Kik a veszélyeztetett időskorúak?  >>>