Bejelentés



Indiánok
Egy jobb sorsot érdemelt, nagyszívű nép története

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek.
+
Ingyenes tanulmány:
10 megdöbbentő ok, ami miatt nem megy az angol.








Az indián hercegnő és a brit lovag románca

John Smith egy angol kisiparos gyermekeként a XVI.század hetvenes éveinek végén született.Tízéves korában megszökött az iskolából.
Mint tizenöt esztendős sihedernek már kellemetlenségei akadtak ún. legjobb családokbeli lányokkal való kalandjai miatt, akik a daliás
termetű ifjút leplezetlenül kitüntették kegyeikkel. Alig múlt tizenhat éves, s a nemes kisasszonykák bősz atyáinak haragja elől Hol-
landiába kellett távoznia, ahonnan egy fiatal brit lovag szolgájaként Franciaországba vetődött. Itt, nevezetesen Párizsban, tovább
tökéletesítette magát a női szívek meghódításának művészetében, és így nem csoda, hogy szerelmi botrányai egyre inkább sokasodtak,
amikor néhány évvel később Angliába visszatért.
Smith-nek tehát hamarosan ismét el kellett hagynia Angliát. Magyarországon ekkor I.Rudolf uralkodott(mint római császár II.Rudolf-
nak ismeri a történelem),aki többnyire a prágai Hradzsinban tartózkodott, s mint magyar király hadban állt a mozlim törökökkel.Az an-
gol ifjú Rudolf hadseregébe lépett.Az igazsághoz tartozik, hogy a fiatal kalandor a törökök elleni háború harcmezőin is éppolyan si-
kereket aratott, mint a hölgyek kegyeiért vívott csatáiban, sőt éppenséggel az egyik megszállt magyar város felszabadításában is
bokros érdemeket szerzett. Jutalma nem maradt el: kapitánnyá léptették elő.
Nemesi rangot a következő huszáros hőstettéért kapott:Az egyik megszállt és Rudolf hadai által ostromlott magyar város török hely-
őrségének parancsnoka azzal az üzenettel menesztett küldöncöt az ellenséges táborba, hogy a két hadsereg egy-egy legvitézebb katoná-
ja "lovagi tornán" mérje össze erejét. Smith kapitány önként jelentkezett,s kiállt a török tiszt ellen. Kopjája pontosabbnak bizo-
nyult, áthatolt ellenfelének sisakrostélyán, s a magas rangú török holtan esett össze. Ám ezzel a bajviadal még nem ért véget. Néhány
pillanat elteltével arabs ménjén a halott pasa szolgája tűnt föl a küzdelem színterén, hogy megbosszulja ura halálát. De ez az erő-
próba is Smith győzelmével végződött. Rudolf katonái tehát mind a két halott töröknek levághatták a fejét, s a fényes diadal jeleként
póznára tűzték a táborukban. A bátor kapitány kettős győzelmének híre példátlan visszhangra talált a török ellen szövetkezett hadve-
zérek körében. Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem jutalmul lovagi rangra emelte a derék angolt,s győzelmének emlékére címert is ado-
mányozott neki, amely a két török levágott fejét ábrázolta.
Rudolf császár és király angol kapitánya magyarországi török hadjárat sok-sok csetepatéjának egyike során végül mégiscsak fogságba
esett. Konstantinápolyba hurcolták, s ott, mint megvásárolt rabszolga a legelőkelőbb úri paloták egyikében ábrándozhatott a letűnt
dicsőségről. Megtetszett a palota gazdájának, de még inkább a nagy hatalmú pasa legkedvesebb háremhölgyének, aki hamarosan gondosko-
dott arról, hogy kegyeltje ne közönséges szolgaként dolgozzék a palotában.
A pasa egyébként annyira ragaszkodott szolgájához, hogy amikor Krímbe, bahcsiszeráji birtokára utazott, angol foglyát is magával
vitte. Itt azonban éppoly keményen kellett dolgoznia, mint régebben. Egy alkalommal, amint cséphadarójával éppen a szétteregetett ga-
bonakéve kalászait csapdosta, úgy hozta a véletlen, hogy kettesben maradt az udvaron a pasával. Smith hirtelen lendülettel a pasának
rontott, s meglepett gazdáját a cséphadaróval agyonvert. Aztán magára rángatta a halott előkelő ruháját, a pasa lovára pattant, és
megszökött Bahcsiszerájból. Mielőtt fölismerték volna, orosz közigazgatás alatt álló területre sikerült jutnia. Innen visszatér Angliába.
Éppen a legjobbkor érkezett, hogy fölajánlhassa szolgálatait a plymouthi társaságnak, amely világlátott és ugyanakkor elszánt fér-
fiakat keresett nem kevésbé kalandos vállalkozáshoz, vagyis Észak-Amerika angol meghódításához. Így lett John Smith az első brit-
amerikai város, a legendás Jamestown egyik megalapítója.
Az a terület, amelyen Smith kapitány és társasága megalapította ezt a valóban első Észak-amerikai brit települést, az ottani
angolszász telepek voltaképpeni magvát, akkoriban az ún. "powhatanikonföderáció" fennhatósága alá tartozott. E hatalmas szövetségben
már az idő tájt huszonnégy virginiai, algonkin nyelvet beszélő indián törzs tömörült, s Powhatan (Wahunsonacock néven is emlegetik),
a legrangosabb törzsfőnök állt az élen.
A jamestowni telepesek azonban Powhatan Virginiából, sőt általában az egész indián lakta területből épphogy a saját városukat és
közvetlen környékét ismerték, az indiánok sokaságából pedig csupán a legközelebbi falvak lakosaival érintkeztek, akik szolgálatké-
szen hordták az élelmet a városba. Smith kapitány tehát elhatározta, hogy körülnéz a szárazföld belsejében, ami tulajdonképpen az
első nagyobb fontosságú fölfedező utat jelentette Észak-Amerika szárazföldjének ezen a részén. De ennek a vállalkozásnak nem csak a
kíváncsiság volt az indító rugója: a spanyolok ugyanis amerikai tartományaikból tonnaszámra küldték hazájukba az ezüstöt és aranyat.
Így hát a plymouthi kereskedelmi társaság is nyomatékosan sürgetni kezdte a jamestowni telepeseket, hogy az arany felkutatása végett
szintén induljanak útnak Brit-Amerika távolabbi tájaira.
Smith kapitány 1607 decemberében egy nem éppen nagy csónakra ült, s tizenkét társa, valamint két indián vezető kíséretében elindult
a Chickahominy hömpölygő árja ellenében. Néhány nap múlva a felfedezők maguk mögött hagyták a virginiai mocsarak vidékét, s a folyó,
amelynek medre akkortájt még keskenyebb volt, elvezette őket egy sűrű erdőkkel borított területre. Itt a kapitány elbúcsúzott
személyzetének nagyobb hányadától, s egy sokkal kisebb csónakon mindössze két erős markú jamestowni evezős és az említett két indián
társaságában folytatta útját.
A kis expedíció tagjai szilárdan megfogadják, hogy semmilyen körülmények közt sem hagyják el csónakjukat és nem teszik a lábukat az
általuk ismeretlen szárazföldre. Ám az éhség hamarosan döntésük megváltoztatására kényszerítette őket. Partra szálltak tehát, hogy
valamilyen vadat ejtsenek. Mivel a folyó áthatolhatatlan és látszatra néptelen erdőkön át kanyarog, Smith igazán nem sejthette, hogy
kis csónakját az út egész tartalma alatt a felső folyószakaszon élő pamunkék törzsének kémei követték.
A pamunkék az algonkin törzsek powhatani szövetségéhez tartoztak ugyan, sőt főnökük, Opechancamukh éppenséggel édestestvére és első
helyettese volt Powhatan "királynak", ám a két fivér nézetei, ami a hívatlan idegen vendégekkel szemben érvényesített magatartást il-
leti, homlokegyenest ellenkeztek. Opechancamukh ugyanis nem helyeselte azt a baráti megértést és békülékeny szándékot, amelyet fivére,
a legnagyobb főnök az első amerikai fehér település lakossága iránt tanúsított. Épp ellenkezőleg: arra törekedett, hogy a fehéreket, a
szövetségbe tömörült mind a huszonnégy indián törzs egyesült erővel ismét szorítsa ki Amerikából. A pamunkék főnöke még a fehérek tűz-
okádó lőfegyvereinek láttán sem változtatott merev álláspontján.
Csakhogy a szövetséges indián törzsek a jamestowni telepesek ellen csakis legmagasabb rangú főnökük, Powhatan vezérlésével és felhí-
vására kezdhettek volna együttes harcot. A pamunkék ellenben saját törzsük területén szembefordulhattak a betolakodó európaiakkal.
Így is történt. Mihelyt Smith kapitány a pamunkék földjén partra lépett, a háttérben settenkedő indiánok a fehérekre rontottak. Ezzel
indult meg az első harc a virginiai indiánok és a fehérek között.
A mindenre elszánt Smith kapitány igen sokáig állta a rohamot. Most is ahhoz a módszerhez folyamodott, amelyet még akkor tanult meg, amikor Magyarországon a törökökkel viaskodott: gyorsan magához kötözte a szintén partra szállt indián vezetőt, és annak fedezete mellett, lovagi kardját villogtatva visszahátrált a folyón ringatózó csónakoz. De az indiánnak, akit Smith mintegy védőpajzsként használt fel, egy óvatlan pillanatban sikerült elgáncsolnia, s az angol lovag végül mégiscsak az indiánok foglya lett.
Az első fehér hadifogoly nem csak a pamunkék közt, hanem a szomszédos törzsek körében is nagy érdeklődést és izgalmat váltott ki. Opechancamugh parancsára faluról falura vándoroltak vele, s a szó szoros értelmében közszemlére tették ki, csakúgy, mint ahogyan néhány évtizeddel később az európaiak mutogatták vásárokon a foglyul ejtett indiánokat. Kezdték tehát egymást kölcsönösen megismerni az indiánok és a fogságba került fehérek. Smith kompaszának mágnestűjével, pisztolyával, vértezetével, vasból készült szerszámaival, igyekszik hatni rabtartóira, így akart tiszteletet ébreszteni bennük maga iránt. Az indián varázslók is nekibátorodnak néhány nap elteltével, és kíváncsian tanulmányozzák ennek a furcsa embernek a mibenlétét, akinek a testét páncél védi. Úgy gondolják, hogy valamilyen természetfeletti lénnyel van dolguk. Ám jóindulatú vagy gonosz-e ez a csodalény? Hogy tehát a kegyeibe férkőzzenek, válogatott falatokkal, a legfinomabb csemegékkel traktálják, mégpedig olyan bőségben, amennyivel nem egy, hanem akár húsz férfi is jól lakhatott volna. Ettől a jóindulattól azonban Smith megijedt, mert az a gyanúja támadt, hátha az indiánok csak azért akarják mielőbb felhizlalni, hogy megegyék.
Opechanchamungh pamunkéi a különös rabot végül is a szövetség „fővárosába” Werowocamocba vitték, ahol a nagy indián főnök színe elé állították.

Folyt.köv...

2009.07.09
Szabó Zoltán










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!