Református templom

A templom eredetileg a XIII. században épült, de több formai jegyet őriz a gótika korából. Nevezetességei a reneszánsz falképek.

A XIII. században emelt román stílusú templomot gótikus stílusban bővítették az 1400-as években; szentélyét támpillérekkel körülvéve, illetve belül, középpontjában egy oszloppal megerősítve. Ez egyedülálló megoldás a magyarországi gótikus templomépítészetben, ami úgy tűnik, amiatt született, hogy a korabeli kőműves mesterek nem találták el a statikai egyensúlyt a gótikus boltozat felfalazásánál. Ma is különleges élmény, ahogy - a mindössze százéves harangtorony alatt - belépve elénk tárul a hajóval megegyező szélességű szentély. (A román kori kapuzatot és a déli oldalon a három gótikus ablakot a restauráltás során találták meg 1978-ban.)

A templom mégis a szentély falának festett díszítései miatt igazán nevezetes. Ezeket öt különböző korba lehet sorolni. A legelső a török hódítás előtti időkből származik; majd 1582-ben, az 1640-es években, illetve 1687 előtt készült ornamentális, virágmintás motívumokat őrző, reneszánsz stílusú festészeti emlékek maradtak ránk. Ezek mind protestáns (református) közösségi használatra utalnak. Az utolsó belső festés 1782-ben készült.