Nagyharsány

A Villányi-hegység déli lejtőjén helyezkedik el falu, őskarsztoktól övezve, melyekhez hasonló csak a Dolomitokban vagy Görögországban található. A környék éghajlatára jellemző, hogy tavasztól őszig igen kevés a csapadék. A nyár meleg, a tél enyheés mérsékelten száraz, a mikroklima igen kedvező ami köszönhető a Harsányi-hegy védőszerepének és a falu kedvező fekvésének. A déli lejtők napfényben gazdagok és melegek. A Dél-Dunántúl legnagyobb kőbányáját találjuk meg itt, amelynek 30-40 méter sziklafalai érdekes hátteret adnak a falunak.

Nagyharsányban a rézkor késői szakaszában a péceli kultúra népe élt. Őket az avarok, majd a rómaiak követték. A legkorábbi építkezések a 2. századra tehetők; a 4. században létesült itt a Cella Trichora, amely dr. Fülep Ferenc által 1962-ben feltárt római kori telep, falu, temető és szentély.

Erre haladt az Eszékre vezető római út is. Senki se tudja biztosan, hogy a csúcs közelében, a déli oldalon álló "vár" romjai milyen idősek – de bárki is építette oda az első őrhelyet, jól kiválasztotta a helyszínt, hiszen tekintetével szinte a Dráváig tudta ellenőrizni a hegy lába előtt fekvő sík térséget.

A falut 1223-ban említették először. 1247-ben Harsánynál a "hétfői vásárra vezető utat" nevezték meg, amely azt jelenti, hogy a település kereskedelmi szempontból jelentős helyen feküdt. Egyebek mellett ez magyarázza a falu Árpád-kori jelentőségét és későbbi gyors fejlődését.

A község 1249-ben Harsan, 1486-ban Naghharsan alakban tűnik fel az írásos emlékekben. 1249-ben IV Béla adományozta a falut Miklós dubichiai grófnak, aki a Szársomlyón várat is építettet. A falu a török hódoltság alatt református lett s e mozgalomnak mintegy központjává vált. A templom is református kézre került, a hódoltság alatt folyamatosan lakott a település. Határában vívták meg a Szent Liga és a török közti nagy csatát
ezért nagyon fontos település lett a későbbiekben.
A 16 században többször disputa helyszíne volt és innen terjedt el a református hit az egész Ormánságban. A nagyharsányi református hittudósok több dispután is részt vettek. A falu műemlékké nyilvánított református temploma a 13. századból való. A 15. században bővítették és telepítették a jelenlegi támpillérekkel körülvett szentélyt, amelyben a nyolcszög három oldalával kapcsolódik a hajóhoz. Mai barokk formáját a templom a 1782- es évben kapta a torony kivételével, amelyet 1900-ban emeltek. A legutolsó restauráláskor találták meg a román kaput és három résablakot a déli oldalon.


A faluban szép számmal vannak még múlt századi klasszicizáló parasztházak, bár jó részüket többé-kevésbé átalakították. A pincesoron álló több présház pince is említésre méltó, helyi védettséget élveznek.

A falu fölé magasodó Szársomlyó a hegy csúcsa a Villányi-hegység legmagasabb része, 442 m. A Szársomlyó természeti adottságait tekintve számos kuriózummal rendelkezik, ezért a természetvédelem legfontosabb objektuma a térségben. Tájesztétikai szempontból is különleges értékű, délkeleti lejtője legfőbb jellemzője a meredek, „ördögszántotta” hegyoldal, fehér mészkő lépcsőivel. A nép szerint az ördög szántotta fel innen ered elnevezése. Itt tenyészik hazánk legritkább, egyben igen híres növénye a magyar kikerics. A csúcson fellelhetők még a középkori vár romjai, és innen indulnak útjukra a siklóernyősök. A hegy csak előzetes bejelentéssel és engedéllyel látogatható, engedély kapható a Duna-Dráva Nemzeti Parktól.