Az ezüst denarius (denáriusz) a tízes alapú római pénzrendszer egyik tagja volt. Német, Magyar formája a denár, arab változata a dinár. Ez egyes országokban jelenleg is élő pénz neve.
Az egyik legrégebbi pénznév. Az antik Görögországban a közmunkát végzőket feladatuk elvégzése után egy vasnyárssal (obelosz) küldték a papokhoz, akik arra az áldozati állat húsából egy meghatározott részt tűztek. A munka ellenértékének átvételi joga kapcsolódott tehát a nyárshoz. (A nyársakból egy hat darabos köteg volt a drachma.) Később a nyárs elmaradt, és egy-egy érmével jelentkezett a közmunka elvégzője. Az érmét nevezték obelosznak, mely római közvetítéssel a középkori pénznevei közé. Mint másutt, Magyarországon is az ezüst anyagú obulus a denár fele súlyában vert érmét jelölte. Ne gondoljuk azonban, hogy váltópénz volt (a váltópénz ugyanis a forgalomban ekkor még ismeretlen). Obulus viszonylag kevés készült, leletekben is igen ritkán fordul elő. Az obulus afféle "félpénzként" értékelhető, jellege miatt sokszor "közepesnek" is nevezték. Egy dénár két obulust ért, míg egy obulus két quartingot.
QUARTING
A quarting (kvarting, magyarul negyed) név Angliából hangzás hasonulás nélkül, eredeti formában, az érmákkel együtt terjedt el Európában. Írást a kis felület iatt rendszerint nem hordoz. Mindkét pénz, az obulus és a quarting a kor úgynevezett aprópénze volt.
BRACTEATA
A dénárénál vékonyabb ezüstlemezből készült. A vékony lemezt jól átgondolt vonalvezetéssel lehetett csak megmunkálni, vagyis ábrává domborítani. Ezért készítése nagy ügyességet kívánt, mert a statikailag jól átgondolt, amellett dekoratív ábrakiképzéssel kellett a viszonylag lágy anyagból az érmének tartást biztosítani. A bracteatákat (brakteáta) dénár dénár átmérővel készítették. A név a görög brachein: csörög, zörög, másik jelentésében a hajlítani szóból ered. A pénz hangja nem volt pengő, így jó okot adott az elnevezésre csörgésük.
1255-től a magyar uralkodók által, a szlavóniai BÁN közreműködésével Szlavóniában vert pénzt nevezték "báni dénárok"-nak. Az akkori Moldovában és Havas-földön szívesen elfogadott báninak kezdték nevezni. Ez módosult később banivá.
Az ipar és a kereskedelem fejlődése miatt szükségszerűen egyre nagyobb értékű ezüstérméknek is meg kellett jelenniük. Több verdében indult meg a dénárnál nagyobb értékben, annak többszörös súlyában érmekészítés. Először az 1192-es velencei grosso (grosszó), majd az 1266. évi francia gros tournois (gro turnoá) készült. Ez utóbbi 12 darab, Tours (tur) városa által kiadott dénárnak felel meg.1300- tól verték rendszeresen ebből a pénzfajtából legelterjedtebbet, a cseh prágai garast, 1302- ben az olasz gigliato (dzsilijátó), 1329-től a garas címletű magyar érmék kerültek ki a pénzverő műhelyekből. Nagy kiugró különbségek nem volt a garasok és a dénárok között. A magyar garas értéke legtöbbször 4-5 dénárnak felelt meg. Így indult meg lassan a dénár váltópénzzé alakulása, ami a későbbiekben, a mind nagyobb értékű pénzek megjelenésével véglegessé vált.
Az arany a középkorban a jó dolgok egyik legkívánatosabbja volt. A kor emberének tudtában legendás, misztikus, még orvosi gyógyhatással is felruházott anyag. Magyarország akkor aranytermelésben az első ezüsttermelésben a második volt Európában. Ennek ellenére hazánkban csakúgy, mint a többi európai államban, az ezüstöt tették pénzalappá. A kereskedelem fejletlensége miatt nem volt szükség aranypénzre. A kitermelt aranyat az uralkodók különleges kiadásaikra ( háború, jutalmazás, egyházi adakozás), kincsként kezelve kivonták a forgalomból: az alattvalók rossz időkre tették el, vagy nászajándék, adó, különleges kiadás céljára tartalékolták. Rugalmasabb volt a haszonra törekvő olasz és arab kereskedővárosok pénzpolitikája. Az utóbbiakból kereskedéssel és hadizsákmányként sok arany áramlott Firenzébe, Genovába, Velencébe. E városok érdeküknek megfelelően igyekeztek az aranypénz újból forgalomba hozni, valamint a birtokukba került afrikai aranyat pénzzé feldolgozni. Firenze verdéjében 1252-ben 3,5 gramm súlyú aranypénzt kezdtek verni "fiore d`oro" elnevezéssel. A város címerével , a liliommal (fiore) értékesített arany (oro) nemsokára mintaként feküdt a körmöcbányai verde verőmesterének az asztalán. Itt 1325-től a liliomos mintával, a Florencia (Firenze) városnév hiteltartalmának továbbvitelével florin névvel verték. Tovább magyar közvetítéssel került, részint mint érme, részint mint verési minta. Ekkor már mint magyar jelkép Szt. László is szerepel pajta. Ezzel az alakkal díszítve verték Csehországban (1526), Bécsben(1528), Grazban (1534), Linzben (1538), Skandináviában "ungarsk gylden", Németalföldön "hungaarsche dukaat", Felső - Itáliában "ongaro" hitelnévvel készült. Lengyelországban, Oroszországban csak a mintát vették át, a nevet nem. Sok helyen szerepelt az érmefeliratban valor hung (magyar érték szerint) hivatkozás. A német lovagrend formájában, feliratban teljesen utánozta. Az aranypénz neveként német nyelvterületen gulden (Gold:arany) szót használták (a holland forint ma is gulden). A német birodalom területén a rajnai fejedelmek szövetsége 1386-tól verette a "rheinische gulden"-t (rejnise), a rajnai forintot. Ez valamivel könnyebb volt a firenzei aranypénznél. Később 1/2 talléros ezüstérmét nevezték forintnak is. Az osztrák birodalomban a XIX. században az egyik legelterjedtebb, ezüstből készült érme neve is forint volt 1882-ig. A nemesfém pénzanyagok háttérbe szorulásával papírpénzeken él tovább az elnevezés. Alumíniumból, nikkelből, sárgarézből is készül a magyar forint.
1284-től a Velencei Köztársaság is veretett aranypénzt. Egyik oldalán Jézus Krisztust ábrázolták a következő latin felirattal: "Sit tibiChristo datus quem tu regis iste ducatus." (Adja neked-ti. a dózsénak-Krisztus a hercegséget, melyen uralkodol.) A "ducatus" (dukátusz:Hercegség) szó a feliratból vált ki mint pénznév az európai forgalomban a nehezen kiejthető olasz "zecchino" (cekkino) helyett. Később a város piacterületein a forint is a dukát néven forgott. A forintot utóbb számítási pénzként is alkalmazták Európában, és minden 100 denárt, vagyis egy aranyforintot kitevő értéket vagy pénzmennyiséget magyar forintként jelöltek. ( Hazánkban említették kamarai forintnak is.) Az eredeti verőtő felhasználásával, de nem forgalmazás, hanem ékszer céljára ma is verik Ausztriában Ferenc József 39,5 mm átmérőjű 13,96 gramm súlyú négydukátosát.
Az aranypénz annyira kevés volt, hogy kényszerűen mellőzték mint általános forgó pénzt. Európában - még az aranypénzek elterjedése után is - az ezüst maradt a pénzrendszer alapja. Nyilvánvalóan csak a jó hozamú ezüstbányákkal rendelkező országok tudtak nagy mennyiségű pénzt forgalomba hozni. Mivel a pénznek követnie kellett az ipar és a kereskedelem fejlődését, a garasnál értékesebb ezüstérmék forgalmazására volt szükség. Ezért a nagy kiadásokhoz szükséges pénzfajtát aranypénz értékben, ezüstből készítették el. A hitelesség érdekében annyira következetesek voltak, hogy külalakjában is igyekeztek ezüstből megvalósítani az aranyérmét. Zsigmond főherceg tiroli ezüstbányájának anyagából, 1486- ban Hallban verték az első ilyen nehezebb ezüstpénzt, az aranyforint mintájára és értékben. Az érme előlapján ugyan úgy álló alak szerepel , mint az aranyforinton hátlapján azonban eltérően egy lovas ugró lovon. Mivel a pénzeknek anyagukban kellett értéküket hordozniuk, a kb. 4 gramm aranynak értékében megfelelő kb.27 gramm ezüst súlyban, átmérőben, vastagságban nem csak a mintájához, hanem a többi pénzhez viszonyítva is nagy, azaz gross (grósz) volt. Hogy nevével is hitelt szerezzen, két jó tulajdonságát összevonták, így lett a neve (gulden+groschen) guldengroschen. Máshol az aranyforintot utánozó érmét "guldiner"-ként említették. 1500-tól Hessen , majd Bern, Lotharingia, Mansfeld hasonló súlyban, a szászországi verdében valamivel kisebb súlyban szintén készítettek ilyen érméket. Csehországban a Schlik grófok joachimsthali(joahimsztál) verdéjében (1519-ben) a szász mintára verték az új érméket. A súlyeltérés miatt a forgalomban ezeket eleinte verde névvel jelölték: joachimsthaler. Mikor másutt is utánozták, a a verdenév tarthatatlanná vált. Ekkor a szóvégződés főnévvé lépett elő: -thaler. Közvetlen elterjedési területén(a német nyelvterületen "taller" lett, Lengyelországban "thalar", Magyarországon "tallér", Olaszországban "talero", az északi államokban "daler". Európa után Ázsiába, Afrikába, Dél-Amerikába, később Észak-Amerikába is eljutott a kereskedelem további növekedésével. Az új földrészek, gyarmatok aranya-ezüstje tovább táplálta a most már hengerszékkelés vízerőművel működő pénzkészítő gépeket. Ez a legnemzetközibbé váló pénz új neveket is felvett. Franciaországban"écu", (ékü) "jocandales" (zsokandál), Olaszországban "scudo" (szkudo), Spanyolországban "piaster" (piaszter), "ducatone" (dukatone), "colonnato" (kolonáto), "peso" (pezo), Dániában "corona danica" (korona dánika), Svédországban "riksdaler" (rikszdáler), "riksspeciesdaler" (rikszszpecieszdaler ez nagyobb súlyú), Angliában "crown" (kraun) Hollandiában, Németalföldön "ducaton" (dukáton) a neve.A piaster név átkerült Afrikába (Egyiptomban most is pénznév). A nagy felület jó lehetőséget nyújtott a vésnököknek élethű arcképek, részletesebb és többféle ábra és felirat készítésére. A politikai és a vallási képpropagandán túl, különböző eseményeket is megörökítettek. Az úgynevezett esküvői tallérokon pl. nem egy esetben a csillagképek állását is feltüntették. A spanyol talléron, ha az a gyarmatokon készült, "szerényen" a földgömb két fele mellett a Giblaltár oszlopait is szerepeltették, a világuralom jelképeként (colonnato, colona: oszlop). Ezek az "oszlopos" tallérok.Katonák használták amulettként a védőszentjüket, Szt. Györgyöt ábrázoló "György tallér"-t, kedvelt volt a nép között a "Mária tallér", a "máriás" is. A vásárlók érdekeik védelmében is alkottak tallérneveket. Az átlagosnál kisebb súlyú (20 grammos, a gyarmatok járatlan bennszülött kereskedői részére készült) holland tallérokat pl. a rajtuk lévő címerállat után "oroszlános tallér"-ként különböztették meg. A megfelelő súlyú, de rossz minőségű ezüstből készült érméket "vastallérok"-nak nevezték. A városok tallérjaikon a városképet perspektivikusan és olyan részletességgel vésették meg, hogy a folyókon a csónakok képei is láthatók. Uralkodásra szövetkezett hercegek közösen készített "egységtallérjain" nemegyszer hat személy is szerepel. A naptárreformot a "naptáros tallér" segítette, de volt, eset, hogy a ritka növény virágzásának emlékére "áloétallért" készítettek. Természetesen a veretek túlnyomó többsége csak a kiadó uralkodót, a másik oldalon annak címerét ábrázolta. Nem csak az ábrázolásban volt nagy a változatosság, hanem a címletekben is. Többek közt 1/6, 1/4, 1/2, 2/3, az egész mellett dupla vagy kettős, négyszeres, hatszoros, tizenkétszeres tallér is készült. Ezeknél nem mindig az átmérőt növelték, hanem az egytalléros verőtövével kétszeres vagy többszörös vastagságú ezüstlapkára ütöttek. Így keletkeztek olyan ritkaságok, mint a féltalléros verőtövével, annak négyszeres lapkájával alkotott kéttalléros. A királyok, hercegek, püspökök, városok verdéjének sok munkát adtak a tallérok, mivel a rendelkezésre álló ezüst felét sokszor háromnegyed részét is erre a kereskedelmi pénzre használták fel. A tallér sem volt mentes a pénzromlástól (pl. a harmincéves háború alatt), bár az sosem sújtotta folyamatosan és hosszú ideig, mivel bizonyos fokig számítási pénz is volt. A "kippertallérok" vékony ezüstlemezekből, a réztallérok rézlapokból rábélyegzéssel készültek. Később Dél-Amerikában a pesokat az oda beszivárgó daler elnevezés segítségével "spanyol dollár"-ként kezdték megkülönböztetni. A dollár név Észak-Amerikában is elterjedt, mivel egyenlő értékük miatt az ottani pénzeket át lehetett váltani spanyol tallérra. Ez a válthatósági összefüggés az egyik titka a tallérok és a hozzájuk hasonló pénzek elterjedésének, nem helyi , hanem nemzetközi kereskedelmi értékhez súlyozták őket. Az Egyesült Államok már nyíltan kereskedelmi dollárnak, trade (tréd) dollárnak elnevezett pénzt is hozott forgalomba, főként az ázsiai kereskedelem számára. Anglia Hongkong részére ilyen dollárt veretett, majd Kínában is ez lett pénz elnevezése. Az Egyesült Államok papírból készült pénzjegyeket adott ki, melyeket a spanyol dollárra lehetett váltani. Ezért később a papírpénzt is dollárnak nevezték. A pénztörténet e legprezentatívabb, területben és időben legnagyobb pályát befutott pénzének története tehát a mai napig nem ért véget. Emellett a tallérok a gyűjtők kezében tovább forognak, mivel történelmi értékük mellett sokszor művészi kivitelük, változatos ábráik miatt is igen kedveltek. Afrika egyes országaiban pedig ma is forgalmi pénz a tallér. Ez után veretként az 1780-ból származó mintát utánozva Mária Terézia osztrák császárnő pénzének létét tartja fenn.
Poltwory lengyel pénznév. (Pol=fél, twory= a másik) Szorosabb jelentése: nem valaminek a fele, hanem az egészhez csatlakozó fél egység. Vagyis poltwory másfelet jelent. A Lengyelországgal szomszédos területeken régebben szintén forgalmazták. Magyarországon poltúra, Oroszországban poltara elnevezéssel.
Vastagveretek a denárból is készültek. Ilyen volt 1270-ben, a német nyelvterületen lévő Meránban készített súlyosabb érme, melynek hátlapjára kereszt (Kreuz:krajc) került. Ezt a pénzt nevezték kiejtése (kreuzer, krajcer) alapján magyarul krajcárnak. Rendszerint váltópénz volt. Mint ilyen tallér, majd egy ideig 1892-ig a forint mellett is szerepelt.
A középkorban a pénzeken feltétlenül szereplő vallási szimbólumok mellett a világi ábrák és feliratok is sokszor alakultak pénznevekké. Az uralkodói jelvények közül legtöbbször szereplő korona sem kerülte el ezt a sorsot. VI. Fülöp francia király 1340- ben vert koronás pénze a "couronne d` or" (kuron dor), aranykorona, így lett a "keresztapja" az angol crownnak, a svéd, dán, cseh és osztrák, majd a magyar koronának. Előkelő pénznév, apró vagy váltópénz sosem viselte ezt a királyi származású nevet.
1300 táján vertek Hall-ban "haller" néven ezüstpénzt. A magyarban fillérré hasonult. Eleinte csak a külföldről Magyarországra került pénzt nevezték így (bécsi fillér), de később a magyar pénzt is lehetett magyar fillérre váltani. 1892-től a korona váltópénze lett, és ezt a szerepet a pengő és a forint mellett is betöltötte. Mára megszűnt mivel kiszorult a forgalomból.
A külső megjelenés sok pénznév alapja volt, de a nemesfémkorszakban pénznévvé alakulhatott a hang is. A "pengő" először csak a pénz tulajdonosát, később a fém alapanyagot is jelölte a papírpénzzel szemben. A papírpénz elterjedésével a pengő hangot adó nemesfémpénzek megszűntek, de nevük bizalomkeltő, jó hangzása miatt tovább élhetett. Pengő volt a neve 1926 és 1946 között annak a magyar pénznek, mely a második világháború után főszereplője lett a világ legnagyobb inflációjának.
Köriratok, jelképek, jelzések, számok pénzeinken.
Pénzverésünk kezdetén csak ábra vagy jelzés szerepelt az érméken, betű nem mindig, címlet pedig csak egészen kivételesen. A pénzszerűség és a címer sokszor szöveg vagy betű- és szám jelzés nélkül is egyértelmű volt. Az anyag és a méret határozta meg a pénznemet és ezeknek a többi érméhez viszonyított aránya jelezte a címletet. Az évszám, a címletnagyság később tűnt fel, a pénznév felírása (krajcár, korona, stb.) még később, de akkor sem lett általános. a tallér szó pl. magyar vereten nem szerepelt. Következetesen többször is felbukkant a minőségi jelzés (NOVA MONETA - új pénz) a pénzújítások alkalmával.A feliratok a pénz alak vonzataként kör alakúak, és a leghosszabb alapot nyújtó perem mellé csatlakoznak. Az általuk tett közlések terület, rangot jelölnek, többnyire rövidítéssel, vagy egy-egy betűbe összpontosítva. Ezek a rövidítések nem mindig felelnek meg a mai kiforrott, szabályozott írásmódnak.A betűk a középkorban sokszor fekvők, fordítottak, egymásra toltak, olvasásukhoz szakismeret szükséges.(A Habsburg uralkodók nevénél feltüntetett római szám nem felel meg mindig magyarországi sorrendjüknek. Pl. I. Ferenc magyar király II. Ferencként német-római császár is.)Uralkodók saját vagy családi jelmondatukat is feltüntették érméiken peremiratként, köriratként (III. Károly használta először az érme "harmadik oldalát", a peremét erre a célra.)Ezek rendszerint római szállóigék, bibliai vagy zsoltáridézetek. (Az utóbbiak leginkább a protestáns mozgalmak hatására kerültek az erdélyi fejedelmek érméire, sokszor vízszintes írásvezetéssel.)
A leggyakoribb címek és rövidítések:
REX, R. (király)
REGINA (királyné)
DUX, D. (herceg)
IMPERATOR, IMP. (császár)
INFÁNS, INF. (trónörökös,királyi herceg(nő)-spanyol viszonylatban használatos)
ELECTUS ROMANORUM IMPERATOR, EL. RO. IMP. (Választott római császár)
ROMANORUM REX (római király)
SEMPER AUGUSTUS, S. A. (örökös felség)
ARCHIDUX, ARCH. (főherceg)
APOSTOLI KIRÁLY (István király kapta a pápától ezt a címet, mely állami jellegű, bár vallási eredetű. Utoljára Ferenc József és IV. Károly használta.)
TERÜLETEK ÉS RÖVIDÍTÉSÜK:
REGNUM (királyág)
HUNGARIAE, HUNG., HU., H. ( Magyarországnak a ...)
AUSTRIAE, AUS., A. (Ausztriának a ...) GERMANIAE, GER., G. (Németországnak a ...) BOHEMIAE, BO., B. (Csehországnak a ...) HISPANIARUM, HISP., HI. (Spanyolországnak a ...)
TRANSSYLVANIAE, TRANS: (Erdélynek a ...)
TYROL, TY. (Tirol)
POLONIAE, POL. (Lengyelországnak a ...)
VENECIA, VEN. (Velence)
GALÍCIA, GAL. (lengyel tartomány)
ILLYRIA, ILL. (osztrák tengermellék)
FELIRATOK ÉS RÖVIDÍTÉSÜK:
SANCTA MARIA ( Szűz Mária )
PATRONA HUNGARIAE, P. H. ( Magyarország védasszonya )
REGINA PATRONA HUNGARIAE ( Magyarország királynője és védasszonya )
DEI GRACIA ( Isten kegyelméből )
HONOR REGIS IUDICIUM DILIGIT ( A király tisztsége, hogy ítéletet hozzon ) Károly Róbert és I. Lajos.
IUS DAT PACEM PAX SALUTEM ( A jog adja a békét, a béke az üdvöt ) Károly Róbert.
PRO PATRIA ARIS ET FOCIS (A hazáért, a vallásért, az otthonért ) Báthori Gábor
PRO DEO ET LIBERTATE (Istenért és a szabadságért) Thököli Imre
PEREMIRATOK:
IUSTITIA ET CLEMENTINA (Igazságossággal és kegyelmességgel) Mária Terézia
VIRTUTE ET EXEMPLO ( Vitézséggel és példamutatással ) II: József
LEGE ET FIDE ( Törvénnyel és hűséggel )
IUSTITA REGNORUM FUNDAMENTUM ( Az igazság az uralom alapja)
VIRBIUS UNITIS (Latin)
MIT VEREINTEN KRAFTEN (Német) ( Egyesült erővel )
BIZALMAM AZ ŐSI ERÉNYBEN Ferenc József
