A következő két órát szülészetileg még a szüléshez tartozónak számítjuk és lepény utáni szaknak hívjuk. Ez alatt történik a szülőcsatorna átvizsgálása, ha kell a méhben maradt lepényrészek eltávolítása, a méhszáj, hüvely, gát esetleges sérüléseinek, illetve a gátmetszés sebének az ellátása.
Először is megvizsgáljuk, hogy a méhlepény hiánytalanul kiürült-e. Amennyiben gyanú van arra, hogy egy, akár csak kis darabja is a méhben maradt, akkor azt kézzel vagy műszerrel el kell távolítani. Ehhez a beavatkozáshoz vagy rövid vénás altatás, vagy epidurális érzéstelenítés szükséges. Néha az is előfordul, hogy a lepény nem válik le a méh faláról, ilyenkor ugyancsak altatásban kézzel le kell választani és a méhet fertőtlenítő oldattal kiöblíteni. Szerencsére ezek az úgynevezett méhűri betapintások csak a szülések néhány százalékában szükségesek, de a fent említett esetekben elengedhetetlenek.
Ezt követően helyi-, vagy epidurális érzéstelenítésben elvégezzük a szülőcsatorna átvizsgálását. Lapocokkal feltárjuk a hüvelyt és először a méhszájat, majd kifelé haladva a hüvely felső és alsó szakaszait, a gátat, a kis- és nagyajkakat vizsgáljuk meg, és látjuk el öltésekkel ahol szükséges. Az el nem látott sérülések ugyanis elsősorban vérzés forrásai, másodsorban elfertőződhetnek, torzító heggel gyógyulhatnak. A gondosan elvarrt sebek gyógyhajlama a hüvelyben és a gáton, éppen a bő vérellátás miatt kedvező. A gát bőrébe helyezett varratokat 3-4 nap múlva szoktuk eltávolítani.
A magzat megszületését követően összesen még két óra hosszat marad a szülő nő megfigyelés alatt a szülőszobai részlegben. Elsősorban az utóvérzések lehetősége miatt indokolt ilyenkor a szoros és gyakori ellenőrzés. Áthelyezés előtt a gyermekágyast a szülésznő megmosdatja, lehetőség szerint felkelti, hólyagját kiüríti (ha tud vizelni, akkor úgy, ha nem akkor megkatéterezi) és ellenőri, hogy a méh össze van-e húzódva, valamint, hogy az édesanya keringése stabil-e (pulzus, vémyomás).
Ezt követően kerülhetnek anya és újszülöttje a gyermekágyas osztályra.
