Több mint húsz éve vagyok lapjuk előfizetője. Az utóbbi években örömmel tapasztaltam, hogy egyre több írás jelenik meg kisállatokról, galambokról.
Úgy gondoltam bemutatnám Magyarország egyik legkedveltebb galambját a Kinget. Én is ezt a fajtát tenyésztem már huszonkilenc esztendeje és valószínű életem végéig elkötelezettje leszek.
Joggal kérdezheti, aki még nem látta e fajtát: mi az, ami ilyen szeretetet és szenvedélyt tud kiváltani egy emberből? Nos a válasz egyszerű, csak rá kell nézni az erőtől duzzadó, de mégis kecses elegáns, büszke tartású galambra és máris rabul ejti az embert. Ez a cél lebegett a fajta kitenyésztői előtt is az Egyesült Államokban a tizenkilencedik század végén, ezért lett a neve is King, ami magyarul királyt jelent.
Hosszú kitartó munkával elérték, hogy méltó legyen nevéhez. Többen igénylik a kitenyésztés dicsőségét, de valószínű, hogy Hary Baker  vinelandi tenyésztőé az érdem! A cél elérésére a következő galambfajtákat választotta ki:
- szelídsége miatt a nálunk ismeretlen duches-t;
- elevensége és tenyész tulajdonságai miatt az amerikai óriáspostát;
- tyúkgalambfomája miatt a máltait;
- testnagysága miatt a nálunk ugyancsak ismeretlen runt-ot.
E négy fajta keresztezésével hozta létre a Kinget és ő is nevezte el királynak. A tőle kapott galambokkal mások is megkezdték a fehér Kingek tenyésztését a fajta alakítását. Baker 1895-ben kényszerítő körülmények hatására, az állományát eladta és attól kezdve más amerikai tenyésztők vitték tovább a fajta tenyésztését.
Az első fajtaleírást 1915-ben fogalmazták meg, amit az Amerikai Galambtenyésztők Szövetsége elfogadott. Ugyanebben az évben megalakult az Amerikai Fehér Kinget Tenyésztők Egyesülete.
Érdekesség, hogy ez idáig csak fehér Kingről esik szó, ugyanis a színes galambokat csak később vették fel a standardba (fajtaleírás).  
Az ezüstöket 1921-ben, melyek annyira elszaporodtak, hogy a 30-40-es évek végére volt olyan kiállítás, ahol létszámban felülmúlták a fehéreket.
A kékek kitenyésztésének adatait és a tenyésztők nevét nem jegyezték fel. Annyit tudunk, hogy az 1929 évi Sumpterben (dél-Karolina) tartott kiállításon már 100 db volt kiállítva.
Ugyancsak ismeretlen a vörös-, sárga-, fekete- és a dunszínű Kingek kitenyésztőinek neve is. Az első a mai értelemben is a fajtaleírásnak megfelelő galambok az 50-es évek kiállításain jelentek meg.
A tenyésztők azonban tovább keresték azokat a lehetőségeket, amelyekkel a meglévő hibákat kiküszöbölték, valóságos irtó háborút folytattak azok megszüntetésére.
Az eredmény csodálatos, hisz talán egyetlen fajta sincs, mely ilyen rövid idő alatt ilyen hihetetlen népszerűségre tett volna szert.
Hazánkban először 1957-ben láthattak két fehér Kinget, amit egy csehszlovák kiállító mutatott be. Ekkor figyeltek fel először erre a még új fajtára a magyar tenyésztők.
Hogy mennyire megnyerte tetszésüket bizonyítja, hogy már a következő évben, 1958-ban megérkeztek Magyarországra az első import Kingek.
Ez az időpont az európai elterjedés kezdete. Hat év elteltével az 1964-es nemzetközi kiállításon már 258db volt látható, míg 1969-ben 795 darab. Ilyen nagy számban talán azóta sem fordultak elő hazai kiállításon.
Népszerűsége azonban továbbra is töretlen, hisz Magyarország legnagyobb fajta klubja ma is a King tenyésztőket tömörítő King Klub, melynek jelenleg 174 tagja van.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy csak ennyien tenyésztik, hisz az M.G.K.SZ. nyilvántartásában, tagjai között több mint négyszáz, míg országosan becslések szerint jóval ezer fölött van a kingtenyésztők száma.
Ahhoz azonban, hogy ne saját elképzeléseink tetszésünk szerint tenyésszünk, pontosan ismernünk kell a fajtaleírást.
A King Klub kiadványa, mely 1982-ben jelent meg pontosan összefoglalja ezeket a kitenyésztéstől kezdve az elterjedéséig, valamint a fajta és a színleírást is.
Továbbiakban ebből szeretném a fajtaleírást ismertetni, hogy ha valaki kedvet kap e szép galamb tenyésztéséhez, legyen útmutatója.