A Kaszap kút anekdótája.
Az alpári csata után a vezér Szer-nél felosztotta az elfoglalt földet a nemzetségek között. Innen indult el az a nemzetség is (valószínűleg Kechke úr nemzetsége), amely Kecskemét földjét kapta. Öseink, mikor a homokos területen hiába kerestek vizet, zúgolódni kezdtek és vízben gazdag földet kívántak. Ekkor az öreg táltos, Kaszap elővette Zalánverő kardját és addig hányta vele a silány homokot, míg onnan üdítő ivóvíz bugyogott elő. A nagykőrösi országút és a Bethlen körút torkolatánál lévő kutat ma is Kaszap-kútnak nevezi a nép, s azt tartja:
Ki a Kaszap kút vizét issza,
Vágyik annak szíve vissza.
A pogány táltos varázserejének naív hitén kívűl , benne van ebben a mondában népünk megható ragaszkodása, hűsége ehhez a földhöz.
A Kaszap kútnál itatták meg régen a csordákat, mielőtt kihajtották őket, vagy visszahozták a marhákat a legelőkről, vagy a vásárokból.
Ezt a mondát rombolják most le. Már régóta a kút is nyomós városi kút rángatós kút helyett. Most viszont a régi, ó város utca is megszűnik. Ezután mi következik? Talán a Nagykőrösi utca? Ott is nagyon sok szép régi ház omladozik, vagy eladóak a benne levő lakások!
Búsúl most Kaszap táltos, siratja kútját:
In Memorian Kaszap utca!
Kaszap táltos siratja,
Kútjának vizét nem ihatja!
A fenti rövidke verset én írtam, a képeket én készítettem; emlékűl, vagy talán mementóként az utókórnak? Unokáink már nem fogják látni!
Az idézet a Kaszap mondáról egy 1939-ben megjelent adattárból való; a rövid vers és a fényképek saját készítésűek. Az oldalon levő anyag másolásához, felhasználásához az engedélyem szükséges!
