Mi is a Játék?

Már ezt sem könnyű megfogalmazni. Platón ezt írja: „Kerüljük a kényszert, s hagyjuk, hogy a kisgyerek örömmel tanuljon. A gyerekek játékok révén okosodnak, a kényszeres okítás nem jut el a lelkükig” (forrás: Gönczi Károly: Önismereti játékok gyűjteménye) Robert Fischer írja: „ A játék a gyerekkor fő foglalatossága, játék lehet majdnem minden. Optimális esetben a játék tevékenység és élvezet, valamint lehetőség arra, hogy a gyermek együttműködjön másokkal, érveljen, vitázzon, kutakodjon, problémákat oldjon meg. A játékban a gyermek átéli annak az örömét, hogy Ő irányít, az Ő kezében van a helyzet kulcsa. Olyan dolgokat tanulhat játék közben, amelyeket sehol másutt nem tanulna.” (forrás: Gönczi Károly: Önismereti játékok gyűjteménye) Az állatvilágban létfontosságú a játék,hiszen az állatkölykök játék közben sajátítják el a védekezés, vadászat, társas, vagy falka érintkezés „fogásait” Valóban a játékot a legtöbb esetben a gyermekekhez kötik, kötjük és ebben az életkorban ki is fejti mind fejlesztő, mind gátló hatását. A gyermek, játék közben megtanulja és rögzíti magában a szerep- és szokás mintákat, amiket szüleitől, a boltos nénitől, az orvostól, stb. lát és minősítés nélkül ezeket helyesnek, követendőnek fogadja el. Háááát bizony nagy a felelősség a felnőtt társadalmon, Akik a mintát szolgáltatják…….., hogy aztán felnőtt korban ne Családállításon, vagy más módszerrel kelljen oldani ezeket a gátakat. A másik nagy felelősség hagyni a mást, az eltérőt érvényesülni, hiszen a mai kor gyermekei (indigó-, kristály-, gyémánt gyermekek) jóval nagyobb tudatossággal születnek, mintsem azt gondolnánk. Mert ugyanakkor a fentiek mellett játék közben a gyermeknek alkalma nyílik fantáziálni, koncentrálni, logikai összefüggéseket találni, de legfőképpen belefeledkezni valamibe, kifejezni, érezni, jelen lenni. A JÁTÉK VALÓBAN A GYERMEKKOR PRIVILÉGIUMA? Másként: Megteheti egy színész, hogy az első felvonást végigjátssza, a többin pedig beül a színpadra és várja, hogy tapsoljanak? De miért is tenné, hiszen a további felvonásokban kalandok, fordulatok, élmények, tapasztalások várnak Rá. A lelked a tudatos énedre azt a „szerepet” osztotta, hogy Te légy. Az előadás már folyik és Te döntöd el, hogy milyen lesz a kapcsolat a rendező és a szereplő között! Ha veszed a fáradtságot, hogy tanuld a „szerepet” (FIGYELED magad és kellő TÜRELEMMEL, tisztelettel vagy a változás iránt), ha AKAROD a „szerepet” (van benned akarat, hogy végigmenj az úton és kihozd belőle a legjobbat) és át tudod ÉREZNI a „szerep” lényegét (meg tudod élni Önmagad), akkor a siker átütő lehet. Játékoddal nem csak a Rendezőnek és Önmagadnak (ami ugye egy) szerzel örömöt, hanem a körülötted lévőknek (Akik megvették a jegyet az előadásodra). Bármit is teszel egy biztos, BENNE VAGY A DARABBAN, játssz hát tudatosan, halld meg a rendező kimondatlan szavát és teremts vastapsot Magad körül.