„Láttam szemedben hazugságaid
Bántón, villanón,
Nem volt semmim.
Semmi vigasztaló.”
Körte
Soha nem tudtam gitározni én,
De mégis itt vagyok.
Nem vagyok jó, nem vagyok szép,
De mögötted nem csalok.
Nem úgy mint te,
Aki haza vitte rothadt gyümölcsét,
Megfertőzvén a családja kertjét.
Közben elhitetted velem,
Minden rendben van.
De más fájáról szednéd,
Amit más neked hagy.
Nekem, ezek után nem kell
A kerted gyümölcse,
A húroktól penészedő
Keserédes körte.
2008. február 4.
Talán megvár...
Már megint a sor végén ballagok.
Ne kérdezd! - Te nem tudhatod.
Ne kérdezd milyen a mélyben.
Az alkoholmámoros szerpentin éjben.
Akár a pokol: Fájdalmas és hosszú.
Önmagamnak fogadok most bosszút.
Önmagamat ítélem halálra,
A te általad kreált világban.
Látod, megint írok egy "valamit".
Talán engem is befogad majd valaki,
És nem a rosszat látja bennem,
Aki a húrokon túl értem is penget.
Akár a tengeren: egyedül sodródva,
Egy szobában a halálra gondolva...
A halálra gondolva, anyámra gondoltam.
Talán megvár a sarkon túl.
2008. február 5.
Tépném...
Tépném a húrt, tépném a férfit.
Tépném az erem, tépném végig.
Tépném a múltat, tépném a jelent.
Tépem a jövőt, ami meg sem jelent.
Tépem arcod a kopott képen.
A vágyat, szíved belsejében.
Tépem a szánalmat amit adtál,
Tépném a szíved, ami nincs már.
2008. február 7.
Idegen húrok
Megint elhitetted velem - van még mennyország.
Mégis a pokol ami vár reám.
Angyalként jöttél - hittem neked.
Azóta se gyógyult be buta szívem.
Megint azt ígérted, minden rendbe jön,
De olykor a múlt ismét rám köszön.
Nem kívánom senkinek ezt a fájdalmat,
A szívembe vágó idegen húrokat.
2008. február 8.
Vagyok...
Húrok szíveden...
Már megint "nem" vagyok.
Öröméletedben
Nyomot sem hagyok.
Lassú észlelés...
Bocsi, ilyen vagyok.
Lassú ébredés...
A jövőd nem én vagyok.
Kínzó fájdalom!
Ez... én vagyok.
Kínos szánalom...
Tőled ezt kapom.
Nevető harmadik.
- Nevetni nem tudok -
Amíg Ő ölel,
Én semmivé porladok.
2008. február 10.
Szólj hozzá
Jagi [ 2010-09-07 10:26 ]
Nem véletlen keserűek István. Akkoriban nagyon mélyre vágtak azok a húrok. Ma már nem fáj, de a heg ott maradt. Apró szépséghiba. :)
szűcs istván [ 2010-08-05 13:54 ]
Tetszenek ezek a versek, de többnyire igen keserű a hangulatuk
