„Nagy pofonnal keltett a hajnal...
Halálig szédültem vele,
Kapaszkodtam a nagy semmibe,
Úgy volt, örökre elmegyek.
Jég voltam perzselő tűz alatt,
Fájón semmivé olvadó.
Harmatcseppé váló, arctalan
lélek, szíveden átfolyó.”
Tűz és jég
Két dologból csak az egyiket választhatod.
Ha a tűznél maradsz, a jeget eldobhatod.
Mit ér a tűz, ami mindent elemészt,
Mit ér az élet, ha nem vagy senkié?
Mit ér az élet, ha nem vagyok senkié?
Jeges tájon, a sivár semmiség.
Az égő tűz ellen nem harcolhatok.
Holnapra talán, semmivé olvadok.
2007. Augusztus
Búcsú
Nem sokára elmegyek,
Itt hagyom az életet,
Elhagyok egy gyermeket,
A boldognak tűnt éveket.
Elhagyom az asszonyom,
Mert elviselni nem tudom -
Nem szeret már úgy mint rég,
Szíve már, egy darab jég.
Nem sokára indulok,
Pedig élni nem volt rossz dolog.
De nehéz súly van vállamon,
Úgy hívják hogy FÁJDALOM.
Ha nem leszek, hát nem leszek.
Így lesz jobb az élete?!
Boldog lehet nélkülem?!
- Igen -
Ez lett hát a végzetem.
2007. Augusztus
Te vagy...
Te vagy a gyógyszerem,
Te vagy a mérgem.
Te vagy a múltam, a jövőképem.
Te vagy az árnyék,
Te vagy a napfény,
Lelkem mélyén a hatalmas szentély.
Tiéd az éjjelem,
Tiéd a vágyam,
Egy hazug ember igaz álma.
Tiéd az életem s a halálom,
Szeretetem és szomorúságom.
2007. Augusztus
Jelek
A karomon viselem a jeleket.
Azokét, akiket örökké szeretek,
És szeretni is fogom halálomig,
Száz évig, vagy csak holnap utánig.
De ameddig itt vagyok, s ha jönnek rám szebb napok,
Addig harcolok értük, míg bele nem pusztulok.
2007. Szeptember
Lélektükör
Szemem, a lelkem tükre.
Nézd milyen fakó, fénytelen!
Az időzített ösztön-bomba,
A viasz szív mélyén ketyeg.
Szemem, egy lélek tükre,
De ez a lélek nem az enyém.
A sajátom már útnak indult
A végtelen elmúlás felé.
2007. Szeptember
A csokoládé ház
Nézd ezt a romot, nem lakja már senki.
Az udvarát is benőtte a gaz.
Mégis "úgy" tekintek erre a házra,
Mert itt nőttem fel, itt voltam kamasz.
Az emlékemben áll a csokoládé ház.
Gyermekévek tegnapjai
A falakon jönnek át.
Azóta már elenyészett minden.
A kisfiú is elment, messze van.
A hosszú úton régen elindult,
Mely rögös volt s néha céltalan.
Napokon át kóborolt magában,
Később rá talált egy másik bolyongó.
Azóta is kéz a kézben járnak,
Bár volt néha egy-egy buktató.
A lelkemben még áll a csokoládé ház,
De a valóságban felőrlődött
Az idő vas fogán.
Nézd ezt a romot, nem lakja már senki.
Az udvarát is benőtte a gaz.
A kisfiam a kezemet szorítva
Kérdezi -Apa itt voltál kamasz?
A lelkemben még áll a csokoládé ház.
Gyermek énem egy kis darabja
Visszaköszönt rám.
Lelkemben még áll a csokoládé ház.
Gyermekévek boldogságát
A fiam kapja már.
2007. Október
Téged a legjobban...
Változtam.
Már nélküled is álmodtam.
Álmodtam,
Hogy te érted áldoztam.
Áldoztam.
Néhány csatát elbuktam.
Elbuktam.
Az isteneket átkoztam.
Átkoztam,
De legfőképp önmagam.
Önmagam
Börtönében kárhoztam.
Kárhoztam,
De téged még mindig a legjobban.
A legjobban
Neked kell tudnod, hogy változtam.
2007. Október
Te voltál
Te voltál az, akiben mindig is bíztam,
Akiben láttam még a jót.
Aki a szemembe vágta kertelés nélkül
Mi a rossz és mi a jó.
De mára már te is hazug lettél,
Fagyosak lettek azóta az esték.
Tudom már: Gyilkos lehet minden szó.
Te voltál az aki felemelt az égig
Hogy újra meglássam a fényt.
Aki kézen fogott és megmutatta nekem
Mi az igazi szenvedély.
De mára már te is hazug lettél,
Fagyosak lettek azóta az esték.
És tudom már: Gyilkos lehet minden szó.
Én vagyok az, aki szeretett téged
Aki mindig is hitt neked
Most lehajtott fejjel, megrogyott testtel,
Te általad szenvedek.
Mára már tudom, hogy hazug lettél,
Kihasználod az embert, ha gyengébb,
És tudom már: Gyilkos lehet minden szó.
2007. Október
Voltam - leszek
Voltam már állat,
Voltam már ember.
Voltam már fáradt,
Voltam ezerszer.
Elindultam mégis az úton,
Zsákutcába a szívem húzott.
Leszek egy ember,
Leszek egy állat.
Leszek egy őrült,
Ki lohol utánad.
Szerelmet kérek, Te érted élek,
Alig várom, hogy befogadj végre.
Leszek az urad,
Leszek a szolgád.
A vágy folyóján
Leszek a sodrás.
Szívedet az enyémhez zárom,
Hisz te vagy a Minden, te vagy az álom.
2007. Október
Köszönöm( Giginek )
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
Köszönöm, hogy a jó útra tereltél.
Köszönöm, hogy elmagyaráztad,
Én vagyok a sikereim kovácsa,
S ne adjam fel semmiképp.
Köszönöm, hogy erőt adtál.
Ha "mélyen" voltam vigasztaltál.
Általad szembe néztem magammal.
Köszönöm a türelmedet,
Hisz` másoktól nem kaptam meg.
Ezt nem tudom kifejezni szavakkal.
Köszönöm, hogy megmutattad,
Az utat, amit rég kutattam,
Amely végén ott a fény.
Köszönöm, hogy segítettél.
Köszönöm, hogy megértettél.
Köszönet újra mindenért.
2007. Október
Csak neked és csak veled
Hozzád írom e néhány sort,
Csak neked.
A világ végén volna jó,
Csak veled.
Ellopnám a világot,
Csak neked.
S kirúgnám a sarkából
Csak veled.
Csak neked akarok örömöt szerezni.
Csak veled akarok megöregedni.
Csak veled akarom átélni, ami szép.
Csak neked adtam szerelmünk gyermekét.
2007. December
Hol vagy?
Volt mikor azt mondtad,
Én leszek az első.
Manapság már dobogóra sem jutok.
Hiába kértem: Szeress, amíg nem késő.
- Pedig megtettem, amit tudok.
De neked ez kevés.
Neked a biztonság a cél.
Neked a pénz mindent megér.
A "család nélküli mindennapok",
Lassan téged is elér.
Gerivel már többet vagyok, mint te.
Pedig Te voltál valaha a mindene.
Próbálsz megfelelni,
de, nem nekünk.
Lassan nélküled él életünk.
Hol vagy?
Mert itthon csak "halott" vagy.
Nélküled meg mi vagyunk a halottak.
Gerinek anya kell,
Nekem meg egy szerető asszony,
Ki imádja családját.
-Ha nem...
Lásd embered – a jövőnk - halálát!
2008. Január 19.
Álomvándor
A messzeségen át vágtattam feléd,
Megmásztam érted a szenvedés hegyét.
Véres patakon gázoltam tovább,
Hogy eljussak, oda ahol élsz, ahol jársz.
Az emlékek völgyén át vezetett az utam,
Csalódott emberek közt kik takarják arcukat.
Egy "homályos alak" megfogta vállamat,
Arcában látni véltem saját arcomat.
A bűn tengerén hajóztam immár.
Az árulás és megvetés hullámain át.
Sodródtam elveszve, míg partot nem értem,
Az édeni kertben, ahol nyugovóra tértem.
Álmomban szellőként simogattad arcom,
A világ őreként őrizted a sorsom.
Kinyújtott karral öleltem csillagot,
S anyátlan gyermekként megnyugodtam válladon.
2008. Január 20.
Reménytelen kóborló
Hosszú az út, amin elindultam.
Lábnyomaim széjjelfújva.
Köpenyemből csorog a víz,
S mint cukor,
A keserű íz, úgy olvad számban.
Hiába vártam és hiába jártam
Be érted a világot,
Rájöttem nincs igazság e világon.
Mehetek a négy égtáj felé,
Akkor se közeledek feléd.
Mert falat húztál közénk...
2008. Február 4.
Álmok
Álmomban felhők között jártam,
Gyönyörűen kék volt az ég.
Egy fény-kastély kapujában állva
Szerelmesen integetek feléd.
Égi tündérekkel szállva,
Mosolyogva jöttél felém.
Vágyaid szent kelyhében,
Friss harmatot toltál elém.
Álmomban, a pokolban is jártam,
Tüzesen villámlott az ég.
Szenvedések viharában állva,
Két kezem nyújtanám feléd.
De te az ördögökkel hálva
Gúnyosan mosolyogsz felém,
S kéjtől görcsösen zihálva,
Mártod fullánkod belém.
2008. Február 10.
Szeretlek
Add a kezed, hogy ráhajtsam fejem.
Melegítsd arcom szerelmeddel!
Ölelj, ahogy én ölellek.
Szerelemmel, szenvedéllyel.
Karoljon át égető vágy,
Amely köztünk lángol
Egy életen át.
Bilincsbe zárt szívem,
Minduntalan reád vár.
Szeretlek, csak ennyi.
És az "ennyi" az mennyi?
Mint csillag az égen,
Csókom a szélben,
Amely hozzád repül.
2008. Február 14.
Híd
A szakadék felett van egy híd,
Egy imbolygó öreg híd.
Ráléphetsz, ha tiszta a lelked,
Ha tiszta a lelked, elbír.
Én nem merek átkelni rajta,
Tudja Isten hogy miért!
Csak pislogok hosszan...
S nézem, ahogy a túlpartra érsz.
2008. Február 14.
Csoda
Szemeidben csodát látok
Hóból növő gyöngyvirágot
Párkányra szállt fecskepárt
Tarka réten lepke száll...
Égben játszik a színvarázs
Harmatcseppben a látomás
Édenbéli emberpár
Dédelgeti magzatát
Szemeidben csodát látok
A megnyugvó nagyvilágot
Határtalan óceánt
Csillagtengert álmodást
Olajágat madárcsőrben
Kisgyermeket bölcsőjében
S látom magunk halványan
E gyönyörű szép csodában
2008. Február 21.
Nemsokára... II.
Nemsokára visszatérek
Árnyékból a napsütésbe
Hátam mögött mind otthagyom
`Mely bánatot okozhatott
Emlékeim széjjeltépem
De csak azt mi fáj és éget
Jelenbe nyílt varázskapun
Hozzátok csak így juthatok
Nemsokára visszatérek
S átölelve óvlak védlek
Minden rossztól minden bajtól
Lélekbántó szélvihartól
Minden kincsem néked adom
Szeretetem neked hagyom
Égre tűzöm napcsillagom...
Az éjnek végén reád ragyog
Nemsokára visszatérek
Örömkönnyel örömszélben
Örömvölgyben örömének
Körbezengi visszatértem
2008. Március 1.
Esti bánat
Néha van úgy, hogy nem jön össze semmi.
A tükör és a szív is megtörik,
És a szilánkos darabokban látjuk,
Ahogy a Sors felettünk ítélkezik.
Már semmi sem az, aminek látszik,
S a kis dolgokból óriás lesz megint.
Egymás fejéhez vágunk fáradt éveket.
Csak úgy a "jó szokás" szerint.
Látod, megint nem törődsz velem.
Talán lett megint egy nálam fontosabb.
Akit előhúzol álmok paklijából,
Bár tudod, nekem ez fájó pillanat.
Most mihez kezdjek így ezen az estén?
Elmehetnék akár végleg is.
A fiamon kívül nem keresne senki,
De miatta még maradok reggelig.
2008. Március 23.
Csak addig él
Vigyázz a lángra, te érted ég,
ne köszöntsön ránk még a fagy,
mert a tűz csak addig él bennem,
amíg szeretettel táplálod azt.
2008. Április 4.
Papírsárkány
Elkészült, és fölengedik
A szmog uralta térbe,
Ahol baljós csatát vív
A mindig konok széllel.
Még csak félig szabad...
A zsinór fogva tartja testét,
Ám újságpapír lelke
Betölti a csillagtenger estét.
Fent lebeg oly magasságban
Mint a szökni kész madár,
Fent lebegnék én is most már
Ha a zsinór engedne tovább.
Elrepülnék a fellegekbe
s vissza sem néznék már,
mint egy kóbor papírsárkány
szállnék egy életen át.
2008. Május 31.
Idához...
Fényt hozni jöttem életedbe
álmaid kapuján át,
a szivárványon legurítom
néked az éjszakát.
Csomót kötök napkorongra,
lebbentetném széllel,
vágyaidat valóra váltom
meg-megdobbanó szívvel.
2008. Május 31.
Szeretlek II.
Sorsom elrendeltetett.
Zenélő kisdobozban
Elrejtettem szívemet.
Reád hagyom, mert
E becses kincs csak
Téged illet, s ha kinyitnád
Lanyha ősz felett,
Esőben, egy szivárványszelet alatt...
Kezedben dobogna életem.
2008. Június 5.
Ezek voltunk...
Egy tenyérnyi félelem
halmán haldoklik, hamvadó
szerelem virágának utolsó
szirma is...lásd,
ezek voltunk mi.
2008. Június 7.
