„Vállalom szárnyaló bűneim...
De miért is ne vállalnám?
Kit nem égetett égi tűz,
Hát az vessen követ rám!”
Csóktalanul
Nem adtál csókot.
Pedig kértem vagy százszor,
Mint gyermek a labdával,
Az életemmel játszol.
Pattogtatsz, és földhöz csapsz,
Akár az égbe is felrúghatsz,
De a tényen nem változtat.
Csóktalanul
- Céltalanul -
Rólam csak álmodhatsz.
2008. Június 14.
Ki vagyok én?
Ki vagyok én?
Néha már én sem tudom.
Számon kérhetném
megfeslett öntudatom.
Választ kapnék?
Aligha.
Bármilyen válasz
a másik Ént hazudja.
Ki vagyok én?
Talán Te jobban tudod.
Egy szerető lény,
talán gyűlölet-pofon.
Választ kapnék?
Ki tudja?
Lét-közelséged
vágyat ébreszt titokban.
2008. Szeptember 24.
Láttam csillagot…
Láttam csillagot.
Láttam hogy ragyog szemed.
Érzem még illatod,
De már nem fogod kezem.
Szültem álmokat,
Forrón csókolót.
Temettem vágyakat,
Lelket rombolót.
Ontottam verseket,
Reszkető toll hegyén.
Titokban csak neked…
- Már megfakult szegény -
2008. Szeptember 30.
Rezgések
Elhiszem szavaid
Reményt árul a szád.
Jégben izzó fellegek
Jövőnk kutatják.
Kutatják a vágyat...
Széttépett álruhát.
Titkos érintésedből
Vart szerelmi pántlikát.
Haldokló színben,
Némán úszó látomás...
Számodra meg nem értett
Kényszerműalkotás.
2008. Október 7.
Fáj piszkosul
Bűnöm, hogy szeretek
Titokban, ártatlanul,
Büntetésem hibátlan...
De fáj piszkosul.
2008. Október 7.
Űzöm a vadat
Hiányod áldozatra sarkal
Keresem, űzöm a vadat.
Csőre töltve várom
S mégis elszalad...
- Csak űzöm a vadat.
2008. Október 8.
Hagyd, hogy álmodhassam…
Ajkamon csókod
Sorsodban sorsom
Érzem, szeretsz engemet
Hagyd, hogy álmodhassam…
Véremben véred
Éltedben élek
Érzem, szeretsz engemet
Hagyd, hogy álmodhassam…
Titkodban titkom
Szirmodban szirmom
Érzem, szeretsz engemet
Hagyd, hogy álmodhassam…
2008.Okt. 8.
Furcsa érzések
Furcsa érzések lepik el
Mostanság, meghurcolt szívemet.
Gyengéd szeretni-vágy,
Hogy megismerjelek még jobban.
- Hallod ahogy dobban? -
Perceim, melyek lassú ketyegéssel
telnek belső órám számlapján,
Elvesznek a várakozó vágy
Homokszemei között.
Tekintetem a felhők fölött jár.
Kutatja, keresi, hol lelhet rá
Szerelem-sziluett árnyékodra.
Csak az árnyékodra...
2008. Október 10.
Ámor
valami édeskés
émelyítő illat
döglegyet hívó mámor
rothadó bensőmben
táncot jár Ámor
talán megőrült
vagy perverz álma hajtja
kinek kell érzelem
önmagam büntetése
ünnepi kényelem nekem
rácsok közt az érzelem
nem szaporodik
mint a nyúl
legfeljebb néha-néha
önmagához nyúl
sekély érzelem
olyan... nekem való
keress magadnak
-Ámor te vén csaló-
más madarat
2008. Október 13.
Útvesztőben
Vakon botladozva
bolyongok lüktető falak között,
a kétségbeesés macskakövét koptatva.
Egy elszakadt lélek-fonal
izzadva remeg
nyirkos tenyeremben.
-haláltusát vív félelmemmel-
Hol vagyok?!
Saját, vagy a te börtönödben sorvadok?
Görcsösen kapaszkodom
a múlt üveggömbjében
unottan várakozó megszokásba,
miközben a jelen vakablakai
a holnap sötétjét szórják bús szemeimre.
Hol vagyok?!
Saját, vagy a te börtönödben sorvadok?
Dohos életutak csomópontja
mentén, köröket rajzolva
számolom a fennmaradt perceket.
A homály, már a vállamon ülve,
torz álmomon nevetve
csapkod hideg tenyerébe,
mert Ő már tudja, amit én csak képzelek...
Elvesztem zárt helyen
Itt vagyok.
Saját börtönömben sorvadok.
A magamra zárt ajtók
őrült foglyaként tompítom
enyésző szívem utolsó dobbanását.
Megértve azt: meghalok,
mint érintés nélküli vágyaim.
2008. Október 17.
Szeretlek - kétszer
Valami mélyen ülő érzés
árad szét lüktető szívemben,
valami hangos áhítat.
Szavakká formálódó
tüzes gondolat...
- SZERETLEK -
Elcsukló hangomon mondanám,
de a félelem bilincsei
megkötik ajkam hangjait,
s némaságban jajgatnak
éj-kék álmaim.
- SZERETLEK -
2008. Október 18.
is...
Ha múlik
Fáj is
Nem baj
Kár is...
Ha törik
Ág is
Reccsen
máris
Rian
jég is
várlak
mégis...
2008. Október 21
Mozdony
Íriszbe égő tiltott áhítat
Oson szívem felé.
Te koromfekete végzet,
Akkor sem megyek feléd.
Inkább megyek a folyónak,
Hol álmok hínárként fonódnak
Szorongó vágyam köré.
Cseberből vederbe,
Tócsából, tócsába léptem én.
2008. November 4.
Bújócska
Bújhatok én a sors elöl
Akár a világ végére is .
Félelmes csontkeze,
Vállamat mégis verdesi.
2008. November 6.
Álomból ébredve
Álmomban már láttalak
Sápadt holdnak fényénél
Rózsakertben vártam rád
Vágytam rá, hogy enyém légy
De itt az álom megkopott
Eltűnt a hold, a csillagok
Rám köszön hát gúnyolódva
A mindig sivár nappalom.
2008. November 7.
Fáj a szó...
Fáj a szó.
- Szeretlek -
Kínom, bánatodon
ül a tegnapon merengve.
Nehéz súlyként,
Olyan sors-poggyászként,
Csüngenek rajtunk, kéz a kézben,
Talán egyszer összeforrnak
- Mint két szerelmes -
Az örök mindenségben.
2008. November 10.
Álomének
Tenyeremben puha arcod.
Fejedet mellemre hajtod.
Hallgasd szívem dobbanását,
Búval átszőtt muzsikáját!
Szemeimben elmerülve
Megláthatod megtört énem.
Átélheted kínjaimat,
Haldokló, zord napjaimat.
Arcomat most eső mossa.
Könnyeidet, könnyem hozta.
Altass el, csak arra kérlek,
Öleljen át álomének!
2008. November 24.
Fekete álom
Meg-megvillanó fekete álom,
Ha kell, a szívembe zárom
Emléked törött darabjait,
S bennem ragyognak majd,
Amíg élek és utam tart,
Mint égboltom csillagai.
2008. December 5.
Tél
Kegyetlen a tél.
Fagyosan mar, harap!
Mint félig kihűlt tetemet,
Éhes ordasok hada.
Dögevő varjak,
Ridegen károgók.
Hosszú a tél, befednélek...
Szívem meleg takaró.
2008. December 21.
Karácsonyi dallam
Angyalok szállnak
Hó-puha éjben
Fülembe csendül
Százszor az ének
Százszor az ének
Csendül a fülbe
Csing-csilingelve
Gyöngyöket fűznek
Gyöngyöket fűznek
Dallamok néked
Őrzöm a lángot
Érted és értem
2008. December 24.
Lásd meg bennem
Lásd meg bennem az embert,
Ki keresi a szót, de szólni nem mer...
Lásd meg bennem az állatot,
Akit megszelídítettél egy őszi hajnalon...
Lásd meg bennem a gyermeket,
Öledbe simuló, megsebzett lelkemet...
Lásd meg bennem mindazt mi jó...
A sötétségben örökké szunnyadót.
2008. December 25.
