MAGYAR VAGYOK!

„Adjon az Isten szebb jövőt! Szép földemre szent esőt, Fejem fölé hűs tetőt, Két karomba szeretőt!” Magyar vagyok Magyar vagyok. Annak teremtett az ég, S lehet bármilyen szél, Vagy diónyi jég, Amely elver, mint a vetést, S hozhat a sorsom Örök szenvedést, Mások által közönyt, megvetést, Általad és általam: Halhatatlan e nép. Szívedben őrizd A Haza te benned él. Nem a föld, mit taposol, És nem a határ, amit átlépsz. Tedd szívedre kezed, S tudni fogod, az út amelyre lépsz, Nemzedékek sora koptatta már. A haza: Szeretet. Gyermekként csüggünk rajta, Ahogy egy jó anyán szokás, De olykor ha felnövünk, Úgy kezeljük mint rút mostohát. Mi kiröppenünk, Ő megtörve sír. De bárhová követ, csak hívd. Hisz gyermeke vagy bárhol is jársz. Szívedben őrizd e szent Hazát! Bárhová is sodor a szél, Vízzé nem válik soha a vér. 2008. Április 23. Hontalanul (Obednyina Melániának) Piciny falu, piciny népe Él messze e hazától, Kárpátoknak lábainál Nem messze a Tiszától. Elszakadva éli, féli Mindennapos életét, Idegenként szülőföldjén, Minden nap egy szenvedés. Által nézve zöld határon Könnyekbe fúl a szem, Átrepülvén zöldhatáron, Madárkaként csendesen. Madárkaként csendesen, Egy fűzfa ágon megpihen, De a szíve visszahúzza Még akkor is ha megreped. Piciny falu, piciny népe Él messze e hazától, Vágyakozva, álmodozva Nem messze a Tiszától. 2008. Április 25. Álmodlak téged Alszik az éden Szunnyad az ég is Indigó éjben Álmod megérint Álmodol engem Kék színű égnek Álmodlak téged Szertelen szélnek Álmodlak téged Édeslő méznek Csobbanó víznek Isteni fénynek Gyönyörű nőnek Érző anyának Éltető földnek Édes hazámnak El lehet menni kérem! Hazám felett még igen csak borult az ég, s éberálmomat, egy pillanat törte szét. Csak egy villanás, egy böszme gondolat... Áruló miatt legyek én most hontalan? Nem, én itt maradok! Ez az a föld, mi nekem Otthont adott. Ez az a föld, mely végül befogad, magyar könny öntözi majd megszentelt hantomat. 2008. Július XXI. századi kesergő Szánakozz ember! Szánd meg önmagad múltját, Öntözd elhalt gyökereid, Ballagj lassan szégyened útján. Ha siratnod kell, miért ne tennéd? Ezt tette Ősöd őse is, Apád is zokogott itt nemrég, S zászlóját ma por fedi. Szánakozz magyar! Szánd meg hazádnak múltját, Öntözd hervadó jelened A szabadság végtelen útján! Zokogj hát! Mást miért is tennél, Hisz` ezt tetted éveken át. Bátorságod hiánya által Emelhetsz nemzeti kopjafát. 2008. Augusztus 20. Engedd hogy törjön magasokba... Öntözd fádnak gyökerét Ha életben akarod tartani. Engedd hogy érintse napfény -Reggelre zöldbe fog hajtani- Engedd hogy törjön magasokba Pusztákon és havasokban. Engedd hogy törjön magasokba Szélcsendben és viharokban. Engedd hogy törjön magasokba... Mert a gyökértelen fának Nem nő már virága. Szegény nemzetemnek Elvész így hazája. Engedd hogy törjön magasokba... 2008. Szeptember 4. Szabadság tér Hittem benne békés lesz ez a tüntetés. De mintha valami orrfacsarót hozna itt a szél. Mellettem egy gyermek sír, törli két szemét, Édesanyja kábultan kiáltja: SEGÍTSÉG! Szeptember huszadika - A demokrácia gyilkosa. Szeptember huszadika - Rendőr, a hatalom cinkosa. Magyar zászlót taposva jönnek már felém. Körülöttem mindenütt embertelenség. A cipők láttán felbőszülve csőre töltve áll, A kordon mögött megbúvó droid kapitány. Szeptember huszadika - A demokrácia gyilkosa. Szeptember huszadika- Rendőr, a hatalom cinkosa. Taknyom, nyálam egybe folyva szaladok tovább. Mint egy gyilkost úgy kergetnek ezek a kutyák. A másik téren viszont az igazi bűnözők, Egymást ölelgetve nevetnek kegyetlenül. Szeptember huszadika- A demokrácia gyilkosa. Szeptember huszadika- Rendőr, a hatalom cinkosa. Ahol a vörös csillag még az egekig ér, És a rendőri brutalitást nyögi a nép, Ahol könnygázt fúj most is a szél, Csalódásom az egekig ér. Ez a SZABADSÁG tér. 2008. Szeptember 20. Ősz apó Ősz apó a barátom. Színes falevelek hullása közben Felveszem érte, kopott kabátom. Avar-tenger közepében Meglessük a nyugvó napot, - Hiszen megadatott - Pirosló korongján, Néhány felhőt ott hagyott Ősz apó barátom... Végig futunk hosszan a széllel, Madaraktól búcsúzva, állunk - Némelyiktől végleg - A sárguló fűtől foltos Alföldi határon... Ősz apó a barátom! A kenyér is sütve már, Új bor az asztalon Csak rád és énrám vár. Csinos lányok ropják Kecsesen a táncot, - Ledobva a láncot - Várjuk az ébredés hajnalát. Ősz apó a barátom! 2008. Október 3. Magyar - nóta Testemnek izzadsága, Munkás kéz igazsága, Életem körforgása, Lapátnyél forgatása. Inaim nem szakadnak, Csontjaimhoz tapadnak, Markomnak szorítása, Istennek egy csapása. Dolgozom mindhalálig, Látástól vakulásig, Nem kérek érte többet, Csak áldjon meg az Isten. Szemeim, izzó láva, Konokság öreg fája. Földemnek rabszolgája, Hazámnak katonája. Jó hazám katonája, Igazság kisbaltája. Lesújtok mint az Isten, Ha elvennék most a földem. Ez a föld apámé volt. Rajta élt, érte megholt. Ez a föld fiamé lesz! Ha kell, hát addig élek... Nem lehet senki másé! Idegen nép fiáé... Magyar föld, magyarnak szül, Idegent rajta nem tűr! A lisszaboni szerződés hatására.) 2008. szeptember 4. Lelenc ország farkasa Szeretnétek szenvedni látni?! Arcomról csak kín-gúnyt kaphattok. Nem fogtok térdepelni látni Lelenc ország farkasa vagyok Igen az vagyok! Véres nyálam fröccsen a láncra, Egyszer biz az még szakadni fog, S félelem fog ülni a tájra, Lelenc ország farkasa vagyok. Igen az vagyok! Szeretnétek falkában látni? Örülhettek, soha nem fogtok. Nincs időm a kutyákra várni, Lelenc ország farkasa vagyok. Igen az vagyok! Ha kell egyedül rontok rátok, Megmarok mindent ami mozog, Beteljesült rajtam az átok, Lelenc ország farkasa vagyok. Még az vagyok. S mikor testem már csak fagyott hús, Férgek hadának étket adó, Kemény öklöd még akkor is zúz, (mert) Lelenc ország farkasa vagyok. Igen az vagyok. 2008. november 27. Ezer év... Ezer év fájdalmát Hordom vállamon, Ezer év szégyenét Ezerszer gyászolom. Ezer év reményét A semmibe dobhatom, Ezer év fájdalmát, Mindennap átkozom. Ezerszer imádkozom A betevő falatért, Ezerszer dolgozom Az egyetlen fiamért. Ezerszer halok meg, Ha Te erre kérsz. Ezerszer túléllek a magyar nemzetért. 2008. December 23. Egyszerű magyar Nem vagyok állat. Csak egy egyszerű magyar, Ki próbálja elhinni, Lehet még szabad - Ahogy sólyom a fellegekben... Szabadon szállni Sebzett határokon át, Madárlátta szívemen Prímás muzsikál - Hazámban, édentől keletre... Létezik régről Néhány ősi fogalom: Isten, haza meg család, Én is fogadom (nám) - Talán így lettem felnevelve... Nem vagyok gyilkos. Csak egy egyszerű magyar, Ki félti a gesztenyét, amit kikapart - Védem a létem két kezemmel... Fiamnak adom Majd a tudásom javát: Ős szeretetem minden Titkos zálogát - S lásd, megbékélek Istenemmel. 2008. Okt. - 2009. Jan. Ez az a föld Ez az a föld, ahol születtem. Ez az a föld, ahol sírom is lesz. Itt ringatott bölcsőn anyám, Itt fog elérni a halál. Itt találom meg a szerelmet, Itt fog apának hívni a gyermek. Itt fogok kétségekben élni, Itt fog a magyar, magyartól félni. Ez az a föld, ahol nem találom, Nyugalmam, széles e világon. Ez az a föld, ahol búcsút intek, S fejemre majd hamut hintek... 2009. Február 28. Trikolor Ne sírj tépett zászló alatt. Nézd! Büszkén lobog a szélben. Atyáink vére mosta vörösre, Évszázados szenvedésben. Fehér, mint a gyermek lelke. Nézz fiadra ott a remény. Szemében már lángol az élet... Felnő egy győztes nemzedék. Tartsd magasra jól, erősen! Nőnek a fák, zöldell a fű. Emeld az égig, mindenki lássa. Magyar a szív, mely mindig űz. 2009. március 9. Miért sírsz magyar? Miért sírsz magyar? Kaptál szívet és hazát. Évszázados bűnökért magad meg ne alázd! Inkább nézz a fénybe. Tegnapból holnapba tarts... Határtalan „szeretet” jellemzi úgy is a magyart. Szeress határon át! Szeress tengeren át! Szeress egy életen át... Szeresd a földed, még ha meg is gyötörted, mert Ő az édesanyád. 2009. Márc. 9. Magyar könny Magyar könny mondd, miért dacol A világ vad viharával? Szél és eső nem mossa el Sárga mocskát a gyásznak. De mégis él, nevet... Kacagja búját a mába. Magyar vagyok, magyar!!! Ebben a nincstelen hazában. Júdás a sors mely elítél Tamáskodó nagyvilágban. Mondd mit érnek a szentek Lelketek nagy viszalyában? Jönnek törni gyászt Kézzel, fegyverrel ha kell, Jönnek ülni a gyászt Pénzzel telt zsebekkel. Fájó, búsuló jelenkor Hajt fejet a hitszegő mának. Vértől ázott zászlaink Fagynak repedt kopjafákra. De a magyar akkor is magyar, Még ha ezer sebből vérzik is. Állát felszegi - Magasra tartsd! Pedig a mát is szenvedi. Magyar könny mondd, miért dacol Napjaink viharával? Szél és eső nem mossa el Nyomát és szagát a gáznak. De mégis él, nevet, Kacagja búját a mába. Magyar a magyart nem vetheti Kényszerű rabigába. 2009. március 12. Vérrel pecsételt sorsok Vérrel pecsételt sorsok ezrei várták a szabadulást… S mit kaptak? Rendszerváltozás helyett: szegényes jellemváltást. A bohóc elment… A sapka s a csengő maradt. A kereszt alatt meddig görnyedjen a magyar? Meddig kell még járni Krisztus útját? Vérpataknyi szenvedés Tör át a hegedű húrján, az élet és a megértés hangszerén. Reszkessen az, ki fél, de ne ez a nép! Hisz mi már féltünk eleget tatártól, töröktől, némettől, orosztól – az egész fél-világtól. Most már csak hagyjátok élni a puszta népét! S meglásd te sudár Nagykirály, az fog nevetni igazán a végén, ki e népet élni hagyja. De ha Te nem, akkor is lesz magja e földnek. Mert a mag ott nő mindig, ahol szükség van rá! Elvetem én is, ha kell (ha nem) S felélesztem újra e Szent hazát! 2009. Április 14. Adjon az Isten Adjon az Isten szebb jövőt Szép földemre szent esőt Fejem fölé hűs tetőt Két karomba szeretőt Adjon az Isten új reményt Bús szívemnek szenvedélyt Két szememre éji fényt Úgy ragyogjon rám az ég Adjon az Isten szebb napot Minden egyes hajnalon Napom legyen oltalom Fiam legyen holnapom Adjon az Isten szebb jövőt -Vagy szememre szemfedőt- Hűs patakot - szentelőt Magyar magvat – feltörőt 2009. április-november

Szólj hozzá

Jagi [ 2009-05-13 19:02 ]

Neked is barátom.

Egy magyar akinek elege van a [ 2009-04-19 00:10 ]

Szebb jövőt!

Jagi [ 2009-03-27 08:37 ]

Kérésed parancs. :)

Néhány nap és felteszek még párat.

Szaki [ 2009-03-23 13:37 ]

Több nemzeti érzelmű verset,nagyon jó!
Szebb Jövőt!

Jagi [ 2009-03-23 06:27 ]

Nagyon szépen köszönöm Jenő.

Üdvözlettel, Jagos István Róbert

Jenő [ 2009-03-22 20:34 ]

Ez nagyon szép!Gratulálok hozzá!

Jagi [ 2009-03-10 22:11 ]

Kedves Tünde!

Részemről a megtiszteltetés.

Szeretettel, István

Mondok-Palmay Tunde [ 2009-03-10 17:05 ]

Gratulalok, ez a vers...... szohoz sem jutok, gyonyoru.
Megkerdeznem, hogy diakom eloadhatja-e most marcius 15-en a templomi unnepelyen a versed? Azt hiszem a kis felvideki magyar falunkban ezeket a gondolatokat hallani kell.
Tunde

Jagi [ 2008-12-30 16:45 ]

Üdv. :)

Akiben megvan ez az érzés ami benned is, az mind magyar. Köszönöm hogy itt (is) jártál. :)

Jagi

Ambrus Magdolna [ 2008-12-30 16:26 ]

Beszélnek a tények...Te valóban magyar vagy.
DE ÉN IS. Üdv.Magyar Testvérem.

Jagi [ 2008-11-04 18:44 ]

Igen, hisz\' MAGYAR vagyok. :)

Józsa Miklós [ 2008-10-31 05:41 ]

Bár nem érzed úgy, hogy jo dolog,
sorsod mégis válalod?

Jagi [ 2008-09-10 18:41 ]

Én is remélöm :-)))

Töci [ 2008-09-08 20:14 ]

Remélöm majd Stratégiásan is ilyen ütős lösz!!! :) Csak így tovább!