ANNO 1984 ELSŐ LÁTOGATÁS A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT


1984-ben megnyílt a Budavári Labirintus, a magyar történelmi életképek panoptikuma. A vásárlóközönség birtokba vehette a közel 8-évig épülő Skála Metró Áruházat.Bemutatták a Terminá-
tor című filmet Arnold Schwarzenegger főszerep-
lésével, a hazai mozikban vetíteni kezdték "Te
rongyos élet" című Bacsó Péter alkotást.Új-Delhiben szikh testőrei agyonlőtték Indira Gandhi indiai miniszterelnök asszonyt. Először látogatott
Magyarországra a brit miniszterelnök Margaret Thatcher személyében...és első ízben tette tiszteletét hazánkban a Vasszűz!



De hogy akkoriban milyen ritkaság számba ment egy
nyugati zenekar Vasfüggöny mögötti, keleti blokkba való látogatása, azt mi sem jelzi jobban
mint a következő összeállításunk.


Nyár közepe volt, és sokan nem is álmodták,hogy
mekkora ünnep volt készülőben. Holott az érettük
dolgozók már nagy munkában voltak, és az akció
terve is elkészült már.
Hegedűs László, a Multimedia Organisation Limi-
ted igazgatója így nyilatkozott: "A koncert megrendezése garantáltan jó üzletnek látszott valamennyi érdekelt számára, úgyhogy nem volt nehéz megállapodnunk. Az Iron Maiden management több mint egyéves turnét szervezett, háromszáz koncertel 28 országba- nyilvánvaló összefüggésben az általános,és persze a pop-bizniszre is kiterjedő recesszióval.Miután irodánk megkapta a kelet és dél-európa szervezést, összekötésbe léptünk a magyar ügynökséggel, akik azonnal pozi-
tívan reagáltak.A gazdasági számítások azt mutatták, hogy a hazai költségvetés egyetlen koncertet bír el, azt viszont a legnagyobb számú fizető nézővel kell lebonyolítani.25000 eladott jegy már komoly pézügyi siker,el is vállaltak ennyit a szervezők. Hozzáteszem, hogy a 120 fo-
rintos jegyárat a felvevőpiac kiéhezettségéhez
és a vásárlóerejéhez képest rendkívül alacsonynak tartottam, ám elfogadtam, hogy ez szociálpolitikai kérdés. Irodánk közvetítő szerepe ezzel lényegében befejeződött. Az akciót a továbbiakban a Budapest Sportcsarnok rendezői
vették át."
OLvassunk bele néhány - a tárgyaló felek közötti-telexüzenetbe:
"Tőrös István részére , Budapest Sportcsarnok. Július 2-i telexre közöljük partnerünk ajánlatát:12000 dollár alapgázsi+25000 jegy kibocsátása esetén(1 jegy ára 120 ft) 15000 fizető nézőn felül jegyenként 1 dollár. Valamint 40 fő részére 200000 ft szállásra reggelivel, ebből 12 apartman , a többi normál egyágyas,a társulat többi tagja lakókocsival jön.
A koncert időtartama 90 perc, technikai igény: 20x13 méteres,másfél méter magas színpad, szín-
pad előtt 1 méterre elzáró korlát, színpad felett 11 méter magasságban tető, a színpad terhelhetősége érje el az 500kg/négyzetmétert, a színpad négy sarkában világítás terhelése 4000kg/nm..."
„Pentz Zsolt részére,Interkoncert. Az együttes ajánlatát elfogadjuk. Kérem, a szerződést előkészítő tárgyalásokat folytassa le. Propagandaanyagot sürgősen kérünk, a koncert tényét július 15-én nyilvános-
ságra hozzuk. Amennyiben a végleges szerződést és a propagandaanyagot július 19-ig nem kapom meg,
az Iron Maiden koncert megrendezéséért nem tudok anyagi garanciát vállalni. Meg kell kezdeni a jegy-
árusítást. Üdv : Tőrös István
„…partnerünk szóban visszaigazolta a megadott feltételeket, és a hét elején teljes szerződéssel jelentkezik
Igazgatóságunknál. Üdv : Pentz

Elkészítették „az Iron Maiden koncert feladattervét”, és ragasztani kezdték a hatalmas betűs, rikító pla-
kátokat az utcákon :”IRON MAIDEN heavy metal koncert a Budapest Sportcsarnok parkolójában.”
Ilyet még nem látott a béketábor: első ízben élőben bomlasztja az agyakat igazi nagy heavy- banda Buda-
pesten! Itthon eleinte nyugati könnyűzenét beengedni „fellazításnak „ számított. Ha leszámítjuk a zenei ügyekben mindig is liberális Lengyelországot, akkor nálunk debütál az IRON MAIDEN!



Mikor megtudtam, hogy jön az Iron Maiden Magyarországra, nagyon izgatott lettem. Először a TV-ben láttam őket áprilisban, a „Pulzus” című műsorban, és nagyon megfogott a háttérben látható Eddie fej. Ekkor még nem volt róla szó, hogy jönnek, de a következő találkozás a TV-ben már a magyarországi koncert hírét hozta. A „The Number Of The Beast” klipjét játszották le í-
zelítőül. Zenei sajtó hiányában csak a „Világ Ifjúsága” című újság közölte a koncert hírét. Egy teljes oldalt írtak róla, Vasszűz a parkolóban címmel. Kecskeméten, egy ma is létező jegyirodában vettem meg az akkoriban igen borsos árúnak számító 120 forintos jegyet.
Nincs megrendezhetetlen koncert, csak alkalmazkodni kell a közönséghez. Korlátok között tartani őket úgy, hogy közben jól érezzék magukat. Számukra a zenekar a fontos, a zenekarnak pedig, akárcsak nekünk, a biztonság.Nézze csak ezt a paksaméta, gépelt papírt! Úgy hivják "rider". Minden együttesnek van ilyenje, ez tartalmazza a szereplőkkel kapcsolatos összes feltételt, szabályt, előírást. Az Iron Maiden-é szerencsére nem túl bonyolult. Nincsenek luxus igényeik, nem kérnek limuzint, pezsgőt, osztrigát.A technikai követelmények ugyan nagyok(világítás,pirotechnika,hangosítás), de a leghosszabb fejezetnek az a címe :"BIZTONSÁGI INTÉZKEDÉSEK".

Borongós augusztusi délellőt. A Budapesti Rendőr-Főkapitányság közbiztonsági szolgálatának vezetői a helyszínen tanulmányozzák a feladatot. Kalauzaik:5-6 felelősségteljes és határozott fiatalember, a Budapest Sportcsarnok rendezői stábja. Nyugodt, sőt derűs a séta;a terep,mint kiderül, jól védhető. A parkoló hatalmas aszfalt négyszögének felszínét csupán néhány fiatal fa zavarja-ezek törzsét 2m 20cm magasságig lefogják csupaszítani.






Támadható felületek: színpad, a sportcsarnok földszinti ablakai, a szomszédos buszpályaudvar, a Stadion szálló és a parkoló fölött körbefutó híd. E híd egyébként nem lesz teljesen lezárt terület;600 tiszteletjegyes: újságírók, pop-vezérek, egyéb bennfentesek innen tekinthetnek majd alá a mindenbizonnyal szocigrafikus izgalmú és borzongatóam pittoreszk tömeghisztériára.
A védelem létszáma:148 rendező, 8 brigádvezető, 1 rendezői főrendező, 1 security főnök plusz megfelelő számú rendőr "szükség esetére". Fegyverzetük:kordonok , rácsok, hangosbeszélők, URH-adóvevők valamint fejgépek a "gubancok" megvilágítására.
Lehel László, a koncert "biztosítási vezetője" kijelöli a rendező brigádok posztjait, a rendőrök tartózkodási helyét és az előállító helyiséget; megmutatja, hol lesznek a vécék, a hulladék tárolók, az elsősegény nyujtók, a mentők, a büfék. A terv réstelen. Műanyag tasakos Sión és poharas kólán más italt nem árulhatnak majd;aki ittas hazaküldik. Csak semmi szesz és eldobálható üveg! Pusztavacs emléke még itt kísért. A terepszemlének vége. Kézfogások, hátbaveregetések; egy ostromlott vár vezéreinek elégedettsége, miután az utolsó bástyafokokat és megerősítették.

A koncert előtti nap. Vibráló hőség és idegesség. Vad kopácsolás közepette épüla színpad, közepén fekete, két szélén narancspiros vaselemekből. Jé, álmélkodom, de jól néz ki, ám egy fiatalember vasvilla tekintete átdöz:" -Mi néz ki ebben jól a kurva életbe! Harmadszor bontjuk és építjük, már negyvennyolc óra a késésünk."
Mint kiderül, a Budapesti Sportcsarnok egy korábbi egyezmény értelmében teljes színpadrenbszerét, a hozzá tartozó szakemberekkel együtt kölcsönadta Olomoucba, a Béke és Barátság sportversenye. Az Iron Maiden különlegesen nagy és masszív színpadához így több helyről kunyeráltak össze a nehezen egymásba illeszkedő,
külömböző teherbírású darabokat. Időbe telt, mire egy gmk (Gazdasági Munkaközösség) statikailag megtervezte, de ma végül együtt van minden: még szabad napos tűzoltókat is kerítettek, színpadi munkások gyanánt.
Nem is itt a gond. A gond ott van, magyarázza Abella Miklós, az akció gyártásvezetője, hogy egy olyan böhömnagy ponyvatetőt olyan irdatlan magarsra, miként az a zenekar riderében áll, nálunk soha senki föl nem húzott még. A tetőfelfüggesztést pontosan és gondosan megtervezte egy építőipari vállalat. De azért jobb félni...
Krenák Györgyel beszélgetek még:szőke, vékony, fáradt arcú fiatalember; lakatosként kezdte itt,
aztán hogy megbetegedett, kinevezték a rendezők főnökének. Három száz stabil embere van. A fele egyetemista, a másik felében minden korosztály és foglalkozás képviselteti magát, a szénhordótol a tanárig. Volt idő, hogy lasszóval fogták a rendezőket; ma jó ajánlásokkal lehet csak közéjük jutni. Harminc forintot kapnak óránként( holnap nyolc órától negyvenötöt), ezért csupán józannak
kell lenni, higgadtnak, határozottnak és megvesztegethetetlennek.
Erre a koncertre azért 150 válogatott embert állítottak ki. Csak férfiak jöhettek, erősek, kemények, akik "nem lesznek hamar idegesek". A jegyszedőket elemlámpával szerelik fel, és begyakoroltatják, milyen a valódi belépőjegy papírjának tapintása ; a színpadhoz beosztottak vattát kapnak a fülükbe, továbbá, slaugot, az elől "csápolók" életben tartására.
A csata napja. Délelőtt tizenegy óra. Amerre a szem ellát, rácsok és kordonok; a parkoló üres, az autókat rég kitiltották. Kívül a Népstadion- kertnél, meg odaát, a buszpályaudvar füvén a közönség előörsei: kupacokban ülnek, fekszenek, kártyáznak, alszanak; literes üvegek imbolyognak kézről- kézre. Hangosabb szó, főleg cseh és lengyel, cak a péztárnál esik, ahol az utolsó párszáz jegyet árulják, bár a rendőrök látványa mindent elsimít.
Az ég színe felhőtlen,a szélerősség nulla. Őrület Abella, gondolom, elpakolhatja a szélerősség mérőjét, de nem fog elvitorlázni az időközben nyilván fölhúzott ménkű nagy ponyva.
Tényleg fönn a tető, baleset nem volt, Abella Miklós , az egyébként oly nyugodt, profi gyártásvezető mégis űzött vadként járkál"-Nincs cucc-"közli vészjóslón "-Nem érkeztek meg a kamionok.Öt és fél órás késésben vagyunk, ha így megy tovább nem lesz előzenekar. És a közönség látni fogja a beszerelést. Vagy elmarad az egész!-"legyint, s dúltan rohan tovább.
A színpad elött tíz-tizenkét road (technikus) kényszerű tétlenségben. Cigarettáznak, jópofáskodnak, káromkodnak-szidják a szervezőket , a gmk-kat, az újságírókat... Válogatott gárda, Békának, a magyar roadok nagymoguljának vezetésével. Egyszerre benn és kinnfentesek a beat világában; odaádásuk, szakértelmük nélkül ma már nem szólalhat meg egy jól felszerelt zenekar, munkájuk mégis esetleges,törvényen, jogon kívüli. Káromkodnak , de nem tágítanak.És íme, éppen, mire delet harangoznak,méltóságteljesen a térre gördül négy fehér-lila csíkos angol kamion meg két busz.
Rövid üldözés után a gyűrött, sápadt, kialvatlan roadok káromkodnak disztingváltan. Órákig feltartották őket a határon, mert nem akadt, aki tudta volna, hogy a Vámvizsgálat a sportcsarnoknál lesz. Egy ifjú vámtiszt azért sejthetett valamit: lélekszakadva érkezik egy óra múlva. A cucc zöme addigra a színpadon van; Békáék keze, lába villámgyorsan és összeszokottan jár, aztán leülnek az emelvény elé, és holtig tanuló jó papok áhítatával figyelik, amint az angolok nekifognak a "szakmunkának".
Úgy persze könnyű, ha minden "ki van találva", és pontosan a helyén van. Könnyű fütyörészni szentségelés helyett, ha a kerekes ládákat csak fel kell gurítani a rámpán, nem pedig hórukkra megemelni. Könnyű halknak, gyorsnak, elegánsnak lenni, ha minden kapocsból, csavarból, kábelből, gurtniből olyan és annyi van éppen, amilyen és amennyi szükséges; ha a "Függönyök" feliratú dobozban a függönyök lapulnak, és a füstgép a "Füstgép" feliratúban; ha a reflektorfürtöket villanymotorcskák húzzák a magasba, és minden azonnal működik, szól, világít.
Megfeszülnek az izmok és idegek, a fejekben megkezdődött a visszaszámlálás. Még négy óra, és meg kezdődik a tánc. Megérkeznek a mentők, a tűzoltók, a szanitécek; elfoglalják helyüket a rendőrautók meg a pompás, fegyelmezett németjuhász kutyák.
A zenekar később így emlékezett vissza a nap hajnalára: "...Steve és Bruce felszálltak a buszra, aztán megkezdtük éjszakai utazásunkat Budapestre. Éjfél már elmúlt egy kicsivel, mindannyian lepihentünk, és megpróbáltunk pár órát aludni.
Megérkeztünk az osztrák-magyar határra, ahol a határőrök ahelyett hogy ömlesztve elfogadták volna az útleveleinket Tonytól, azt akarták, hogy mindenki személyesen mutassa be vízummal együtt, így mindenkit fel kellett ébreszteni. Ennyit az alvásról! Kb. egyorás vesztegelés után végre utunkra engedtek minket, persze "lekellett őket kenyereznünk" néhány pólóval és turnéprogrammal.Mindenki visszament aludni még pár órát.
8:50 Megcsináltuk! Itt vagyunk Budapesten!

És pontban ötkor a hátsó kijárathoz XX-es redszámú fehér Merci gördül. Leáll mindenki, a pillanat ünnepélyes: Hegedűs menedzser meghozta a Hiltonból az Iron Maiden-t. Öt egyszálbél, selyemhajú, ápolt, mosolygós gyerek kászálódik ki a kocsiból. Röhincsélnek, hárba verik egymást, aztán bekukkantanak a konyhába: ki egy doboz Fantát hörpint, ki egy csésze teát, kakaót, ki szőlőt csipeget, bekap egy banánt.

Fél hatkor sajtótájékoztató: rövid és családias, három magyar újságírón(Baróti Éva, R. Székely Júlia, és Hetesi P.P.) kívül csak egy amerikai filmes stáb kíváncsi rájuk. A "metál Koronázatlan Fejedelmei" persze ugyanolyanok, mint te vagy én. Kedvesek, jópofák, szolgálatkészek. Dolgozni kezd a Slavery Tour állomásait rögzítő videóstáb. Bruce-ék feje fölé belógattak egy hatalmas rúdmikrofont. Több se kell Dickinsonnak! Egyértelműen kétértelmű pillantásokkal adózik a tárgy alakjának és nagyságának. Szűzlány, akit nagyon is érdekelnek azok a disznóságok! Steve Harris az asztal alá zuhan a röhögéstől. Igaza van. A fiúk lazák és rutinosak: boldogok, hogy itt lehetnek, boldogok, hogy heavy metalt játszhatnak, mert ők abban hisznek , és ha a közönség is hisz őbennük, az is boldog lesz. följegyzem még, hogy némelyikük karját mesteri színes tetoválás ékíti, de késöbb valaki azt súgja: nem valódiak-matricák.
Fél hét.Megnyitják a bejáratokat, a tömeg feketén hömpölyög befelé. Ez a koncert volt az első hazai rockgyakorlatban, hogy a belépőjegy hátára nyolc pontban összefoglalt figyelmeztető került, miszerint a koncert látogatásához a kedves nézőknek mihez kell tartani magukat. A tilalmi listán harmadik helyen szerepelt az alkohollal összefüggő kérdéskör, miszerint az ittas egyénak a koncertet nem látogathatják. A beengedés megkezdése után a kérdés nyilvánvalóvá vált, ki és hogyan döntse el, hogy ki ittas és mennyire? Miközben a Stadion Szálló tövében halomra gyűltek a barackok, cseresznyék kövidinkák még palackba zárt változatai, az egyik gyors eszű rendezőnek sikerült megoldani a gordiuszinak tűnő csomót. Aki túlságosan fonottkalácsban adta elő a magyar nyelv magán-és mássalhangzóit, de esküdött hogy ő nem ittas egyén, annak végig kellett menni az út közepét jelző felezővonal kb. 5- méteres szakaszát. Billegés nélkül természetesen.
Az angol roadok egy darabig kerekre tágult szemmel nézték a földön közeltáncoló rajongókat, majd vezetőjük tömören megfogalmazta véleményét:
"Azért kitaláltak a magyarok is valamit ebben a szakmában!"

Az első botrány akkor tört ki, amikor a jegynélküliek ligája rajtaüt néhány nepperen, akik hamis, illetve eredeti zsugát árulnak eszelős összegekért. A második meg akkor, amikor vizelni óhajtana az ember fia-lánya. Mindössze egyetlan WC-ben( a másik két beigért illemhelyet a Duna partra az augusztus huszadiki parádéra) szabadulhatnánk meg nedvfölöslegeinktől, de az előtt olyan hosszú a sor, hogy mire odaérsz már úgyis mindegy. A rendőrök kicsit idegesen kocogtatják gumipotjukkal a dolgukat a fal mellett elintézni igyekvő vállát.
A nagy napon a barátaimmal mentünk el Pestre vonattal, majd metróval a Sportcsarnokig. A metró feljáró már tele volt emberekkel, onnan látni lehetett a színpad tetejét. Ahogy vártuk a többieket, egy világoskék nadrágos, alacsony fickó kacsázott el a csoportok között, zsebre vágott kézzel. Én rögtön felismertem: Nagy Feró volt. Senki másnak nem tűnt fel. Amilyen gyorsan jött, úgy is tűnt el. Hamarosan megérkeztek a haverok, elindultunk a koncert helyszíne felé. A sarkon fehér Yahama motoros rendőrök álltak. Abejárat felé fordulva láttuk a magas kordonokat. Nagy tömeg állt ott már.Egyenként engedtek be mindenkit. Miután bejutottunk, a Stadion Szállót megkerülve a parkolóba érkeztünk. A színpad közelét meg se lehetett közelíteni. A parkoló tele volt kis fákkal, és minden fának több lakója is volt. De ez semmi se volt ahhoz képest, amikor észrevettem egy srácot, aki az egyik villany kandeláber oszlopához kötötte oda magát pulóverekkel, kezénél, lábánál fogva. Úgy három méter magasban lehetett. Onnét szép kis panoráma tárult eléje. Képzelem mennyire elzsibbadt a koncert végére. Ekkor már erősen alkonyodott. Fullasztó légszomj gyötört, és elviselhetetlen tornacipő szag terjengett. Közelebb mentünk a színpadhoz, de mindenféle durván ellökték az embert az előrefurakodók. Nem nagyon tetszett a dolog.
Hamarosan srácok jöttek, és kérdezték : "Magyarok vagytok?" . Mi meg mondtuk hogy: " Azok" és egy fénymásolt lapot nyomtak a kezünkbe . Mint kiderült, a két héttel azelőtti, pusztavacsi békefesztiválon történt balhéról szólt, ahol történetesen én is ott voltam. Természetesen nem az állt a röpiraton, mint amit a TV mondott, hanem teljesen más szemszögből nézve. Például a rendőri módszert fasisztoidnak nevezték benne. Lázító volt a szöveg, de az áll rajta, ami megtörtént...
A pusztavacsi kardlapjárás után vagyunk nem sokkal. Hajnal Gábor a színpadról arra kér mindenkit, hogy bizonyítsuk be, metál buli is mehet balhé nélkül. A mellettem álló mandró előveszi a slagját, és a fejek fölött előreküldi a vizeletét majdnem a színpadig.
Fél nyolcra tele a parkoló, eloltják a lámpákat, a tér egyetlen morajló embermassza.
Nyolckor rákezd az előzenekear a P. Box. Nem véletlenül ők a bemelegítők: erőszakos, agresszív zene az is, hard rock; Vikidál Gyula robosztus éneke betölti a környéket. A P. Box. Csúcsformában van.
A színpad előterében játszottak, a belső részt egy nagy fekete függöny takarta. Nagy volt az ováció. Főleg a „Szállj fel szabad madár” című nóta sütött az „István a király”-ból, amit abban az évben mutattak be. De jó volt hallani a „Zöld, a bíbor és a fekete” című számot is. Vikidál Gyula robosztus alakja jól mutatott a színpadon. Sajnos abból a felállásból már ketten nem élnek. Bencsik Sándor gitáros három évvel később hunyt el ’87-ben , Cserháti István pedig a 2000-es év közepén. Vikidál Gyula a bemutatkozáskor egyébként Vikidál „Koppány” Gyulának nevezte magát. A félórás műsoruk elég halk volt éstompán is szólt a cucc, pedig kétoldalt tisztességes mennyiségű hangláda volt kipakolva. Ennél többet csak Omega koncerten láttam.
Az Iron Maiden dobosa melegen gratulál a színpadról lefeé jövő Szabó Istyunak, hogy ő még ilyet… Ne tessék támaskodni! Az Iron tagjai végignézték az előzenekar műsorát! A Stadion Szálló ablakaiban ijedt fejek bukkantak elő, a tömeg hullámzó mozgásba lendül, legelöl égnek lökik karjuk erdejét a csápolók. Boldogan adják át magukat a hozzájuk nyomódó, párolgó testek embermelegének, a közös üvöltés felszabadító erejének, a hátulról induló lökéseknek, melyek egyenlőre kímélettel szorítják a színpad előtti vaskorláthoz az első sort. A frontvonalba beosztott rendezőket ez azonban nem téveszti meg. Ők jól tudják, hogy a java csak ez után kezdődik.


Valaki aggódva megjegyezte, lehet, hogy el sem jön a Maiden? Annyira hihetetlen volt ez az esemény akkoriban. De hamar eloszlott a félelmünk, mert meghallotuk Harris jellegzetes basszusgitárját a függöny mögül. A gitárokat is próbálgatták, majd Nicko dobjai is megszólaltak. A koncert előtti teszt volt. Elkezdtem félni, hogy nagyon hangos lesz a cucc, mert valaki azt mondta, 40000 watt van kipakolva, és a hangszerek már magukban is nagyot szóltak. A tömeg már ritmikusan üvöltött, hogy „Iron Maiden, Iron Maiden!”
Fél tízkor, a szuroksötétben hirtelen, petárdarobbanás és szárazjég füstjében, színes reflektorok lüktetésében, hogy a szemünk káprázik belé, velőtrázó üvöltés közepette dicsőségesen fölénk magasztosul és 45000 watt pörölyével lecsap az IRON MAIDEN.
Az Aces High-jal kezdődött a koncert. Hogy volt-e intro vagy sem? Már nem emlékszem. Az viszont biztos, hogy a nóta eleje felvételről szólt, majd a dobpörgetés után élőben szólalt meg a banda. Ezzel egy időben hatalmas robbanás rázta meg a tömeget, és eltűnt a függöny, a színpad nagy fényár közepette láthatóvá vált. Iszonyatosan villóztak a színes fények. Csalódnom kellet a hangerővel kapcsolatban,mert a felét se kaptam meg annak, amire számítottam. Sőt elég tompán is szólt a cucc. Még a taps is elnyomta sokszor a zenét, pedig a zenekar elég nagy intenzitással nyomult. A díszlet óegyiptomi volt( szarkofágokkal, hieroglifákkal), és a dob mögül sajnos hiányzott a TV-ben látott hatalmas Eddie-fej. Helyette egy háttérvászon volt látható, amire obeliszket és piramist festettek. Tetszett a velük szembeni emelvényen a két Anubisz-sakál. A zenekar tagjai igen színes cuccokba voltak öltözve. Bruce például sárga, testhez simuló nadrágban énekelt. Sajnos a parkoló pont arra lejtett, amerre mi álltunk, így lábujjhegyre állva is alig láttunk valamit. Ezért néha egymás nyakába ültünk. ( Szerencsére akkoriban 18 évesen még nem voltam ilyen súlyos egyéniség.) Sokat mászkált Bruce a dob két oldalán lévő emelvények tetején. Ez tetszett. Mivel az új „POwerslave” című lemez csak egy héttel a buli előtt jelent meg, semmit sem ismertünk még róla. Pedig játszották az „Aces High”-t, a „2 Minutes To Mindnight”-ot, A „POwerslave”-et, és a „Rime Of The Ancient Mariner”-t is –ezekről persze csak később tudtam meg, hogy mik is pontosan. A Mariner-re csak azért emlékszem, mert később a „Live After Death” videón is ugyanúgy leereszkedtek a lámpák, és volt pirotechnika is. A régebbi számokat mind ismertük, és a közönség végigtombolta a koncertet. A buli vége felé elmentünk valami innivalóért, mert nagyon kitikkadtunk. Sió gyümölcslevet ittunk, közben oldalról figyeltünk a színpadot. Tetszett, ahogy Steve basszusgitárjának tükör koptatólapján visszatükröződött a fénygép fénye, és ezzel a visszafénnyel pásztázta a tömeget. Vakító volt.
Az örökzöld „Iron Maiden”-nel ért véget a koncert. Eddie múmiaként, pólyába tekerve jött fel a színpadra (azok után, ami Dortmundban történt vele, nem meglepő). A koncert utolsó fél órájában a biztonságiak nagyon aggódtak a kintrekedt emberek miatt, akik felmásztak a kerítésre, és megpróbálták áttörni a kapukat. Végül nagyon bölcsen úgy döntöttek, hogy kinyitják a kapukat, így a buli vége felé kb. 50000 ember volt bent, mindannyian énekelték a szövegeket. A banda az elismerés fülsüketítő moraja mellett hagyta el a színpadot.
A ráadáskor (Run To The Hills, Running Free, Santucary) már elég sokan elindultak hazafelé. Ekkor már új háttér vo1t látható: szemben ülő fáraó-Eddie. Sajnos nekünk is mennünk kellett, mert éjfél után 20 perccel indult haza a vonatunk. Mikor vártunk a trolit a megállóban, még láttuk a színpad fényeit, és csak úgy zúgott a zene.
Éjfélre mindennek vége. A megsüketült csöndben enyhe éjszakai szél kavarja a parkoló szeméttakaróját, a csata foszlányát.
Míg a rendezők a bérüket veszik föl, a sportcsarnok stábja bent a házban pezsgőt bont és koccintanak visszaszelídült angolokkal, a menedzserekkel, a popszakértőkkel és a hivatalnokokkal, akik mind-mind hozzájárultak az akció sikeréhez. Csin-csin! Győzelem! Se halott, se komoly sérült, se tömegverekedés, a csarnok ép. A lámpák égnek, a bevétel maximális…Csin-csin!
A Budepest Sportcsarnok stábja azért mégsem pihenhet. Három nap múlva, ugyanitt, a nép más rétege részesül a jóból. Utcabál lesz a parkolóban. Dallamos, felhőtlen Neoton utcabál, ahonnan majd illatos dezodorok szagát viszi tova az augusztus esti szél.
„ A hatalmas tömeg miatt a csapat busza nem tudta elhagyni a helyszínt. Esély sem volt rá, hogy távozzunk, így csak ültünk és vártunk… Hajnali 1 körül végre visszaértünk a szállodába, ahol aztán alig maradt idő bepakolni a 300 kilométeres éjszakai utazásra Belgrádba.”
Kicsit vegyes érzelmekkel tértem haza. Csalódtam a hangerőben, és hiányoltam a nagy Eddie-fejet. A későbbiekben láttam sokkal jobb Maiden-bulikat, és jobb hangzásúakat, de azért büszke voltam, hogy ott lehettem ezen a „történelmi” eseményen. Az első bulira mindig szívesen gondolok vissza. Sőt, azóta a Powerslave lett az egyik legkedvesebb Maiden- korszakom.
Másnap a TV-hiradóban a sporthírek előtt, pár perces beszámolót mutattak a koncertről, amit egyébként magnóval felvettem: „Sokan nem is tudják, mit is takar a hangzatos elnevezés, Iron Maiden, azaz Vasszűz. Több mint 25000 fiatal gyűlt össze tegnap késő este, a Budapest Sportcsarnok előtti parkolóban, hogy meghallgassa az Iron Maiden együttes koncertjét.” (Bejátszás következik az Aces High-ból) „A heavy metal stílusban zenélő, kemény rockot játszó zenekar szólóénekesének hangját 48000 watt erősítette”-hangzott a bemondó szenvedélytelen, kimért konferansziéja.(Folytatódik az Aces High, majd minden átment nélkül átvált a Trooper-be.)
De a zenekar számára is emlékezetes maradt ez az „első látogatás”, mert több helyen is megemlékeztek róla, később megjelent egy „Behind The Iron Curtain” című félórás videó, amit idén majd’ egyórásra (többek között a budapesti sajtótájékoztatóval és a „2 Minutes To Mindnight”- tal) kibővítve ismét kiadtak. Azóta több kalózfelvétel is előkerült erről a ma már legendássá nemesült „Parkoló-koncertről”.
(Cikkünk megírásához felhasználtunk a korabeli sajtóban megjelent cikkeket, a zenekar Fan Club Magazinjában megjelent visszaemlékezést, és Balázs „Blékó” Zsolt élménybeszámolóját.)



ANNO 1986 VALAHOL AZ MTK STADIONBAN

1986-ban felrobbant a Challenger amerikai űrrepülőgép a start után 73 másodperccel, Cape Carneval felett 17 méter magasságban. Csernobilban, az atomreaktor 4-es számú blokkjában, április 25-én történt az emberiség eddigi legsúlyosabb reaktorbalesete. Az Európai Unió hivatalos zászlója lett kék háttérben 12 aranycsillaggal díszített lobogó. A Dire Straits együttes nyerte el a „Money For Nothing” című, számítógép animációra épülő dallal az MTV legjobb videoklippjéért járó díjat. Ekkor rendezték az első Forma 1-es futamot a mogyoródi Hungaroringen… És másodízben is eljött hozzánk a Vasszűz!
1984-ben már tiszteletét tette Magyarországon a szépfiúnak aligha nevezhető Eddie és védencei: Az Iron Maiden ötösfogata. Akkori- szó szerint hangos- sikerükről azóta is beszélnek a heavy metal hazai rajongói. A „szörnyek” most újra eljöttek, hogy már egyszer bevált módon, Közép-Európából indítsák el nagyszabású turnéjukat.
Az Intercontinental szálló Diana-termében a koncerteken szokásos hangerőnél lényegesen halkabban válaszolt a kérdéseimre Bruce Dickinson a zenekar óriás hajú, gombszemű énekese.
Göbölyös László: Másodszor játszatok Magyarországon. Mire emlékeztek az első fellépésről?
Bruce:”A rengeteg srácra, akik még a tér környező fáin is lógtak, akik minden szavunkra feleltek. Ez a párbeszéd különösen a koncert utolsó 20 percében volt felejthetetlen.”
Göbölyös: A Közép és a Kelet-Európai turné után készítettetek egy videofilmet, „Iron Maiden a vasfüggöny mögött” címmel. Nem gondoljátok, hogy ez a kifejezés- vasfüggöny - egy kissé divatjamúlt?


Bruce: „- Sokan nem így gondolkoznak, nem is annyira Angliába, mint inkább Észak-Amerikában, egyesek, hogy errefelé sötét, kétfejű emberek élnek. Őszintén szólva, mi is meglepődtünk, hogy teljesen olyan fiatalokkal találkoztunk, mint amilyenek mi vagyunk. Én azt mondtam a barátaimnak, hogy úgy éreztem magamat Budapesten, akár Párizsban. Ahhoz, hogy a „vasfüggöny” kifejezés végleg kimenjen a divatból, minél több érintkezés kell az emberek között.”
Bruce elbúcsúzott, csatlakozott a társakhoz, akik beálltak egy igazi „szörnyfotóra”.Néhány perccel később az Intercontinental előtt magyar rajongókkal készítettek közös képet. Az egyik srácnál egy koncertre való fehér lepedő volt rajta a felirat: „IRON MAIDEN WELCOME IN HUNGARY”.
Cserfalvi „Töfi” Zoltánnak (az Iron Maidnem tribute zenekar ’magyar Adrianjének’) is van néhány szédületes emléke arról a nyárról:
Talán az lesz a legjobb, ha ott kezdem a történetet, hogy amikor 1984-ben először láttam a Maident a BS parkolóban, akkor örökre megpecsételődött a sorsom. Addig is szerettem őket, de igazi fanatikus rajongó Powerslave-turné után lettem. Bár ha jobban belegondolok, akkor a megszállott talán helyén valóbb kifejezés velem kapcsolatban. A lényeg hogy a ’84-esw buli után nem volt kétséges, hogy látnom kell őket következő alkalommal is, amikor erre járnak.
1986 tavaszán már lehetett tudni, hogy készül az új lemez, de arról akkor még szó sem volt, hogy lesz e magyar buli vagy sem. Úgy gondoltam, ezt nem bízhatom a véletlenre. Akkoriban még nem volt se internet, sem magyar metál újságok, így aztán bármilyen zenei információt csak a nyugati sajtóból lehetett beszerezni. Ezt leginkább az ecseri piacon tudta megtenni az ember, ahol lapokra szedve árulták a Metal Hammert, Kerrangot és hasonló újságokat. Minden hónapban szépen felvonatoztunk Pestre a haverokkal, és kimentünk a piacra kincsek után kutatni, melyek persze aztán a szobám falán kötöttek ki. Az egyik ilyen menet alkalmával olvastam, hogy az új Maiden-turné, hasonlóan a 84-eshez Varsóban fog indulni, méghozzá augusztus 13-án. Nagyon megörültem az információnak, és rögtön mondtam a szüleimnek, hogy oda én feltétlenül el szeretnék menni. Erről természetesen hallani sem akartak, hiszen ekkor mégcsak 16 éves voltam. Egy-két kisseb koncertre elengedtek már egyedül, de ez azért komolyabb útnak tűnt. Nem törődtem vele, hogy ezt ennyivel elintézzük, úgy voltam vele, hogy majd valahogy megszökök, de persze nem volt ez olyan egyszerű. Mivel elmúltam 16 éves, a törvények szerint már egyedül is utazhattam külföldre, de csak szülői engedéllyel. Így aztán nem volt más választásom, mint hogy egyik éjjel elloptam a szüleim személyi igazolványát, és egy átlátszó papírra kimásoltam az aláírásukat, majd szorgos gyakorlást követően aláírtam az útlevélkérő lapot. Kicsit paráztam a rendőrségen, amikor beadtam a kérvényt, de szerencsére szó nélkül benyelték, és két hónappal később meg is lett az útlevelem. Otthon az volt a „fedősztori” , hogy sátorozni megyek a haverokkal a Tiszára egy hétre. Ezzel nem volt gond, mert már előző évben is voltunk, szóval működött a dolog. Két haverommal el is indultunk, csak éppen nem a Tiszára mentünk hanem Lengyelországba. Ez 17 óra vonatozást jelentett a folyosón állva, mert abban az időben még nagyon mentek a lengyelpiacok, és a vonat mindig zsúfolásig volt seftelőkkel, akik folyton jöttek-mentek a két ország között. Úgy kell ezt elképzelni, hogy amikor az ember mondjuk elengedte a táskáját a levegőben, az sehogyan sem akart leesni a földre, annyian voltunk. Nagy nehezen kiértünk Varsóba (pár nappal a buli előtt) ,és egyből meg is láttuk a Maiden-koncert plakátjait . A baj csak az volt,hogy nem augusztus 13.-ára volt kiírva hanem szeptember 25.-ére!
Pofára esés volt rendesen! Szerencsére jegyet már árultak ,igy azt gyorsan megvettük, majd egy hétig kint maradtunk,hiszen elvileg sátrazni voltunk. Klassz volt! Buliztunk sokat,kint aludtunk a Vsiztula partján egy bokor alatt, meg ilyenek, szóval lazák voltunk, ahogy az ilyen korban kell. Egy héttel később hazautaztam, és a szüleim így fogadtak: „ Na, milyen volt a Maiden-koncert?”
Kis híján dobtam egy hátraszaltót, de szerencsére volt annyi lélekjelenlétem, hogy gyorsan elmeséljem, milyen jó kis koncerten voltam és, hogy ne haragudjanak, megszöktem, de hát a Maiden így, meg úgy stb. Tettem ezt azért, mert valahogy még egyszer ki kellet jutnom Lengyelországba a helye időpontban. Persze nem voltak hajlandóak elárulni, hogy honnak tudták meg a lengyel utamat, hiába faggattam őket.