A galamboknak gyógyszert lehet adni ivóvízben oldva, takarmányukba keverve, kapszulában, szájon át, vagy injekció formájában. Ha ivóvízben adjuk a gyógyszert, akkor oldatot készítünk. A por alakú szert először külön edénybe töltjük, majd kevés vízzel feloldjuk. Miután a por kellőképpen feloldódott az oldatot az előreláthatóan szükséges ivóvízmennyiségre egészítjük ki. Részletenként minden itatáskor adagoljuk a galamboknak. Nem ajánlatos a különböző készítményeket egymással keverni. Kivételek ez alól azok a kiegészítők, amelyek a szervezet elhárító mechanizmusát serkenti, és valamely gyógyszer által károsított csirákat eliminálja. Az ivóvízigény téli időszakban 74 ml/ttkg./nap röpgalambokra számítva. Ha a galambok például a nagy melegben többet isznak, a gyógyszert tartalmazó oldatot a napi vízfogyasztáshoz kell igazítani. Helyesebb azonban a galambokat a gyógyszeres folyadék (napi adag) elfogyasztása után friss vízzel kínálni. Az ivóvizet cukorral lehet édesíteni, ha a galambok a gyógyszeres oldatot vonakodnak elfogyasztani. A gyógyszerbeadás történhet takarmánnyal is. A vízben oldódó gyógyszert a megadott mennyiségben egy edényben mindaddig keverjük, amíg a por teljesen fel nem oldódott. Az oldatot a galambok napi szemestakarmány adagjába belevegyítjük mindaddig, amíg a gabonaszemeket az egyenletesen be nem vonja. Az ilyen módon előkészített takarmányt miután kissé megszáradt feletetjük. A napi takarmánymennyiség 87g/ttkg/nap röpgalambokra számítva tenyészidőszakon kívül. A napi adagot midig frissen készítjük. Kapszulákban lévő gyógyszerek beadását főként egyedi kezeléskor alkalmazzuk. Mielőtt beadnánk a kapszulákat étkezési olajjal kell sikamlóssá tenni. A beadás után a galamb nyakát begye irányába enyhén masszírozhatjuk, hogy a kapszula haladását elősegítsük. Jól bevált, hogy a kapszulát legfeljebb félig olajba mártjuk, ez eléggé sikamlóssá teszi azt, egyúttal elkerüljük, hogy ujjaink olajosak legyenek és így a galamb tollai sem szennyeződnek. Ha valaki segít megfogni galambjainkat, akkor a gyógyszerbeadást injekcióval is elvégezhetjük. Az injekciót a galamb nyaktájékának alsó harmadában adjunk bőr alá miután az oltóanyagot szobahőmérsékletre melegítettük. Legegyszerűbben langyos vízben, vagy kezünkben felmelegítve lehet előkészíteni az oltóanyagot. Az injekciós tűt előrefelé, a nyakcsigolyákkal párhuzamosan vezessük. Galambjainkat a tenyészidőszak után nemenként szétválasszuk. Az időpontot attól függően válasszuk meg, hogy meddig akarunk fiatalokat neveltetni. Általában augusztustól október elejéig megtörténik a szétválasztás. Előnyösebb, ha már a vedlési időszakban nem neveltetjük az állományt. Így tollazatuk szebb, rendezettebb lesz. A vedlési időszakban illetve utána az állományon egy állatorvosi vizsgálatot érdemes elvégeztetni ( Pl: bélsárvizsgálat ). Betegség esetén a megfelelő gyógykezelésben kell részesíteni galambjainkat a gyógykezelési terv alapján. A pároztatás előtt 9 héttel szalmonellózis ellen gyógyszeres kezelésnek kell az állományt alávetni, majd néhány nappal a kezelés vége után minden galambot be kell oltani szalmonellózis ellen. A pároztatás előtt 7 héttel féregtelenítést végzünk. Érdemes valamilyen kevésbé erős szert választani, ami kis mértékben károsítja a bélflórát. A pároztatás előtt 5 héttel Paramyxovírus-fertőzés ellen a megfelelő vakcinával kell oltani minden galambot. (Kiállításra szánt galambjainkat 4-6 héttel a kiállítás előtt oltjuk Paramyxovírus-fertőzés ellen.). A pároztatás előtt a szülők egészségének támogatására vitaminkészítményeket adagolunk. A tojásrakás után a szülők védelmére illetve a születendő utódok fertőződésének elkerülése érdekében trichomonadosis ellen kezeljük az állományt. A fiatal galambokat a fészekelhagyás előtt 4-5 nappal Paramyxovírus-fertőzés ellen a megfelelő vakcinával kell oltani. 3-4 héttel a Paramyxo-vakcinázás után szalmonellózis ellen gyógyszeres kezelésnek kell a fiatalokat alávetni, majd néhány nappal a kezelés vége után minden galambot be kell oltani Salmonella-fertőzés elleni vakcinával. A fiataloknak a versenyeken való reptetésének megkezdése előtt féregtelenítésen illetve az állatorvosi vizsgálatnak megfelelő gyógykezeléseken kell átesni. A galambhimlővírus galambokon idéz elő jellemző bőr és nyálkahártya elváltozásokat. Jellemzően a nyár végén és ősszel jelentkezik, megelőzésképpen a külső élősködők ( tetvek, atkák, kullancsok, szúnyogok ) távoltartásával, illetve a vírus elleni „oltással”, karistolással védekezhetünk. A láthatóan beteg galambokat az állománytól elkülönítve kezeljük vitaminokkal, illetve a másodlagosan fellépő baktériumos fertőzések ellen. Egész évben figyelemmel kell kísérni a megfelelő szintű higiénia megtartását. Takarítás után a dúcot a padozatot a falakat, ülődeszkákat, eszközöket fertőtlenítő oldattal permetezzük le. A galambok számára is mérgező szerek használatakor a galambokat a dúcból el kell távolítani és csak a tárgyak teljes megszáradása, illetve a tér kiszellőztetése után ajánlatos visszaengedni őket. A galambdúcot és az élősködők rejtekhelyeit kéthavonta érdemes rovarölő szerekkel permetezni, emellett hetente 1-2 alkalommal langyos fürdővizet rakunk a galambok elé, amiben fürdősókat oldunk fel. Ezek a szerek távol tartják a galambok tollazatán és testén élő külső élősködőket. A higiénia magas szinten tartásához elengedhetetlen, hogy a kártékony rágcsálók és a vadon élő madarak bejutását meggátoljuk. Készült a Chevita gmbh éves egészségvédelmi terve alapján Németh László 2006. január 30. Salmonellosis A salmonellosis baktériumok (salmonellák) okozta megbetegedés. Különböző megjelenési formái léteznek aszerint, hogy a betegség mely szerveket támadja meg. A betegség gyakran jelentős veszteséget okozó járvánnyá fejlődhet, fiatal galamboknál nagy elhullással. A megbetegedett egyedek, melyek a fertőzést túlélték ürülékükkel az állományt folyamatosan fertőzik anélkül, hogy maguk láthatóan betegek lennének. Az ilyen fertőző állatok veszélyeztetik az állományt, különösen a növendék állatokat. Paramyxovirosis A galambok paramyxovírus okozta a köznapi szóhasználatban úgynevezett „nyaktekergetős betegség” erősen ragályos és fertőző. A galamb paramyxovírus mintegy két évtizeddel ezelőtt alakult ki a baromfipestis vírusából, annak mutációja révén. Fertőzés esetén az állományokban rendkívül súlyos károkat okoz. Himlő A galambhimlő vírus okozta megbetegedés galambjainknál gyakoribb, mint vadon élő társaiknál. A bőr jellegzetes burjánzásáról (himlő) kapta a betegség a nevét. Ha ezek a burjánzások a csőr üregében, vagy a toroküregben lépnek fel, akkor a himlő nyálkahártya formájáról beszélünk. A fertőzés iránt a fiatal állatok érzékenyebbek, mint az idősebbek, utóbbiak csak ritkán betegszenek meg.