Különféle gabonamagvak hasznosulása és felhasználhatósága a galambok takarmányozásában Szerkesztette: Gajda Péter A gabonamagvak, nagy keményítőtartalmuk miatt, a galambtakarmányok legfőbb energiaforrásai. Fehérjében szegények, aminosav összetételük hiányos, kevés bennük a lizin és a triptofán. Az ásványi anyagok közül a kalcium-, a nátrium- és a hasznosítható foszfortartalmuk is alacsony. Az árpa rosttartalma viszonylag nagy (4,5–6%). A rostban szegényebb tavaszi árpa jobb, mint az őszi,mert utóbbi rostját a galamb és a baromfi alig emésztik meg. A csupasz fajták ugyanakkor a búzával közel egyenértékűek. Az árpa a kukoricánál több és kedvezőbb aminosav-összetételű fehérjét tartalmaz. A baromfifélék az árpa keményítőjét rossz hatásfokkal emésztik a sejtfalban lévő, antinutritív hatású β-glükánok miatt, ezért keveréktakarmányokban csak 10–15%-os mennyiségben javasolható. Az arány akár 40–50%-ra is növelhető β-glükanáz enzim használatával. A kacsa és a lúd 3–4 hetes kora után jobban emészti az árpa szénhidrátját, mint a csirke. Az árpával hizlalt liba és kacsa bőr alatti kötőszövetében, az árpa karotinhiánya miatt, fehér lesz a zsír színe, ami megfelel a fehér zsír iránti piaci keresletnek. Magyarországon a kukorica után a búza a második leggyakrabban használt gabonaféleség. A galambok a gabonamagvak közül a szemes búzát kedvelik a legjobban. A búza fehérjetartalma magasabb, mint a kukoricáé, de a búzafehérjék biológiai értékét az alacsony lizin-, metionin- és treoninmennyiség csökkenti. A baromfifélék a búza keményítőjét rossz hatásfokkal emésztik a sejtfalban található pentozánok miatt. A búza legfeljebb 30–50%-ban etethető, amely xilanáz enzim adagolásával tovább növelhető. Egyoldalú etetése során ugyanakkor – alacsony linolsav tartalma miatt – csökken a tojástermelés és a tojások súlya. A búza keményítője hajlamos a csirizesedésre, ezért a búzát csak durvára őrölve célszerű etetni, mivel a csirizesedő, finom őrlemény a csőrhöz ragad. Szemes búzát 10-14 naposnál idősebb baromfival etethetünk, hatására intenzívebb lesz a zúzógyomor és a bélcsatorna mozgása, ami a belső paraziták petéinek megtelepedését is csökkenti. A búza malomipari feldolgozásából származó, B-vitaminokban gazdag búzakorpa tenyészállatok takarmányába 5–10%-ban keverhető. A búzakorpa magas rost-, alacsony energia- és közepes fehérjetartalmú, etetésekor azonban ügyelni kell az esetleges mikotoxin szennyezettségre. A cirok szemtermését a kukoricáénál nagyobb nyersfehérje- és hamu-, viszont kisebb nyersrostés összes zsírtartalom jellemzi. A cirok esszenciális aminosav összetétele a kukorica és a búza között helyezkedik el, karotintartalma azonban elmarad a kukoricáétól. A cirok szemtermése antinutritív hatású tannint tartalmaz, ami a nyersfehérje emészthetőségének csökkentésével növekedésbeli és termelésbeli elmaradást okozhat. Az antinutritív hatás a tannintartalom függvénye. A cirokfajták eltérő mennyiségben tartalmaznak tannint (0,2–1,2%), s ez Gajda Péter www.gajdapetigalambjai.5mp.eu - 3 - etethetőségük mértékét is meghatározza. 1%-nál több tannint tartalmazó cirok növendék baromfival nem etethető, az alacsony (0,1–0,3%) tannintartalmú cirok viszont akár felerészben is helyettesítheti a kukoricát. A hajdinát (pohánkát) a baromfi szívesen fogyasztja. Fehérjéje értékes, mert lizinből mintegy 25%-kal többet tartalmaz, mint az egyéb gabonamagvak. A maghéj durva és mérgező, ami ún. pohánkamérgezést okoz, ezért a pohánka csak hántolva adható. A húsnak barnás árnyalatot és sajátságos mellékízt kölcsönöz. A kukorica a baromfitakarmányok legjelentősebb energiahordozója, fehérjében és rostban szegény, könnyen emészthető gabonamag. A sárgaszemű kukorica sárga színanyagokat (xantofill, karotin) tartalmaz, amelyek egy része A-vitaminná alakul. A karotinok sárgára festik a tojás sárgáját, a bőrt és a zsírt, emiatt a tyúkoknak és a növendékeknek a sárgaszemű, míg a hízóban lévő állatokkal – ha a piac fehér zsírt kíván –, továbbá kiállításra kerülő, fehér tollú madarakkal a fehérszemű kukorica etetése javasolt. A kukorica zsírtartalmának felét a növekedéshez és a tojásrakáshoz nélkülözhetetlen linolsav teszi ki. Az évszaktól és a tárolás körülményeitől függően a kukorica könnyen fertőződik penészgombákkal, ami mikotoxinok megjelenésével jár. Ez gondot okozhat mind a növendékek, mind a kifejlett egyedek termelésében, egészségi állapotában. A kukorica feldolgozásakor képződik a kiváló minőségű kukorica-takarmányliszt, a rostban gazdagabb kukoricakorpa és a nagy olajtartalmú malomipari kukoricacsíra. A keményítőgyártás mellékterméke a fehérjében és sárga színanyagban (xantofillban) gazdag kukoricaglutén. Felhasználásának korlátozását – a keveréktakarmányban legfeljebb 5%-ban javasolt – alacsony lizintartalma indokolja. A rozs nehezen emészthető, a sejtfalában lévő nagy mennyiségű antinutritív hatású anyag következtében. A tyúkok nem szívesen fogyasztják, szükség esetén 5–8%-ban keverhető a takarmányba. A rozsszemeket a cséplés után legalább három hónapig tárolni kell, csak ezután használható takarmányozásra. A tritikálé a búza és a rozs keresztezéséből származik. A különböző fajták fehérjetartalmában jelentőseltérések vannak (11–20%). Aminosav összetétele, energiatartalma, keményítőjének emészthetőségea búzáéhoz hasonló. A tritikáléban lévő jelentős mennyiségű fitáz enzim elősegíti a foszfor hasznosíthatóságát. Négy hetesnél idősebb baromfinak 10–15%-ban adható. A zab biológiailag igen értékes fehérjéket és zsírokat tartalmaz, felhasználását a különböző baromfifajok takarmányozásában elsősorban nagy rosttartalma korlátozza. A zabot elsősorban szemesen, tenyészállatokkal etetik (20–25%-ban), mert javítja a tenyészkondíciót és az ivari aktivitást. Gajda Péter www.gajdapetigalambjai.5mp.eu - 4 - Növendék állatokkal is etethető a szitált zabdara, a takarmány 10%-ában. Szitálás nélkül a nagy rosttartalom begydugulást okozhat. A zabot legjobban a ludak hasznosítják, a vakbél intenzív rostbontó képessége révén. Zabbal nevelt „zabos liba” zsírja kevés és világos színű, jó a hús-csont aránya, az európai piacokon igen keresett termék. A csíráztatott zab különösen télen igen értékes takarmány. Gajda Péter www.gajdapetigalambjai.5mp.eu - 5 - Felhasznált Irodalom  Sófalvy F. – Vidács L.: Kendermagos magyar keresztezett F1 növendékek vágási eredményei zárt és kifutós tartásban.  XLVI. Georgikon Napok Tudományos Konferencia. Keszthely, 2004. szeptember 16- 17. CD kiadvány.  Sófalvy F. – Vidács L.: Zárt és kifutós tartásban elhelyezett kendermagos magyar keresztezett növendékcsirkék hústermelése.  XXX. Óvári Tudományos Napok. 2004. október 7. Mosonmagyaróvár. CD kiadvány.  Szalay I. (2002): Régi magyar baromfifajták. Mezőgazda Kiadó, Budapest.  Tóth P. (1956): A baromfitenyésztés kézikönyve. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest.  Winkler J. (1925): Baromfitenyésztés. Budapest.  MGE Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete A régi magyar tyúkfajták alternatív hasznosítási lehetőségei és takarmányozása, GAK GALLUS PROJEKT, 2008  Papp Miklós, Szalay István szerk. (2001) Hagyományos kisállattartás. Baromfi és házinyúl. Mezőgazda Kiadó, Budapest  Roszík Péter (2008) Az ökológiai gazdálkodás alap-feltételrendszere. Biokontroll Hungária Nonprofit Kft, Budapest.  Szalay István (2002) Régi magyar baromfifajták. Old Hungarian Poultry. (magyar és angol nyelven). Mezőgazda Kiadó, Budapest.  Szalay István (szerk.) (2004) Alternatív baromfitenyésztés és –tartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest.  Szalay István – Kovácsné Gaál Katalin (2008) A baromfi géntartalékok és az alternatív baromfitenyésztés helyzete és jövője.  MTA konferencia, 2008. november 12. „A baromfiágazat helyzete és jövőbeni kilátásai”. Állattenyésztés és Takarmányozás