A szoktatástól a behajtásig A következőkben azokat a tapasztalatokat szeretném közölni az olvasó számára amit a fiatalok kezeléséről szereztem. A szakirodalomban nem áll rendelkezésre hasonló módszer ami használható lenne magasröptű galambjaink kezelésére. Az idős galambászok féltve őrzött titokként kezelik ezeket a fogásokat ezért csak nehezen és címszavakban tudtam információkat szerezni. Mindez a 60-70es években érthető is volt hisz számtalan falka szelte a városok légterét mind Budapesten, mind vidéken. Napjainkban sajnos röptetősportunk haldoklófélben van és szeretném segíteni úgy a kezdő mint a tapasztalt sporttársaimat röpgalambjaink kezelésével kapcsolatban. Sajnálattal töltene el ha valamely ifjú galambász azért fordulna el ettől a nemes elfoglaltságtól mert nem boldogul a szoktatással, behajtással. A módszer amit itt közlök nem feltétlenül helyes hiszen minden galamb más és más de utat mutathat a saját technika kifejlesztéséhez. A szoktatást szinte kivétel nélkül Lázár Gábor és Bakai Pál sporttársamtól tanultam és segítségüket ezúton is szeretném megköszönni. Mondókám elejére leírom hogy a kezdetekben 30 fiatalból körülbelül a felét ki kellett selejteznem a nem megfelelő behajtás miatt, azonban a tavalyi évben a szoktatáskor egyetlen fiatalom veszett el amit Vezsenyi sporttárs a monori börzén talált meg. A 40 fiatalból 2dbot kellett elégtelen röpképessége miatt kivennem. Természetesen ez csak jó örökítőképességű állomány esetén lehetséges. Írásomat főként hobbi szinten galambászó társaimnak szánom kérem kíméljenek akik rosszindulatúan állnak tevékenységemhez. Tehát fiatal galambjaink még a tenyészdúcban vannak és a 10-12 féle szálló kajához fokozatosan nagy felületű etetőedényben kell hozzászoktassuk őket hiszen a baromfi táp nem lehet további takarmányuk. Az önitatók mellett nyílt edényzetben szükséges vizet biztosítanunk mert mindig akad olyan fiatal amely butácskább mint a többi és nem találja a vizet. Őt kezünkbe véve csőrét a vízbe merítve taníthatjuk ivásra. A melyik egyszer így ivott az már bizonyára boldogulni fog a későbbiekben is. A fiatalok leválasztása akkor történjen amikor a törzsállomány zöménél már kikelt a következő adag fiatal hiszen ez után már nem etetik az idősebb fiókokat. A fiatalokat áthelyeztük a szoktatóba és takarmányuk egyelőre még 50%-ban a tenyész takarmány kell hogy legyen és az itató és nyílt edényzet. Fontos hogy az önitató behelyezése után még pár napig előttük maradjon a nyílt felületű itató. Körülbelül 4 nap eltelte után a fiatalokat kirakjuk a tetőre- vagy kihajtsuk ahogy összejön hiszen még nagyon gyengék. Miután megszokták hogy jelenlétemre ki kell ugorjanak a tetőre ezt egy nap kb. 2-szer eljátszom velük. Egy hét eltelte utána fiatalokat etetés előtt 20 perccel kizárom a volierbe, majd mikor kitakarítottam és kaját- vizet tettem beengedem őket. A kint tartózkodásukat folyamatosan nyújtom míg kb fél napig tartózkodnak étlen-szomjan a volierben. Erre azért van szükségünk hogy megszokják ahogy a szomszéd nyírja a füvet, látnak ragadozó madarakat stb, hiszen ha ezektől megrémülve elugorhatnának minden bizonnyal legbecsesebb fiataljainkat veszítenénk el. Ezután az ajtót észrevétlenül kinyitom de így nem fog minden fiatal kimenni hiszen egy részük még mindig kétségbeesetten próbál a dúcba bejutni. A következő napon kinyitom az ajtót és minden fiókot elzavarok a tetőről. Így lesznek amelyek 2-3 nap mulva térnek vissza-innen tekinthető beszokottnak a fiatal. A következőkben inkább terelgetve minden reggel kitessékelem őket úgy hogy aki nem akar annak nem kell felugrania. Kisebb 3-4 egyedes csoportok már falkát képeznek ekkor. Ezt kb egy hétig folytatom. Azután minden reggel azonos időpontban kihajtom őket, az ajtót lezárom csak a kockát hagyom nyitva hogy amelyik lejön az be tudjon ugrani. Tetőn üldögélő galambot innenstől kezdve nem tűrök el, ha úgy látom tallabillézik akár egy kis kukoricával becsalom a csapóba. Így a falkásítás sok ideig eltart de mivel naponta csak egyszer hajtsuk őket ezért szinte alig lesz olyan galamb amely rászokna az elülésre. Nincs más dolgunk csak egy hónap múlva összeszedegetnünk a bent maradt lejárósokat. Hát röviden ennyi. A csapattal mi a teendő arról már több helyen lehet olvasni. Takarmányozásról nem írok hiszen minden galamb más és más. Annyit azonban elmondanék hogy a kezdeti időszakban éhesek kell hogy legyenek hiszen másképp elüldögélnének valamely idegen tetőn jóllakottan. Mikor azonban a falka egyedei szinte kivétel nélkül a galambház tetején landolnak akkor elkezdhetünk úgy etetni amilyen teljesítményt galambjainktól várunk.