A Kézműves és Hagyományőrző Egyesület az idén a református templomban tartotta meg a kenyér szentelésének ünnepét. Az összegyűlt bucsaiaknak Nagy Béla református lelkész beszélt az ünnep jelentőségéről.
A kenyér szerepéről az emberek életében, a Jézus Krisztus által osztott eledelről s nem utolsó sorban államalapító királyunkról: Szent Istvánról. Az igehirdető lelkész kihangsúlyozta, hogy nemcsak a testi kenyérre van szükségünk, hanem a lelkiekre is, hiszen első királyunk több mint ezer éve azért választotta a hitet, a kereszténységet, hogy végre mi maradhassunk a Kárpát-medence végleges lakói. Mert éltek itt előttünk más népek is, s bármennyire erősek és hatalmasok voltak, immár csak a nevük maradt fenn a régészeti leletek mellett.
Szó esett Szent István királyunk példás intelmeiről, amelyet fiához intézett, s melynek tanulságai a hit erejére, az uralkodás nehézségeire és a tisztesség megőrzésére utalnak. Ez egyben üzenet mindannyiunk számára is.
Beszédében kiemelte, hogy a kenyér fontosságát csak akkor tapasztalhatjuk, ha éppen nincs az asztalunkon. Akkor döbbenünk rá a fontosságára.
A ma embere is szóba került a beszéd során. A tiszteletes úr kiemelte azt, hogy bizony sokan szégyellik magyarságukat, hogy lehajtott fővel állnak a nyugat előtt. Pedig mindannyian büszkék lehetünk mindarra, amit több mint ezer év alatt itt megtettünk önmagunkért, a kereszténységért s nem utolsó sorban Európáért.
Emeljük fel fejünket, s ne szégyenkezzünk! – szólított fel bennünket a szószékről a református lelkész. Mások bűnéért, mások rossz megítélése miatt ne csüggedjünk. Amit mi tettünk, az példaértékű lehet mindenki számára.
A prédikáció és az ima után az ökomenikus kenyérszentelésre is sor került.
A nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyeret megáldotta Kovács Tibor katolikus plébános is. Előtte ő is szólt néhány szót Jézus kenyérosztásáról, a kenyérről s a hitről.
A templomból távozókat egy-egy falat kenyérrel kínálta a két egyház képviselője.
Imánkba is belefoglaltuk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Igen! Csak ennyi a kérésünk! Csak ennyi, és életünk minden napjának lesz értelme.
A Kézműves és Hagyományőrző Egyesület az idén a református templomban tartotta meg a kenyér szentelésének ünnepét. Az összegyűlt bucsaiaknak Nagy Béla református lelkész beszélt az ünnep jelentőségéről.
A kenyér szerepéről az emberek életében, a Jézus Krisztus által osztott eledelről s nem utolsó sorban államalapító királyunkról: Szent Istvánról. Az igehirdető lelkész kihangsúlyozta, hogy nemcsak a testi kenyérre van szükségünk, hanem a lelkiekre is, hiszen első királyunk több mint ezer éve azért választotta a hitet, a kereszténységet, hogy végre mi maradhassunk a Kárpát-medence végleges lakói. Mert éltek itt előttünk más népek is, s bármennyire erősek és hatalmasok voltak, immár csak a nevük maradt fenn a régészeti leletek mellett.
Szó esett Szent István királyunk példás intelmeiről, amelyet fiához intézett, s melynek tanulságai a hit erejére, az uralkodás nehézségeire és a tisztesség megőrzésére utalnak. Ez egyben üzenet mindannyiunk számára is.
Beszédében kiemelte, hogy a kenyér fontosságát csak akkor tapasztalhatjuk, ha éppen nincs az asztalunkon. Akkor döbbenünk rá a fontosságára.
A ma embere is szóba került a beszéd során. A tiszteletes úr kiemelte azt, hogy bizony sokan szégyellik magyarságukat, hogy lehajtott fővel állnak a nyugat előtt. Pedig mindannyian büszkék lehetünk mindarra, amit több mint ezer év alatt itt megtettünk önmagunkért, a kereszténységért s nem utolsó sorban Európáért.
Emeljük fel fejünket, s ne szégyenkezzünk! – szólított fel bennünket a szószékről a református lelkész. Mások bűnéért, mások rossz megítélése miatt ne csüggedjünk. Amit mi tettünk, az példaértékű lehet mindenki számára.
A prédikáció és az ima után az ökomenikus kenyérszentelésre is sor került.
A nemzeti színű szalaggal átkötött új kenyeret megáldotta Kovács Tibor katolikus plébános is. Előtte ő is szólt néhány szót Jézus kenyérosztásáról, a kenyérről s a hitről.
A templomból távozókat egy-egy falat kenyérrel kínálta a két egyház képviselője.
Imánkba is belefoglaltuk: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!
Igen! Csak ennyi a kérésünk! Csak ennyi, és életünk minden napjának lesz értelme.