2011.05.18. Krisztián gyermekem a mozgásfejlődés során mindent a „nagykönyv” szerinti átlagnál kicsit később csinált. 6–7 hónapos volt, amikor stabilan gurult hasról hátra hátról hasra, s ezzel jól el is volt, hosszú ideig én pedig már alig vártam, hogy kússzon, másszon végre. Jómagam is gyógytornász vagyok, bár más területen dolgozom, azt tudom, milyen fontos, hogy a mozgásfejlődésből ne maradjon ki egy állomás sem. Különösen igaz ez a kúszásra, mászásra. 8 hónapos volt, amikor elkezdett kúszogatni, s én nagyon örültem, de észrevettem, hogy inkább csak az egyik karját használja, a másikkal csak segédkezik. Nem vártam semennyit sem, tudtam minél hamarabb lépünk, annál kisebb az esély, hogy rögzüljön a nem megfelelő mozgás. Az alapítványra először az interneten találtam rá, s még ugyanazon a napon egy szórólap is a kezembe akadt. Rá néhány napra már túl voltunk az első kezelésen. Apró izomtónusbeli eltérések okozták a bajt. A kezelések hatására hirtelen beindult Krisztián mozgásfejlődése. Felült, feltérdelt, fel is állt és az én nagy boldogságomra mászó tudását is megcsillogtatta már. 4-5 alkalom is elegendő volt a várt eredményhez. Ildikó (a gyógytornász) nagyon jó szakember, s rendkívüli kedvességgel bánik a gyerekekkel. Az alapítvány vezetője Ágnes pedig szülőként már végigjárta ezt az utat, s ennek megfelelő lelkesedéssel, és elhivatottsággal intézi az alapítvány ügyeit. Mindent nagyon köszönünk, s további sikereket kívánunk! Kriszta & Krisztián