 Riportok

---------------------------------

-----------------------------------------------------

Egy kínai galamb tenyésztő bemutatkozik!

Avagy 41 év a kínai galamb tenyésztésében

Valentin Gábor vagyok, 1954-ben Budapesten születtem. A galambokkal igen hamar közeli kapcsolatba kerültem, ugyanis édesapám postagalambokat tenyésztett, illetve versenyzett velük igen jó eredményekkel. Ezt később feladta – a 80-as évek közepe táján – és csatlakozott hozzám a kínai galambok tenyésztéséhez. Ezen a területen is szép sikereket ért el, a mai napig aktívan részt vesz a munkában korát meghazudtoló fiatalos lendülettel, bár már a 86. évében jár.

Visszatérve rám, engem a postagalambok nem tudtak úgy lekötni, mint a díszgalambok, ez a fajtacsoport tetszett meg és ezen belül a kínai galambok, amit a 60-as évek végén még „kínai sirálykának” neveztek. A kínai galambokkal a „legendás Újpesti piacon” kerültem közeli ismeretségbe 1968-ban. Itt vásároltam egy Győrfi Gyula gyűrűs 1-0 –t és egy Bavkó A. gyűrűs 0-1 –et. Ezzel a két galambbal indult a tenyésztői pályafutásom.

Mindkét tenyésztővel felvettem a kapcsolatot és további galambokat vásároltam tőlük, így lassan kezdett kialakulni a saját állományom alapja. A fent nevezett tenyésztőktől sok szakmai segítséget és jó galambokat kaptam. Különösen Győrfi Gyula bának köszönhetek sokat, mindig szívesen segített, hogy szakmailag előbbre haladjak a tenyésztés területén. Erről a tenyésztőtársi segítségről e sorok írása közben is tisztelettel emlékezem. Köszönöm Gyula-bá!

1968-74-ig a saját állományom kialakításával foglalatoskodtam. A galambjaim zömét fehér, fekete, sárga és kék galambok alkották. Első kiállításomra 1974-ben neveztem a B-4 újpesti egyesületbe, ahol tag is voltam. Galambjaim igen jól szerepeltek, ezt bizonyítja az oklevél és egy szép serleg, amit a mai napig nagy becsben tartok a serlegekkel és egyéb tárgyi nyereményeimmel, okleveleimmel együtt. Ez a siker felvillanyozott és még nagyobb odafigyeléssel fordultam a tenyésztés irányába. Beszereztem még galambokat az állományba, tenyésztettem és készültem az első országos kiállításra, ez a 100 éves jubileumi kiállítás volt. Galambjaim jól szerepeltek, az oklevelet a mai napig őrzöm. Időközben egyesületet váltottam, a B-3 tagja lettem. Jó nevű és szakmailag elismert galambászok közé kerültem. Néhány nevet megemlítenék közülük: Komáromy Lajos, Nemes Csanád, Kreisz Vilmos, Bodola Lajos, Szekeres Ferenc, a felsorolást folytathatnám, mert sok jó galambász volt, illetve van mai is a B-3 egyesületbe. Itt megalakítottuk a Sirályka Galambot Tenyésztők Fajtaklubját Komáromy Lajos és Nemes Csanád tenyésztőtársakkal. Kiállításaink a Ganz Művelődési Ház kultúrterme adott otthont, sok éven át rendkívül szép és szakmailag elismert kiállítást rendeztünk. Hosszú évek távlatából is jó visszagondolni ezekre az évekre.

Visszatérve rám, 1984-ben meghívást kapott a Sirályka Klub 20 darab galambbal az egyik igen rangos kiállításra, az I.K.C.-ra (International Kurcza Club). Ez egy a mai napig működő rövidcsőrű galambokat tenyéstők klubja. A sirályka klub galambjai nagyon magas színvonalat képviseltek. Ezt bizonyította a több kiváló, illetve győztes galamb. Az általam nevezett galambok jól szerepeltek, egy gyönyörű dísztányért nyertek nekem. Én még kétszer vettem részt I.K.C. kiállításon, mindkétszer tárgyi elismerést kaptak a galambjaim. Hogy ezekre a csodálatos kiállításokra eljuthatott a Sirályka Klub és az általam nevezett kínai galambok, köszönhető Zeidl József rövidcsőrű galambtenyésztőnek, aki felkarolt bennünket és lehetőséget adott külföldi bemutatkozásra. Őnála ismerkedtem meg a 80-as évek közepén Ottenhof Rudy holland rövidcsőrű tenyésztővel, akivel a mai napig jóbaráti viszonyt ápolok. Általa kerültek vérfrissítés céljából,Hollandiából csodálatos kínai galambok az állományomba. Ezeket fokozatosan beépítettem az általam kitenyésztett törzsbe, ami meghozta az eredményeket. Természetesen minden évben részt vettem országos kiállításon, fajtaklub, egyesületi kiállításokon, illetve intertav kiállításokon. Galambjaim jól szerepeltek, ezt bizonyítja a sok oklevél, serleg, illetve tárgyi ajándék.

Időközben történ még egy változás: a B-3 egyesületből átléptem a B-15 egyesületbe (XV. kerületi lakos vagyok). Itt is szeretettel fogadtak, rövidesen titkári megbízást kaptam, ezt a pozíciót a mai napig betöltöm. 1994-ben megalakítottuk a Tollalakzatos Galambokat Tenyésztők Fajtaklubját 12 fővel – ma kb. 50 fővel működik. A klubalakításban, irányításban Borbola László vállalt oroszlánrészt. Az ő irányítása alatt a klub tagsága gyarapodott és magas színvonalú szakmai munkát végzett. Én titkári feladatokat láttam el a klubban. Az első két kiállítást a B-15 egyesülettel rendeztük. A Csokonai Művelődési Ház adott otthont e rangos rendezvénynek. Galambjaimnál a fehér színt megszüntettem. Az általam kedvelt és tenyésztett színek a következőek: sárga, vörös, kovácsolt, ezüst és a deres szín különböző változatai. Emellett feketéket is tenyésztek. A galambjaimmal rokontenyésztést folytatok, szigorú törzskönyv-vezetés mellett. Általában 20 párral kezdek tavasszal, ebből 60-100 fiatal körül kel a tenyészidényben. Ezt szigorúan szelektálom. A megmaradó legjobbakat beépítem a törzsbe, törekedve arra, hogy minél jobban megfeleljenek a standard leírásnak. Ezt teszem bírálói szemmel is, ugyanis tagja vagyok a Bt-nek. Végeztem, illetve végzem a bírálói munkát országos és egyesületi kiállításokon. Két éve a kínai galambok szakbírálója vagyok. Az általam végzett szakmai munkával igyekszem a kínai galamb tenyésztést szolgálni.

Valentin Gábor

Aranykoszorús mester tenyésztő

-------------------------------------------------------------------

Apáti Lajos bemutatkozása

1948-ban, 7 évesen kezdtem el Mezőberényben galambászkodni. Az első pár galambomat 8,- Ft-ért vettem, az egyik fekete-tarka, a másik vörös-tarka, bubos-gatyás, úgynevezett házigalamb volt.

Középiskolás koromban Békéscsabán mentem el először galambkiállításra, és nagyon megtetszettek a máltai galambok. Pénzgyűjtésbe kezdtem, és a csabai „nagy” máltaisoktól beszereztem egy pár máltait. Ettől az időponttól kezdtem el a galambtenyésztést. Pár év alatt szép máltai állományom lett, több kiállításon részt vettem velük és eljutottam a kiváló minősítésig. Elsősorban feketéket, fekete-fehér babosakat tenyésztettem, de szinte minden színből előfordult nálam pár egyed.

A sors úgy hozta, hogy 1974-ben munkahely és lakóhely változtatás miatt el kellett költöznöm Mezőberényből, így galambállományomat felszámoltam.

Új lakóhelyemen Kuntszentmiklóson csak 1988-ban adódott lehetőségem galambtartásra, de már nem máltaiakkal, hanem kingekkel kezdtem el foglalkozni. Ami megmaradt a kezdetektől az a szín. Kingekből is babosakat, feketéket tenyésztek. 1995-ben felköltöztem Budapestre, pontosabban Rákospalotára, természetesen a kingeket is hoztam és beléptem a B15 egyesületbe.

Nincs nagy helyem ezért a törzsállományom 10-12 pár. Évente 3-4 kiállításon veszek részt, a King Klub kiállításain, az országos és egyesületi kiállításokon.

-------------------------------------------------------------------

Kiss Sándor bemutatkozása

Kiss Sándor, aki maga volt a Srasszer Klub életre hívója és első vezetője, így vall önmagáról és a strasszer tenyésztésről: Családi örökség nálam a galambok szeretete, hisz Édesapám röpgalambjai között nőttem fel. A véletlen úgy hozta, iskolai tanítóm volt Ambrus Zoltán, aki 150-200 Magyar szarkát tenyésztett. Sokat segítettem padlásán, így jó néhány galambbal ajándékozott meg, amit Édesapám galambpadlása melletti kis részben helyeztem el. 1962-ben Kőbányára kerültem, ahol sok kedves galambásszal ismerkedtem meg, akik beszerveztek a B-10-es egyesülete. Új fejezet kezdődött el az életemben. Két ajánlóm, Paluska Mihály sárga strasszertenyésztő és Angeli Tibor fekete strasszertenyésztő, már ráéreztek, hogy strasszertenyésztő leszek. 1964 tavaszán 4 pár igen jó sárga strasszert vásárolta Paluska Mihálytól, ezt követően szorgalmasan jártam kiállításokra. Nagy hatással voltak rám Ferenczy Lajos, Angeli Tibor, Patek Károly, Paluska Mihály és Rácz Zoltán. Kiállításokon főleg a sárga strasszertenyésztőket kerestem. Fehér Ferenc, Kelemen József, Kodrán Sándor, Andrássy Ákos. Majd ellátogattam az ország egyik legnagyobb strasszertenyésztő bázisára Békéscsabán, ahol megismerkedtem Varga O. Pál, Zelenyánszky András, Csjernyik Lajos, Medovarszki Pál, Pribojszki Mihály, Ancsin István tenyésztőtársakkal, és rajtuk keresztül megnyílt az út a Temesvári és a Temerini strasszer klubok felé. Ennek eredményeként hosszú éveken keresztül váltakozó helyszínekkel klubkiállítások voltak megrendezve.

Képgaléria