A kalóriák bűvöletében
Frank Júlia írja nagy szakácskönyve elején:
"Napjainkban sok vita folyik arról, hogyan kellene, lehetne egészségesen táplálkozni. A táplálkozástudomány összes képviselője egyetért abban, hogy a világ valamennyi civilizált, valamint közepesen fejlett országában is fenyegetően terjednek az ún. civilizációs betegségek, vagyis az érrendszeri megbetegedések, a szív különféle kóros elváltozásai, a daganatos betegségek, a fogszuvasodás stb.
Az okokat vizsgálva nagyon sokan jutottak arra a következtetésre, hogy a felsorolt betegségek a modern élelmiszer-termelés és élelmiszer-feldolgozás következtében alakultak ki.
A magyar étkezési szokások létrejöttében a huszadik század elején igen nagy szerepet játszott a hatalmas erőfeszítést igénylő fizikai tevékenység. Az erőnlét fenntartásához olyan élelmiszereket kellett fogyasztani, amelyek magas energiatartalmúak, hamar jóllakatnak és könnyen elkészíthetők. Komoly szempont volt az olcsóságuk is. Ennek következtében alakulhatott ki a sok tészta, a szalonna, a zsíros, saját füstölésű sertéshúsok, a vastag, hagymás-paprikás lében úszó pörköltek, a gulyás, a kelt tészták és kenyérfélék nagy mennyiségű fogyasztása. A szegény munkásnak-parasztnak egy volt a lényeg: minél kevesebb pénzből minél kiadósabban ehessen.
Ezért alakult ki a főként a magyar konyhában létező rántás, amellyel a különféle leveseket, főzelékeket szaporították, sűrítették. Az első világháború előtt Magyarországon jóformán soha nem fogyasztottak angolos főzelékféléket, vagyis sós vízben párolt, esetleg kis vajjal ízesített főzeléket. Ha egy vasmunkás jól akart volna lakni zöldséggel, olyan óriási mennyiséget kellett volna elfogyasztania belőle, amennyit a pénztárcája semmiképpen sem bírt volna el. Ha azonban megevett egy nagy tányér paprikás krumplit kolbásszal (vagy a nélkül), és utána egy nagy halom mákos tésztát, akkor jóllakott. A kolbászhús 40 %-a szalonna volt, 5 %-a fűszer, s csak a fennmaradó rész tartalmazott húst.
E körülmények és még sok egyéb hatására alakult ki a magyar konyha sajnos mindmáig ható jellegzetessége, amelyet igen nagy feladat (vagy majdnem lehetetlen) lenne teljesen megváltoztatni."
"Nem igaz az az álláspont, amely szerint az ételek csak akkor magyarosak, ha úsznak a zsírban, ha olyan édesek a sütemények, hogy valósággal összeragad az ember szája egy szelet csokoládétorta elfogyasztása után! Ugyanazokat az ételeket kevésbé kalóriadúsan is el lehet készíteni, és nem szükséges egy liter bort meginni azért, hogy szegény gyomrunknak segítsünk a nehéz ételek megemésztésében."
Benke Laci bácsi mondta a Hírnök Magazinnak adott interjújában:
"És higgye el, nem attól magyaros egy étel, hogy négyszer százat úszik a zsírban. Nem attól ünnepi az ebéd, hogy húsleves meg prézlis hús kerül az asztalra. Az isten szerelmére, ha végigmegyünk vasárnap délben az utcán, nem érzünk mást, csak húsleves illatot, továbbá rengő házakat, mert mindenki klopfolja a húst. Gyermekeink lassan már nem ismerik a főzelékeket, a kitűnő leveseinket, a lényeg, hogy rántott hús, vagy csirkecomb legyen. És a többi?"
Aki kicsit is odafigyel saját és családja egészségére, biztosan egyetért Frank Júliával, Benke Laci bácsival, no meg a táplálkozáskutatók sokaságával, akik a főzési technikánk, szokásaink megváltoztatását sürgetik. A változtatás igénye a konyhánkat is elérte. Már csak egy igazán jó, hatékony módszer kell! Mielőtt azonban ajánlanánk Önöknek egy rendkívüli megoldást arra, hogy lemondások nélkül, a megszokott ételeiket fogyasztva tudjanak mégis sokkal egészségesebben táplálkozni, futtassunk le együtt néhány gondolatot egyik legfontosabb alapértékünkről:
az egészségről
