Pontosan 10 évvel ezelőtt, 1980.08.11-én greenwechi idő
szerint délelőtt 10 órakor megfogtam a vezérgyalogomat és
szerényen egy mezővel előre toltam. Akkor nem gondoltam,
hogy londoni szereplésem, a Brian Towers elleni játszmám,
s az a bizonyos 1.e5 lépés történelmi lépésnek fog
számítani a magyarországi hexasakkozásban.
Pedig így történt:
ettől az időponttól számítják hazánkban a hexasakkot.
Számomra duplán emlékezetes marad az a nap, hisz 25.
születésnapomat győzelemmel ünnepeltem. Az azóta eltelt
10 év során még sokszor éreztem a győzelem ízét, de
megismerkedtem a vereség fájó érzésével is, meg a sokat
kritizált szalonremi és a harcos döntetlen közti
különbséggel.
Tíz év egy sakkozó életében is nagy időnek számít, bár
más sportágaktól eltérően /hexa/sakkozni életünk végéig
lehet. Ha ez a tíz év egybeesik kedvenc sportágunk első
évtizedével, akkor érthetőbbé válik, miért készítek
összegzést ezen időszak játszmáiról. Nagyon szegényes a
hexairodalom, játszmagyűjtemény pedig még sehol a világon
nem jelent meg. Ezt a hiányt szeretném pótolni az összes
lejegyzett játszmám /435-ből 421/ közreadásával.
Játszmáimból nem csak tanulni lehet /remélem, hogy a
nyerőkombinációk mellett hibáimból, sakkvakságaimból is
okulnak a játszmákat figyelmesen átnézők/, hanem mint egy
történelemkönyvben, végig lehet kísérni a hexasakk
elméletének fejlődését a kezdetektől napjainkig. Eleinte
ugyanis nem volt elmélet: a megnyitásban azért lépegettünk,
mert lépni kellett, bár sokáig nem tudtuk, mire is kell a
hexában játszani. A közép- és végjátékban már akkor is
akadtak szép példák, bár a győzelemhez legtöbbször az
ellenfél durva hibája kellett. Szép lassan azért kezdtünk
rájönni a hexa lényegére, a figurák igazi értékrendjére és
egyre színvonalasabb játszmákat alkottunk. Napjainkban a
megnyitás kezelése már erősen meghatározza a játszma
további kimenetelét. A háromfutós játéknak is ma már sokkal
több híve van mint néhány éve, s több esetben a saját
bőrömön is érzékeltem: az ellenfél is jól használja ezt az
erős stratégiai fegyvert. Remélem, hogy sokan azonosulnak
a játszmák átnézése után azzal a véleményemmel, hogy a
hexasakk komoly minőségi fejlődésen ment keresztül az eltelt
10 és során.
Játszmagyűjteményem csalódást fog okozni azoknak, akik
csak az elemzett játszmákat szeretik lejátszani, s
megelégedést válthat ki azok között, akik viszont maguk
szeretnék kitalálni a lépések mögött rejlő gondolatokat.
Magam is érzem az elemzett játszmák hiányát, de ennek a
munkának terjedelmi okok miatt sem volt feladata játszmák
elemzése. Ez a játszmagyűjtemény alapját képezi egy régóta
várt hexakönyvnek, melynek megírása lesz következő komoly
feladatom. A pattot leszámítva játszmáimban szinte mindenre
található példa, így talán nem tűnik szerénytelenségnek,
inkább eredeti ötletnek, hogy a megírandó könyvben csak
saját "termésű" játszmákat kívánok felhasználni.
A véges játékidejű versenyek sok játszmán otthagyták
kézjegyüket nem is annyira az időzavarban elkövetett hibák,
hanem a befejezetlen játszmajegyzések képében. Bizony
egyik-másik partinál nem érthető a be nem avatottaknak,
hogy miért ilyen vagy olyan lett a végeredmény. Ilyenkor
időzavarra kell gondolni.
A játszmagyűjteményt az elmaradhatatlan Rudolf-féle
statisztikák teszik színesebbé.
|