Bejelentés



pg.5mp.eu
Siklóernyős hírportál

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Távrepülés Eged-Miskolc, 2012. Szept. 8. /Zimi/

A távrepülés a siklóernyőzés magasiskolája. Itt a pilóta - szerelésének rutinszerű kezelésén túl- egyéni teljesítményről tesz tanúbizonyságot, mely kilométerekben mérhető.
Szinte minden siklóernyős vágyik valamilyen táv megtételére, vannak kitűzött céljai, amit meg szeretne repülni.
Számomra is egy ilyen cél volt Miskolc, hiszen ebben a városban végeztem középfokú tanulmányaimat, ezen város az utcáit jártam tiniként..
A táv megtételére a vakvéletlen adott lehetőséget..


Az Egerben megrendezett repülőnap miatt sokan látogattak ki a reptérre. Talán az Egeden kevesebben lesznek - nyugis repülésre számítottunk a Dokival. Kellemes ÉNy-i szél fújt, napos idővel, de azért pattogzottak a kumók is.
A szokásos keserves Eged-mászás után jókora zsúfoltság fogadott. Kiderült, megint verseny lesz. Jaj nekünk..
A DNY-i starthelyen is terítettek, de valahogy inkább az Ény-ira tűnt jónak a szél, hát átszambáztunk oda. Ott valahogy kevesebben teregettek, hát beálltunk a sorba.
Én terítettem elsőnek, a Doki kissé lemaradt utánam. Egy lány oldalt bekerült elém, mire készen lettem. Azt mondta indul, csak megvár egy jókora felhőt. Oké, én is vártam mert ha előbb startolok, egy esetleges oldalra korrigálás miatt ráléphetek az ernyőjére – azt meg semmiképp sem akartam.



Jött a felhő, majd elment. A lány csaknem startolt. Már többen beszóltak neki, jött Vályi Robi is, neki sem tetszett a helyzet, de nekem sem.
Robi rákérdezett én miért nem indulok, erre elmondtam, hogy nem akarok a lány ernyőjére lépni.
Erre beszólt a lány, menjek nyugodtan, elférek. Oké, azért még rákérdeztem nem gond-e, de „menjek csak nyugodtan” volt a válasz. Nekem se kellett több, elstartoltam. Korrigálni sem kellett, olyan szél volt, amivel pár lépéssel már a levegőben voltam, egy jókora emelés kíséretében. Egyből jobbra fordultam, majd kb. 20m után vissza. A lejtőszélben ennyivel is simán a starthely fölé kerültem, ahol nagyot emelt rajtam. Továbbmentem, majd vissza, de megint emelt, 1,5-el.
Elkezdtem jobbra-balra „lötyögni” benne, mígnem a starthely fölé kerültem vagy 100m-el. Ekkorra már finoman túlzásnak éreztem, hogy még mindig nem tekerek, hát beindultam. Simán emelkedtem, miközben DK-i irányban sodródtam a 2,5-es emelésben.
1450m-ig tekertem. Ekkorra már félúton voltam Szomolya felé. Ez táv lesz megint! Villant át az agyamon.
Elindultam. Szomolya felé már Mezőkövesd járt az eszemben, miközben rádión Dokival is, meg Mariannal (a feleségem) is közöltem a helyzetemet. Mariannál ott volt a rádióm párja, Ők a kisfiammal a repülőnapon nézelődtek, de láttak engem is a távolban.
Ez megnyugtatott kissé, mindig jólesik mások hangját (főleg a feleségemét) hallani a rádióból. Valahogy ilyenkor nem vagyok olyan egyedül..
Elmondam a repülési tervemet, reméltem, ezúttal sikerül elérnem a Tisza-tavat.
Szomolya fölött azondan a kellemes ÉNy-i hátszél Ny-i lett.



Egyértelmű; új irány: Bogács. Ez azért is számított jó döntésnek, mert arra két hatalmas kumó sejtetett termikes aktivitást. Bogács felett szépen beletekertem, majd addig küzdöttem, míg kiemelkedtem ismét 1300m fölé. Csakhogy addigra a két Cumulus összeállt egy jókora, ronda Congestussá.
Affene, ez szívott is fölfelé rendesen. Az út eddig is dobálós volt, egy kisebb csukást is ki kellett rendeznem, de itt már rendesen rángatott.. Mindenhol 3-as emelésem volt. Már nem tekertem inkább beálltam hátszélbe. Ekkor is emelt. Felnéztem. Láttam hogy a felhő még messze van tőlem, a szélét pedig gyorsan el tudom érni, gyorsítanom sem kell, fülezni meg már nem akartam, így legalább egyenes siklásban is emelkedek egy darabig.
Ekkor már Tard felett jártam, majd a falu széle felett kikerültem az emelőzónából. 1400m-en jártam ekkor, amikor vad, süllyedőzóna következett. Majdnem ismét csukásom lett, de sikerült megelőznöm, viszont 6-al süllyedtem. Gyorsan ránéztem a sebességemre hátha zsákesésben vagyok, amit persze valószerűtlennek tartottam, de azért idegesített a varióm mély búgása. Sebességem bőven volt, tehát ez egyszerűen ilyen merülőzóna!
Tapostam a gyorsítót, hogy minél hamarabb kikerüljek belőle. Végre csak elmaradozott a ronda felhő.

Közben a magasságom gyorsan kopott, de azért haladtam. Sokszor trimmsebességen is 45-el mentem.
Elrepültem Tibolddaróc, majd Bükkábrány mellett.
Miskolc is látszott a távolban, de reménytelen messzeségben. Pedig nagy álmom eljutni oda! Talán majd egyszer..



Vatta előtt egy mezőn 600m-en még feltermikeltem magam 720m-re, aztán „befutottam” Vattára.
Elrepültem felette, miközben Emőd csiklandozta fantáziámat.
„Ha oda eljuthatnék!”-sóhajtottam. Vatta után egy mezőn ismét csipogott a varióm, ezért határozottan rámentem, tekertem, nem eresztettem. Már csak 450m-en jártam, kb. 250m-el a talaj fölött.
Most már küszködtem a fennmaradásért a 0,5-ös emelésben, de csak 10m-t nyertem, amit rögtön elkoptattam a további próbálkozásban. Feladtam; akkor hát Emőd lesz a végállomás.
A Vatta és Emőd közötti út baloldalán lévő szántóföldek egyiket néztem ki leszállónak. Reméltem, sikerül minél közelebb helyezkedni Emődhöz, hogy majd ne kelljen sokat gyalogoni.. Vatta és Emőd között félúton már látszott; nincs szerencsém. Mindjárt be kell fordulni ellenszélbe, majd leszállni…
Ekkor megtörtént, amire már végképp nem számítottam; emelést kaptam! Nem is akármilyet; 3-as átlaggal tekerhettem fölfelé! Mintha egy angyal kapaszkodott volna a szeretett Kantegámba..

A tekerésben teljesen elsodródtam ÉK-i irányban, Emőd mellett.
Termikelés közben elhaladtam Harsány mellett, majd ismét sikerült 1400m fölé jutnom. Egész pontosan 1467m-en pukkant szét jótékony emelésem, de ekkorra már közvetlen Bükkaranyos előtt voltam. Balra nézve láttam egy korábbi távom végállomását; Kisgyőrt.
Csakhogy most még van alattam majd 1,5km! Közel van Mályi, de ami a legfontosabb; Miskolcot is elérhetem!
Szinte remélni sem mertem, de simán elhaladtam Mályi mellett és szinte biztos volt, hogy a Cora melletti mezőn szállok le.



Örömömben a Miskoc Blues-t énekeltem-ordítottam teli torokból, aztán eszembe jutott, hogy öreg Alcatel telefonommal csinálok pár képet Miskolcról.
Talán ez volt a távrepülésem legvitathatóbb döntése, ugyanis a fényképezéssel kihagytam a táv utolsó termikét..

Talán tovább is mehetem volna, de még a Cora-parkoló felett is 250m-en jártam, hát inkább tovább mentem, elhaladtam Szirma mellett, majd Szirma és Miskolc közötti összekötő-út mellett található Aviva-kút mögötti mezőre helyezkedtem be.
Simán leszálltam, majd telefonáltam Mariannak, hogy hová jöjjön értem. Nagyot nézhetett, de elindult.



Én eközben összecsomagoltam, majd kényelmesen besétáltam a kb. 30m-re lévő benzinkútra, vettem egy sört, meg egy kis nápolyit, mert már farkaséhes voltam.
Sörözgetés mellett kényelmesen eldiskuráltam a kutassal, míg vártam az autóra…
A távom 47km lett, amit 1óra 50perc alatt nyomtam le, maximálisan 1467m-re kiemelkedve. /Zimi/




Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!