Bejelentés



pg.5mp.eu
Siklóernyős hírportál

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Magyar sasok Szlovákia egén…

..avagy repülés Chopok felett Jasna, Chopok. Ez a név fémjelzi Szlovákia szívében, az Alacsony Tátrában fekvő csodálatos hegyet, melynek csúcsa 2000m-re tör és amely alatt hatalmas síparadicsom terül. Télen. Tavasztól őszig, azonban színes szárnyak lepik el felette a légteret, hogy néhány pilóta a felszálló légáramlatokat kihasználva áldozhasson a hegy szépsége előtt.

Végre eljött a nagy nap! Megint megyünk Szlovákiába repülni! Egész héten terveztük az utat. Hétfőn megnéztük az előrejelzést, vasárnapra Donovalyba éppen D-i szél lesz. Kiváló repülőidővel. Jókat tudunk majd lejtőzni, meg termikelni.
Pénteken ránéztem az időjárás-előrejelzésre, majd jött a hidegzuhany; éppen hátszél fúj majd. Gyorsan kerestem egy másik szlovák starthelyet arra a napra, ahol éppen É-i starthely van.
Így találtam rá Jasna mellett a Chopokra. A Google Earth segítségével alaposan megnéztem a helyet. A starthely nem tűnt rossznak, de a leszállóval bajom volt. Amit leszállónak jelöltek az valóban egy jókora rét, ám egy fényképen látszott, hogy tele van fával. Ide kellene leszállnunk?! Ami erős pozitívum, az a 550m-es szintkülönbségben, meg a gyönyörű tájban mutatkozott meg. De hát mégis, milyen leszállóra szállunk le?? Chopok jókora kérdőjel maradt a szememben.
Eközben azt is olvastam, hogy valaki É-ias szélben startolt Donovalyban majd nagy ívben megkerülve a hegyet, leszállt a leszállóban. Kissé hihetetlen a történet, de megint elővettem a Google Earth-öt és ránézve a hegyre már nem is látszott lehetetlennek a vállalkozás. Annyiban módosítottam gondolatban a repülést, hogy a leszállás helyét jóval távolabb képzeltem el a lee-oldaltól. Ott rengeteg leszállásra alkalmas rét van, a sok téli sípálya miatt. Csak a lanovka drótpályájára kell ügyelni!
Akkor hát mehetünk. Van egy használható célpontunk; Donovaly, meg egy ideális szélirányú másodlagos célpontunk; Chopok. Majd a meteorológiai előrejelzés eldönti. Megtörtént, elindultunk Jasnára, még egy fotóst is vittünk, a munkatársam személyében. Úgy álltunk a Chopokhoz, hogy ha nem tudunk repülni, legalább kirándulunk egy jót. Talán mire kiérünk, a szlovákok már a levegőben lesznek..
Nem így történt.. Mikor leparkoltunk, majd szétnéztünk, sehol egy ernyős. Most mi lesz? Elkezdtünk tanakodni. Már-már azon voltunk, hogy mégis átmegyünk Donovalyba, mert ide hiába jó a szél, fogalmunk sincs, hol a leszálló. Ez pedig felettébb kínos lehet, ha már a levegőben vagyunk. A mi csapatunk nem szokott visszaszállni a starthelyre…



Ekkor megláttuk az első ernyőst, a mellettünk lévő hegy tetején lejtőzni. Ricsi egyből lencsevégre kapta, mi pedig megláttunk a lanovkára várva egy másik ernyőst, hátán a jellegzetes méretű és feliratú zsákkal. Megrohantuk. A Doki elég jól meg tudja értetni magát a szlovákoknál, hát leinformálódott a leszállót illetően. Teljesen megnyugtató választ kaptunk, de azért miután elbúcsúztunk szlovák kollegánktól rögtön megnéztük a leszállót.
Sok fa nőtt szétszórva benne, a talaj is elég egyenetlen, a fű combközépig ért, de a leszálló használhatónak tűnt. Középen két hosszú szalag lengedezett; ezt távolról is megláthatjuk. Visszaérve, rögtön indultunk fel a lanovkán a starthelyre.
Mikor felértünk és lenéztünk a völgybe, a szavunk is elakadt a gyönyörűségtől. Az 1850m-es magasságban elterülő látvány teljesen magával ragadott. Ha felnéztünk, a hegygerinc tőlünk jobbra jókora sziklacsúcsban végződött még vagy 150m-el feljebb, mint ahol álltunk. A hegygerinc jókora karéjban körülölelte az alatta elterülő sziklás völgyet. Előrébb egy másik hegycsúcs, tele fenyőfával, tőlünk balra pedig egy jókora területen rengeteg kő hevert szétszóródva.



Előttünk egy másik hegy csúcsosodott, ettől jobbra pedig megláttuk a leszállót. A starthely is tele volt hatalmas sziklákkal, de azért teregettük az ernyőket.
Ekkor feltűnt nekünk, hogy nem jó helyen vagyunk, a szlovákok máshonnan startolnak. Odamentünk, majd ismét kiterítettük ernyőinket. Közben figyeltem a már repülő ernyősöket, hogy mit csinálnak. Így tudtam meg, hogy start után egyből balra kell fordulnom, és végig kell mennem a félkaréj sziklavölgy tetején, mert a szlovákok ott fogtak termiket.
Én startoltam elsőnek, majd Miki és utána a Doki.



Elindultam a termikvadászatra.
Az első emelést a karéj közepén kaptam el, majd tekertem meg. Szolid kis 1-es emelésben utaztam, de ez elég volt az előttem benyúló hegygerinc fölé küzdenem magam. Itt már sikerült erősebb termiket is fognom; 1,5m/s-al emelkedtem itt, egészen a hegycsúcsig, ahol már egy másik ernyős tekert.
Ekkor már jobban szét tudtam nézni, valójában milyen táj repülök. Észvesztően szép volt. A csúcs fölött átláttam a másik oldalra is. Szinte biztos; még sosem repültem ilyen szép helyen! Mindenhol hatalmas, szürke sziklafalat és szilacsúcsokat láttam, néhol kopáran, néhol teljesen benőve a zöld minden árnyalatában pompázó fenyőfákkal. Néhol teljesen kilátszott a sárgás aljnövényzet, miközben a távolban a völgy túloldalán szürkéllettek a Magas Tátra hegycsúcsai.



Teljesen megszédített a látvány, de figyelnem kellett, emelésben maradnom! Sajnos csak 1-1,5m-el vitt felfelé ez a jótékony áramlat, ezért csak 2080m-ig sikerült feltekernem, azután már csak a szintben maradásért küzdöttem.
Közben Mikiék is bejelentkeztek a rádión. Nem sikerült elérniük a leszállót, de gond nélkül leszálltak egy sípályán.
-Oké, megyek én is! -válaszoltam Nekem még volt magasságom, bár már a sziklacsúcs alatt egerésztem termiket vadászva, de azért elindultam. Jó sokáig tartott az út, volt benne emelés, meg merülés is.



Utólag, -mikor a gps adatait otthon feldolgoztam- jöttem rá, hogy a leszállóig 7,5km-t repültem, mégis simán kiértem. Szerencsére bőven a leszálló felett értem ki, ezért gyártottam pár wingovert majd kényelmesen behelyezkedtem a göröngyös talajra és leszálltam.
A nagy fűben nehezen hajtogattam az ernyőt, de a mosolyom jókorára dagadt az átélt élményektől.
Mire visszagyalogoltam a kocsiig, a Doki, meg Miki már várt rám. Rövidesen Ricsiék is befutottak, így élményekkel gazdagodva indulhattunk haza erről a meseszép helyről..

Doki repülése a Chopokon:


Szöveg: Zvada László /Zimi/
Fotók: Szabó Richárd


Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!