Bejelentés



pg.5mp.eu
Siklóernyős hírportál

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Donovaly élményrepülés..

Donovaly - Szlovákia siklóernyős gyöngyszeme. Igazi termikbánya, hatalmas repülési lehetőségekkel, csodálatos táj felett..
Semmi esetre sem érdemes kihagyni.. Nem is hagytuk ki; 2012 augusztus 2-án kilátogattunk ide, majd egy csodálatos repülés élményével térhettünk haza. De kezdjük az elejéről..


/2012.08.02./
Pár napja összebeszéltünk páran (Doki, Miki, Patkó Sanyi, meg én), hogy kéne szállni egy jót tótéknál is. Először Dobsinára tekintgettünk, de mára esőt jósolt oda az előrejelzés, hát Sanyi kitalálta; irány Donovaly. Idő jó, szél jó, cuccunk van, még új is, ropog is, gyerünk!



Miki Toyota Hiace furgonjával mentünk, 8-kor indultunk és kényelmesen kint voltunk fél 12-re. Délben indították a lanovkát (sífelvonó, nyáron siklóernyős-felvonó), ami 3EUR-ért felvitt. 50 m-t sem gyalogoltunk a lanovkától a starthelyig, ahol a szlovák ernyősök már javában terítettek. Mi kiálltunk szélre, részint megnézzük a helyi vagányokat, hátha ellesünk valami helyi trükköt, részint nem akartuk a helyiek szemében a magyarokat lejáratni a tolakodással.



Közben szemügyre vettem a terepet. Rengeteg hegy, balra a Magas Tátra vonulatai. Lent a völgyben, meg a domboldalon gyönyörű fenyőerdő, közötte szállodaláncok, élménypark, mindenféle szabadidős központ, de mindez hatalmas réteket, legelőket fogott közre. Szóval leszálló rengeteg volt, bár villany, meg felvonósvezeték is sok akadt.
A starthely kellemesen meredek, füves, sehol egy akadály, fa, bokor. Itt nehéz rontani – gondoltam.
Aztán a szlovákok megmutatták, tévedtem. Rajtunk kívül mindenki az egy-egy kéz egy-egy A-hevederen, plusz oldalhelyesen a fékekkel a kézben módszerrel startoltak. Sokat rontottak. Segítettünk nekik újrateríteni, legtöbbjük megköszönte és így már gyorsan tisztult a terep, mert a festékek már a levegőben voltak. Mi jöttünk. Elsőnek Miki, majd Doki, én és Sanyi startoltunk. Mi bezzeg nem rontottunk (azazhogy Doki mindössze egyet, de ez elhanyagolható a szlovákok átlag 2-3 rontott startjukhoz)..
Sajnos a Dokinak épp a starthelyen derült ki, hogy lemerült a rádiója, mi meg Patkó sanyival bosszankodtunk, mert neki is, meg nekem is lent volt a kocsiban egy-egy pótrádiónk. De nem volt választás, a Doki rádió nélkül nyomult, ami itt különösen kedvezőtlennek tűnt, mert a Doki és a Miki Axis Cometjén kívül volt pár ugyanilyen ernyő a levegőben, ugyanilyen színben. Sőt javarészt Axis, Mac-Para és Gradientek voltak a levegőben. Sanyi ezen jót röhögött, hogy az ő öreg Pro Designját itt senki sem ismeri, de az én UP Kantegám sem volt ismerős errefelé.. A starthely tsz feletti 1000m-en volt, ezért már az elején nagy emelésekben volt részünk. Sajnos Sanyi kifogott egy turbós helyet, ezért „csak” fél órát töltött a levegőben. De a Doki, Miki meg én vittük a prímet. Volt olyan időszak, mikor csak mi, magyarok voltunk a levegőben. Mikinek ez volt az első óra feletti időtartama, ezért nagyon örült, de mi a Dokival is régen repültünk ilyen jót. Én meg akartam dönteni a tsz feletti 2202m-es eddigi egyéni magasságomat, de sajnos 2100-nál már felhőben voltam, ezért „csak” 2166m lett belőle. 13 óra után startoltunk, de csak kb. 14 óra körül indult be igazán a termikesedés. Ekkor már mindannyian felhőalapon köröztünk, 14 után meg már a lejövetel okozott gondot. Merthogy minden emelt. Próbáltunk kibújni a felhők alól, én pl. elmentem két felhő között, erre mindkettő szívott felfele. Mintha rajtam veszekedtek volna. Úgy megrángattak, hogy a biztonságos Kantega 2-esem fél oldala becsukott. Nem érdekelt, mert ez a FreeX után 2000m felett nekem semmit sem jelentett, csak bosszantott, hogy egy ilyen biztonságosnak tartott ernyőt képes voltam a termikkel karöltve félcsukásba vezetni. Na mindegy, nagyon kényelmesen visszanyitottam és repültem tovább. Először klasszikus módon termikeltem, majd felhőalapról felhőalapra „ugráltam”, miközben körbejártam a völgyet, ahol Donovaly fekszik. Ekkor már jobbára ökörködtem. Elrepültem, megnéztem a szomszéd falut, majd vissza, odarepültem a Doki mellé, aki láthatóan már lefelé kívánkozott, lefüleztem az ernyőm, mire ő is, így egy darabig mögötte repültem.

Doki negatív spirálja Donovaly felett:


Ő már tovább dolgozott a leszálláson, én visszanyitottam a fület, visszamentem lejtőzni, majd csakhamar ismét kitekertem. Ekkor már Miki is megelégelte, ő is küszködött, de leszállt. Én még repültem, de már kezdett erős csurgatási ingerenciám lenni, meg már kissé untam magam, hát lefüleződtem, majd besoroltam a leszállóba. Ekkor lepődtem meg igazán.. Merthogy a leszállóban akkorra már annyira termikesedett, hogy a fül visszanyitásakor csakhamar ismét a starthely szintjén találtam magam. Nem volt mit tenni, lejjebb kinéztem egy zárt focipályát, hogy körülötte milyen gyönyörű tiszta rét van. Csak egy sífelvonó osztja ketté, de még akkor is jókora darab terület, meg aztán a Doki is errefelé szált le, hát behelyezkedek ide. Ismét fül, behelyezkedés fülben, majd a végsiklásnál fül kinyit, leszáll, ováció, taps. Na az utóbbi kettő nem volt, de az érzés, hogy végre nagyot repültem, és milyen könnyen, az rendesen feltöltött..
Ezután már csak összeszedtük egymást, majd irány haza.



Útközben egymás szavaiba vágva meséltük élményeinket és eldöntöttük, ide máskor is kijövünk. Az Egeden általában nehéz fentmaradni, Donovalyn lejönni..
Repülési adataim: repülés idő: 1óra 21 perc, max magasság (Alt1): 2166m (ez kb 1000m tekerést jelent a starthely felett), max emelés: 3,5 m/s, max süllyedés: 3,7 m/s.

vágatlan videó a repülés első 31 percéről /ZL/:

/Zimi/

...Donovaly-Reloaded!

Doki, Miki és én, ismét elmentünk Donovalyba. Ezúttal családos kirándulást terveztünk, mindhárman felpakoltuk a pereputtyot ezért két autóra volt szükségünk, de most legalább a feleségek is jól érezhették magukat, a gyerekekről nem is beszélve, miközben mi nyugodtan hódolhattunk szenvedélyünknek!..

/2012.10.21./
..Megtettük ismét! Ezúttal azonban Donovalyban erős szél fogadott, meg a termikek is jóval gyengébben alakultak, ősz lévén. Az erős szél miatt Doki nem startolt, ezért maradt a feleségével kirándulni, meg romantikázni. Mi Mikivel azért kivettük a részünket a mulatságból.



A starthelyen ezúttal jóval lentebb terítettünk, ami nem alakult egyszerűen, mert folyton az ernyő alá kapott a szél, állandóan ügyeskedni kellett.



Az erős szél a szlovákokat is megtizedelte sokan nem startoltak, míg a tandemes pilóták őrült utasvadítő röpködésükkel néha eléggé megzavarták a startolni vágyókat. Figyeltem az egyiket, aki –szerintem direkt- nagyon beparáztatta az utasát, a starthely feletti wingoverezésével. Egyszer még a lanovka kábeleit is veszélyesen megközelítette, majd közel hozzá nyomott egy brutál wingovert, ami miatt a starthely felett fél méterre lett úrrá az ernyőjén, de azért mikor ismét visszaemelkedett a lejtőszélben, visszafele is úgy fordultak, hogy a szárny félig alattuk volt, miközben a dombgerincen szobrozó nézőközönség jócskán behúzta a nyakát – megjegyzem volt is oka rá. Mellesleg szerencsétlen utas visított félelmében. Talán nem rondította össze a beülőt, bár belegondolva; a pilóta beülőmosás közben legalább elgondolkodott volna őrültségén. Mi, a szlovák pilótákkal kissé lentebb, csendesen vártuk az almulást. Mikivel mindketten bekészültünk már, mikor jött egy kellemesnek mondható almulás. Egy szlovák rontott startja után Miki következett, majd bemutatva a magyar virtust (és a mi startunk előnyeit), közvetlen Miki után én is startotam.



Közvetlen egymás után, szinte kötelékben startoltunk, ezért nagyon figyeltem Miki mozdulatait. Ő start után egy enyhe jobbos után balra húzott, én tovább jobbra, majd utána.



Ezáltal én a lejtőn előrébb kerültem és beletenyereltem egy fincsi emelésbe. Ezúttal közel se emelt olyan erősen, mint nyáron, de azért felvitt a starthely fölé 100m-re. Egész pontosan 105m-re. A magas páratartalom miatt már rendesen kékült alattam a táj, kezdtem ismét meseországban érezni magam. Nehéz ezt az érzést megmagyarázni annak, aki még nem tapasztalta, milyen lábat lógatni olyan magasságban, ahol már el-eltűnik alattunk a táj és a végtelennek tűnő levegőóceán lesz az úr! Ez egy meseország számomra, pedig ezúttal csak a magas páratartalom miatt jött rám ismét ez az érzés, semmint a nagy magasság miatt. Mégis örültem neki, mert emiatt repülök, ezért vállalom be a nehéz felgyaloglásokat a starthelyre, néha hóban, sárban, mínuszban, vagy kánikulában. Mindezt ismerik sorstársaim a siklóernyősök, noha igaz; mindannyian mást látunk meg ebben a szép sportban.



De inkább visszatérek a felhők közül, mert a szlovákok már a nyugati, előre kiugró domb tetejénél forgolódtak az emelésben. Én is arra tartottam. Mikit sehol sem láttam, később tudtam, meg, hogy leszállt a dombgerinc tetején, ami ilyen szélben veszélyes mutatvány lehetett, de nagyon ügyesen megoldotta. Én eközben átértem ugyan a másik dombra, de rengeteg magasságot veszítettem, ezért jóval az emelésben fürdőző szlovákok alá kerültem. Sajnos itt már csak egy szűk és gyenge emelésben próbáltam valamennyire nullázgatni, de tudtam; lassan le kell szállnom.



Ismét nem a leszállót választottam, mert túl messze voltam tőle, de a múltkori hatalmas rét szinte hívogatott. Mivel mások is landoltak ott, hát én is ott szálltam le, majd gyors hajtogatás után visszasétáltam a parkolóba. Kis családom is épp akkor jött vissza a lanovkán, és megkérdeztem légi irányítómat, hogy mehetek-e még egyet?
Szerencsére megkaptam a felszállási engedélyt, ezért felpattantam a lanovkára, pont egy másik magyar siklóernyős mellé, akivel jót beszélgettünk az úton felfelé.
A starthelyen egymás mellett terítettünk, de én hamarabb kész lettem, ezért nem vacakoltam; elstartoltam másodszorra is.



Ezúttal a starthely fölött keresgéltem, bevallom nem sok eredménnyel, hát ismét átrepültem a másik oldalra, majd –emelés híján vissza- Elkezdtem a starthely előtti meredeken, előre kinyúló domb felett kutakodni, mikor bejött a hívás a rádión, hogy valaki fára szállt, pont itt. Ekkor már a mentőautó szirénája is belhasított a levegőbe.
Egyből megtaláltam az ernyőt, sajnáltam a pilótát, de ez egy ilyen sport…
Persze ha tudtam volna mi történik másnap, magamat is sajnálhattam volna.. Ehelyett még vidámkodva lejtőztem a póruljárt ernyős felett, majd leszálltam a leszállóban, ahol jókora turbulencia fogadott, majdnem a leszálló előtti útra merültem, de végül pont sikerült kényelmesen elérnem a leszállót.
Az ernyőt –stílusosan- éppen a Donovalyt reklámozó tábla elé terítettem. Nem volt szándékos, így sikerült.
Összeségében 2x25 percet toltam különösebb erőlködés nélkül, bár jókora mellényúlásokkal. Viszont cserébe, ismét élményekkel gazdagon mehettünk haza és ezúttal a családjaink is jól szórakoztak!



/Zimi/


Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!