Bejelentés



pg.5mp
Magyar siklóernyős hírportál

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.












A Tátra gyöngyszemei


Van, aki télen síelni szeret, míg nyáron siklóernyőzik. De van olyan is, akit annyira megfertőzött a légjárás, hogy télen sem bírja szekrénybe vágni a szerelését, sőt mindig vele van a kocsiban, ha elmegy hazulról. Télen is repül vastag ruhában, kesztyűben, maszkban, kockára fagyva, de boldogan.
Ezek a pilóták könnyen felismerhetőek, hiszen leszállás után a vigyor szó szerint ajkukra fagy, ők azok akik másról sem beszélnek, csak a repülésről és ők azok, akik télen is előveszik ernyőiket, starthoz terítenek, miközben mindenki más sífelszereléssel nézi az "őrülteket".
Mi is ilyen őrültek vagyunk, ezúttal hatan próbáltuk bevenni a Tátra két csodálatos gyöngyszemét a Myto Pod Dumbieromot és a Hronec melletti hegyet.
Lássuk, hogy sikerült..


Tegnap nálunk aludt pár siklóernyős cimbora. Muszáj volt mert korán indultunk, Szlovákia, az Alacsony Tátra újabb gyöngyszemeinek felderítésére. Szerelés fényképezőgép, síoverál maszk, mind bekészítve. Ezúttal 6-an voltunk, Sebők Laci a nagy Bélkő-tudós (irigylem is ezért), a fia Dávid, Gáspár Norbi az Avalonos, Tamáskó Peti kölcsönernyővel (tőlem) a főszakértőnk, valamint Barkóczi Peti az új-magasstartosunk a Mentorral. Jómagam sem kifelejtve a csapat másik „okosa” a jól ismert Blade-el.
Irányba vettük Myto Pod Dumbierom-ot egy szép síparadicsomot, nem messze Pamírtól. Ő is kijött egy sítúrára, de aztán csak előkapta a szerelését a terepjárójából, hogy csatlakozzon hozzánk. A felvonó (lanovka) itt 9EUR-ba került, amiért öt menetet kaptunk. Nagyon jó ár a korábbi lanovkázásokhoz képest.
Amikor felértünk a starthelyre, enyhén ködös, de gyönyörű kilátás fogadott és „változó irányú szélcsend”, ami enyhe hátszélben nyilvánult meg. Nem volt mit tenni, terítettünk.



Pamír kicsit lentebb, a fenyö erdőnek háttal terített. Igaza lett, mert így az ernyőt nem hátszélben húzta fel, amivel mi -fentebb a fák mellett, a csúcshoz közel- sokat kínlódtunk. Több rontott startunk volt, meg jókora síelős nézőközönségünk, ami nem igazán csökkentette bennünk a nehézkes starttal járó stresszt. Végül sorra elstartoltunk. Tamáskó Peti még felüzent rádión, hogy a még most startolók a leszállót ne a pálya mellől balra, hanem a túlsó oldalon jobbra, a villanyvezetékek felől közelítsék meg. Enyhe balos lejtőszél volt ugyanis a leszállóban. Ekkor már –utolsó előttinek- én kerültem sorra. Kemény start és gyönyörű táj felett siklás után a vezetékek felől behelyezkedtem, szépen kilebegtettem, majd belehuppantam a félméteres hóba.. Hoppá. A sípályán keményen kitaposva, kisíelve nem tűnt ilyen vastagnak a hó. De a leszállóban senki sem járt, így magunknak kellett kitaposni az utat a parkolóba.
Már az első lépésektől beázott a bakancsom. Kicsit szorítottam a fűzőkön, javult a helyzet, de nem eléggé. Az alulról vízhatlan bakancs 20 centiig jól tűrte a havat, de felülről csak belefolyt a hólé.. Affene.. Sokat kínlódtam vele a nap folyamán és az se vigasztalt, hogy ezzel a problémával nem egyedül vagyok..
Pamír jelezte, hogy hazamegy beadni magának a gyógyszerét és hívott, hogy menjünk el nézzük meg a kertje végében álló Hronec-i hegyet is. Szívesen felkalauzol minket. A lanovkajegyet pedig még a szezon végéig fel tudjuk használni. Eközben Norbinak gondja volt a starttal, a hátszelet sehogy sem tudta lefutni.



Az „újoncunk” is felment, de nem tudott segíteni Norbinak, hát repült még egyet! Gyorsan döntöttünk. Amint mindenki összeszedte magát, össznépileg felmentünk és Sebők Laci hathatós közreműködésével „lerugdostuk”, vagyis „felrugdostuk” Norbit a levegőbe. Jót repült, majd leszállt.
Ebben a menetben már mindenki le tudott jönni, bár megint az „utolsóval” volt gondunk, Tamáskó Petivel, mert beerősödött a hátszél és kissé oldalasan is fújt. A gelvenoros Allegrám -amit kölcsönadtam neki- azonban nem arról híres, hogy hátszélben könnyen startol.
Végül csak lerepült, még az enyhe oldalszélben kicsit helyezkedett is, emelést kutatva.

Irány Hronec!
Pamír már várt ránk. Beindította Szlovákia legöregebb Lanovkáját, ami az 50-es évek óta szállította a hegyre az utasokat, 1EUR fejében. Már maga a Lanovkázás is jókora élmény volt. Nagyon meredeken, igen magas fák között vitt fel libegő székünk, majd kitett a csúcstól 100m szintkülönbséggel lejjebb..



A maradék szintkülönbséget nekünk kellett legyőzni az 50 centis hóban..
Ekkora már megtanultam, hogyan is lépjek a hóban, hogy ne süllyedjek teljesen bele, és még egy korábbi nyom is segített a beázás ellen. Hiszen mindig a már előre kitaposott hóba léptem. A többiek meg utánam libasorban. Ebben a nagy hóban, síoverálban kemény út volt fölfelé. Mégsem mertem megállni és az overált levenni, mert mögöttem Pamír jött rendületlenül, a maga 70 évével! Nem sietett, de nem is állt meg zihálni 5 méterenként, mint mi. Mint egy igazi Vasember! Kíváncsi vagyok, ha ezt látja az Ironmant alakító Robert Downey JR. hova futna szégyenében!
Végül nagy nehezen felértünk, és a kilátás simán vetekedett a Chopok-on látottal!



Pamír eközben elmagyarázta a lerepülés útvonalát, meg a behelyezkedést a leszállóba. Sajnos a start itt még keményebb diónak bizonyult. Nem, nem a hátszél miatt. Itt oldalszelet kellett lefutni, ami más esetben nem ütközött volna nehézségbe, de itt csak a felfelé kitaposott hóban lehetett futni, különben menthetetlenül elesünk az 50 centis hóban.
Ám az ernyő már felhúzáskor félre jött fel az oldalszél miatt, miközben mi háttal álltunk neki a belefutós start miatt. Ekkor még esélyünk sem volt korrigálni. Sokunk, és sokat rontott. Norbi ezúttal inkább lelanovkázott, mert a felgyaloglás és a próbálkozások kimerítették.



Én indultam utolsónak. Az oldalszél miatt asszimetrikusan fogtam meg az „A” hevedereket, hogy már felhúzáskor a szél ellen dolgozzak. Ezután a hevederek elengedése után rögtön fékeztem a bal oldalt a balos szél matt, ezért végig egyenes vonalban, nagyjából a kitaposott hóban tudtam futni. Elszálltam az összepakoló Norbi feje felett, majd elindultam a kilátó felé, amit jobbról, egy balfordulóval kellett megkerülnöm, hogy a sípálya, majd a leszálló fölé érjek ki. Itt már egészen nagy magasságba kerültem, és itt emlékeztem Pamír útbaigazítására, miszerint valamilyen merülő technikával koptassuk a magasságot, a végső behelyezkedéshez.
Sebők Dávid a WOC-ernyőjével már csinált egy merülőspirált, ezért ezt kilőtte előttem. Amúgy sem szívesen merülőztem volna a Blade-el. Ismertem már, milyen vadul pörög lefelé ez a típus. A kedvenc manőverem, a wingover már nagyon elcsépelt lenne tőlem. A féloldalas csukás is, amivel már
egy negyed éve riogatom a többieket. „Ezzel az ernyővel még nem csináltam B-stallt!” Akkor B-stall!!
Először csak próbaképpen húztam meg a „B” hevedereket, majd gyorsan visszaengedtem. Oké, ezt is jól reagálja le az ernyő. Akkor most mindent bele B-stall!!
Ezúttal Benne maradtam. Az ernyő majdnem egyhelyben merült nemtudom milyen sebességgel, mert a varió kikapcsolva feküdt a zsákomban. Ilyen „puha” időben minek az? Hiszen semmi emelés sincs!
Alig 100m magasan járhattam a leszálló felett, mikor kilibbentem a B-stallból. Az ernyő egy enyhe bólintással nyugtázta a „B” hevederek elengedését, amit én egy enyhe fékkel korrigáltam, majd repültünk tovább. Még túl magasan voltam, ezért -ezúttal már poénból- csináltam egy balos félcsukást, irányban tartottam, majd elengedve egy jobbos félcsukást. Először így akartam leszállni, de aztán nem akartam vendéglátónk türelmével játszani, a „vészhelyzeti tréningezésemmel”, ezért inkább hagyományos módon, repülésből lebegtettem ki, majd szálltam le.
Szép befejezése volt egy gyönyörű, „vasember-képzős” napnak..



A csapat igazi élményekkel, no meg –hála Pamírnak- meleg teával, némi Becherovkával a hasban indulhatott haza.

/Zimi/


<-vissza



Képgaléria



Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!