Bejelentés



pg.5mp
Magyar siklóernyős hírportál

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.












Távrepülés Eged-Sirok-Fedémes 2012. május 19. /Zimi/


<-vissza


Minden siklóernyős álmodik a távrepülésről és minden távrepülő pilóta megrepülte már élete első komolyabb távját. Amikor nem 10km-t siklott egy termik ügyes kitekerésével, hanem a távon újra és újra sikerült termiket fogni, majd megtekerni. De ez még nem minden, hiszen az újonc távrepülő álmodik bizonyos távok megtételéről. Ilyen lehet a magas-starthely és az első szárnypróbálgatásaink helyszíne közötti táv leküzdése. Olyan ez mintha hazarepülnénk, majd boldogan fogadjuk régi oktatónk gratulációját, miközben látjuk rajta, hogy ő is büszke; lám, nemhiába tanította növendékét!
Szerencsés vagyok, hiszen ez a szituáció rögtön az első komolyabb távomon lezajlott, pedig aznap reggel még nem hittem volna, hogy este már komoly élményekkel hajtom nyugovóra a fejem.


Délelőtt még javában reggeliztem, mikor a Doki hívott, hogy ő már fent csücsül az Eged DK-i starthelyén, és jön a „tömeg”. Azazhogy, az Eged Ligára érkeznek a versenyzők, meg a jónép. Nekem se kellett több, gyorsan összecsomagoltam magam, kocsiba ugrottam és kimentem. Közben megérkeztek a yardok, de Szalóki Zoli igazította el őket, ezért éreztem nem lesz gond, viszont jobbára így csak arra figyeltem, hogy a papírok nálam legyenek. A pulóverem a kocsiban maradt. Erre már csak a starthelyen jöttem rá, de gondoltam; úgyse repülök nagyot. Amúgy is tömeg volt, a versenyzőket is el kellett engedni, sokan bokorra startoltak, a közepes, de oldalas szélben, akkor leszedni az ernyőt, újrateríteni, újrastartoltatni a delikvenst…
Eltelt 3 óra és még mindig a starthelyen voltunk. Egy srác elém terített - ezzel köszönte meg a földi sporttársainak nyújtott segítségemet :-((. Szerencsére fogyatkoztak az emberek, ám láttuk, hogy jön fel a felszállító autó tömve 2. menetre ácsingózó ernyősökkel. Összenéztünk a Dokival; „ha most nem megyünk el, estig tömegnyomor lesz a starthelyen”.



Gyors terítés után belestartoltunk – a holtidőbe. Igaz egy enyhe DK-i szellőben libbentünk el, amivel, könnyen bemutattunk egy elsőre jó startot, de aztán éreztük, ennyi volt, leszálló, és vége a napnak.



Mégis küzdöttünk. A szokott termiklelőhelyemen semmit sem találtunk. Lejjebb elkezdtem az egyik szántóföld/szőlő felett nullázgatni (gyenge emelés, gyenge merülés, eredője a nagy nulla).



Dokinak sajnos nem volt ilyen szerencséje; a szántóföldön baj nélkül vészleszállt. Lassan már én is merültem, csalódottan felkészültem a leszállásra, mégis küzdöttem, hogy ne kelljen a szántóföldön leszállni. 80m, majd már csak 70m, aztán megint 80m. Közben szűkítés-tágítás, ahogy Guriga könyvében olvastam. Fogtam a termiket ahogy csak tudtam. Lassan, számomra nagyon lassan emelkedtem egy 0,5-ös termikben. Már éreztem, hogy meglesz a rendes leszálló is, de azért köröztem tovább, nem eresztettem el!



Lassan kiemelkedtem a starthely magasságába, ekkor bekapcsolódott egy frissen startolt Mac Para ernyős is. Festéknek használt de a lényeg, hogy aktívabb lehettt az idő, ha bevállalta a startot. A Mac Parás megkönnyítette a dolgomat, mert folyamatosan egymással szemben köröztünk egy termiket. Ő látta az én emeléseimet, én meg azt láttam, hogy ő hol kap emelést. Eszerint helyezkedtünk és szépen kiemelkedtünk. Néha én voltam magasabban, aztán ő elhúzott.



600-800 m-en jártam, bőven Eger É-i lakótelepe felett. Jól látszott a szociban épült, panelházakból kirakott hatalmas CCCP-felirat az „elvtársak” tiszteletére…
Aztán eljutottam a Lidl-ig, majd azon is túl. Ekkorra már kiestem a termikből, ezért úgy gondoltam, hogy Felnémet előtt egy mezőn szállok le. Egy ernyőt láttam ott a mezőn, épp jött érte a visszaszállító-autó, hát nem bántam. De mégis valahogy tovább akartam menni..
Megláttam egy ernyőt egy közeli felhő alatt, sőt felhőalapon egy vitorlázógép is rótta köreit. Besoroltam alájuk és megtaláltam a termikemet is. 1-es néha 2-es emelésekkel folyamatosan játszottam a szűkítés-tágítás játékot és sikerült kiemelkednem 1000 m-re. Ez elég lett Felnémet átrepülésére, majd az Almári-egyenes felett repültem.



Itt rábukkantam egy apró kis fejlődő kumuluszra. Óriási emelésben volt részem, mikor behelyezkedtem alá. A varió felszökött 6-ra, és 800m-es magasságból hamar feltekertem 1350-re. Közben egy jókora csukást is kaptam, mert a vad termik miatt nagyon szűk volt az emelőtér, de a csukást hamar kirendeztem, még a termikből sem estem ki. Arra gondoltam, hogy elég magasságom lett egy szarvaskői leszállásra, de egyrészt már a Bükk átrepülése is reálissá vált, másrészt tekerés közben elsodródtam az ellenkező irányba, és kisvártatva az Egerszalóki tó É-i csücske felett jártam. Akkor megfordult a fejemben, hogy a szomszédok szeme láttára (hiszen én is egerszalóki vagyok) leszállok egy közeli mezőn (vagy a focipályán), de valahogy csak át akartam repülni a Bükköt!



Láttam egy felhőt Egerbakta felett, hát parkettagyorsítóval besoroltam alá. Ez már lassabban emelt, de az 1000 m-re lekopott magasságom simán visszaemeltem 1400-ra. Itt már nemcsak a Bükköt akartam átrepülni, hanem lehetőleg eljutni Mikófalvára, vagy inkább Fedémesre.
Ekkor viszont rádöbbentem, hogy tekerés közben elsodródtam és fogalmam sincs, hol vagyok. Ekkor még nem volt GPS-em, csak egy régi Flytec 4020-as varióm. Eltévedtem volna?



A Bükk messzire nyúló erdősávját még nem repültem át, csak a D-i szélén haladok. Nagyon közel kerültem a Kékeshez is! Akkor ez alattam Sirok lesz! A Kékeshez meg nem kéne túl közel menni, tehát még egy ok a széles erdősáv átrepülésére. Lenéztem. Irtózatosan széles az az erdősáv!
Nagyjából sikerült betájolnom Fedémes körülbelüli elhelyezkedését. Tarnalelesz jól látszott, teljesen felismerhető volt, még Sirok felől is. Ekkor 1450 m-en voltam, és az erdőség fölött láttam egy hatalmas felhőrendszert. Már korábban felfedeztem, de nem mertem becélozni, mert nem akartam, hogy magába szívjon. Nagyon nem tűnt bizalomgerjesztőnek. Már Bakta után is belerepülhettem volna, de óvatosságból választottam egy másik felhőt, ami Sirok felé vitt. Itt azonban a felhőrendszer bal széle alatt repülhettem át a jókora erndősávot, miközben Tarnaleleszt nyílegyenesen becéloztam. Ha a felhőzet felszívna, talán balra még mindig kimenekülhetek..



Kár volt aggódnom! Ez egy klasszikus, felhőútnak ígérkezett. Nem mertem parkettagyorsítani, mert kicsit dobált a felhő alatt, ezért enyhe gyorsítóval repültem keresztül.
Ekkorra már nagyon kellett volna a kocsiban felejtett pulcsim, igencsak fáztam. 1000 m felett végig fáztam kissé, de az még jól esett a starthelyen tapasztalt kánikula után. Itt viszont már nagyon fáztam, mégis rendületlenül tartottam a leleszi kurzust és Fedémes szép lassan kibontakozott a dombok közül.



A kisdomb vonulatai is kezdtek kirajzolódni, pedig még csak az erdősáv felénél járhattam. A gyorsító ellenére is enyhén, de folyamatosan emelkedtem. 1705 m-re emelkedtem ki, mikor kijutottam a felhőzetből. Ekkor éppen átrepültem az erdőséget.



Vacogtam a hidegtől, reszkettem a megerőltetéstől, de full parkettagyorsítóztam, hogy minél hamarabb beérjek Fedémes felé. Mikor már jól látszott, hogy bőven adja a magasság a kisdombig, lefülezve parkettagyorsítva haladtam tovább. Sajnos a fül nem szereti a csukott állapotot, fülezőhevedere sincs a Blade-emnek, a kesztyű szintén a kocsiban maradt, ezért inkább visszaengedtem a fület. Ekkor jutott eszembe, hogy a sisakkamerámat sem kapcsoltam be (ugye, milyen trehány vagyok?). Gyorsan bekapcsoltam, miközben a szél majdnem kitépte a kezemből. Végül sikerült bekapcsolnom és visszavennem.
Leszállás előtt még koptattam a magasságot, miközben kerestem a leszállás helyét, ugyanis a dombot ellepték a kezdők.



D-i irányba voltak kiterítve az ernyők, de azt is láttam, hogy valaki É-ra startol. Akkor ott kéne leszállnom? De utána valaki a DK-i irányba startolt, ezért behelyezkedtem a DK-i leszállóhoz.



Akkor vettem észre, hogy a bulók DNY-i szelet jósolnak. Mi van itt?
Oké, akkor átrepülöm a D-i kis gerincet és a DNY-iban szállok le. Sajnos nem adta, ám a gerinc alja elég lapos, már többször szálltam itt le, mikor Fedémesen kisdomboztam. Gyenge, oldalas szélben landoltam, reszketeg lábaim mégis tartottak. Micsoda blama lett volna a növendékek és oktatóm előtt egy esés! Szerencsémre nem így lett. A kupolát oldalra omlasztottam, aztán jött az eufória:
SIKERÜLT!!! Megvan Fedémes!



A Fedémesi vendégszeretet pedig igazán jólesett; lejött értem a felszállító autó, Laci bácsi keksszel, meg ivólével kínált, ami –mivel még csak némi kávé, meg egy kis reggeli volt a gyomromban- igen jól esett. Az ernyő elcsomagolásában kapott segítség is sokat jelentett mert már eléggé elfáradtam. Rövidesen a Doki is befutott és visszavitt!
Ezúton is külön köszönet érte!
Közben a kamera bekapcsolva maradt, ezért nemcsak a leszállást videóztam le, ezért este feltettem a netre, hogy milyen is az, ha a távrepülő Fedémesre téved..
Repülési időm: 1 óra 20 perc, magasságom (TSZ feletti): 1705m, táv: 34 km.

Dokival startoltunk (Doki fejkamerás felvétele az aznapi repüléséről):


A nagy finálé, vagyis leszállás Fedémesen (miután sikerült bekapcsolnom végre a fejkamerámat):

/Zimi/


Képgaléria



Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!