Bejelentés


Muzslai Zsitva Ágnes honlapja Gondolatok: akinek Isten vesztét akarja, előbb eszét vesz


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.






Üzenőfal


Név:

Üzenet:





Az esztergomi sajtó története a kezdetektől napjainkig.
1828-2011.
A város története a helyi sajtó tükrében
írta:
Muzslai Zsitva Ágnes
I.Esztergomi közéleti lapok 1863-tól 2011-ig
( folytatása :II. Esztergomi katolikus lapok. III.Esztergomi időszaki kiadványok, évkönyvek Szerkesztők életrajzai)
Első rész : 1863-1920-ig

A nyomdászat rövid története hazánkban és Esztergomban



Esztergomi sajtó
Az esztergomi sajtó története 1828-2011 pdf


Igen gazdag múltra tekint vissza az esztergomi kiadású sajtó története. A város államalapításunk idején egyszerre volt királyi székhely és érseki székhely. Az évszázadok során királyi székhelyi szerepe megszűnt, azonban a város megmaradt a katolikus egyház prímás-érseki székhelyeként, és meghatározó volt a város társadalmi életére, fejlődésére. Esztergom Mátyás király idején a állt a legközelebb ahhoz, hogy saját nyomdája legyen. Ha ez akkor nem is valósult meg, Vitéz János esztergomi érsek könyvtára a korabeli könyvművészet remekei őrizte. Azonban a nyomtatott betű elterjedését a százötven éves török uralom lehetetlenné tette.A török megszállás elől az esztergomi érsekség és a káptalan Nagyszombatba költözött és 277 éven át nem lakott prímás Esztergomban. A városban szinte megszűnt a szellemi élet, hiszen sem főiskolája, sem nyomdája nem volt, az emberek számára csupán az ínséges mindennapi létfenntartásra volt lehetőség. Rudnay Sándor érsek 1820-ban visszahelyezte székhelyét Esztergomba és ezzel megkezdődött Esztergom szellemi újjászületésének korszaka. Esztergom város a vármegye székhelye és a katolikus egyház székhelye lett ez szinte motiválta a helyi társadalomban a széleskörű szellemi életet. Mielőtt a helyi sajtó első megjelenéséről szólnék, tekintsünk át a magyar nyomdászat hazai és esztergomi történetét, hiszen a kiadói szerepet is felvállaló nyomdák meghatározóak voltak a város közéleti, irodalmi és tudományos életében.
Magyar sajtó a 16.századtól
A magyar nyomdászat kezdete Hess András nevéhez fűződik, aki 1473-ban Budán állított fel Magyarországon nyomdát.A 150 éves török megszállás alatt az ország lényegében kikapcsolódott az európai vérkeringésből és így a nyomdászat sem fejlődött. A török uralom hatással volt a magyarországi időszakos sajtó megjelenésére is. A 15. században Európa más országaival ellentétben , hazánkban még nem jelent meg időszakos újság. A legkorábban Magyarországon kinyomtatott újságlevél Monyorókeréken, egy laibachi vándornyomdász, Hans Mannel (Manlius) nyomdájából került ki 1587-ben. Az újságlevélben a szigetvári pasa augusztus 9-i portyázásait és sárkányszigeti vereségét írja le Erhard Pöckhl, Zrínyi György titkára. 1582-től 1604-ig működött Manlius János nyomdász nyugat Magyarországon. Az első 16. századbeli nyomdák az ország töröktől meg nem szállott részein kezdtek működni.Ebben az időben Brassóban Honterus János alapította 1535-ben az első hazai nyomdát, de magyar nyelvű könyvek nem készültek. Sárváron Nádasdy Tamás protestáns főúr állíttatott nyomdát 1537-ben és ott Sylvester János buzdítására nyomtaták ki az első magyar nyelvű könyvet, az Új Szövetség magyar nyelvű fordítását. Mivel az esztergomi érsekség Nagyszombatra költözött a török elől így Nagyszombatban 1577-ben alapított nyomdát Telegdi Miklós esztergomi nagyprépost. A nyomda és a nagyszombati egyetem alapítása után Nagyszombat lett a katolikus irodalom központja. A nagyszombati nyomda jelentősége még a törökök kiűzése után is megmaradt mindaddig, míg Mária Terézia, a jezsuita rend eltörlésével, 1773-ban az egyetemet és vele a nyomdát Budára helyezte.
Az esztergomi nyomdászat megszületése
Esztergom 1685-ig török uralom alatt volt. A városban az első könyvnyomdát 1761-ben Royer Ferenc Antal a pozsonyi Royer -család tagja alapította. Kicsit korán érkezett a nyomdász a városba és így csupán négy évig működött nyomdája. A Royer nyomdával kapcsolatban szeretnék feltárni egy érdekes kapcsolatot a magyarországi református sajtó és Esztergom között. Visky István: A magyar református sajtó a 18. században című tanulmányában ír arról, hogy Bél Mátyás pozsonyi evangélikus lelkész adta ki az első magyarországi református újságot 1721-ben Nova Posoniensia címmel , latin nyelven íródott és a pozsonyi Royer nyomdában készült. Ugyancsak Bél Mátyás munkája Esztergom vármegye leírása, amely az 1735-47 között készült vármegyei leírások egyike. Az érsekség és a káptalan 1820-ban történt visszaköltözése után rohamosan fejlődésnek indult a városban a kulturális és tudományos élet, így jó időben érkezett a városba a komáromi származású Beimel József, aki 1822-ben állított fel újból nyomdát Esztergomban és ezt összekapcsolta könyvkereskedéssel is. Ezzel megindult az a folyamat, amely az esztergomi irodalmi, tudományos és sajtóélet felvirágzásához vezetett. A vállalkozás sikerét bizonyította, hogy még Budán is létesített egy fiók nyomdát. A Beimel -nyomda és kiadói vállalatot 1853-ban Buzárovits Gusztávné nagybátyja:Horák Egyed vette meg és a mai Lőrinc utcában jól működő nyomdaüzemet létesített. Ez a nyomda 1877.-ben került Buzárovits Gusztáv tulajdonába, majd annak halála után veje Philipp Konrád és unokája Philipp József vezette tovább a Buzárovits Könyvkiadó és nyomda vállalatot, amely 1926-ban Dorogon is alapított fióknyomdát. A Buzárovits nyomdát 1949-ben államosították és az Északdunántúli Nyomdaipari Egyesület esztergomi telepeként működött tovább. Az ezerkilenszázhetvenes évek elején a városközpont átépítésekor a nyomdát lebontották és a mai Erzsébet királyné utcában épült új nyomda, amelyet 1982 áprilisában átadtak a budapesti Kontakta Alkatrészgyárnak, amely technikai fejlesztésekkel a magasnyomás mellett az ofszet technikát is bevezette. A rendszerváltás éveiben azonban ez a nyomda megszűnt. A városban a második könyvkiadással is foglalkozó nyomdát 1881-ben Laiszky János alapította. A mai Simor János utcában volt a nyomda. A kornak megfelelő berendezésekkel dolgoztak és könyvkötészetük is volt. Laiszky Kázmér egy időben kiadója és szerkesztője is volt az Esztergom és vidéké-nek. A Laiszky nyomda az 1949-es államosítás után beolvadt a Buzárovits nyomdába. Újabb könyv és lapkiadó nyomdát 1893-ban Gerenday József hozott létre Hunnia néven. Ez igen kis kapacitású nyomda volt, az államosítás után ezt is a Buzárovits nyomda kebelezte be. Lényegében ezen három nyomda és kiadó cég köré csoportosult az igen gazdag esztergomi sajtóélet 1828-tól egészen 1949.-ig, amikor politikai érdekből betiltották a helyi kiadású újságokat és csupán a Magyar Kommunista Párt illetve utódja a Magyar Szocialista Munkáspárt irányítása alatt működő megyei és országos lapokat olvashatták az emberek.Az elnémított helyi sajtóélet országos szinten talán elsőként Esztergomban ébredt fel Csipkerózsika álmából az Esztergom és vidéke című havi lap 1986-os újra indításával. A nyomdászat is megújult a városban az 1989-es rendszerváltást követően 1991-ben kezdte meg működését a Spori Print nyomda. A cég korábban egy nagy iparvállalat, a Labor MIM sokszorosító részlegeként működött, a jelenlegi telephelyen, Esztergomban, a város déli, innovációs részéhez kapcsolódó ipari területen. A sokszorosító részleg az ipari nagyvállalat többszöri átalakulása után átadásra került az Esztergomi Sport Klubnak, innen a név "Spori". 1991. január 1-tõl privatizáció útján került a Spori Print Kft tulajdonába, majd 1996. február 1-tõl újabb átalakulás és szétválás következtében vette fel a "Spori Print V" Kft nevet. A többszöri átalakulás az alapvető profilt nem érintette folyamatosan nyomdaipari tevékenységet végeztek az üzemben, vagyis csak a név és a tulajdonosok változtak. A nyomda a mai napig is működik. A "Spori Print V" Kft. Nyomda mellett több kisebb kapacitású nyomda is létesült, ,mint a Nyomdaipari Kft. vagy az esztergom-kertvárosi OKTÁV-Press Nyomda, és technika fejlődésével létrejöttek a gyorsnyomdák.
I.Esztergomi közéleti lapok 1863-tól 2011-ig
Az első esztergomi újságok
A török megszállás alól felszabadulás után még évtizedek váratott magára a város újjáéledése. Esztergom életébe a fellendülés 1820-ban kezdődött, mikor 277 évi nagyszombati távolét után Rudnay Sándor érsek visszaköltöztette az érsekséget és a káptalant ősi székhelyére.

Innen számítható Esztergom újjászületésének korszaka.

Magyarországon az 1820-as évre megnőtt az irodalom súlya és tekintélye, Kialakult a folyóiratokat olvasó közönség. Kisfaludy Károly által indított Aurora almanach köteteinek széles körben volt már sikere. és ekkor már meg lehetett élni a szerkesztői hivatásból is. Kisfaludy Sándor és köre és a pesti fiatal írók szinte irodalmi keresetükből tartják fenn magukat. A huszas évek elején induló Tudományos Gyűjtemény Pesten irodalmi központtá emeli. A Kassán szerkesztett és kiadott Minerva – Felső Magyaroszági Minerva bizonyította, hogy irodalmi művek megjelentetésére Pesttől függetlenül más városokban is van igény és lehetőség Az egyházi székhely mivolta mellett Esztergomban jelentős szerepet kapott az a tény, hogy igen közel van a város Pesthez és esztergomi személyiségek is szépszámmal írtak cikkeket a fővárosi lapokba. A városban kialakult gazdag kulturális és tudományos élet gyümölcse lett a helyi sajtó megjelenése. Esztergomban 1828-2011-ig terjedő 182 év alatt , 22 társadalmi közéleti lap, 14 egyházi lap, és több mint 20 időszaki kiadvány, jelent meg. Ezek közül volt amelyik csak egy példányt ért meg, és volt amelyiket évtizedeken át olvastak az esztergomi polgárok. Esztergom sajtótörténete szinte a város történetének lenyomta. Az újságok hírei megőrizték számunkra a városban lakó emberek sorsát. Tanulmányomban az esztergomi sajtó történetét három nagy fejezetben tárgyalom: I. Az esztergomi közéleti lapok 1863-től 2011.-ig. II. Az esztergomi egyházi lapok 1863-tól -2011-ig. III. Esztergomi időszakos kiadványok, évkönyvek 1828-2011.-ig. Mindjárt a közéleti lapokat bemutató első fejezetben szólnom kell az Uránia című első esztergomi sajtókiadványról, amely lényegében időszaki kiadványok közé sorolható almanach volt.

Uránia

-Jó időben érkezett Esztergomba 1822-ben Beimel József és alapította meg nyomdáját. Az egyház ellátta megrendelésekkel és itt készült az első évente megjelenő esztergomi helyi kiadvány 1828-ban Uránia címmel, alcíme" Nemzeti almanach Újesztendei ajándék" volt. Egy évente megjelenő naptárral, kotta melléklettel és szépirodalmi anyaggal ellátott zsebkönyv volt, amelyet Szeder Fábián bencés tanár szerkesztett. A kiadvány 1833-ig jelent meg rendszeresen. Az Urániáról az "Esztergomi időszakos kiadványok, évkönyvek 1828-2011. " fejezetben írok bővebben.
Az esztergomi sajtóélet kialakulása

Esztergom vármegyei központ volt, maga Esztergom szabad királyi város 1893-ig viszonylag kicsiny 9000 lakosú volt, mellette volt Esztergom-Viziváros (érseki városrész), Szent Tamás városrész és Szentgyörgymező. A városrészek 1895 évi egyesítése után Esztergom lakossága 18000 -re növekedett. Mint vármegyei székhely jelentős közigazgatási központ az érsekség visszaköltözése után pedig prímási székhelyként még jobban növekszik társadalmi jelentősége, amely a helyi sajtó létrejöttét is előmozdította. A város közéletében jelentős szerepet játszanak a társadalmi egyesületek, amelyek közül az egyik legjelentősebb az 1837-ben alakult Esztergomi Széchenyi Kaszinó Egylet, amely az országban is az elsők közé tartozott. A Kaszinó létrehozásában a polgári kezdeményezések mellett az egyház is jelen volt . Létrehozását Heya István alispán kezdeményezte és együttműködtek, a város kiemelkedő személyiségei, köztük a bencés gimnázium tanárai. Az 1848/49-es években igen mozgalmas élet volt a Kaszinóban, a szabadságharc leverése utáni elnyomatás éveiben igen szűk körben működött. Nagy tisztelője volt az esztergomi polgárság gróf Széchenyi Istvánnak és a Kaszinó-beli társas összejöveteleken minden eszközt felhasználtak a hazafias érzések ápolására.

Az esztergomi sajtó megszületésével kapcsolatban mindenképpen szólni kell Majer István esztergomi kanonokról, aki nagyon sokat tett az esztergomi kulturális és tudományos élet kiszélesítése érdekében. Megszervezte 1842-48-ban az esztergomi érseki tanítóképző intézetet és ezzel egy új szellemi központot is adott a városnak. A szabadságharc idején honvédkórházat létesített a városban. A szabadságharc leverése után István bácsi néven írta a felnőttek számára népnevelő füzeteit. Hosszú évekig Pesten élt így kiadványai főként pesti nyomdákban készültek, de eljutottak Esztergomba is és úgy vélem hozzájárultak a helyi sajtó igényének a kialakulásához. Majer Istvánnak" A magyar képezdék reformja "című könyve 1848-ban Esztergomban került kiadásra..1856-59 között szerkesztette a Pesten megjelenő Pázmány - füzetek című sorozatot, 1880- tól az István bácsi naptára című kiadványokat. Sok cikket írt az 1863-tól megjelenő esztergomi újságokba is.Megalapította 1868-ban az Esztergomi Irodalmi Egyletet, amelynek elnöke is volt. Az egyesület tagjai egyházi és világi személyek voltak, céljai közé tartozott művelt hazai közönség számára a korkérdésekkel foglalkozó hazafias és katolikus szellemű kiadványok, röpiratok szerkesztése és terjesztése.

Az első esztergomi kiadvány az Uránia 1828-1833 közötti megjelenése után harminc évet váratott magára az első esztergomi publicisztikai kiadvány megjelenése. Ezen időszakban Magyarország és Esztergom jelentős politikai történések színhelye volt. 1848-ban kitört a forradalom és az ország az önállóság elnyeréséért harcolt. Az 1848/49-es években az új politikai sajtó központja kezdettől fogva Pest volt. Esztergomból Baráthi Huszár Zsigmond küldte 1848-ban a Közlöny című hivatalos kormánylapba a vidéki tudósításokat. Esztergomba is elért a forradalom szele és a vár nemzetőrséget állít, amelynek vezetője Besze János őrnagy volt. A forradalom eseménye közé tartozik Kossuth Lajos látogatása. A szabadságharc idején Palkovics Károly Esztergom vármegye kormánybiztosként vett részt a harcokban. A szabadságharc leverése utáni megtorlás elérte az esztergomiakat is, többek között Palkovics Károly és Besze Jánost több évi várfogságra ítélik. Esztergom vármegye vezetője Jagasich Sándor lett, aki egészen az Októberi Diplomáig maradt hivatalába. Az önkényuralom első éveiben betiltották a társas összejöveteleket. Az esztergomi Bazilika felszentelése 1856-ban országos események központjává tette a várost , azonban a Bach-rendszer kényszerítette hallgatás továbbra is megmaradt, egészen 1860-ig, amikor az uralkodó által kiadott Októberi Diploma elsodorta a Bach-rendszert.

Sajtóélet az Októberi Diploma után
Az egész országban megnyílt a politikai cselekvés és szervezkedés útja, amely a sajtó szempontjából is fellendülést jelentett. Az 1862–63-as – főleg Forgách Antal kancellár által kezdeményezett – konzervatív kiegyezési kísérlet támogatására hozták létre a Vezér és a Független című lapokat, s ugyancsak a kiegyezés előkészítése volt a célja az 1865-ben indult Bécsi Híradó és Magyar Világ című napilapoknak. ------Esztergomban is felfrissittette a közéletet az 1860. október 20.-án kiadott Októberi Diploma. A Bach-rendszer által kinevezett hivatalnoki kar eltűnt a városból.A leendő országgyűlési választások érdekében Esztergomban is tartottak tanácskozásokat. Az alkotmányos vármegyei közgyűlés Palkovics Károlyt első, Meszéna Jánost másodalispánná választotta, Závody Albint pedig főjegyzővé.Ezzel 1860. december 17.-én megalakult Esztergomban az alkotmányos tisztikar. 1861 februárban megtartott közgyűlésen Palkovics Károly indítványozta, hogy a szabadságharc alatt az esztergomi tábori kórházban elhuny 604 honvéd jeltelen sírja fölé emlékoszlopot állítsanak. Az 1861 márciusban megtartott országgyűlési képviselőválasztáson Esztergomban Besze Jánost, Köbölkúton gróf Pálffy Pál, táti kerületben Zsitvay József nyert többséggel. Miután az új kormány gróf Forgách Ágoston sebenícoi választott püspököt nevezte ki főispáni helytartóvá, akinek egy korábbi állásfoglalása visszatetszést keltett az esztergomi közgyűlésben , a vármegyei tisztikar 1861 novemberben beadta lemondását. Ez után az újonnan kinevezett vármegyei tisztikar élén első alispán Kisfaludy Lipthay Gyula, másod alispán Szulyovszky Lajos, főjegyző pedig Kruplanicz Kálmán lett. Ilyen körülmények között a közigazgatás egy pillanatra sem akadt fenn Esztegom vármegyében, de a nemzeti visszahatással az új tisztikar sem tudott megküzdeni. Ebben a társadalmi és gazdasági fellendülés időszakában születtek meg Esztergomban az első helyi újságok.
Esztergomban helyi sajtó született
Az első helyi kiadású folyóirat a

Magyar Tudományos Értekező

egyházi és világi szerkesztő közös munkája volt. Knauz Nándor és Nagy Iván szerkesztésében Horák Ede nyomdájából került ki Magyar Tudományos Értekező címmel 1862 januártól decemberig havonta megjelenő tudományos könyvészeti és kritikai folyóirat volt.Folytatása az 1863-ban kiadott Magyar Sion, amely egyháztörténeti folyóiratként jelent meg Knauz Nándor szerkesztésében. Szent István királyunk városában tulajdonképpen 1863-ban kezdődött a helyi sajtóélet. Ekkor mindjárt két helyi kiadású újság is született: az Esztergami Újság - mint közéleti hetilap és Knauz Nándor szerkesztésében a Magyar Sion című egyháztörténeti folyóirat, amelyről az egyházi lapokról szóló fejezetben lesz szó bővebben.

Esztergami Újság

Az első közéleti lap 1863. január (6?) án jelent meg Esztergami Újság (október 4-től Esztergomi Újság)címmel.(Felduna-vidéki közlöny).Vegyes tartalmú hetilap megnevezéssel a fejlécében.Szerkesztősége Esztergomban először a Fogarassy-féle házban volt, majd Buda utcában a Taxner -féle házban az ideiglenes pesti szerkesztőség pedig a Zöldfa utca 21.-ben volt.Alapító szerkesztője Pongrácz Lajos volt, az újság megjelenését Forgách Ágoston főispáni helytartó is elősegítette. Pongrácz Lajos, Hont megye főjegyzőségéről 1861-ben lemondott, majd 1863-ban Esztergomba költözött és itt egészen az irodalomnak élt, 1865-ben visszatért Hont vármegyébe és törvényszéki bíró lett. Az Esztergomi Újságot Horák Egyed nyomdájában nyomtatták,majd 1865 augusztusától Pesten Emich Gusztáv nyomdájában.Az Esztergomi Újság első számában Scitovszky hercegprímást köszönti érseki kinevezése 13 éves jubileuma alkalmából. A lap szerkesztője köszönetet mond a megjelenését támogató gróf Forgách Ágoston főispáni helytartónak és Sziklay Jánosnak Esztergom polgármesterének.Az Esztergomi Újság munkatársai közé tartozott:Palkovics Károly, Maszlaghy Ferenc, Mayer István (akkor még kürti plébános)Haan Rezső és Gyürky Antal. Az újság szerkesztését később Haan Rezső vette át, aki Esztergom vármegye tiszteletbeli főjegyzője és a központi választmány jegyzője volt. Írásai több fővárosi lapban is megjelentek,így a Divatcsarnokban, Képes Családi Lapok-ban, Pesti Hölgydivatlapban, Vasárnapi Újságban és a Fővárosi Lapokban. Esztergomban 1863-ban jelent meg önálló műve "A legszebb idők emléke" címmel. Az újságnak már a 11.szám megjelenésekor 228 előfizetője volt, köztük 58 egyházi személy. Ez az előfizetői arány is mutatja, hogy Scitovszky János hercegprímás idejében mennyire jelen volt az egyház a város társadalmi életében. Haan Rezső 1865 év végéig szerkesztette az Esztergomi Újságot,majd megvált a laptól helyébe a kiadó Sántha Ignácz lépett,de csak egy hónapig szerkesztette a lapot, mert az Esztergomi Újság 1866.január 30.-án megszűnt. A város első helyi újságja közéleti jellegű vegyes tartalmú lap volt. Alcímeként 1863 július 5-től Felduna-Garam és Ipolyvidéki Közlöny megnevezés szerepelt.Fennállása alatt több esztergomi intézet és a Barsi Gazdasági Egylet hivatalos lapja is volt.Tartalmát tekintve a Városunk mozgalma rovatban helyi hírek voltak, a Fővárosi Tárca rovatban pedig országos jellegű hírek szerepeltek. Volt levelezési és szépirodalmi rovata is,de közreadta a piaci árjegyzékeket és a folyóiratok tartalomjegyzékét is mint például: Knauz Nándor szerkesztette Magyar Hon című folyóiratét.Néhány érdekes hír: 1865 decemberében a Felső-Túr újjáépített templomának as felszenteléséről írt, valamint arról, hogy 1865 december 12.-én az országgyűlésre utazó uralkodó vonata megállt Nána községben, ahol a vasútállomáson köszöntötte a királyt a község lakossága és Hamar Pál első alispán.Az Esztergomi Újság utolsó száma 1866.január 21.-én jelent meg.

Esztergomi Közlöny

Haan Rezső új hetilapja veszi át az Esztergomi Újság helyét és a város közéletében betöltött szerepét Esztergomi Közlöny címmel 1867-ben.

Szerkesztő és kiadó Haan Rezső volt, fő munkatársak: Besze János és Rényi Rezső.

A lap az első időkben kérész életű volt, hiszen egy évig jelent meg 1868-ban átmenetileg megszűnt,majd tizenegy évvel később 1879-ben újra indult Esztergomi Közlöny néven, mint az Esztergomi Gazdasági Egyesület közlönye. Szerkesztő-kiadója Haan Rezső. Szerkesztősége és kiadó hivatala Esztergomban az Öreg utca (Mikszáth Kálmán utca) 245-ben volt, Horák Egyed, illetve Buzárovits nyomdájában, később 1883-tól Laiszky János nyomdájában készült. Az Esztergomi Közlöny 19o2-ben a vármegye hivatalos lapjaként működik és mint ilyen 1903-ig jelenik meg.

Esztergom Vármegye Hivatalos Lapja

Az Esztergomi Közlöny megszűnése után helyébe ugyancsak Haan Rezső szerkesztésében Esztergom Vármegye Hivatalos Lapja lépett, amely a megyét követő hivatalos név változásokkal lényegében 1950. augusztus 3.-ig jelent meg folyamatosan. A második világháború idején 1944-45 szeptemberéig átmenetileg szünetelt a kiadása. Szerkesztői voltak: Fekete Rezső, Vízváry Viktor, Hajdú György, Pékh Gyula, Vitál József. Az Esztergomi Közlöny 1881. március 31.-i ünnepi számában köszönti ifjabb Majláth Györgyöt főispáni beiktatása alkalmából. Érdekes esztergomi vonatkozású lengyel hírről is olvashattunk az 1881 május 5.-i számban.:

"Lengyelországban a Lemberg melletti Zolkiew község templomában van egy Altomoné által festett freskókép, mely a párkányi ütközetet és Esztergomnak a török török hatalma alul való felszabadulást ábrázolja. A kép igen híven tünteti fel az esztergomi várat. Zolkiew mostani plébánosa Novakowszky József, ki a templomot épp most javíttatja, lefényképezte a festményt s a templom javára árultatja.Városunk régi dicső történelme iránt érdeklődő közönségünket figyelmeztetjük a fényképekre,melyek tetszés szerint kisebb vagy nagyobb alakban a nevezett plébános útján szerezhetők meg."

Lám Esztergom történelmi múltjából még egy kis lengyel község is hasznot tudott húzni az élelmes plébános jóvoltából. Trefort Ágost vallás és közoktatási miniszer esztergomi látogatásáról írja az Esztergomi közlöny 1881.április 24.-én.:

"Trefort Ágost vallás és közoktatási miniszter pénteken a reggeli gyorsvonattal érkezett városunkba, s itt Herczeg-prímásunk vendége volt, aki személyesen vezette körül és és mutogatta meg az új építési munkálatokat a miniszternek. Ugyanaznap meglátogatta a helybeli főgymnasiumot,ahol az I. és VIII. osztályokat éppen előadások ideje alatt lepte meg.Megtekintve az összes helyiségeket főgymnasiumunkról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott."

Ebben az időben Simor János volt a hercegprímás és a tudósításban említett építkezés a Prímási Palota átépítése volt Lippert József tervei alapján.

Az Esztergomi Közlöny tartalmát tekintve elsősorban a megyei és városi közgyűlésekről tájékoztatta olvasóit, témakörébe szerepelt még az ipar és a közgazdaság. Hírei között találtam az alábbi szórakoztató jogászi tévedést:

"Eltévesztett pofon.

Egy helybéli fiskális szombaton este a Hadinger-féle vendéglőben egy polgárt pofon ütött.Mire a sértett fél a váratlan meglepetéstől magához térve interpellációját megtehette volna, a sértő fél sietett bocsánatot kérni , a tévedésért miután az illetőt elnézte. - Talán duplát látott..."

Esztergom

Ezzel a címmel több helyi lap is megjelent a királyi városban 19-20-ig században.

Esztergom címmel 1874 július elsején jelent meg hetilap társadalmi, közgazdasági és helyi érdekű közlönyként Horák Egyed nyomdájának kiadásában. Alapító szerkesztője Ompolyi (Mátray Ernő )volt, aki korában a "Magyar Polgár" a "Budapesti Napilap" a "Váczvidék" a "Magyar Jegyző" és a "Községek Lapja" szerkesztője volt. 1874-ben indította az Esztergom című hetilapot, amelynek a szerkesztését 1877-ben Rényi Rezsőnek adta át.. Rényi Rezső Zólyom vármegyében kezdte meg pályafutását. Tevékenyen részt vett az 1848-as szabadságharcban is.Esztergomban 1865-ben a városi törvényszék elnöke lett,majd ügyvédi pályára tért és a jogtudomány mellett az irodalomnak szentelte életét. Az Esztergom szerkesztésén kívül más lapokba is írt értekezéseket, cikkeket. Az Esztergom hetilap fejlécében 1878-ban Esztergom szabad királyi város és Esztergom megyei gazdasági egylet hivatalos közlönye elnevezés is szerepel.

Esztergomi Népújság – Új Esztergom

Az Esztergom 1879-ben összeolvadt a Sarkady István kiadásában és szerkesztésében megjelenő Esztergomi Népújsággal , amelynek első száma 1879 augusztus 20.-án került ki a Buzárovits nyomdából.Viszontagságos élete volt ennek a hetilapnak, hiszen alig néhány hónap után már új néven :Új Esztergom néven megy tovább Sarkady István kiadásában és szerkesztésében, azonban 1880-ban ez is megszűnik. Sarkady István hívta életre az első esztergomi élclapot is, 1879-ben "Esztergomi Ujság s Gomi Misi" címmel.Csak néhány hétig jelent meg ez a helyi vicclap. Sarkady István, hírlapíró és szerkesztő, 1834-ben Gyöngyösön született.Több újságban megjelentek írásai. 1860. augusztusban átvette a Népújság szerkesztését, mely később Sárosy Gyula száműzetéséből való visszatérésekor Trombita címet vette fel.1862-ben a Sárosy-Albumot szerkesztette; ebben a Sárossy Gyuláról írt cikke miatt hat hónapra elítélték.

Az első sikeres esztergomi újság

Esztergom és vidéke 1879. június1 -től.

A viszonylag rövid ideig megjelenő helyi újságok után Sarkady István és Kőrösy László nevéhez fűződik az első igazán sikeres esztergomi lap az Esztergom és vidéke elindítása.A lap alapításának gondolata és a szerkesztés vezérfonala Kőrösy László fejében született meg. Kőrösy (Kucsera) László Pilismaróton született 1856-ban, középiskoláit Esztergomban végezte, Budapestre járt egyetemre, ahonnan Esztergomba visszatérve reáliskolai tanárként irodalomtörténettel foglalkozott.Alapítója és később szerkesztője volt az Esztergom és vidéke címmel 1879.június 1-től hetente kétszer megjelenő lapnak. Sarkady István volt az Esztergom és vidéke első szerkesztője. Az újság hetente kétszer jelent meg kiadója az első időkben Mellinger Rezső volt. Az Esztergom és vidéke induló számában Sarkady az újság feladataként az alábbi gondolatot fogalmazza meg: "Nem gyújtunk lángot a tömjénezés oltárán a hatalomnak, vagy a közjóval ellenkező magánérdekek istápolását czélző bűnös vállalkozásoknak,hanem kemény ostora leszünk a visszaéléseknek és pellengérre állítjuk a bűnt, megbélyegezzük a támadót, ki a társadalom erénye ellen vét és a közjót veszélyezteti. "

Sarkady István három hónap után megvált a laptól és visszament Pestre. Kőrösy László vette át az Esztergom és vidéke szerkesztését 1879 szeptember 14-től egészen 1892 december 1.-ig. Mivel a fővárosban állami főreáliskolai tanár lett az Esztergom és vidéke szerkesztését átadta Nógrádi Jenő kereskedelmi iskolai tanárnak, aki négy éven át volt a lap szerkesztője, majd 1896-ban átadta ezt a feladatot az Esztergomba visszatérő Munkácsi Kálmánnak, aki a Pesti Hírlap külföldi tudósítója volt, de betegeskedése miatt tért vissza szülővárosába. Munkácsy Kálmán 1901-ben bekövetkezett haláláig irányította az újságot.Ezután Prokopp Gyula ügyvéd lett az Esztergom és vidéke szerkesztője. A lap szerkesztősége és kiadó hivatala is Prokopp Gyula házában volt a Buda u.485(Síssay u.1)Dr. Prokopp Gyulát 1910 februárjában Esztergom város főügyészévé választották,Búcsúzó címmel 1910.február 20.-i számban köszönt el olvasóitól. Ezután Varsányi István és Kempelen Farkas szerkesztésében jelenik meg a lap, míg 1912 karácsonyától a Laiszky-könyvnyomda tulajdonosa vette kezébe az újság sorsát és ettől kezdve a Laiszky -cég tulajdonaként jelenik meg az Esztergom és vidéke. Szerkesztője 1912.től két évig dr. Gróh József ügyvéd volt, aki 1915-től az Esztergomi Kereskedelmi és Ipar Bank ügyvezető igazgatója, majd elnökigazgatója, majd elnöke volt. Az Esztergom és vidéke 1944.június 28.-ig jelent meg folyamatosan.Szerkesztője 1919-től a tulajdonos Laiszky Kázmér volt. Az 1879-es indulásakor közérdekű nemzetgazdászati, iparkereskedelmi és szépirodalmi közlöny elnevezés szerepelt a fejlécében.Irányát tekintve nem sodródott a politikai életben általában keresztény szemléletű politikai társadalmi lap volt.

Az Esztergom és vidéke nevéhez méltón nem csupán az esztergomiak számára íródott, híranyagában megtalálhatjuk Bajót, Dág, Párkány, Muzsla települések eseményeit is. Az 1879. augusztus 28.-i számban a dági bíró józan bölcsességét dicséri egy írás:

"Dág községben az adóvégrehajtás alkalmával néhányan kikeltek a bíró ellen. Sőt ellenszegülni is megkísérlék. A bíró erélyesen lépett fel s a rakonczátlankodókat fogság büntetéssel fenyítette a kérelemre azonban, hogy másképp büntesse őket, pénzbírságra váltotta át a büntetést és mindegyiket 2 frt.60 kr.-ban marasztalta.Az így befolyt pénzösszegekből azután két szegény dági lakosnak kifizették az adóját. Ez esetben a szükség törvényt csinált amiért csak dicsérni lehet a dági bírót."

A korabeli sajtóból értesülhetünk arról is, hogy neves művészek tartottak kapcsolatot a városban élő barátaikkal, rokonaikkal. Márkus Emília színművésznő látogatásáról írták az Esztergom és vidéke 1879.aug.7.-számában

"Márkus Emília a Nemzeti Színház előttünk is nagy kedveltségű művésznője a tegnapi bécsi hajóval érkezett városunkba, néhány napot ide való rokonaival töltendő.Hozta Isten körünkben"

Esztergomban az 1879-es év helyi sajtótörténeti szempontból igen gazdag volt. Közéleti hetilapokból több is volt valamint két egyházi folyóiratot is olvashattak az érdeklődők. Haan Rezső szerkesztésében újra indult az Esztergomi Közlöny, június 20-án megjelent az Esztergom és vidéke első száma Sarkady István szerkesztésében és az ő kiadásában napvilágot látott 1879. augusztus 20.-án az Esztergomi Népújság, amely egy hónap múlva már Új Esztergom címmel jelent meg, valamint szeptember 14.-ig még az Esztergom című társadalmi, közigazgatási és helyi érdekű közlöny is színesítette az esztergomi sajtó palettát. A polgári lapok mellett a katolikus egyház két helyi kiadványa is rendszeresen megjelent 1879-ben. Az egyik a Zádori János szerkesztette Új Magyar Sion című egyházirodalmi folyóirat volt, a másik pedig Isten Igéje szentbeszédekben című egyházi beszédeket közreadó havilap volt Fábián János szerkesztésével. Egy évvel később a polgári lapok között csak az Esztergom és vidéke és az Esztergomi Közlöny maradt talpon.

Az ötödik évfolyamába lépő Esztergom és vidéke szerkesztősége 1883-ban így köszöntötte olvasóit:

" A helyi eseményeknek nem száraz krónikásai,de élénk följegyzői kívánunk lenni s minden legcsekélyebb közéletbeli eseményt sem hagyunk figyelmen kívül."

Valóban nem voltak az események száraz krónikásai, hanem a szó szoros értelmében megmártóztak az élet vizében. A Duna ismét kilépett medréből 1883 év elején és elöntötte az Alsó-Tabánnak nevezett Duna -menti városrészt is. A megáradt folyó még az Esztergom és vidéke szerkesztőségét is elöntötte, amint erről 1883.január 7.-i számukban "Úszunk" címmel be is számoltak:

" A folyton növekvő vízáradat végre oly magasra hágott, hogy a Kis-Duna partján épült Pfalz-ház köröskörül méternyi magas vízbe került. Lapunk szerkesztője kénytelen volt csütörtökön csónakkal ármentes területre menekülni s így szerkesztőségünk árvízkárosodása folytán nem állhattunk hivatalos helyiségünkben közönségünk szolgálatára.Intézkedtünk azonban, hogy a levélbeli megkeresések árvízkárosult voltunk dacára is azonnal elintézés alá essenek."

Esztergom társadalmi élete – egyesületek szerepe a sajtóéletben

A sokféle helyi sajtótermék a város és tulajdonképpen a vármegye akkori társadalmának gazdag irodalmi és közéleti igényét is mutatja.A közéleti sajtót nemcsak támogatták a város és a vármegye vezetői, hanem aktívan közre is működtek a lapok szerkesztésében. Az esztergomi primácia méltóságai is részt vettek a város közéleti, társadalmi életében, sőt volt hogy vezető szerepet is vállaltak. Majer István címzetes püspök alapította 1868-ben az Esztergomi Irodalmi Egyletet, amely két éves fennállása alatt a korkérdéseket fejtegető füzetekből 24 darabot jelentetett meg. Egyházi jellegű volt a Magyar Egyházirodalmi Iskola kiadványai, amelyeknek célja a papnövendékek irodalmi nevelése volt. A város legrégibb egyesülete volt az 1844-ben alakult Esztergomi Kaszinó, amely a szabadságharc utáni elnyomatás éveiben is műkedvelő előadásokkal, társas összejövetelekkel igyekezett a hazafias érzést ápolni. Különböző egyesületek alakultak amelyek a közművelődés terjesztését tűzték ki célul. Az irodalom, a művészet, történettudomány a hitélet minél szélesebb körű megismerését szolgálták ezek az egyesületek, társaságok. Ilyen volt az Esztergomi Irodalmi Egylet, Magyar Egyházirodalmi Iskola, Katholikus Kör, amely 1893-ban alakult és mint társadalmi és erkölcsi intézmény a városban és környékén lakók katolikusok vallás-erkölcsi szellemiségű társadalmi életének előmozdítását szolgálta. A körnek a Széchenyi téren volt saját helyisége elnöke pedig: lovag Mattyasovszky Lajos volt. Dal és zenekedvelők társasága is volt, Bellovits Ferenc szervező munkája révén 1861-ben megalakult a dalárda. 1865-ben már ötven tagja volt az énekkarnak, sőt 1868-ban Debrecenben a város arnydíját nyerték el. A városi zenei kört Prokopp János mérnök alapította 1874-ben, a városban élő zene kedvelők társaságaként többször adtak hangversenyt. A legjelentősebb egyesület az Esztergomvidéki Régészeti és Történelmi Társulat volt, amely 1894-ben alakult Knauz Nándor kanonok és Récsey Viktor bencés tanár kezdeményezésére. A társulat aktívan részt vett a város történelmi múltjának feltárásába. Régiség gyűjteményük a kezdeti időszakban a főegyházmegyei könyvtárban voltak elhelyezve. Időszaki kiadványuk az 1896, 1898, 1900-ban megjelentetett Évkönyv volt , amelynek folytatása 1925-től az Esztergom évlapjai című évkönyvek voltak ( Erről bővebben az Esztergomi Időszakos kiadványok, évkönyvek fejezetben írok) Az 1879-be indult Esztergom és vidéke mellett a századforduló idején már csak az Esztergomi Közlöny maradt talpon a polgári közéleti lapok közül.

A 19-20 századforduló sajtóélete Esztergomban

Esztergomi Hírlap - Esztergomi Lapok

1892-ben egy új közéleti lap jelent meg Szent István városában Esztergomi Hírlap címmel. Szerkesztő-kiadója Sinka Ferenc Pál volt és lap szellemi társadalmi, anyagi értékeink és művelődésünk közlönye alcímet viselte. A hetente egyszer megjelenő újság Laiszky János nyomdájában készült.Másfél hónappal később 1892. október elsején egy újabb újság lát napvilágot

Esztergomi Lapok címmel, szépirodalmi társadalmi helyi lap. Alapítója 29 éves Perényi Kálmán, aki 1863-ban született Esztergomban, Budapesten fiatal jogászként több szépirodalmi lap munkatársa volt és szoros barátságban állt Reviczky Gyula költővel.Talán ez indította arra, hogy szülővárosába visszatérve önálló újságot alapítson. Perényi Kálmán jogi pályafutása során magas rangra tett szert, 1907.-től Esztergom vármegye alispánja. Perényi Kálmán a hetente kétszer megjelenő lapot Maróthy Dezső álnéven szerkesztette. Az Esztergomi Lapok-at 1893-től a Hunnia nyomda tulajdonosa Gerenday József szerkeszti és adja ki. A kiadóhivatal és szerkesztőség a Buda utca 346-ban volt(Kossuth u.) Hetente két alkalommal jelent meg akárcsak az Esztergom és vidéke, csütörtökön és vasárnap. A két újonnan megjelenő újság közül az Esztergomi Lapok bizonyult az erősebbnek, 1894 április 1-től az Esztergomi Hírlap beolvadt az Esztergomi Lapokba.

A milleniumtól az első esztergomi napilapig

"Esztergom" Politikai és társadalmi hetilap 1895-től "Esztergom"címmel alapított politikai és társadalmi hetilapot Prohászka Ottokár, a szeminárium tanára Csernoch János,apátkanonokkal és Keményffy Kálmán Dániel plébánossal együtt. Az új hetilap l895 karácsonyán jelent meg a városi sajtó életében. Az Esztergom címet viselő hetilapot Keményfy Kálmán Dániel plébános szerkesztette és katolikus irányú politikai társadalmi hetilap volt, amelynek példája nyomán más városokban is , mint Nyitra, Győr, Székesfehérvár, Pécs megjelentek különböző katolikus politikai hetilapok. Az Esztergom- ot a Buzárovits nyomdában nyomták és kb. 800 előfizetője volt, a szerkesztőség és kiadóhivatal a Fő úton, (ma Pázmány utca)a Lenz -házban volt. Az Esztergom című hetilap főmunkatársa, majd 1898-tól a lap tulajdonosa volt az irodalmi munkásságáról híres főpap Prohászka Ottokár, a későbbi székesfehérvári püspök. Prohászka a modernebb katolicizmus szellemi áramlatának hazai hive volt. XIII.Leo pápa programjában az egyház és a modern kultúra összehangolásáról és kibékítéséről szólt.Ennek a szellemiségét Simor János , illetve Vaszary Kolos prímások idején vállalták a nyitottabb világnézetű , feltörekvő fiatal teológusok,papok. Prohászka Ottokár a hazai mozgalom egyik kidolgozójaként főleg az értelmiség megnyerésére törekedett. Ennek a szellemi irányzatnak volt a része az általa alapított Esztergom című hetilap, amelyben cikkeiben fejtette ki gondoltait a hazai politikai életről, bírálta a liberalizmust, és a keresztény demokratizmus szellemében foglalkozott a nép felemelkedésével. Szerinte szabad akkor lehet a nép ha gazdasági függetlensége megvalósul. Néhány év után Keményffy Kálmán Dániel megromlott egészségi állapota miatt lemondott az Esztergom szerkesztéséről és ezt Okányi Lajos vette át 1899.-ben. Újabb váltás történik és a lap szerkesztője 1902-től Csajka Ernő, mellette felelős szerkesztő volt Dvihally Géza. Majd 1904-től az újságnak nemcsak tulajdonosa, hanem kiadója is volt Prohászka Ottokár akitől a szerkesztést Babura Lászlómajd Pécsi Gusztáv vette át. Prohászka Ottokárt 1905-ben kinevezi a pápa székesfehérvári püspöknek és így végleg elmegy Esztergomból. Az Esztergom című katolikus politikai és társadalmi hetilap Prohászka Ottokár távozása után - és a Tanácsköztársaság bukását követően- jelentős változásokon megy keresztül de keresztény szellemiségét megőrzi egészen 1935-ig, majd a háború idején Vécs Ottó szerkesztésében 1938. május 20.-án egyetlen szám jelenik meg. Az Esztergom szerkesztője 1910.aug.14-től Rolkó Béla főszékesegyházi karkáplán, 1918-ban Szvoboda Román és Marcell Mihály ,szemináriumi spirituális szerkesztette, majd a Tanácsköztársaság bukása után az esztergomi papság, - amely Prohászka Ottokár Esztergomból való távozása után a lap ügyeiben tulajdonosként rendelkezett – átengedte az újságot az Esztergomi Keresztényszociális Gazdasági Pártnak. A párt megbízásából az újság szerkesztője Gábriel István tanító lett, aki az első világháborúban bronz vitézségi érmet szerez, majd az l918-as leszerelése után élénken részt vesz Esztergom társadalmi életében. Gábriel István a Tanácsköztársaság idején történt összeomlás után átvette az Esztergomi Friss Újság szerkesztését és a kommün bukása után volt az Esztergom hetilap illetve átmenetileg napilap szerkesztője. Az újság főszerkesztője 1919 nyarától Homor Imre,aki 1887-ben született Esztergomban, tanítóképző intézeti tanár,, főegyházmegyei főtanfelügyelő,a Balassa Bálint Társaság főtitkára, az Országos Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság tagja és több más egyesület tagja.Az Esztergom hetilapot a Buzárovits nyomdában nyomtatták, 1924-től pedig a Hunnia nyomdában.

Szabadság

Ugyancsak 1895-ben jelent meg Bártfay Géza Szabadság című hetente háromszor megjelenő lapja.Bártfay Géza 1895-be a város polgármester helyettese volt,két évvel korábban vihart kavart a város társasági életében, hogy az Esztergomi Széchenyi Kaszinó tagjává választották 1893-ban. Az a vád érte, hogy Esztergomot elmarasztaló cikkei jelentek meg a fővárosi lapokban.A kettészakadás előtt álló kaszinó életében Bártfay tagsága adta meg azt a lökést, hogy a tagok közül az egyházi személyek kiléptek és megalakították a Katolikus kört. Bártfay Géza Szabadság című lapját az alapító-szerkesztő saját nyomdájában nyomtatta. Tartalmilag vegyes híranyagú újság volt.Például erélyesen visszautasította a Néppárt röpiratának Vaszary kolos hercegprímás elleni támadását, hírei között pedig arról is olvashattunk, hogy:

"Véghelyi Ödönné úrnő, aki háziebe megharapott a Hőgyész-féle intézetből hazajött szerető családja körébe." A Véghelyi család egyébként különös kegyben állhatott a szerkesztőnél, mert egy későbbi számban beszámoló van arról, hogy Véghelyi Ödönként baleset érte, a fejére esett a konyhaszekrény ajtaja, a kisgyermeknek komoly baja nem esett.

A példából is látható, hogy a kis előfizetői létszámmal rendelkező lap szerkesztője talán előfizetői megtartása érdekében is közöl ilyen apró-cseprő családi eseményeket, kaszinói estélyek beszámolóit, kocsmai verekedéseket. Azonban érdekes, hogy ez a kis újság szólalt fel igen erélyesen, amikor a jóval tekintélyesebb Esztergom és vidéke főszerkesztőjét, dr. Prokopp Gyulát méltánytalan támadás érte.

Dr. Prokopp Gyula, az Esztergom és vidéke 1897.évi 4.számban Iskolaépítés címmel vezércikkben bírálta az új elemi és reáliskola Duna utcai ( mai Deák F.u.)telekre való építésének tervét, mivel a területet árvízveszélyesnek tartotta.Dr. Prokopp Gyulának ezért a cikkért becsmérlő és fenyegető névtelen leveleket küldtek. Bártfay Géza, a Szabadság 1897. január 21.-i számában Névtelen vitézek címmel erélyesen visszautasította dr. Prokopp Gyulát ért támadást és rendőri védelmet követelt a közéleti ember érő ilyen támadásokkal szemben.

A Szabadság című lap szűk előfizetői köre ellenére megérte a századfordulót. A szerkesztő -laptulajdonos Bártfay Gézát 1908-ban rendőrségi szolgálatra berendelik és így az egyébként nem túl jelentős politikai, társadalmi lap megszűnik.

Milleneneumi ünnepségek az esztergomi sajtóban

Magyarország 1896-ban ünnepelte a honalapítás ezer éves évfordulóját. Esztergom számára különösen jelentős volt ez az időszak, hiszen 1895-ben egyesültek a városrészek és egységes város lett Esztergom, ekkor adták át a várost Párkánnyal összekötő Mária-Valéria hidat is.

Ebben az időben az Esztergom és vidéke felelős szerkesztője Munkácsy Kálmán volt, a laptulajdonos és kiadó pedig dr. Prokopp Gyula, a szerkesztőség a Bottyán utcában lévő Spanraft-házban volt.

A lap 1896 június 14.-i számában közreadta az uralkodó által szentesített törvényt, az a honalapítás ezredéves emlékét foglalta törvénycikkbe. Az országos millenáris ünnepségekben rész vett Esztergom városa és a vármegye is. " A vármegye május 13.-án tartotta ünnepét. Reggel 9 órakor a vármegye törvényhatóságának tagjai élükön a díszmagyarba öltözött Kruplanicz Kálmán főispánnal, aki szintén díszmagyarba öltözött urak csoportja kísért, megjelentek az (vizivárosi)plébánia templomban, ahol istentisztelet volt. Majd közgyűlés volt a vármegyeházán Kruplanicz Kálmán főispán, Szabó Mihály főjegyző, FreyFerenc országgyűlési képviselő és Mattyasovszky Vilmos vármegyei tisztiügyész tartott szónoklatot. Vaszary Kolos hercegprímáshoz dísztáviratot küldtek.Délben 200 terítékes díszebéd volt. A vármegye községei is ezen anapon tartották milleneumi ünnepségüket és a lakosság az ünnepségek napjaiban tömegesen rándult fel Budapestre a milleneumi kiállításra." (Borovszky:Esztergom vármegye története)

Az Esztergom és vidéke arról tudósítja olvasóit, hogy a milleneum alkalmából megalakult kiállítási helyi bizottság is ülésezett. Az ülésen megbeszélték, hogy azt az összeget -melyet abból a célból gyűjtöttek, hogy város szegényebb iparosai is megtekinthessék a kiállítást- milyen módon osszák ki. Ezt a nemes célt Vaszary Kolos prímás-érsek 300 forinttal támogatta, 100 forintot a város adott és111 forinttal járult hozzá a győri kereskedelmi ipari kamara. A bizottság döntése alapján 100-100 forinttal támogatták a helyi ipariskolát, hogy a tanoncok megtekinthessék a kiállítást, valamit 50 iparossegédet és 50 szegényebb mestert támogattak, hogy a milleneimu kiállításra eljussanak. A bizottság egyik tagja Földváry István javasolta, hogy a megmaradó összegből a helybeli földművesek milleneumi kiállítási látogatását segítsék. Ez a javaslatot a bizottság lelkesedéssel elfogadta. Ez a körültekintő és nagylelkűségre utaló gondoskodás tette lehetővé, hogy Esztergom város lakosságának jórésze megtekinthesse Budapesten 1896-ban a fényes milleneumi kiállítást. Az Esztergom és vidéke 1897 évi első számából az olvasók arról is értesülhettek, hogy a vármegye az ünnepséget más módon is kamatoztatta a vármegye dolgozói javára: ,

" A millenáris év emléke. A belügyminiszter jóváhagyta Esztergom vármegye törvényhatósági bizottságának azt a határozatát,amely szerint a vármegyei alkalmazottaknak az 1896.év a nyugdíjjogosultságnál kétszeresen számít."

A milleneumi Esztergomban az 1900-as évek elején több közéleti lapot olvashattak a polgárok: a hetente kétszer megjelenő Esztergom és vidéke (1901-től Prokopp Gyula szerkesztésében) szinte a legjelentősebb lap volt, amely nemcsak a városlakókhoz szólt, hanem nevéhez méltón a vármegye más településeiről is voltak hírei. Ezt követte az alapvetően keresztény szellemiségű hetilap az Esztergom (Dvihally Géza szerkesztésében) , majd a viszonylag kis példányszámú Szabadság című hetilap (Bártfay Géza szerkesztette) valamint a hetente kétszer megjelenő Esztergomi Lapok, (szerk:Gerenday József). A közéleti lapok mellett természetesen ott voltak az egyházi folyóiratok is, mint a Magyar Sion , Isten Igéje , szentbeszédgyűjtemény (szerkesztője: Fábián János) ezeken kívül voltak még esztergomi kiadású, de országos terjesztésű egyházi lapok is. Ilyen gazdag lényegében helyi sajtóéletet közepette úgy vélem példátlan fordulatot jelentett a város első napilapjának a színre lépése. Dvihaly Géza szerkesztésében 1907 decemberében megjelent a város első napilapja Esztergomi Friss Újság címmel.

Az első esztergomi napilap

Esztergomi Friss Újság

Esztergom város első napilapja az 1907-ben induló Esztergomi Friss Újság volt. Alapító szerkesztője Dvihally Géza, hírlapíró volt, aki korábban az "Esztergom" című társadalmi hetilapot szerkesztette. Dvihally Géza 1878-ban született Érsekújváron, tartalmas hírlapírói és politikusi életútját 1945-ben fejezte be Budapesten. 1907-ben megalapította Esztergom első napilapját, az Esztergomi Friss Újságot, melynek 1919-ig kiadója és szerkesztője, majd Budapestre költözött. Az első esztergomi napilap meglepően sok példányban jutott el az olvasókhoz, ugyanis a Gyürky Ödön által szerkesztett Új Lap című keresztény szellemiségű országos megjelenésű napilap esztergomi melléklete volt. Az Esztergomi Friss Újság kiadóhivatala a Vörösmarty utca 5. számban volt. Az induló helyi napilap mindjárt a kezdetekor érdekes sikerre tett szert. Az 1907. december 19.-i (I.évf.4.) számában közzé tette az esztergomi inasok tanoncotthonának gondjait"

Az esztergomi inasok otthona " címmel. A cikkben arról volt szó, hogy a tanoncotthon igazgatója és Mátéffy Viktor belvárosi segédlelkész vezetésével mozgalom indult a tanoncok műveltségének gyarapítása érdekében. Ez ügyben támogatási kérelemmel fordultak a lakossághoz, hogy a tanoncotthon felszereltségét bővítsék. Egy magas állású úr a cikket megmutatta Apponyi Albert kultuszminiszternek, hozzátéve azt, hogy lám Esztergomnak már napilapja is van. A miniszter elolvasta az írást és kiutalt kétszáz koronát a tanoncotthon számára. A sikeres kezdet után még 12 évig olvashatták az "Esztergomi Friss Újságot" az előfizetők.

Első világháború évei 1914-1918.

A helyi sajtó a lehetőségek szerint nyomon követte a különböző országos és nemzetközi eseményeket is. Az első világháború idején Esztergomban három helyi közéleti újság jelent meg. Az "Esztergom és vidéke" Laiszky János szerkesztésében, az "Esztergom", amelyet ekkor Rolkó Béla szerkesztett és a vármegyei hivatalos lapjaként működő "Esztergom Vármegye Hivatalos Lapja címmel Fekete Rezső szerkesztésében. A világháború kitörését követő esztergomi visszhangot megőrizte számunkra a helyi sajtó. Az "Esztergom" című hetilap 1914. augusztus 2. számában így ír a városba érkező katonák és háború fogadtatásáról:

„Tengernyi nép hullámzott kedden este is a város fő utcáin. Aznap délután ugyanis megjött a 76. gy. ezred zenekara, amely este 8 óra után zenés takarodót adott az ünneplő város lakosságának. Hazafias nóták, vidám éljenzés, kitörő lelkesedés kísérte végig a tüntető sereget. Elől a fiatalság zászlóalatt, utána a katonabanda, majd újból a fenséges nép százai és ezrei. A polgárság lépten nyomon meleg ovációban részesítette a hadsereg tagjait. Azalatt, mig az utca népe a katonabanda mellett éltette az ö kedveltjeit, számra sokkal kevesebb, de energiában gazdagabb tüntető sereg elvonult a fabódés Thália templomába. Kedden este adta a társulat Biró Lajosnak gyönyörű gondolatokkal megépített színdarabját, az 1913., vagy Háború és Béke ciműt. Ez a darab a mostani háborús mozgalmakra tekintettel igen aktuális. A színházban jelenlevők a karzatra húzódó fiatalsággal már az első felvonás közben tüntettek. Ugyanis a szereplő Dózsa Jenő hatalmas érzéssel kiáltott fel a darabban: — Vesszen Szerbia! A jelenlevők erre fülsiketítő lármával kiáltották : — Vesszen Szerbia! — Éljen a hadseregi — Éljen a király! S ez az éljenzés és frenetikus tapsvihar csak negyedóra múlva szűnt meg. S még többször is éljenzett, tapsolt a színházi publikum, valahányszor erre alkalom került. Szerdán semmi különösebb nem adódott elő. Este félhéttől félnyolcig térzene volt, amelyet aztán a zuhogó esö nagyobb hangú demonstráció hijával elmosott. Csak a rendőrség dolgozott lázasan. Házról-házra írták össze mindazokat, akik a hadi dolgoknál esetleg alkalmazhatók. Iparosokat, mezőgazdasági munkásokat, akiket összeírtak. Körülbelül két-háromszázat. „

A világháború végén keresztény szellemiségű Kereskedelmi és gazdasági megújhodást követelt az Esztergom 1917. november 11. számának vezércikke

„Ébredjünk fel nemtörődömségünk s közönyösségünk halált okozó mámoros álmából és követeljük hangosan: a keresztény katholikus kereskedelmi és gazdasági szervezkedés szükségességét! Minékünk egy teljesen megújhodott, tisztességesebb alapokon nyugvó minden korrupt befolyástól ment keresztény kereskedelmi és gazdasági életre van szükségünk és itt elsősorban a katholikus sajtó és a katholikus autonómia halaszthatatlan meghonosítására gondolunk. Ez fogja irányítani a közvéleményt és akkor lassan-lassan hozzáláthatunk majd programmunk első pontjának keresztülviteléhez: a szervezkedés minden oldalon és minden téren történő alapos terjesztéséhez. Itt van a Magyar Gazdaszövetség, az egész országra terjedő hálózatával, itt van azország fogyasztási és értékesítő szövetkezeteinek legnagyobb központja, a jövő év elején két évtizedet ünneplő „Hangya", ide tartozik az Országos Központi Hitelszövetkezet, ide sorolhatjuk továbbá azokat a gazdasági érdekköröket is, melyek ki és befelé való működésükben — a helyzet komolyságát felismerve — ma már a többtermelés jelszavát tűzték ki célul maguknak. Ezek zászlaja alá bátran sorakozhatunk, a szervezkedést minden oldalon fel kell venni, hogy a reorganizálás munkája minél alaposabb, minél egységesebb, de elsősorban minél erősebb lehessen.”

Majd eljött 1918 végén az őszirózsás forradalom és 1919-ben a Tanácsköztársaság ideje, ami gyökeres változásokat teremtett az országos és a helyi sajtóban, így Esztergomban is. A Tanácsköztársaság Alkotmánya a korábbi tőkés sajtót a „proletáröntudat elhomályosítának eszközeként" aposztrofálta. „Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen". Ennek megfelelően a korábbi lapok sorra szűntek meg. A vicclapok mindegyikét betiltották. A kormány hivatalos lapja a Vörös Újság, 1919-ben 300 ezer példányban jelent meg. Első szerkesztője Szamuely Tibor volt.

Esztergomi sajtóélet a Tanácsköztársaság idején

Esztergom nehéz időket élt át már az őszirózsás forradalom kitörése előtti időkben is. Komoly élelmiszerhiány volt a megye egész területén, ráadásul dühöngött az országos spanyolnátha-járvány is, olyannyira, hogy elmaradt még a megyegyűlés is.Ebben a helyzetben érkezett meg az október 30-i budapesti események híre hogy nemzeti tanács alakult, melynek eddig ismeretlenek a hívei. A Nemzeti Tanácsot vezércikkében az Esztergomi Friss Újság destruktív társaságnak nevezte. Ezért a cikkért a felizgatott emberek 1918.október 31.-én beverték a szerkesztő Dvihally Géza , Ferencz József út 59. (ma Pázmány u.) alatti lakásának ablakait.Szerencsére Dvihally Géza ekkor Budapesten volt, de hetekig nem jöhetett vissza a városba, így a napilap szerkesztését Palkovics László alispán ideiglenesen átadta Homor Imrének, hogy a város ebben a zűrzavaros időkbe ne maradjon tájékoztatás nélkül. A város egyik lapja, az Esztergom és Vidéke november 1-jei száma már Éljen a független Magyarország! címmel közölt vezércikket. Egy nappal később a katonaság a Széchenyi térenfelesküdött a Nemzeti Tanácsra. November 4-én alakult meg az esztergomi Ideiglenes Nemzeti Tanács, amelynek elnöke dr. Katona Sándor, ügyvéd, a Polgári Függetlenségi Párt esztergomi elnöke, lett,majd pár nappal később ugyancsak őt választották a vármegyei Nemzeti Tanács élére. Katona Sándor megkezdte a Köztársasági Károlyi Párt szervezését, Szent -Györgyi Pál főispáni titkár pedig a Szocáldemokrat Párt szervezését, november 6.-án már új napilap jelent meg a városban "Esztergomi Népszava" címmel. Szállási Árpád : Szegényháztól a kórházig.Esztergom egészségügyének története cimű könyvében irja, hogy Szent-Györgyi Pál a bátyja volt Szent-Györgi Albertnek , "Igy válik érthetővé azon érdekes tény , hogy az Esztergomi Népszava 1919.02.28.-i számában megjelent Szent-Györgyi Albertnek a "Tudomány és szocializmus" cimű cikke."Pál bátyám rövid ideig szerkesztője volt az újságnak, és ő kért meg, hogy írjak egy cikket.Magam Pozsonyban voltam asszisztens, és mély benyomást tett rám, hogy a munkásság felemelte szavát az egyetem mellett"-emlékezett vissza levélben az idős professzot" - irja Szállási doktor könyvében (53 old.) Szent-Györgyi Pál dédapja Lenhossék Mihály Ignác Esztergomban kezdte orvosi pályafutását.

Esztergomi Népszava 1918.nov.6-1919.aug.2. Szociáldemokrata politikai napilap A3-as formátumu 2 illetve 4 oldal terjedelmű volt.

Az Esztergomi Népszavát dr. Szent-Györgyi Pál,ügyvéd szerkesztette, aki Beniczky Ödön főispán mellett volt titkár.A fiatal jurátus talán így akart politikai babérokat szerezni. Mindenesetre állásából felfüggesztették. Az újság nyomdája a Széchenyi tér 13.szám alatt Katona Sándor házában működött .A szerkesztőség már az első számban bejelentette, hogy programja teljesen fedi a népkormány és a Nemzeti Tanács programját. A lapot Szent-Györgyi Pál finanszírozta, aki így szeretett volna esztergomi képviselőséget szerezni.Szent-Györgyi Pál ellem az első támadást volt felettese Beniczky Ödön intézte, 1919.január 19.-én az Esztergomi Friss Újságba írt ellene cikket. A Károlyi -féle forradalmat támogatók nehéz helyzetbe kerültek 1919 március 21. -én a Tanácsköztársaság kikiáltása után Kun Béláék ellenségnek tekintették Károlyi Mihály támogatóit.Szent-Györgyi Pál 1919 március 21.i Tanácsköztársaság kikiáltása után az esztergomi direktorium tagja lett. Azonban amikor április 3.-án direktoriumot támadó lövöldözés volt a városban, elmenekült.Lapja az Esztergomi Népszava ekkor már a Munkástanács hivatalos lapjaként jelent meg.Az Esztergomi Népszavában megjelent cikkben olvasható, hogy Budapestre távozását április 6.-án Szamuely Tibor jelentette be a direktoriumi ülésen.
Katona Sándort az esztergomi direktórium vádbiztossá nevezte ki, amelyről lemondott, ekkor gyermekeivel együtt háziőrizetbe került.

A kommün kikiáltásáig Esztergomban két napilapból is tájékozódhattak az emberek. Az "Esztergomi Friss Újság " Homor Imre szerkesztésében a keresztény szellemiséget képviselte, míg az "Esztergomi Népszava" a baloldali nézeteket. Az "Esztergom "című hetilap szerkesztésében változás történt, ugyanis Rolkó Béla spanyolnátha -járványban elhunyt, helyét Marcell Mihály , szemináriumi spirituális, egyetemi tanár vette át. Az "Esztergom és vidéke" pedig Réthei Prikkel Marán bencés tanár szerkesztésében jelent meg. Új politikai és társadalmi lap is indult ebben az időben "Földmívesvilág " címmel Földmívesvilág 1919.jan. 1.-1921.ápr.2.

A társadalmi és politikai lap megnevezést viselő új kiadvány szerkesztője Németh Pál biztosítási titkár volt, aki tulajdonképpen "Esztergomi Lapok"-at vette bérbe Gerenday Józseftől és "Földmívesvilág" címen adta ki. A szerkesztő Németh Pál az országgyűlési képviselőválasztáson akart indulni és az újság révén kívánt szavazókat szerezni. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Esztergomban 1919.május 22.-én alakult meg a direktórium, amelynek elnöke Szokob János lett. A direktórium első intézkedése az "Esztergomi Friss Újság" betiltása volt. Megszüntetésre kapott felhívást a "Földmívesvilág" is, mely egy korábbi cikkében támadta Kartaly Istvánt, a direktórium egyik tagját. Az "Esztergom" című hetilapot ugyan nem tiltották be, de szerkesztője Marcell Mihály szabad akaratából már március 23-tól nem jelent meg. Tulajdonképpen két lap maradt csak Esztergomban, az "Esztergomi Népszava" amelyet az esztergomi Munkás és Katonatanács hivatalos közlönyeként szerkesztőbizottság szerkesztett, valamint az "Esztergom és vidéke",amelynek megjelenését május közepén az országos rendeletre mégis meg kellett szüntetni. Így tulajdonképen csak az "Esztergomi Népszavából" tájékozódhattak csak az emberek. Például Kun Béla, júlis 23-i dorogi látogatásáról. Július 24-én pedig az új városparancsnokság megalakulásáról olvashattak. A Vörös őrség parancsnoka Feigl Ferenc, helyettese pedig Vorocz János lett. Meghirdették a sorozást is a városba. Az "Esztergomi Népszava" 1919.augusztus 3.-i számával fejezte be pályafutását. Az utolsó számot augusztus 2.-án este nyomtatták, megjelenése napján augusztus 3.-án pedig már elterjedt Esztergomban is a Tanácsköztársaság bukásának a híre. A direktórium főbb tagjai értesültek elsőként és idejében eltűntek a városból.Dr. Katona Sándort, az esztergomi Nemzeti Tanács elnökét bírósági retorzió nem érte, a város megbecsült polgára maradt 1936-ban bekövetkezett haláláig.

Esztergomi sajtóélet a Tanácsköztársaság után

Augusztus 5.-én nemzeti színű keretben jelent meg újból az "Esztergom és vidéke" címlapján "Szabad újra magyaroknak lennünk" című verssel. Az "Esztergom és vidéke" augusztus 5-től ideiglenesen mint napilap és a vármegye hivatalos lapja jelent meg. Azonban augusztus 10.-én a szerkesztőség bejelenti, hogy a Miniszterelnökség 1.sz. Rendelete papírhiány miatt az összes lapot további megjelenésért betiltja. Palkovics László alispán, akkor úgy döntött, hogy a lapbetiltás idején "Esztergom Vármegye Hivatalos Lapját jelenteti meg két oldal terjedelemben a helyi lapok rendes alakjában. A lap hivatalos részének szerkesztését Fekete Rezső főjegyző csinálta, az országos és helyi közlemények összeállítására Homor Imrét kérték fel. Az első szám ilyen módon augusztus 14.-én jelent meg.Összesen hét szám jelent meg így augusztus 23.-ig, ezután augusztus 24.-től már ismét megjelentek az esztergomi újságok: "Esztergom és vidéke", "Esztergom", "Földmívesvilág" és az "Esztergomi Friss Újság" A helyi lapoknak nagyon fontos szerepük volt ebben az időben, hiszen biztos és hiteles tájékoztatást nyújtottak a város környéki falvakban élő embereknek is ebben politikai helyzteben. Az "Esztergom és vidéke" és az "Esztergom" átmenetileg napilapként jelent meg, az "Esztergomi Friss Újság" szerkesztője a fővárosba költöző Dvihally Géza pedig 1919.október végén elbúcsúzott olvasóitól és a város első napilapja 12 év után megszűnt. Az 1920. január 25.-i nemzetgyűlési választásokon a "Földmívesvilág" szerkesztője Németh Pál a dorogi kerület képviselőjelöltje kisgazda programmal lépett fel, azonban nem ért el sikert és így elköltözött Esztergomból és lapja a "Földmívesvilág" is megszűnt. A nemzetgyűlési választások után az "Esztergom" és "Esztergom és vidéke" is napilapból visszaalakult hetente kétszer megjelenő lappá. A vesztes háború, a forradalom és a Tanácsköztársaság után újabb tragikus fordulat rázta meg a magyarságot : Trianon !

A trianoni béke az esztergomi sajtóban

Az első világháborút követő nemzetközi rendezés részeként a győztes hatalmak és a háborúban vesztes Magyarország képviselői a versaillesi Kis Triann palotában aláírták 1920.június.4.-én a békeszerződést. Ezzel Magyarország területe 282 ezer négyzetkilóméterről 93 ezer km2-re csökkent, lakóinak száma 18 millióról, 7,6 millióra csökkent. Több millió magyar került az ország határán kívül és lett Csehszlovákia, Románia, Szovjetunió és a későbbi Jugoszlávia állampolgára. Gróf Apponyi Albert tiltakozása jeléül nem vlt hajlandó aláírni a szerződést és ezért a magyar kormány megbízásából Bernárd Ágoston és a dorogi születésű Draschke Lázár Alfréd látta el kézjegyével. Esztergom és egész Esztergom vármegyét a az érsekséget megrázta ez a döntés, hiszen a vármegye felét elcsatolták ezzel a döntéssel és Magyarország és Csehszlovákia határa a Duna vonala lett. Az "Esztergom és vidéke" Úrnapja címmel így ír a trianoni döntésről: "Úrnapján. Az egyház legmagasztosabb, legpompásabb ünnepét űljük ma és a hívők ezrei lehajtott fejjel üdvözlik az Urat. Lombsátrat emelünk az Úr befogadására és még mélyebbre hajtjuk fejünket,mert magunk hajléktalanok és megalázottakká válunk holnap június 4.-én . Az ezer éves Mária országa, kereszténységet védő magyarság a porba tiporva hever, vigasz nélkül vergődik ,hatalmasai áruló lábai előtt.Nincsen senkink rajtad kívül Uram, ne hagyd el népedet."

A békeszerződés aláírásakor június 4.-én délután 4 óra 30 perckor az országban mindenütt megkondultak a harangok, a gyárakban megszólaltak a szirénák így jelezték a nemzet fájdalmas összeomlásának pillanatát. Az esztergomi izraelita hitközség dr. Zwillinger Ferenc ügyvéd, a hitközség elnöke indítványára a következő határozatot hozta a békeszerződés aláírása után. "Az esztergomi izraelita hitközség mély megdöbbenéssel és őszinte fájdalommal értesült a békeszerződés aláírásáról.Hazafias szívünk egész melegével érzünk együtt a kegyetlenül szétszakított Magyarország minden részében felzúgó s a meggyötört lelkek millióinak ajkáról elemi erővel kitörő tiltakozással.Egy szívvel s egy lélekkel teljesen egyértelműen kijelentjük, hogy mi a békeszerződés feltételeibe soha belenyugodni nem fogunk - felajánlva életünket, vérünket és utolsó filléreinket - rendületlenül küzdeni fogunk, hogy szeretett hazánk ismét a régi nagyságában és a régi boldogságában tündököljön. Elhatározza a képviselő-testület, hogy mindaddig amíg ezt el nem érjük minden szombaton és ünnepnapon a nyitott frigyszekrény előtt a főrabbi ünnepi köntösben imát fog mondani hazánk területi nagyságának helyreállításáért és a magyar nemzet régi boldogságának,dicsőségnek és gazdagságának visszaszerzéséért." ("Esztergom" Politikai napilap.1920.június.10.)

Dr. Zwillinger Ferenc, ügyvéd Esztergomban született és itt nyitott ügyvédi irodát 1902-ben. Harminc évig volt városi képviselő, és az izraelita hitközség elnöke is volt. Idős korában sorsa összefonódott városa és a hitközség tragédiájával. Egyike volt az esztergomi zsidóknak, akiket 1944-ben a városból elhurcoltak. A trianoni békeszerződés után lényegében átrendeződött Esztergom vármegye közigazgatása is. A szerződésben foglalt terültek elcsatolása súlyosan érintette Komárom vármegyét és Esztergom vármegyét. Komárom vármegye elvesztette Duna menti területeinek balparti részét, a csallóközi és udvarai járások egész területét és Komárom város balparti részében fekvő székházát. Esztergom vármegye szintén elvesztette Duna balparti területeit, vagyis az egész párkányi járást. Magyar fennliatóság alatt megmaradt tehát a vármegye két járásából és egy rendezett tanácsú városából egy járás és egy rendezett tanácsú város, 48 községéből 23 község. Lakosság számot tekintve az 1900 évi népszámláláskor a vármegye népessége -Esztergom várost nem számítva – 87.651 fő volt, amelyhez hozzászámíthatjuk Esztergom város 19.268 lakosát. A terület vesztés után a vármegye népesége 39.675 főre csökkent. Megmaradt a vármegye birtokában az Esztergomban lévő székház. A kormány és a nemzetgyűlés 1923-ban olyan törvényt hozott, amely szerint a csonka vármegyei hatóságokat a szomszédos vármegyékkel kell közigazghatásilag ideiglenesen egyesíteni. A törvény alapján megszüntették Komárom város önálló törvényhatósági jellegét és bekebelezték Komárom vármegyébe, majd létre jött "Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék " elnevezéssel egyesített új vármegye. Az egyesített vármegye első közgyűlése 1923 decemberében Esztergomban volt, amelyről a komárom vármegyei bizottsági tagok többsége távol maradt. Így tiltakoztak az önállóság kényszerű megszüntetése miatt. Komárom – Esztergom közigazgazgatásilag egyelőre ideiglenesen egyesített vármegyék főispánja dr. Huszár Aladár, alispán Palkovics László ( Esztergom vm.) lett. Esztergomi polgármester dr. Antony Béla, Komáromi polgármester dr. Alapy Gáspár volt. A vármegyék egyesítése átrendezte a helyi sajtót is. Komárom városának újságjai és Esztergom újságjai egyaránt foglalkoztak az egyesítés kérdésével. A komáromi sajtó erélyesen kiállt az önállóság mellett, az esztergomi sajtó mértékletesebben kezelte ezt a témát. "Esztergom Vármegye Hivatalos Lapja " 1924 februártól "Komárom és Esztergom Közigazgatásilag Egyelőre Egyesített Vármegyék Hivatalos Lapja "címmel jelenik meg.Szerkesztője Fekete Rezső vármegyei aljegyző. A hivatalos vármegyei újság 1939.január 14-ig jelent meg. A háború idején átmenetileg szünetel a kiadása. Esztergomban 1930-tól a második világháború kitöréséig a hetente kétszer megjelenő Esztergom és vidéke és az Esztergomcímű közéleti lapokból tájékozódhattak a polgárok. Érdekes, hogy Komáromban 1930-ban Esztergom Komárom Vármegyei Hirlap cimmel jelent meg hetilap.

Üzenetküldés
üze net

E-mail címed:
Szöveg:

Képgaléria






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!