Bejelentés



Matyó Kertbarát Egyesület 3400. Mezőkövesd, Szent László tér 24.

MENÜ











Jeli Arborétum

 

A Jeli arborétum szemkápráztató rododendronjairól híres. A leggondozottabb Vas megyei növénygyűjtemény azonban nem csak ennyi.

A térképen hiába is keressük Jeli községet, nem fogjuk megtalálni, lévén az már a középkorban elpusztult. Az idevezető út sok autóstérképről is hiányzik. Az iránymutató táblát Kám községben találjuk a 8-as és a 87-es út kereszteződésénél. Innen cirka 3,5 km az arborétum bejárata, amely gyalogosan sem olyan nagy táv azoknak, akik távolsági busszal vagy más alternatív módon érkeznek.

A mintegy 75 hektáron elterülő kert kétségkívül leglátványosabb része a bejárat közelében kialakított rododendron-szekció. Több mint 300 változat található itt több ezer példány formájában. Aki a természet esztétika iránti eme fogékonyságára kíváncsi, az májusban, a rododendron-virágzás főidejében jöjjön, s olyant lát, hogy soha nem felejti el. Valami hihetetlen látványt nyújtanak az embernél magasabb, a gyalogutak mentén több kilométer hosszúságban, számtalan színárnyalatban pompázó hatalmas virágbokrok. A rododendronokról annyit illik tudni, hogy magashegységekből, hűvösebb tájakról (Észak-Amerika, Himalája, Japán, Kaukázus) származnak, ezért is hívja őket a népnyelv havasszépének, hangarózsának vagy babérrózsának. Az első példányok a 17. században érkeztek Európába, ahol lassan de biztosan egyre népszerűbbek lettek a botanikus kertekben.

Májusi hétvégeken tömeges zarándoklat indul Jelibe. A rododendron-csodák mellett arra is készüljünk fel, hogy ilyenkor az arborétum közel sem egy békés, andalgásra csábító hely. A parkolóban alig lehet helyet találni, a buszok ontják a turistacsoportokat, az arborétum ösvényein egymás lábát tapossák a látogatók. Szerencsére a virágok ettől még gyönyörűek, a terület nagy, így beljebb már jobban eloszlanak az emberek, a kert pedig ekkor is roppant tiszta és gondozott.

Aki igazán élvezni akarja az arborétum szépségét és nyugalmát, célszerű a „csúcsidőn” kívül is ideruccannia, hiszen a rododendronokon kívül egyéb csodálatos növények is megtalálhatók itt a világ minden tájáról. Az a szép az egészben, hogy külön-külön is megcsodálhatjuk a Kaukázusból, a Sziklás-hegységből, KisÁzsiából származó hatalmas vagy apró fákat, furcsa cserjéket, s közben a nagyon különböző részletek egésszé állnak össze, s adják az arborétum különleges hangulatát. Bármerre is essen tekintetünk, mintha valahogy simogatnák, balzsamoznák szemünket és lelkünket.

A Jeli arborétum Ambrózy-Migazzi István nevéhez fűződik. Első arborétumát a Felvidéken létesítette, s már annak híre bejárta Európát. Amikor az első háború következményei miatt elveszítette azt a birtokot, úgy gondolta, Vas megyében, a Kemenesháton valósítja meg élete fő művét. A Kám melletti terület alkalmasnak ígérkezett, mivel megfelelő talaj, sok csapadék, szárazföldi, szubalpin és szubmediterrán klíma találkozik itt. A munkát 1922-ben kezdte el, s egészen 1933-as haláláig dolgozott a kerten. Szerencsére a viharos történelmi évtizedek ellenére mindig akadtak, akik szívügyüknek tekintették az arborétumot, így az nemcsak megmaradt, de fejlődött, kibővült az idők folyamán. Jelenleg a Szombathelyi Erdészeti Rt. kezelésében áll.

 Szarvasi Arborétum

 

A Szarvasi Arborétum ma öt fás gyűjteményt gondoz 82 ha területen. Ezek közül három látogatható: a legidősebb, a Bolza Pál alapította "Pepi - kert", az 1951 - ben idecsatolt ún. Mitrowssky - kert és a víztoronyhoz (hajókikötőhöz) vezető betonúttól délre fekvő ún. "Konyhakerti" rész. A "Pepi - kert" - hez északon csatlakozik a terület másik felét kitevő, jelenleg nem látogatható többi gyűjtemény (a parkerdő, törzsültetvény), valamint a faiskola.

A múlt században a vízszabályozások előtt gyakori áradások és a sokszor tartós vízborítás hatására az arborétum túlnyomó részén igen kötött réti agyagtalaj képződött, helyenként szikes foltokkal.

Az éghajlat e tájon, a Körösök völgyében kifejezetten kontinentális (ingadozó hőmérséklet, kevés csapadék, gyakori aszályos nyár), és különösen azon fajok számára kedvezőtlen, amelyek a világ más, kiegyenlítettebb éghajlatú tájairól származnak.

Az évek múlásával ugyanakkor a kedvezőtlen külső viszonyok ellenére az arborétum belső klimatikus viszonyai a megtelepedett fák és cserjék számára egyre kedvezőbbé váltak. Az erdősáv és az annak védelmében felnőtt, csoportosan telepített faállományok ugyanis csökkentik a szél sebességét és szárító hatását, cserjékkel körülvéve zártak lettek, megőrzik a párát, ezért nappal hűvösebb is van a parkban, mint azon kívül.

A fás növénygyűjteményben közel 1600 fa- és cserjefaj, illetve -fajta és fajtaváltozat található. Ebből 1200 a lomblevelűek száma, 300 az örökzöldeké, amelyek zömmel fenyőfélék.

Az arborétum alapvető értékei, a fák és a cserjék mellett a területen sok lágyszárú növény is található. Az elmúlt években közel 250 fajt regisztráltak, többségük a kert nagy esztétikai értéket képviselő gyepfelületen él. További 52 telepített faj is gyarapítja a növényzet változatosságát, de gazdag és érdekes a gombavilág is.

(Öt év vizsgálatai során 211 féle kalapos gombát találtak.)

Közel 100 - ra tehető a madárfajok száma. Sokuk állandóan itt tartózkodik és fészkel, mások csak átvonulnak vagy időszakosan jelennek meg. Élnek itt emlősállatok is : apróbb rágcsálók, vakondokok, sünök, nyulak, néhány őz, és időnként belátogat egy - két róka is.

Az Arborétum igazgatója - Dr. Sipos András - a következő szavakkal ajánlja az ide látogatóknak ezt a gyönyörű parkot :

"... az Arborétum az elmúlt több mint 100 év alatt a környezetétől eltérő új élőhellyé vált, és az év összes időszakában tartogat látnivalót :

  • januárban és februárban: a lombos fák egymástól különböző, sokszínű levéltelen ágrendszere, mellettük a tűlevelűek fakó zöldjei, a varázsmogyoró virágai, a hóvirág, a hunyor a legfeltűnőbbek.
  • márciusban és áprilisban: az ibolya, a nárcisz, az aranyvessző, a babérhanga, a korai díszcseresznyék, a havasszépék, a liliomfélék, a lonc és az egyes orgonafajták virága jelzik a tavasz jöttét.
  • május a tavaszi virágzás fő ideje: orgonák, díszalmák, somok, a vadgesztenye, bazsarózsa pompáznak.
  • augusztusban és szeptemberben: a trombitavirág, csörgőfa, a barátcserje és a végzetfa virágzik.
  • októberé a lombszíneződés: kitűnnek a tupelófa, az ámbrafa, a varázsfa, a juharok, a tölgyek.
  • novemberben és decemberben: egy korai havazás után a hó mintha fehér ceruzával hangsúlyozná ki a lombtalan ágszerkezet változatos kontúrjának és a hósapkával borított tű- és lomblevelű örökzöldeknek a szépségét. Ez a kép aztán megmaradhat vagy akár többször megismétlődhet az év első két hónapjában is, majd újra jön a tavasz, folytatódik a természet önmagát megújító körforgása. "


 

Erdőtelki Arborétum

Erdőtelek az Alföld peremén található, Heves megye hevesi járásában, önálló önkormányzatú község. Az 1500-as években a török pusztítás folytán néptelen. Erdőtelek pusztának birtokosa 1600-ban Ménkereki Lápi Gáspár. 1691-ben eladják a birtokot Butler Jánosnak, az egri vár kapitányának, aki 1701-ben örökbefogadja unokaöccsét. 1792-ben az unoka, Butler János, Párdány grófja veszi át a birtokot. Ő is utód nélkül marad, így az örökösök elkótyavetyélik a kastélyt és az 526 kat. hold földet.

Így vásárolta meg 1890-ben dr. Kovács József* (Tengelic, 1832. II. 11. – Erdőtelek, 1897. VIII. 6.) egyetemi tanár. Az ő nevelt fia, dr. Kovács József** (?, 1860. – Erdőtelek, 1945.) alakította át 1895-től a kastély kertet, és létesített a kastélyparkból gazdag élőfa-gyűjteményt. 

Az általa létrehozott 3 ha területű gyűjtemény világhírű lett. A doktor fő érdeme, hogy az Alföld legmelegebb és legszárazabb részén olyan örökzöldekben bővelkedő arborétumot alkotott, amely külföldi szakmai körökben is méltán keltett feltűnést. A csapadékhiány káros hatását a kert mellett lévő őslápos-égeres és a szomszédos Hanyi-ér ellensúlyozta.
 
 
dr. Kovács József* és Ifj. dr. Kovács József** 
 

Orvosi tanulmányai mellett elismert botanikussá képezte magát. Számos növénytani egyesület tagja, illetve az Országos Magyar Kertészeti Egyesület alelnöke volt. Több dendrológiai tárgyú, azaz fákkal foglalkozó témájú cikket írt, ugyanis Magyarországon a XIX. század közepén terjedt el a tájképi kertek harmadik válfaja a dendrológiai tájképi kert, más néven arborétum, vagy gyűjteményes kert.

Ennek lényege, hogy a döntően külhoni fenyő és lomblevelű növényeket a tájképi kertművészeti stílus elvei szerint telepítették, így olyan hatást értek el, mely a kompozíciókat a kertművészeti alkotások rangjára emelte.


A kert eredetileg 11 hektár volt, mellette gyümölcsös, 4 hektár gazdasági udvar a kastéllyal és az üvegházzal.

A kertépítésben Goccsald Antal jól képzett kertész segédkezett, aki jól ismerte a nyugati kertkultúrát és -művészetet. Az 1920-as évektől a kert fejlesztése felgyorsult. A doktor hazai és külföldi botanikusokkal tartott baráti kapcsolatai révén sok növényritkaság, újdonság került a tulajdonába. A dendrológiai gyűjtemény az 1920-30-as évekre országos hírnévre tett szert.

1945-ben 85 éves korában dr. Kovács József meghalt, s a háború után a kertet államosították. Az új tulajdonosok hozzá nem értésükkel, dilettantizmusukkal óriási pusztítást végeztek. A teljes megsemmisüléstől a moszkvai füvészkert tudományos munkatársai mentették meg, akik jó ismerősei voltak Kovács doktornak és éppen őt keresték. A szovjet vendégek azonban már csak a lepusztult kertet találták. A látványon felháborodva azonnal intézkedtek, és a 3 hektáros arborétum két nap múlva természetvédelmi terület lett, az Országos Természetvédelmi Tanács 1950. május 30-i rendelete alapján.

A kert kezelője 1951-től a Mátrai Erdőgazdaság, valamint kiváló képességű, lelkes irányítója Dénes Kamilló kertmémök 1976-ig, melytől Novák Károly lett a kert vezetője. 1971-től 1984-ig a Fővárosi Kertészeti Vállalat a kert kezelője. 1984-től a Bükki Nemzeti Park kezelésébe került és fokozott védelemben részesült. 1985-ben Novák Károly a kert avatott vezetője megkezdte a bővítést újabb 3 ha bevonásával és egy mesterséges tóval. 1989-ben sikerült továbbfejlesztenie újabb 19 ha fűzes, égerlápos területtel.

2007. január 1-jétől az Erdőtelki Arborétum a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola szervezetében folytatja tovább munkáját, amely szervesen kiegészíti a főiskola Természeti Erőforrás-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Karának szakjaihoz kapcsolódó oktató-nevelő munkát. Az arborétumban folytatott díszfaiskolai tevékenység a főiskola kertészmérnöki szakos hallgatóinak nyújt szakmai gyakorlati lehetőséget.

Gazdagságát jelzi, hogy ezen a kis területen jelenleg 1200-nál is több fa, cserje és évelő növényféleség tárja elénk különböző flóraterületek varázslatos világát. A jelenlegi terület 25,5 ha, fokozottan védett, ebből 6 ha területen csodálhatják a látogatók a régi és új gyűjteményes kertet az év minden napján.
 
 
Hazánk legidősebb - 100 évesre becsült - cukorsüvegfenyője. Picea glauca
 
A kert növényzete: díszfák, díszcserjék, örökzöldek, évelők, vízi növények és természetesen talajtakarók. Itt található az országban a legnagyobb, három és fél méteres cukorsüveg fenyő (Picea glauca ’Conica’), továbbá teltvirágú vadgesztenye (Aesculus hippocastanum ’Baumanii’), nagymagvú tiszafa (Torreya californica), ezüsttörzsű fenyő (Pinus bungeana) legnagyobb hazai példánya, sárgatermésű tiszafa (Taxus baccata ’Lutea’), téli zöld tölgy (Quercus turneri), szillevelű gumifa (Eucommia ulmoides), Saághy lucfenyője (Picea saághi). Kovács doktor jó baráti viszonyban volt a kámoni arborétum vezetőjével, az ő révén került e példány Erdőtelekre.

Gazdag a kert juharfa sorozata is. Nagy a választék a gyűjteményben az orgonák (Syringa), borbolyák (Berberis), madárbirsek (Cotoneaster) fajaiból és változataiból. Az Erdőteleki Arborétum növényanyagának összeállítása növényföldrajzi szempontból is értékes.

 
Képek az Arborétumból:

 


 

Budafapusztai arborétum, Kiscsehi

Bázakerettyétől mintegy 2 km-re található a meghitt zalai dombok között, gyönyörű göcseji bükktájba illeszkedve a Budafapusztai Arborétum (Budafai Arborétum). A Zalai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaság 1959-ben létesítette a 46 hektáros arborétumot. Az 1926-ban épített vadászház, ami a Zichy család tulajdonát képezte, és a köré telepített park képezi az Arborétum magvát. Több mint 200 fajta többnyire védett növénnyel, fenyővel, lomb- és cserjefajtával büszkélkedhet. A fafajok Észak-Amerikából, Ázsiából és Észak-Európából származnak.
A leglátványosabbak talán a jegenye-, mamut- és a mocsári fenyők, valamint a május elején nyíló azáleák. Az árnyas sétautakon barangolva forrás táplálta kis völgyzárógátas tavat találnak az ide látogatók. Kiépített, szép pihenőhelyek alkalmat biztosítanak az erdei falatozáshoz, szalonnasütéshez. A Budafai Arborétum - nagy tájesztétikai értéke és látványossága mellett - erdészeti kutatási és oktatási célokat is szolgál. Fejlődéstani vizsgálatokat végeznek, melyek segítségével kiválasztják a zalai erdőtelepítésekhez legalkalmasabb fenyőfajtákat.

 Képek az arborétumról:

 


Vácrátóti Arborétum

A botanikus kert alapját képező kastélypark keletkezésének körülményeit homály fedi. Valószínű, hogy Géczy István referendárius, Vácrátót akkori birtokosa a XVIII. sz. végén és a XIX. sz. első harmadában épült magyarországi angolparkok (Tata, Kismarton, Alcsút, a közeli Fót) mintájára telepíttette a rátótit is. Építésének Tervezőjét sem ismerjük, de ragyogó ötletének és kiváló helyzetfelismerésének köszönhető, hogy észrevette a terület pompás adottságait. A kertről az első biztos írásos adat 1827-ből származik.
Az 1842-ben készült katonai térképen már jól kirajzolódnak a kert mai körvonalai, a kanyargós utak és tisztások a ligetszerű facsoportok és végül a nagy tó. A vácrátóti parkról az elso hiteles levéltári adatok 1846-ból valók.
Az eladósodott Géczy család 1846 őszén a rátóti birtokot 300 000 pengő forintért eladta nagyszentmiklósi Nákó Sándor grófnak. Csak néhány évig volt a család birtokában, mert 1852-ben vétel útján a bécsi skót bencések tulajdonába került. Az 1856-os ideiglenes kataszteri felmérés alapján készült községi telekkönyvben az angolpark területe 55 524 négyszögöl, ami a későbbi hozzátoldásokkal együtt megegyezik a kert mai területével.
Vigyázó Sándor gróf 1871-ben vásárolta meg a rátóti birtokot a kastélyparkkal együtt. A hazafias gondolkodású nagybirtokos, korának ismert kertépítészét, az akkoriban Alcsúton dolgozó Jámbor Vilmost bízta meg a park felújítási tervének elkészítésével. A munkák 1872 tavaszán kezdődtek meg a csehországi származású Band Henrik irányítása mellett, aki 1873 tavaszától már a kert főkertésze volt, egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig. Az természetet utánzó tájképi kertet az e korban divattá vált dendrológiai parkká, gyűjteményes kertté varázsolták, beleszőve a szentimentális stíluskorszak motívumait. Az átalakítási munkák a századforduló után fejeződtek be. A kerten átfolyó Szod-Rákos-patak vizének felhasználásával, hatalmas földmunkával a régi nagy tó bevonásával összekapcsolt tórendszert alakítottak ki. A kitermelt nagy mennyiségű földdel a lankás domboldalakat még változatosabbá tették. A Vác fölötti Naszály hegyből több éven át szekerekkel szállították a kert építéséhez szükséges homok-, mészkő és dolomit tömböket. A sokszor 10-15 mázsás kövekből természetesnek tűnő sziklacsoportokat, sziklás hegyoldalakat formáltak. A patak partját sziklákkal rakták ki, ezzel is fokozva a táj természetes hatását. A kert romantikus hangulatának kiemelésére szolgált a patak partján épült vízimalom, amelyet a II. világháború előtt itt forgatott film címe után ma is „zenélő malom“-nak hívnak. A szigeten lévő gótikus stílusú műromok, a barlangszerű alagút, melyből kilépve kitárul előttünk a Sziklás-tó a pompás vízeséssel, a Ferenc-halom nevű domb mind a romantika jegyében készült.
A park növényállományának rekonstrukciója céltudatos terv szerint hosszú évekig folyt. A patak mentén nyomokban megmaradt az ártéri keményfás ligeterdő eredeti növénytakarója, (ma is látható néhány matuzsálem korú, hatalmas fa). A terület többi részén pedig meghagyták a század 30-as éveiben telepített növényeket (pl.: platán, törökmogyoró, tulipánfa, ezüst juhar, fekete dió, ostorfa, japánakác, lepényfa, stb.). A kitisztított területre, amelynek talaját előzőleg feljavították, az újonnan termesztésbe vont észak-amerikai és kelet-ázsiai lomblevelű és örökzöld fákat, cserjéket telepítettek, melyekből sajnos mára hírmondó sem maradt. A cserjecsoportok közé, a fák alá virágos évelő növényeket, a nedvesebb helyekre, a patak partjára páfrányokat ültettek. A kastély előtti pázsitot a századforduló körül divatos szőnyegágyakkal (pleasure ground) díszítették. A vízesés mellett a Sziklás-tó fölötti meredek domboldalakat sziklakertnek képezték ki.
Elképzelhetetlen volt XIX. századvégi főúri park üvegház nélkül. A régi narancsházak (oranzséria) szerepét a pálmaházak vették át, az újonnan felfedezett, színes trópusi virágok és pálmák elragadó pompájával. Az üvegházi gyűjtemény értékét több oklevél és elismerés is fémjelezte, amelyeket az 1880-as években az országos kertészeti kiállításokon nyertek.
Mágocsy-Dietz Sándor, a pesti egyetem egykori nagyhírű botanika professzora így méltatta a gyűjtemény értékét, amikor 1923 nyarán szakemberek társaságában meglátogatta a kertet: „Legnagyobb benyomást kelt még a laikusban is, és még inkább a kertkedvelőkben a fás növényzet nagy változatossága.... A hatalmasan fejlődött erdőszerű ligetek területét és alja növényzetét a legkülönbözőbb cserjék alkotják....“ Vajon mit írt volna a professzor, ha húsz évvel korábban látogatja meg a kertet, amikor az még teljes díszében volt?
Vigyázó Sándor úgy végrendelkezett, hogy ha a család fiú utód nélkül maradna, akkor a hatalmas vagyon általános örököse a Magyar Tudományos Akadémia legyen. Apja halálának évében, 1921-ben hasonló szellemben végrendelkezett fia, Vigyázó Ferenc is, hozzátéve, hogy „a vácrátóti kastély és kert öregbítendő mai állagában, mint bojári gr. Vigyázó Sándor kastély és kert“.
Vigyázó Ferenc nem alapított családot, és 1928. július végén tragikus körülmények között a Bécs melletti Rekawinkelben elhunyt. A végrendelet alapján a nagy vagyon részeként akkor került az elhanyagolt rátóti kastélypark is a Magyar Tudományos Akadémia tulajdonába. Az Akadémia akkori szervezeti felépítése, pénzügyi helyzete nem tette lehetővé a kert fenntartását az örökhagyó végakarata szerint. Több lehetőség közül a legegyszerűbb megoldásnak az látszott, hogy visszakerüljön a család tulajdonába. Vigyázó Sándor unokája, Bolza Marietta, a köteles rész fejében kapta meg, miután Bolzáék a végrendeletet sikeresen megtámadták. A létrejött megegyezés értelmében az Akadémia 1929. október 1.-vel átadta a rátóti uradalmat. Gróf. Zichy Domokosné, Bolza Marietta, 1936 őszén eladta a kastélyt és a parkot Debreczeni Sándor pesti ügyvédnek. Az új tulajdonosok kezében az értékes növénygyűjtemények tönkrementek. A pusztulófélben levo fenyvest kivágatták, helyette 11 kataszteri holdon gyümölcsöst telepítettek. Az 1930-as évek végén állítolagos rossz állaga miatt a kastélyt is lebontották, és helyén felépült a ma is látható udvarházszerű épület.
A II. világháború alatt és különösen után sokat károsodott a kert, mert közben gazdátlanná vált. 1946 májusában az Országos Természettudományi Múzeum kapta meg, hogy botanikus kertet és növénykísérleti állomást létesítsen. Az újjáépítés az anyaghiány és az infláció miatt vontatottan indult meg. A parkban több, mint 200 kocsi szemét volt, a tavak feltöltődve, kiszáradva, az épületek feldúlva, ajtó, ablak nélkül várták a munka megkezdését.
1949 tavaszán Szemes Gábor vette át a Biológiai Állomás és Természetvédelmi Park vezetését. Irányítása alatt a helyreállítási munkák nagyobb lendülettel folytatódtak.
A mai botanikus kert alapjainak lerakása Pénzes Antal nevéhez fűződik. A munka igen szerény körülmények között 1950-ben kezdődött. Már akkor látszott, hogy a közoktatási tárca keretében a kert intenzív fejlesztése nincs biztosítva, ezért 1952 január 1-én az állomást a Magyar Tudományos Akadémia vette át, és megalapította az MTA Botanikai Kutatóintézetét. A botanikus kert alapvető feladatául azt tűzték ki, hogy a budapesti Hűvösvölgybe tervezett – de a rendkívül magas építési és fenntartási költségek miatt meghiúsult – gigantikus méretű Központi Botanikus Kert részére gyűjteményes növényanyagot neveljenek elő. 1954-ben változás történt az intézet vezetésében, Zólyomi Bálint akadémikust nevezték ki igazgatónak, a botanikus kert irányításával pedig Ujvárosi Miklós igazgatóhelyettest bízták meg, akinek céltudatos munkája vitathatatlan a mai botanikus kert képének és funkciójának kialakításában.
A kert fejlesztésének a fő szempontja az volt, hogy az új gyűjteménycsoportok összeállításakor is megőrizzék a kert régi formáját. A múlt században készült kertterv felhasználásával helyreállították az eredeti úthálózatot, a gyomfáktól és bozóttól megtisztították a területet és a több évtizede pusztuló növényzet pótlására nagyarányú növényszaporításba kezdtek.
A megszüntetett Debrecen-Pallagi Agrobotanikus Kert növényanyagát felhasználva 1953-54-ben közel 1,5 ha-on egy pusztulófélben levő gyümölcsös helyén elkészült a rendszertani növénygyűjtemény, amely Soó Rezső fejlődéstörténeti rendszere alapján mutatja be a virágos növények törzsfejlődését.
1954-ben kezdődött el a fák és cserjék szaporítása. A magvakat a kiépülő nemzetközi magcsere biztosította, de a fejlődő botanikus kertet segítették a hazai társintézmények, arborétumok, faiskolák is, szaporítóanyagot, csemetéket küldve a fásszárú növények pótlására.
1955-töl indult meg a sziklakerti gyűjtemény kialakítása egyelőre az üvegház előtti szaporítótelepen. A régi sziklakertek felújítása a Sziklás-tó meredek domboldalain csak terv maradt, mert rendbehozataluk túlságosan költségesnek bizonyult. Ezért később többévi munkával új, kisebb sziklakert épült. 1969 őszén kezdődtek el az alapozó földmunkák, és az öntözővíz-hálózattal is ellátott, növényföldrajzi elvek szerint berendezett sziklakert első részét 1973 tavaszán sikerült beültetni.
Klimatizált helyiség hiányában legutoljára maradt az üvegházi növények összegyűjtése. 1953-ban ugyan elkészült egy félig földbesüllyesztett, csatornafűtésű kis üvegház, mellette néhány melegágy, de ezek a szabadföldi növények szaporítására és a hidegházi növények átteleltetésére is szűknek bizonyultak. 1955-ben egy hasonló méretű üvegház épült hozzá. Az első jelentősebb, melegvízfűtésű üvegházszárny csak 1958 januárjára készült el.
Állandó bővítésekkel, szükségmegoldásokkal fokozatosan növekedett az üvegházak területe. A gyorsan gyarapodó növényállomány számára 1961-ben készült el a szaporítóház és az orchideaház, 1964-ben a mediterrán, ausztráliai és újzélandi növények átteleltetésére egy gépszínt alakítottunk át üvegháznak. 1967-ben megépült a kertlátogatók részére egy ideiglenes bemutatóház, amely 1983-ig állt fenn. Az 1969 őszén elkészült hidegház, felújítására és bővítésére 1997-ben került sor. Ez jelenleg Magyarország legnagyobb teleltetőháza.
Az üvegházi gyűjtemény hosszú ideig bázisa volt a hazai dísznövénytermesztésnek. Értékes, külföldről behozott cserepes dísznövényeinkkel az 1960-as években az Országos Mezőgazdasági Kiállításokon több arany- és ezüstérmet nyertünk.
1959-60-ban a több évtizede eliszaposodott tavakat, patakmedret kitisztították, és új műtárgyak, fahidak épültek. Az óriási iszapmennyiséget a terület feltöltésére használták. Rövid időn belül sikerült a kertet olyan állapotba hozni, hogy 1961. május 1.-én hivatalosan is megnyithatta kapuit a nagyközönség előtt. Az első évben csak 6000 látogatónk volt, de a 70-es évek derekán már évente 110-130 ezer vendég kereste fel a kertet, hogy botanikai ismereteit bővítse, felüdülést, pihenést nyerjen.
A botanikus kert töretlen fejlődését az 1963-as tavaszi árvíz zavarta meg. A kár értékét akkor a szakemberek 1 millió forintra becsülték. Az elpusztult növények, a tönkrement hidak, műtárgyak pótlása, helyreállítása több évig tartott.
Zólyomi Bálint nyugdíjba vonulása után Berczik Árpád került a kutatóintézet élére, ami egyúttal újabb osztállyal a Magyar Dunakutató Állomással bővült. Az 1970-es években új raktár és műhelyépületek létesültek és felépült a botanikus kerti dolgozók számára az új munka- és brigádépület. Az üvegházak új típusú fűtésrendszert kaptak.
A változások és fejlesztések mellett ugyanakkor drámaian, mintegy felére csökkent a kerti dolgozók létszáma ebben az időben, nem kis nehézséget okozva ezzel a kert megfelelő szinten tartásában. Ez a tendencia csak a 90-es évek közepére állt le.
Az 1980-90-es években új burkolatot kapott az üvegházakig levezető főútvonal, kijavították az omladozó kőkerítést. Az kerti öntözőrendszer nagy részének korszerűsítése is ekkor történt meg. A tórendszer iszaptalanítása speciális módszer alkalmazásával történt meg. A régi bemutató üvegház helyén új pálmaház épült, amelynek 3 hajós alacsonyabb része 1985-ben, a 15 m magas főhajója pedig 1987. év végére készült el.
A szentimentális tájképi kertstílus jellegzetes elemei (vízmalom, műrom) renoválásra kerültek. Az ezredfordulóra a kerti hidakat mind újraácsolták és lecserélték az összes régi betonlábas kerti padot is. A régi műemlék kovácsoltvas díszkapu 2005-ben gondos és szakszerű felújításon esett át és a látogatók tájékoztatására új térképek és szemléltető táblák kerültek kihelyezésre.
Berczik Árpád után Kovácsné Láng Edit, Borhidi Attila, Vida Gábor állt a kutatóintézet élén. Ezt a posztot most Török Katalin tölti be.
A botanikus kert vezetői az 1978-ban nyugállományba vonult Ujvárosi Miklós után sorrendben Pócs Tamás, Borhidi Attila és Kereszty Zoltán voltak. Jelenleg, 2002. óta Kósa Géza vezeti a kertet.

 



Zirci Arborétum

Az Arborétum világszinten jegyzett fáskert-gyűjtemény. Nem az Ős-Bakony része, hanem előrelátó emberek alkotása. A 20 ha-os Arborétumot a Ciszterci Apátság alapította a Bakony fafajtáinak, lágyszárú növényeknek a megmentésére. Az Arborétum a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság kezelésében van. Magyarország legmagasabban fekvő élőfagyűjteménye.
Az 1766-ban készült térképen még az látható, hogy mai a Arborétum területe a Cuha jobb és bal oldalára közel merőlegesen parcellázott terület volt. A parcellákat a Ciszterci Apátságnak örökös jobbágyságot fogadott németajkú családok művelték.
1754-ben már megépült az Angol-park virágháza - ma a Reguly Szakképző tornaterme- és az előtte, ill. az apáti lakosztály előtti területet nagy mennyiségű termőfölddel kiegyenlítették és azt tömör tégla - kőkerítéssel körbekerítették. (Az imént említett kerítés vonult végig a Széchenyi, a Kertész utcán - egykori Kert utcán - és napjainkban a korabeli kerítés látható a Köztársaság úton.)
Az Arborétum 20 ha-os területe napjainkra a Magyarország területéről begyűjtött fafajok és egyéb növényeken kívül, a világ öt kontinenséről származó olyan fás- és lágyszárú növények gyűjteménye, amelyek a Magas-Bakony 400 m tengerszintfeletti mikroklímájában jól érzik magukat. Több kiadványt, ismertetőt vehet a kezébe a látogató, amelyből részletesen megismerkedhet az Arborétum történetével, a látható növények fajtájával, eredeti élőhelyével. Érdekes építménye az Arborétumnak a filagória, ahol kamarahangversenyeket szerveztek már a 1930-as években és annak a hagyománynak az ismeretében az 1950-es, az 1990-es években. A park centrumban egy hársfacsoport árnyában Békefi Remig apátúr, művelődéstörténész 1934-ben alapított kegyeleti emlékhelye látható. A közelmúltban avattak fel egy több négyzetméteres digitális térképet, mellyel a látogatók az egyes növényfajok helyéről tájékozódhatnak. Kevesen tudják, hogy I. András királyunk Zircen halt meg, melynek a 2005-ben felavatott szobor állít méltó emléket.

 



Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!