Bejelentés



Matyó Kertbarát Egyesület 3400. Mezőkövesd, Szent László tér 24.

MENÜ









Díszfák, díszcserjék

 

 

 

 

 

 

Laburnum anagyroides
Közönséges aranyeső

 

 

Gyors növekedésű, 3-5 méter magas bokor, ferdén felálló ágakkal és sátorozó koronával. Fiatal hajtásai, leveleinek fonáka selyemszőröktől ezüstösek. Enyhe illatú virágai május végén, június elején nyílnak.
Normál kerti talajt, napos vagy félárnyékos fekvést szeret. A szárazságot elég jól elviseli.
A kertbe magánosan vagy két-hármas laza csoportba ültessük. Egy tözsre nevelve kis fácskát is alakíthatunk belőle. Kedvelt hibridje a L. x watereri /hibrid aranyeső/, melynek virágfürtjei, különösen fiatal korban, 30-40 cm hosszúak is lehetnek. A Laburnum fajok minden része, így a virág is mérgező, megenni, megkóstolni nem szabad!

Liriodendron tulipifera
Tulipánfa

Ez a "valódi" tulipánfa. Hajdanában kastélyparkok féltett dísze volt, és ma is az a kertbarátok körében. Kezdetben keskeny kúp alakú, idővel nyárfaméretűvé terebélyesedő fa, amely szép rajzú lombja és virága mellett csodálatos és tartós, óarany-dohánysárga őszi lomb színével is díszit.
Normál kerti talajt és legalább közepes vízellátású talajt kíván. Kedveli az üde és tűri a nyirkos termőhelyet. Nagyméretű kertbe való, szoliternek vagy fa- és cserjecsoportok vezérnövényének. Földlabdásan vagy konténeres növényként ültessük, tavasszal a kihajtás előtt. Az első 1-2 évben lassan, utána közepes eréllyel nő.

Lonicera x brownii
Skarlát trombitalonc


2-5 méterre csavarodva kúszó cserje. Levelei bőrneműek, kékeszöld színüek. Virágai júniustól kezdve több hullámban nyílnak, egészen szeptemberig. Fajtái közül a `Fuchsioides` virágai narancs-skarlátosak és a cserje csak 2-3 méter magasra kapaszkodik, a `Dropmore Scarlet` virágai élénk skarlátvörösek, növekedése erőteljes 3-5 méter/.
Mindkét fajta normál kerti talajt és jó vízellátást kíván. Nyár elején ajánlatos egy-kétszer megpermetezni a levéltetvek ellen. Futtatható kerítésre, virágrácsra, kisebb méretű pergolára. Tájolásánál tudni kell, hogy a virágok mindig a napos oldalra fordulnak.


Lonicera periclymenum
Búbos lonc


Csavarodó szárával 4-5 méterre kapaszkodó kúszócserje. Illatos virágai többemeletes, "búbos" virágzatokban, május végétől szeptemberig nyílnak. Számos szép fajtája közül a `Serotina`-fajta virágai vörös bíborral futtatottak, és viszonylag későn, júliusban kezdenek nyílni. Hasonló megjelenésű, de korábban virágzó a `Belgica`-fajta.
Napos vagy félárnyékos fekvést, jó minőségű kerti talajt és közepes vízellátást igényel. Kiválóan alkalmas a házikert kisebb pergoláinak, lugasainak befuttatására, virágos térrács kialakítására. A felkopaszodásra hajlamos, ezért rendszeresen ifjítani kell.


Ligustrum ovalifolium
Kereklevelű fagyal, japán fagyal

Gyors növekedésű, 2-4 méter magas, felálló ágú cserje. Csillogó fényes levelei a nálunk őshonos közönséges fagyalénál szélesebbek, bőrneműbbek, enyhe télen zölden telelnek át. Fehér virágai tömött, felálló fürtökben május-júniusban nyílnak.
Normál kerti talajt kíván, a szárazságot közepesen tűri. Lombja félárnyékos és szélvédett fekvésben marad a legtovább zöld, napona téli napsütés és a száraz, hideg telek könnyen leperzselik.
A legjobb sövénynövényünk. Jól bírja a nyírást, tömör és tartós borítást ad. Nyírás nélkül laza térhatároló foltot alkot. Nagy kertben szabad állásba is ültethetjük, két-hármas csoportokba.


Magnolia x soulangiana
Hibrid liliomfa

Különleges szépségű virágaival méltán a legkeresettebb díszcserjéink egyike. Kezdetben lassan, később közepes eréllyel növő, 3-4 méter széles bokor vagy miniatűr fa. A köznyelv néha - tévesen - tulipánfának említi, pedig az a név a valóban tulipán alakú virágot hozó Liliodendron tulipiferá-t illeti. Igényes a jó talaj és a jó vízellátás iránt. A lombfakadás előtt, április végén, május elején virágzik. A virágszín a hófehértől a sötét rózsavörösig változhat, és a nyílási időben is vannak különbségek.
Uralkodó növény: a nyílt gyepben magánosan a legszebb. Földlabdával ültessük, tavasszal, közvetlenül a lombfakadás előtt.


Magnolia kobus
Japán liliomfa

A liliomfák eredeti hazájukban buja erdők alsó koronaszintjében vagy a párás tisztásokon élnek, mélyrétegű, savanyu kémhatású talajon és rendszeres vízellátás mellett. Érthető, hogy igényesek a tápanyagok és a nedvesség iránt, a magas mésztartalomra pedig érzékenyek.
A japán liliomfa edzett: viszonylag jól bírja klímánkat és talajainkat, sőt, csíraképes magot is nevel nálunk. Kúpos koronájú, tövétől ágas kis fa, néha inkább csak bokor. Enyhén illatos virágai április elején nyílnak. Szoliternek való díszfa, napra vagy félárnyékba. Telepítésére legjobb a tavasz. Húsos gyökerei rosszul bírják az átültetést, ezért a faiskolák konténerben vagy földlabdával forgalmazzák.


Malus x purpurea
Piros díszalma

Tavasszal intenzív virágzásával, ősszel fénylő piros almácskáinak tömegével gyönyörködtet. 4-5 méter magasra növő erőteljes cserje vagy ellaposodó koronájú kis fa. Virágai május első felében nyílnak. Fajtái közül a képen bemutatott óriás virágú `Eleyi`, valamint a félig telt virágú `Aldenhamensis` az ismertebbek.
Normál kerti talajon, nagy szárazságban némi öntözéssel szépen fejlődik. Napos fekvést kedvel, de félárnyékban is megél és virágzik. Szoliterként vagy kisforgalmú szűk utcákban sorfaként is felhasználható.
A kertben jól társítható a kora tavaszi díszcserjék virágos foltjaival. A szokásos koronaigazításon túl metszést nem igényel.


Parthenocissus tricuspidata
Repkény vadszőlő

Kínában és Japánban őshonos, a legnépszerűbb kúszócserjénk. Tapadókorongjai segítségével a sima falra, 10-15 méter magasra is felfut, szép formájú üdezöld lombja ősszel csodálatos narancs- vagy skarlátpirosra színeződik. Elterjedt fajtája a képen is bemutatott `Veitchii`.
Fiatalon vízigényes, később mérsékelten szárazságtűrő. Normál kerti talajt kíván. Elsősorban napos vagy félárnyékos házfalak borítására alkalmazzák, de támfalra, kerítésre, oszlopra is felfuttatható. Téves az a hiedelem, hogy "kiszívja" a falat. Éppen ellenkezőleg: az egymást zsindelyszerűen fedő levelek árnyékolnak, levezetik az esőt, igy a fal állagát védik.


Parthenocissus quinquefolia
Virgíniai repkényszőlő

Tapadókorongjai segítségével a sima falra is felkapaszkodó, gyors növekedésű cserje, tenyeresen összetett levelekkel. Agressziv, edzett növény, a talaj iránt nem igényes. Jó vízellátással évente 6-8 métert is növekszik, végleges magassága 15-18 méter körül van. /Árnyékban ennél magasabbra, napon alacsonyabbra nő./ Elsősorban függőleges irányban terjeszkedik: kiválóan alkalmas keskeny és magas falfelületek, oszlopok, fák vagy akár a panelházak tűzfalainak befuttatására. Napon és árnyékban is megél, lombja ősszel izzó-vörösre színeződik. Néha gyeppótlónak is használják. Ne engedjük örökzöldek közelébe, mert idővel teljesen elborítja és elfojtja őket.


Philadelphus coronarius
Közönséges jezsámen

A jezsámeneket nálunk - tévesen - jázminbokornak is nevezik, a trópusokon élő valódi jázminokra emlékeztető, bóditó illatú virágaik miatt. A századforduló idején különösen nagy népszerüségnek örvendtek Európa-szerte, és a nemesítésük is ekkor volt a legintenzívebb.
Gyorsan növő, középtermetű cserje, mereven felálló ágakkal. Virágai május végén, június elején nyílnak.
Sokoldalúan felhasználható, hálás növény. A talaj iránt nem igényes. Napra és árnyékba is ültethető, árnyékban azonban keveset virágzik. Elsőrangú térhatároló, de szoliternek vagy kisebb csoportba is alkalmas. 3-4 évenként ifjító metszést kíván.


Philadelphus x virginalis `Albatre`
Telt virágú jezsámen

A Philadelphus x virginalis fajnév változatos hibridcsoportot foglal magába. A szülőfajok maguk is hibrid származásúak, nem csoda, hogy a csoport képviselői termetben,levélszabásban és ökológiai igényekben erősen eltérnek egymástól.
A csoport névadó fajtája, a `Virginal`, 2-3 méter magas. Hátránya, hogy hajlamos "agyonvirágozni" magát, utána 1-2 évig alig hoz új hajtást. A képen bemutatott `Albatre` fajta középtermetű /1,5 méter/, és rendszeresen gazdagon nyílik.
Közepes igényű, edzett növény. Hatásos szoliter cserje, de sűrűn telepítve térhatárolásra is alkalmas. Napra telepítsük, hogy dúsan virágozzék.


Parrotia persica
Perzsiai varázsfa

Közel-keleti hazájából már csaknem száz esztendeje Magyarországra került, és a klímánkat is jól bírja. Mégsem tudott széles körben elterjedni, elsősorban a nehéz szaporítása miatt. Virágai ha nem is télen, de igen kora tavasszal nyílnak, nem feltűnőek.
Középerős növekedésű, kúpos termetű bokor, amely idővel /40-60 év alatt/ többtörzsű, gúla alakú fává nő, a platánra emlékeztető foltos kéreggel. Különleges formájú levelei ősszel sötét bíborvörösre vagy világító aranysárgára színeződnek.
Normál talajt, közepes vízellátást és napos fekvést kíván. Az árnyékot is bírja, de ott az őszi lombszíneződés elmarad.


Potentilla fruticosa
Cserjés pimpó

Alig méteresre növő gömbölyded cserje, szőrös hajtással és levelekkel. Virágzása május elején kezdődik, majd több hullámban folytatódik, néha szeptemberig is. Számos szép fajtája közül ajánlható a 60-80 cm magas `Elizabeth` /var. arbuscula/, és a `Klondike`. Érdekes sárga virágú fajták még az üdezöld lombú `Goldfinger`, és az erőteljesen növő, haragoszöld levelű `Jackmann`, a fehér virágúak közül pedig a var. mandshurica. A narancssárga virágúak /pl. a `Tangerine`/ általában kényesek és nagy melegben kifakulnak.
Normál kerti talajt és félárnyékos vagy napos fekvést kíván. Felhasználható az előkertben szoliternek, alacsony virágos jelzősövénynek.


Populus nigra `Italica`
Lombardiai jegenyenyár

Olaszországban bukkant fel először az 1700-as évek elején. Elterjesztésében Napóleonnak nagy szerepe volt, aki hadjáratai során a meghódított területeken széltében telepíttette. Ma hazánkban a legnépszerűbb jegenyefa. Gyorsan nagyra növő fa, sötétszürke kéreggel, és idős korban a tövénél bordázott, csaknem fekete törzzsel. Előnye, hogy hímvirágú, így a nyárakra jellemző vattaszerű termése nem szemetel.
Fényigényes növény, víz mellett érzi jól magát, de a kimondottan száraz helyek kivételével csaknem mindenütt megél.
Alkalmas: szoliternek, két-hármas csoportba, utcai sorfának, keskeny szélfogó pásztának.


Quercus robur `Fastigiata`
Piramistölgy

A tölgyek a sík- és dombvidéki erdők hatalmasra növő, évszázadokig élő, úgynevezett uralkodó fafajai. Házikertbe nem valók, mert idővel még a szomszéd kertjét is teljesen elborítják, és hűsölni lehet alattuk, de napozni nem.
Ültethetjük viszont a piramistölgyet, amely a síkvidéki kocsányos tölgy oszlop alakú változata. Kezdetben mérsékelt, később közepes eréllyel nő. 15 éves korában 8-10 méter magas és 2-4 méter széles lesz, végleges magassága 20-22 méter.
Jó talajt, és napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Bírja a magas talajvizet, de ha jól begyökeresedett, a nyári szárazságot is. Feltörő termetével szépen tagolja a teret.

Reynoutria aubertii
/syn. Polygonum aubertii/

Kínai tatáriszalag

Csavarodó ágaival gyorsan magasra kapaszkodó cserje. Levelei ehetőek, kellemes sóskaízűek. Fehér virágfürtjei először június-júliusban, majd utána augusztus végétől októberig nyílnak.
A talaj iránt nem igényes, lombja a legnagyobb szárazságban is haragoszöld marad. A tatár iszalag egyike a legagresszívebb kúszócserjéknek. Törékeny virágrácsra vagy kis méretű pergolára semmiképpen se engedjük. Kiválóan alkalmas viszont akkor, ha valamit gyorsan el akarunk takarni, vagy ha egy kiszáradóban lévő fát be akarunk futtatni. Kerítésre futtatva keskeny, tömött élősövényt nyírhatunk belőle.


Rhododendron flavum /syn: R. luteum/
Sárga havasszépe

A nemzetség alakgazdagsága a rózsákéval vetekszik. A fajok száma 800 felett van, a fajtáké pedig több ezer. Egy részüket eredetileg külön nemzetségbe sorolták, Azalea néven. Ma az alacsony vagy középtermetű, puha lombozatú örökzöld - félörökzöld kerti hibrideket nevezzük Azaleáknak. Legtöbbjükkel cserepes dísznövényként találkozunk, de vannak kimondottan szabadföldre valók is. Magyarországi felhasználásukat korlátozza, hogy páraigényes, úgynevezett mészkerülő növények. Az erősen savanyú és mészben igen szegény talajokat kedvelik, amilyet Magyarországon csak Dunántúl nyugati és délnyugati részein, a Tiszántúl egyes területein, valamint hegyvidéki erdőkben találunk.


Rhododendron japonicum
Japán havasszépe

A japán havasszépe /R. japonicum, syn: Azalea japonica/ 1-2 méter magas cserje, 5-10 cm-es puha, pillás élű levelekkel. Virágai a lombfakadás előtt, májusban nyílnak. A sárga havasszépe /R. flavum, syn: R. luteum/ Délkelet-Európában és a Fekete-tengert övező hegyvidékeken él vadon.
Mindkét faj a viszonylag edzett havasszépék közé tartozik. Ha különleges talajigényüket kielégítjük /pl. talajcserével/, szélvédett, szélárnyékos helyre ültetve az ország bármely részén megtarthatók. Öntözésükre esővizet használjunk, mert a csapvíz többnyire meszet és klórt is tartalmaz.


Rosa rugosa
Japán rózsa

Nagyobb foltok borítására alkalmas, agresszív növekedésű cserje. Liláspiros virágai május végétől augusztus végéig több hullámban nyílnak az azévi hajtások végén. Az utolsó virágok nyílása idején már a nagy, lapított termések is vörösre színeződnek. Tartós virág- és termésdíszével, élénkzöld lombjával csoportosan, összefüggő foltban és szoliterként is szép díszt ad. Laza szerkezetű, jó vízellátású talajt és napos fekvést kíván. A magas mésztartalomra érzékeny! Ilyenkor a levelei megsárgulnak, súlyosabb esetben le is égnek. Idősebb korában hajlamos a felnyurgulásra, felkopaszodásra. Ilyenkor tövig visszavágva ifjítsuk meg az egész állományt.


Ribes alpinum
Havasi ribiszke

Európa nagy területein, hűvös, hegyvidéki erdőkben honos, nálunk is előforduló cserje. Középerős növekedésű, 1-1,5 méteres bokor. Virágai egyivarúak és kétlakiak, külön-külön példányokon a hím- és nővirágokkal. Piros ribiszketermése ehető, ám díszkertekbe inkább a termést nem hozó, porzós alakot ültetik. `Schmidt` nevű fajtája kompakt koronát nevel, a magyar nemesítésű `Soroksár` fajta szélesen elterülő növekedésű.
Talaj iránt nem igényes, a szárazságot közepesen tűri. Edzettsége, üde, egészséges lombja mellett igen korai kihajtása és őszi sárga színeződése teszi értékessé.
Elsősorban alacsony sövénynek alkalmas, nyírva vagy nyíratlanul.


Ribes sanguineum
Bíbor ribiszke, vérvörös ribiszke

Középerős növekedésű, 1,5-2 méter magas, felálló ágú bokor. Mirigyes hajtásai és levelei a feketeribiszkéhez hasonló alakúak és illatúak, fekete termése pedig, ha nem is olyan ízletes, de ehető. Virágait április végén, május elején hozza. A húspiros virágú alapfaj helyett kertben az intenzív vérvörös fajtákat ültetik. Ilyen a képen látható `King Edward VII` /VII.. Edvard király/, vagy az `Atrosanguinea`.
Humuszban gazdag talajt és rendszeres vízellátást kíván. A magas mésztartalomra érzékeny. Napon a legszebb, de félárnyékban, sőt árnyékban is megél és virágzik. Különlegesen hideg teleken vesszői visszafagyhatnak, de tőről újra kihajt.


Salix alba `Tristis`
Szomorú fűz

Már az ókori kultúrák kedvelt díszfája volt, Európában pedig a 18-19. században, a romantikus kertekben vált divatossá. Eredetileg a Kínából származó zöldesbarna vesszejű S. babilonica-t használták erre a célra, ami a "Selyemút" mentén először a Közel-Keletre, majd az iszlám hódítások idején Kelet-Európáig és Észak-Afrikáig is eljutott. Nyugat-Európában is ezt ültették először /a 17. században/. Idővel kiszorította azonban a nála edzettebb és fagytűrőbb Salix alba `Tristis` /más néven S. x chryzocoma/.
Normál kerti viszonyokat is elviselő, de elsősorban víz mellé való, vízparti hangulatot árasztó fa. Ültetésénél gondoljunk arra, hogy térigénye legalább 8-10 méter .


Salix matsudana `Tortuosa`
Spirálfűz

A távol-keleti alapfajt kertbe nem ültetik, csak a fenti díszváltozatát. Gyors kezdeti növekedésű, középtermetű fa /10-14 méter magas/. Új magyar fajtája, az `Aranyspirál`, fénylő narancssárga kérgével feltűnő téli díszt ad. Porzós virágú, termése nem szemetel.
A többi fűzhőz hasonlóan erősen fényigényes növény. A vízpartot kedveli, de normál kerti viszonyok között is jól érzi magát.
Különleges alakú, ezért kimondottan magános telepítésbe való! Fasorba vagy csoportba ültetve nevetséges, sőt giccses látványt nyújt /didergő fák/. Levágott ágai hámozva vagy anélkül érdekes téli vázadíszek.


Spiraea x bumalda
Bíbor gyöngyvessző

A gyöngyvesszők nemzetségén belül külön csoportot alkotnak a nyáron az azévi hajtások végén virágzó fajok. Csaknem valamennyien mészérzékenyek: erősen meszes talajon leveleik az erek mentén megsárgulnak., s a fejlődésük visszaesik. Nálunk leggyakrabban a bíbor gyöngyvesszőt ültetik. 1-2 méter magas, zsombékosan bokrosodó tövű cserje. Több hullámban virágzik, júliustól egészen szeptemberig. Legszebb színű, de a legigényesebb a képen bemutatott `Anthony Waterer` fajta.
Humuszban gazdag talajt kíván, bírja a magas talajvízet. Napra vagy félárnyékba való. Telepíthető magánosan vagy kisebb-nagyobb foltokba, jelzősövénynek.


Spiraea x vanhouttei
Kerti gyöngyvessző

A gyöngyvesszők közül ez a hibrid a legismertebb és a legszélesebb körben ültetett. Gyors növekedésű, 1,5-2 méter magas bokor, mereven felálló, vékony vesszőkkel. Virágai május második felében, az előző évi vesszők oldalán nyílnak.
Csaknem minden talajon és fekvésben megél: napon, de félárnyékban-árnyékban is. A szárazságot közepesen tűri.
Leggyakrabban térhatároló foltba ültetik, de szoliternek is szép. Alkalmas virágos sövény kialakítására: ilyenkor évente csak egyszer, laz elvirágzás után nyírjuk szabályosra, hogy a következő év virágrügyeit hordozó erős hajtásokat kinevelhesse.


Syringa vulgaris
Orgona

3-5 méteres hosszú életű bokor, vagy idővel kisebb fácska. Az orgonalila virágú alapfaj egyike a legedzettebb cserjéknek, sokfelé ki is vadult. Külterjes kertekbe való sövénynek vagy térhatárolónak.
A nagyvirágú kerti fajták színskálája a fehértől a sötétliláig terjed. Ezek igényes növények, sovány termőhelyen csak mérsékelt díszt adnak. Kiültetésre a szimpla virágúakat javasoljuk, mert a teltek /különösen a fehérek/ esőben könnyen "rozsdásodnak" a szirmok közé rekedt víztől. A kertben magánosan és csoportosan is jól mutatnak. A telepítés utáni 1-2 évben ne hagyjuk virágozni őket, hogy hamarabb megerősödjenek.


Tamarix tetranda
Korai tamariska

A tamariskák a forró, szikes puszták, tengerparti sós mocsarak pionír növényei. Fény- és melegigényesek, de talajban nem válogatnak.
A korai tamariska a nemzetség egyik legelterjedtebb és legdekoratívabb képviselője. Májusban pasztell-rózsaszín virágaival, később fátyolszerű lombjával díszit. Gyors növekedésű, 3-4 méteres bokor vagy bokorfa. A többi tamariskához hasonlóan edzett és igénytelen. Az átültetést csak fiatalon tűri, elágazatlan drótszerű gyökerei miatt. A kertben elsősorban sövénynek ajánlható. Gyakari nyírással szép szabályos lesz, ha azonban csak évente egyszer, az elvirágzás után nyírjuk, kötetlenebb formát, de gazdagabb virágpompát kapunk.


Tilia cordata
Kislevelű hárs

A hársak voltak az első fák /már Mátyás király idején/, amelyeket nem hasznukért, hanem díszükért ültettek.
Mézük mindig különleges ínyencségnek számított. A hozzáértők szerint a kislevelű hárs virágja adja a legfinomabb mézet, és teának is ez a legalkalmatosabb. Az ország csapadékos vidékeinek erdeiben és legelőin él vadon. A nagylevelű hárs /Tilia platyphyllos/ a hűvös hegyvidékek fája. Mindkét faj normál kerti talajt és legalább közepes vízellátást kíván. Legszárazságtűrőbb hársunk az ezüsthárs: ezüstös fonákú leveleiről, tömött kúpkoronájáról messziről felismerhető.
A hársak lassan indulnak, de utána 1-2 métert is nőnek évente.


Viburnum opulus `Roseum`
Labdarózsa

A nyirkos erdeinkben vadon élő kányabangita /Viburnum opulus/ kerti kváltozata. Míg azonban a kányabangita lapos virágzatában középen apró termővirágok, azok körül pedig nagy sziromszerű meddővirágok találhatók, a labdarózsa "csupatelt" virággömbjeit kizárólag meddővirágok alkotják. Régóta elterjedt, közkedvelt díszcserjénk. 3-4 méteres, terebélyes bokor, jellegzetes, háromkaréjú levelekkel. Június végén, július elején virágzik, termést nem hoz. Lombja ősszel szép pirosra színeződik.Az üde, jó vízellátású talajokat kedveli, ilyen helyen hamar nagyra nő. Száraz termőhelyen elszaporodik rajta a szilva-pajzstetű. /Ellene tél végi lemosó permetezéssel védekezzünk./


Weigela hibrid `Newport Red` 
Hibrid rózsalonc

A rózsalonc nemzetség mintegy 12 fajából nálunk többet is ültetnek, de a közönséges rózsalonc /Weigela florida/ a legismertebb. Ennek virágai bimbóbaan piroslóak, kinyílva rózsaszínűek. A kerti fajták virágai
nagyobbak és dúsabbak az alapfajoknál, színskálájuk a fehértől a bíborvörösig terjed.
A rózsaloncok a nyár elejének szép szoliter cserjéi. Jól mutatnak fehér törzsű nyírek társaságában, vagy több virágszínben egy csokorba ültetve. Jó talajt és jó vízellátást kivánnak. Bojtos gyökérzetükkel idős korban is tűrik az átültetést. Két-három évente ifjítsuk őket, közvetlenül az elvirágzás után.


Wisteria sinensis
Kínai lilaakác

Hazájában, Kínában már hosszú idő óta díszként ültetik, és a japán kertekben is jellegzetes elem volt. 1816-ban hozták Európába. Csavarodó szárával 8-12 méter magasra kapaszkodó, erőteljes növekedésű kúszócserje. Enyhén illatos virágai áprilistól néha egészen június elejéig nyílnak.
Egzotikus hangulatú, dúsan és tartósan nyíló növény. Terjedelmes és meglehetősen súlyos zöldtömeget fejleszt, ezért elsősorban nagyméretű pergolák, rácsok, lugasok befuttatására alkalmas. Meleg, napos fekvést, tápanyagban, humuszban gazdag talajt kíván. Nyáron a túl buja vesszőket ajánlatos kissé visszavágni a következő évi gazdag virágzás érdekében.

 

 



Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!