32/2004. (IV. 19.) OGY határozat
a védett őshonos vagy veszélyeztetett, magas genetikai értéket képviselő tenyésztett magyar állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról
A magyar nép történetéből ismert, hogy ősidőktől fogva milyen szoros volt kötődésünk az állattartáshoz, állattenyésztéshez. Hazánkban a Kárpát-medencében őshonosnak mondott fajok és fajták (a továbbiakban: fajták) fenntartása is védelmet kapott az állattenyésztési törvényben. A régi magyar háziállatfajták köre azonban ennél nagyobb sugarú, mert az „őshonos” fajtákon túl számos olyan, hosszú időn keresztül tenyésztett fajta él hazánk területén, amely állatfajták a magyar nemzeti kultúra részét képezik.
A régi magyar háziállatok az emberi munka évszázados eredményei. Történelmi múltunkhoz tartoznak, nemcsak az állattenyésztés történetéhez, hanem a teljes magyar történetiséghez is. Hozzátartoznak a magyar tájhoz, részei nemzeti identitásunknak, őshonos állataink ma is élő, eleven örökségünk.
Az Európai Uniós csatlakozás küszöbén a Magyar Országgyűlés megkülönböztetett figyelmet fordít arra, hogy nemzeti létünk 1100 éves értékeit, eredményeit megőrizzük, és Európában ezzel is kifejezzük nemzeti karakterünket.
1. Ennek szellemében a Magyar Országgyűlés a védett őshonos és régi magyar állatfajtákat
nemzeti kinccsé nyilvánítja.
2. A nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajták tenyésztését, állományának fenntartását, és az ezekkel összefüggő tevékenységeket az állam elősegíti.
3. A védett őshonos és régi magyar tenyésztett állatfajták megőrzése nemcsak állami feladat, nemzeti kinccsé nyilvánításuk a civil és gazdálkodó szervezetek, valamint a magánszemélyek összefogására buzdít.
4. A védett őshonos és régi magyar állatfajtáknak szerepe van az oktatásban, a művészetekben, nemzeti identitásunk megtartásában. Esztétikai értéket képeznek, a bennük rejlő génállomány gazdasági jelentőséggel bír.
5. A nemzeti kinccsé nyilvánított állatfajták jegyzékét a határozat melléklete tartalmazza. A jegyzék felülvizsgálatáról - legalább 5 évente - a Kormány gondoskodik.
6. A mellékletben felsorolt állatfajtákat magyar őshonos állatoknak tekintjük, amelyek egyben - nevükben és képi megjelenésükben - Magyarország szimbólumai.
7. Ez a határozat a közzétételét követő 15. napon lép hatályba.
Melléklet a 32/2004. (IV. 19.) OGY határozathoz
SZARVASMARHAFÉLÉK
Magyar szürke szarvasmarha
Magyar tarka szarvasmarha
Magyar bivaly
JUH
Fehér hortobágyi racka
Fekete hortobágyi racka
Gyimesi racka
Cigája
Cikta
KECSKE
Magyar (parlagi) kecske
SERTÉS
Szőke mangalica
Fecskehasú mangalica
Vörös mangalica
TYÚKFÉLÉK
Fehér magyar tyúk
Sárga magyar tyúk
Kendermagos magyar tyúk
Fogolyszínű magyar tyúk
Erdélyi kopasznyakú tyúk (fehér, fekete, kendermagos)
PULYKA
Rézpulyka
Bronzpulyka
LÚD
Fodrostollú magyar lúd (fehér, szürke, tarka)
Simatollú magyar lúd
KACSA
Magyar kacsa (fehér, tarka)
GYÖNGYTYÚK
Magyar gyöngytyúk (fehér, ezüst, tarka, kékesszürke)
NYÚL
Magyar óriás nyúl
LÓ
Gidrán
Lipicai
Kisbéri félvér
Nóniusz
Shagya-arab
Furioso-North Star
Hucul
Magyar hidegvérű
SZAMÁR
Magyar (parlagi) szamár
HAL
Pontyok (attalai tükrös ponty, biharugrai tükrös ponty, bikali tükrös ponty, tiszai nyurga ponty, dinnyési tükrösponty, geleji nyurga ponty, szajoli tükrös ponty, hajdú T1 tükrös ponty, hajdú P1 pikkelyes ponty, hajdúszoboszlói tükrös ponty, hortobágyi tükrös ponty, hortobágyi pikkelyes ponty, dunai vad ponty, varászlói tükrös ponty, balatoni sudár ponty, mórichelyi tükrös ponty, nagyatádi tükrös ponty, szarvasi 215 tükrös ponty, szarvasi P34 pikkelyes ponty, P31 pikkelyes ponty, szegedi tükrös ponty, tatai aranysárga pikkelyes ponty, tatai palaszürke pikkelyes ponty, tatai hátpikkelyes tükrös ponty, tatai acélos nyurga ponty, ráckevei dunai tőponty)
Leső harcsa
Tok-félék (sima tok, sőregtok, vágótok, viza)
Sebes pisztráng
KUTYA
Komondor
Kuvasz
Mudi
Puli
Pumi
Magyar agár
Rövidszőrű magyar vizsla
Drótszőrű magyar vizsla
Erdélyi kopó
GALAMB
Alföldi buga galamb
Alföldi (kőrösi) keringő
Bácskai hosszúcsőrű keringő
Bajai keringő
Budapesti bíbic
Budapesti magasröptű csapos keringő
Budapesti magasröptű keringő
Budapesti rövidcsőrű
Budapesti tollaslábú gólyás
Budapesti tükrös
Ceglédi rövidcsőrű szívhátú
Csepeli magasröptű hófehér keringő
Debreceni pergő
Dél-Bácskai keringő
Egri kék keringő
Hódmezővásárhelyi ernyőszemű keringő
Kecskeméti keringő
Kiskunfélegyházi keringő
Kiskunfélegyházi simafejű keringő
Komáromi bukó
Magasröptű magyar deres
Magyar begyes
Magyar csirkegalamb
Magyar díszposta
Magyar óriás galamb
Magyar szarkakeringő
Makói magasszálló keringő
Miskolci keringő
Monori keringő
Szegedi magasszálló
Székesfehérvári bukó
Szolnoki bagdetta
Szolnoki keringő
Szováti kék
1. Első fajtaleírások, tenyésztés kezdete a 2. világháborúig
Kovács Imre: A Kuvasz múltja, jelene, jövője!
Az évszázadok során sokan, sokféleképpen írtak a magyar nagytestű pásztorkutyáinkról, mégis összekeverték sokszor a komondort és a kuvaszt. Arról sokan megemlékeztek, hogy két kiváló őrzőkutyánk van, de hogy melyik hogyan néz ki, azt már sokan összekeverték. A 19. század végére tisztázódott (a heves indulatokat kiváltó) fajtaleírás, melyet Buzzi Géza 1905-ben publikált először, befejezetnek tekintve a vitát, ezen időszaktól kezdve megindult az országos sporttenyésztés. A trianoni békeszerződés után, a kuvasz állomány döntő többsége a határokon kívülre került, nehéz helyzetbe hozva a hazai tenyésztőket, akik megpróbálták a kuvasz állomány mennyiségét növelni.
A 30-as évekre ez sikerült, bár a fajta igen heterogén lett, ezen próbáltak segíteni Erdélyből behozott, típusos egyedekkel. A 2. világháború előestéjére már sikerült egy szépszámú alapjaiban véve homogén állományt kitenyészteni, mely után már külföldön is érdeklődés mutatkozott. Így kerültek kuvaszok Németországba, Hollandiába, Belgiumba és az USA-ba is, ahol a mai napig is tenyésztik.
2. A világháború igazi vesztese.
A 2. világháború kezdetén már szépszámú kuvaszállomány található Magyarországon, és a bécsi döntések következtében hazánkba visszakerültek, a visszacsatolt területen élő kuvaszok is. Írásos emlékek nemigen maradtak, hogy ekkor felhasználták-e ezeket a kutyákat tenyésztésre, bár nem lehetetlen.
A németek megszállása, majd a front átvonulása, viszont majdnem végzetes hatással volt a kuvasz állományra. A félelmet nem ismerő, bátor kuvaszok, életveszélyes ellenségei voltak, az élelmet kereső, rabló, fosztogató katonáknak, akik csak a kutya lelövése után jutottak be a tanyákba, majorságokba. Így a kuvasz állomány nagy része puskacső elé került, néhány példány maradt meg csak, itt-ott az országban. Nem tudjuk, hogy ezek az egyedek hogyan maradtak meg e viharos időszakban. Vajon a gazda tudatosan mentette meg a kutyáját, vagy esetleg ideggyenge „gyáva” volt a kutya. Mindenesetre az biztos, hogy a kuvasz állománya több ezres egyedszámról, néhány tucatra redukálódott. Tudomásom szerint, a háború folyamán, ilyen veszteséget egyetlen kutyafajta sem szenvedett.
3. Újrakezdés „5” kutyával.
A háború utáni állapotot jól tükrözi az állomány első felmérését. Állítólag 5 kuvaszt találtak tenyésztésre alkalmasnak az országban. A világégés utáni első kiállításon Dr. Márki Iván, a fajta egyik legnevesebb szaktekintélye bírált. Visszaemlékezése szerint, sírni tudott volna a felvezetett kuvaszok mennyisége és minősége láttán Az első fajtafelélesztési lépés, Anghi Csaba nevéhez fűződik, aki mint a Fővárosi Állat és Növénykert főigazgatója létrehozza az „Állatkerti” tenyészetet. Az igazi áttörést azonban Kovács Antalnak köszönhetjük, aki mint a Gyapjúforgalmi Vállalat vezetője megalakította, a később világhírűvé vált „Gyapjús” kennelt.(11. ábra) A tenyésztés elindításához bejárták az egész országot, de csak 4 fajtatiszta kuvaszt tudtak vásárolni. Három év kemény munkája, az utódok szigorú szelektálása után alakult ki a törzsállomány, mellyel elindulhatott a tenyésztés. A tenyészet leghíresebb törzskanja Gyapjús Morcos névre hallgatott. Igazán típusos fej, jó testarányok és kiváló vérmérséklet. Voltak hibái, amit ma már nehezen tudnánk tolerálni (fültartás), de a maga nemében és korában igazán ritka jó kuvasz volt. A Gyapjús kennelből kikerült kuvaszokkal javították az akkor működő tenyészeteket, és tulajdonképpen ezen kutyák leszármazottai a mai kuvaszpopuláció alapját képezik.
4. Azok a csodálatos nyolcvanas évek.
A fajta regenerálása után, a 60-as, 70-es évekre sikerült a kuvaszt, újra megkedveltetni egyre több tenyészet alakult, létrehozva ezzel a minőségi tenyésztés feltételeit. Értelmezzük ezt a populáció növekedésének és a szelekció lehetőségének függvényében. A kuvasz állomány igazi csúcspontját, (a háború után) a 80-as években érte el, amikor is egy-egy nemzetközi kiállításon 120-150 kutyát bíráltak a hozzáértők. Magyarországon ekkora kultusszá vált kuvaszt tartani, nagyon sok családi háznak biztos őrzője lett. Ezekben az években szerették tisztelték a kuvaszt az emberek, és ez nemcsak a törzskönyves állományra volt igaz. Nagyon sok törzskönyv nélküli, de fajtatiszta kuvasz látott el őrző-védő feladatot mezőgazdasági telepek, gyárak és magánporták udvarán; méltón képviselve őseiket. Sajnos sok helyen azonban méteres láncon, szűk kennelben, számára méltatlan körülmények között tartották, melyet ezen önérzetes kutyák nehezen tűrtek; jogosan. T A KÉPEKEN NOMÁD PÁSZTOR LAJBI-BÁRÓ
1. Első fajtaleírások, tenyésztés kezdete a 2. világháborúig
Kovács Imre: A Kuvasz múltja, jelene, jövője!
Az évszázadok során sokan, sokféleképpen írtak a magyar nagytestű pásztorkutyáinkról, mégis összekeverték sokszor a komondort és a kuvaszt. Arról sokan megemlékeztek, hogy két kiváló őrzőkutyánk van, de hogy melyik hogyan néz ki, azt már sokan összekeverték. A 19. század végére tisztázódott (a heves indulatokat kiváltó) fajtaleírás, melyet Buzzi Géza 1905-ben publikált először, befejezetnek tekintve a vitát, ezen időszaktól kezdve megindult az országos sporttenyésztés. A trianoni békeszerződés után, a kuvasz állomány döntő többsége a határokon kívülre került, nehéz helyzetbe hozva a hazai tenyésztőket, akik megpróbálták a kuvasz állomány mennyiségét növelni.
A 30-as évekre ez sikerült, bár a fajta igen heterogén lett, ezen próbáltak segíteni Erdélyből behozott, típusos egyedekkel. A 2. világháború előestéjére már sikerült egy szépszámú alapjaiban véve homogén állományt kitenyészteni, mely után már külföldön is érdeklődés mutatkozott. Így kerültek kuvaszok Németországba, Hollandiába, Belgiumba és az USA-ba is, ahol a mai napig is tenyésztik.
2. A világháború igazi vesztese.
A 2. világháború kezdetén már szépszámú kuvaszállomány található Magyarországon, és a bécsi döntések következtében hazánkba visszakerültek, a visszacsatolt területen élő kuvaszok is. Írásos emlékek nemigen maradtak, hogy ekkor felhasználták-e ezeket a kutyákat tenyésztésre, bár nem lehetetlen.
A németek megszállása, majd a front átvonulása, viszont majdnem végzetes hatással volt a kuvasz állományra. A félelmet nem ismerő, bátor kuvaszok, életveszélyes ellenségei voltak, az élelmet kereső, rabló, fosztogató katonáknak, akik csak a kutya lelövése után jutottak be a tanyákba, majorságokba. Így a kuvasz állomány nagy része puskacső elé került, néhány példány maradt meg csak, itt-ott az országban. Nem tudjuk, hogy ezek az egyedek hogyan maradtak meg e viharos időszakban. Vajon a gazda tudatosan mentette meg a kutyáját, vagy esetleg ideggyenge „gyáva” volt a kutya. Mindenesetre az biztos, hogy a kuvasz állománya több ezres egyedszámról, néhány tucatra redukálódott. Tudomásom szerint, a háború folyamán, ilyen veszteséget egyetlen kutyafajta sem szenvedett.
3. Újrakezdés „5” kutyával.
A háború utáni állapotot jól tükrözi az állomány első felmérését. Állítólag 5 kuvaszt találtak tenyésztésre alkalmasnak az országban. A világégés utáni első kiállításon Dr. Márki Iván, a fajta egyik legnevesebb szaktekintélye bírált. Visszaemlékezése szerint, sírni tudott volna a felvezetett kuvaszok mennyisége és minősége láttán Az első fajtafelélesztési lépés, Anghi Csaba nevéhez fűződik, aki mint a Fővárosi Állat és Növénykert főigazgatója létrehozza az „Állatkerti” tenyészetet. Az igazi áttörést azonban Kovács Antalnak köszönhetjük, aki mint a Gyapjúforgalmi Vállalat vezetője megalakította, a később világhírűvé vált „Gyapjús” kennelt.(11. ábra) A tenyésztés elindításához bejárták az egész országot, de csak 4 fajtatiszta kuvaszt tudtak vásárolni. Három év kemény munkája, az utódok szigorú szelektálása után alakult ki a törzsállomány, mellyel elindulhatott a tenyésztés. A tenyészet leghíresebb törzskanja Gyapjús Morcos névre hallgatott. Igazán típusos fej, jó testarányok és kiváló vérmérséklet. Voltak hibái, amit ma már nehezen tudnánk tolerálni (fültartás), de a maga nemében és korában igazán ritka jó kuvasz volt. A Gyapjús kennelből kikerült kuvaszokkal javították az akkor működő tenyészeteket, és tulajdonképpen ezen kutyák leszármazottai a mai kuvaszpopuláció alapját képezik.
4. Azok a csodálatos nyolcvanas évek.
A fajta regenerálása után, a 60-as, 70-es évekre sikerült a kuvaszt, újra megkedveltetni egyre több tenyészet alakult, létrehozva ezzel a minőségi tenyésztés feltételeit. Értelmezzük ezt a populáció növekedésének és a szelekció lehetőségének függvényében. A kuvasz állomány igazi csúcspontját, (a háború után) a 80-as években érte el, amikor is egy-egy nemzetközi kiállításon 120-150 kutyát bíráltak a hozzáértők. Magyarországon ekkora kultusszá vált kuvaszt tartani, nagyon sok családi háznak biztos őrzője lett. Ezekben az években szerették tisztelték a kuvaszt az emberek, és ez nemcsak a törzskönyves állományra volt igaz. Nagyon sok törzskönyv nélküli, de fajtatiszta kuvasz látott el őrző-védő feladatot mezőgazdasági telepek, gyárak és magánporták udvarán; méltón képviselve őseiket. Sajnos sok helyen azonban méteres láncon, szűk kennelben, számára méltatlan körülmények között tartották, melyet ezen önérzetes kutyák nehezen tűrtek; jogosan. T 
A KÉPEKEN NOMÁD PÁSZTOR LAJBI-BÁRÓ
