Bejelentés



Lena Belicosa honlapja
Semmi sem történik véletlenül!

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









 

SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL!
 
Olyan sok helyen olvastam a kilencvenes évek közepétől, hogy semmi nem történik véletlenül, hogy elhittem, és szlogenemmé tettem! Az élet folyton olyan helyzetekbe sodort, amelyekből tanulnom kellett, és ez a tézis, ezek által is egyre nagyobb megerősítést nyert.
Amikor tudatosult bennem, hogy semmi sem történik véletlenül, akkor azt is megértettem, hogy valami feladatom van, tehát oka van annak, hogy éppen ebben a korban, időben születtem a földre.
Mai világunkban egyre több ember felteszi magának azt a kérdést, hogy miért születtem, és mi a feladatom? Ez nagyon jó, mert azt jelenti, hogy egyre többen ismerik fel azt, hogy tenniük kell valamit ebben az életükben!
- Nekem több feladatom is van! – gondoltam az évek során, melyeket igyekeztem meg is valósítani.
A XXI. század első éveiben az egyik angyaltanfolyamon azt mondták, hogy az én küldetésem az, hogy információt adjak át! Akkor ezt még át sem gondoltam igazán, mert azonkívül, hogy interneten sok emberrel kommunikáltam, nem foglalkoztam bővebben az információ átadásával. Néhány főiskolás dolgozat azonban, majd a megyei lap felkérése, hogy legyek a külső tudósítójuk, a helyi lap szerkesztése, nyertes pályázatok, nyertes pályázati írások és másfél éves blogírás rádöbbentettek, hogy valóban kell információt átadnom, és ennek a legjobb módja az írás!
Az írás egy eszköz, nemcsak önmagunk kifejezésére, gondolataink átadására, mások tájékoztatására, de segítségével gondolatokat ébreszthetünk az emberekben, utat/irányt mutathatunk, erősíthetjük a pozitív gondolkodást, kifejezhetjük a véleményünket, kapcsolatokat építhetünk, ápolhatunk, és jobban megismerjük általa saját magunkat is.
Nagy dologra szántam el magam, amikor úgy döntöttem, hogy blogolós időszakom után, közel ötvenévesen könyvet is írok! J
 
- Mit képzelsz Te magadról? – Ki vagy Te? – Istennek képzeled magad? – Hogy jössz Te ahhoz, hogy bármit is mondj másoknak? – záporoztak felém a negatív gondolatok másoktól, és mélyen belőlem is. Aztán elolvastam néhány megerősítő gondolatot, az írásaimat is egyre többen kezdték el olvasni, véleményezni, és az önismeret terén is sikerült fejlődnöm, ezért új célt tűztem ki magam elé. Eldöntöttem, hogy az én feladatom olyan információk, tapasztalatok, igazságok, tanulságok közvetítése, amiket részben magam éltem, tapasztaltam, tanultam meg, részben pedig a mások által megélt események támasztanak alá!
S persze ismét jöhet a kérdés sok embertől. – Szükség van szerinted erre? – Kíváncsi valaki arra, hogy mi történt veled? – Ezt majd eldönti az élet. – gondolom én!
Sajnos a legtöbb ember a saját kárán okul, akkor is, ha olyan példa van előtte, amit ha felismerne, elfogadna, akkor neki nem kellene átélnie. Abban bízom, hogy az írással segíthetek másoknak abban is, hogy okuljanak az én, vagy mások példájából, és ne kelljen sok felesleges kört futniuk életük során.
Szeretnék néhány tézist, elméletet is megvilágítani az emberek többségének úgy, hogy emberi példákon levezetve megértsék őket, főleg akkor, ha komolyabb tanulmányokat, könyveket ehhez nem olvasnának el.
 
Fontosnak tartom, hogy minél több ember ébredjen rá arra, hogy nem történik semmi sem véletlenül, hogy mindennek oka van, és hogy mindenkinek feladata van!
Mindenki tehet azért valamit, hogy az emberiség élete, a föld jövője jobbá váljon, és lehet, hogy ehhez sok embernél elég lesz majd néhány gondolat az én írásaimból is!
 
- Írok, mert írnom kell! – csak legyenek, akik olvassák! :)

 „NEM ELŐL KELL JÁRNI, HANEM AZ ESEMÉNYEKET KELL KÖVETNI.”
 
Melinda kicsit lemaradt a csoporttól, és a Magas hegy megmászása közben megállt egy pillanatra, neki dőlt egy fának, és hagyta, hogy átölelje a Pilis energiája. Magába szívta a levegőt, benn tartotta és csak később engedte ki. Már hangokat sem hallott, a társai jól ott hagyták. – Most nem tudok sajnos lépést tartani velük, érezhettem volna, hogy a fájós lábammal most nem kellett volna nekiindulni ennek a kemény túrának! Nem baj, most jó egy kicsit egyedül. – gondolta.
- Viszont én szerveztem! Hogy nézett volna ki, ha nem veszek részt rajta. Az azonban egyre biztosabb, hogy a holnapi túrát kihagyom. – suttogta a fejében egy hang.
Lassan kapaszkodott felfelé, s amikor felért egy magaslat tetejére, már látta száz méterre a többieket, és ismerőssé vált neki a terep is. Igaz, hogy néhány éve télen, hóban tette meg ugyanezt az utat, most azonban már úgy látta, hogy visszatalál az autóhoz, akkor is, ha nem várják meg. De megvárták! Mindenki ki volt fáradva, s ők is pihentek, ameddig oda nem ért.
Miközben haladt a csoport felé, eszébe jutott, hogy az elmúlt jó félév alatt ez már a negyedik közösség, amit létrehozott. – Vajon fontos az, hogy az emberek összejöjjenek, együtt gondolkodjanak, beszélgessenek, megismerjék egymást, kapcsolatok alakuljanak ki? – gondolta. Az első találkozó nagyon jól sikerült. Olyan barátait, ismerőseit hívta össze egy közös hétvégére, akiket csak ő ismert, de a többiek nem ismerték egymást. Az ország több pontjáról érkeztek, sőt még külföldről is. A hajnalig tartó beszélgetések után mindenki azt mondta, hogy olyan érzés, mintha már régóta ismernék egymást! A másnapi mátrai túrán, ahol a Hunok sírját keresték meg, már összeszokott csapat látványát keltették, és mindenki jól érezte magát. – Olyan jó volt együtt látni az ezoterikus érdeklődésű barátaimat akkor! Még most is milyen jó érzéssel tölt el. – csalt mosolyt az arcára ez a gondolat. A következő csapatot egy reiki tanfolyamra verbuválta, akik a beavatás után reiki-klubbá alakultak, és havi rendszerességgel találkoztak. A harmadik csoport tagjai pedig az egyedül élők, párkeresők rétegéből jöttek össze, s akik azóta már többször is találkoztak. Most pedig itt a Pilisben találkoztak tízen, ahol mind a három közösség képviseltette magát.
Közben utolérte a többieket, akik megdicsérték, hogy mégis végigcsinálta a túrát. Többen voltak hálásak neki, hiszen most jártak először a Pilisben, ha nem hívja meg őket, lehet, hogy ez kimaradt volna az életükből.
Kezdett alkonyodni, mire az autókhoz értek, utána indultak is a szálláshelyükre. Többen nem ismerték egymást, de pont az volt a jó, hogy ismét kapcsolatok alakultak ki! Szobák elfoglalása, főzés vette kezdetét, és az emberek mindenről beszélgettek. Melinda ismét háttérbe kényszerítette magát, mint már többször is. Nem az volt a célja, hogy ő legyen a középpontban, hanem a sok ember egyéni tudása másokhoz is eljusson, ne csak ő ismerje őket. Azonban azt is megtapasztalta, hogy milyen erős tud lenni az egók harca. Az este folyamán több kemény vita már-már veszekedéssé fajult, ami rossz fényt vetett az egész kezdeményezésre, és Melinda azt kezdte el érezni, hogy nem biztos, hogy jó ötlet volt, hogy a három csoportnak közösen szervezett programot!
Amikor ágyba került, nem volt egyetlen porcikája sem, ami ne fájt volna, mozdulni sem tudott. Reggel, mikor ébredezett a társaság, úgy döntött, hogy valóban kihagyja a túrát. A lába teljesen bedagadt, ezzel nem kockáztat most meg több km-es gyaloglást, és főleg nem hegymászást. Közölte is a többiekkel, hogy ahol majd az autókkal parkolnak, ott marad. Két férfi is jelezte, hogy vele marad, részben mert már jártak ezen az útvonalon, részben pedig mert nem akarták egyedül hagyni.
Két társával az autók környékén barangoltak, és egy kisebb erdő közepén, találtak pihenő helyet, ahová le is telepedtek, és sok mindenről kezdtek el beszélgetni. Majd mikor férfi társai komoly beszélgetésbe bonyolódtak, ami őt nem igazán érdekelte, tett egy kisebb sétát a turista útvonalon, közben pedig felhívta a mesterét.
Régen beszéltek már, volt miről szót váltani. Sok okosságot hallott most is Melinda, azonban nem volt nála a táskája, és nem tudott jegyzetelni, egy gondolat azonban megmaradt a fejében. A mestere azt mondta: „Nem elől kell járni, hanem az eseményeket követni!” A telefonbeszélgetés után elgondolkodott.
Melinda eddigi életében fontos szerepet játszott az, hogy közösségeket hozzon létre, és hogy egyáltalán a közért dolgozzon. Eddig úgy gondolta, hogy valamilyen szinten elöl járt, mert a többiek követték. Itt az ideje, hogy átértékeljen dolgokat. Az életfeladata adott: a közért kell tevékenykednie továbbra is, de lehet, hogy másként?
Mit is jelent az, hogy „nem elől kell járni, hanem az eseményeket követni”? Vajon eddig ezt tette? Úgy gondolja, igen. A lehetőségek, gondolatok eljutottak hozzá, ő csak élt velük, hiszen megvalósította őket. Valakinek el kell indítania az eseményeket is! Akkor most mi a feladata, mi a küldetése? Továbbra is fontos legyen a másokért, a közösségekért, a közért való tevékenysége, tehát tegye a dolgát, vagy ő csatlakozzon már meglévő csoportokhoz, feladatokhoz, eseményekhez?
Melinda azt gondolta, hogy az élete majd úgyis úgy fog alakulni, ahogyan alakulnia kell! Az biztos, hogy a mai világban még jobban oda kell figyelni embertársainkra, mert az emberi kapcsolatok, érzések, értékrendek nagyon rossz irányba változtak! Egy fecske ugyan nem csinál nyarat, ám biztosan vannak olyan emberek még, akik úgy gondolkodnak, ahogyan ő, s tudnak hatni az emberekre majd.
Ha majd beindulnak a történések, fontos, hogy az emberek ezt megérezzék. Az ő küldetése az, hogy segítségével ezt majd minél többen felismerjék és magukévá tegyék.
 
Mély gondolataiból felriadva visszatért társaihoz, akikkel első körben meg is vitatta ezt a nézetét, majd visszasétáltak az autókhoz, ahol már gyülekeztek a többiek is. Még néhány fLena Belicosa: Az ember csak ember Nemrég azt kérdezték tőlem, hogy szerintem jók-e az emberek? Ezen elgondolkodtam. Mindig is azt vallottam, hogy az emberek alapvetően jók. Napjainkban azonban egyre gyakrabban azt tapasztalom, hogy az emberek többsége nem úgy viszonyul az élethez, dolgokhoz, hogy azt jónak ítélhessem meg. - Az ember csak ember, az volt, az most is, és az is marad, csupán mi döntjük el, hogy jók vagy rosszak! – gondolom én. Azt ugyan nem árt mérlegelni, hogy vajon miért olyanok az emberek, amilyenek, most mégis inkább az foglalkoztat, hogyan lehetne az embereket jobbá tenni! Lehet egyáltalán az embereket jobb irányba vezetni? Felismertetni velük, hogy az emberiség nem jó irányba fejlődik? Vajon vannak erre módszerek? Bizonyára, csak fel kell ismerni és alkalmazni őket! Nagy-nagy türelem és kitartás kell az ilyen munkához, és azt is el kell elfogadni, amikor olyan emberrel találkozunk, akinek nem tudunk segíteni, mert nem akar, változtatni az életén, vagy nem érti, amiről beszélünk. A másik dolog, hogy a világot kellene megváltoztatni ahhoz, hogy az ember olyan életet éljen, amilyen méltó hozzá. Megteremteni azokat a feltételeket, amelyekben minden ember, szeretetben, békességében, boldogságban, bőségben, biztonságban, tisztességben élhet! A történelem folyamán mindig voltak emberek, próféták, akik akár önfeláldozóan is képesek voltak szolgálataikat az emberiség szolgálatába állítani. Viszont kevés ember születik prófétának, vagy olyan vezetőnek, akit akár vakon is követnének az emberek. Úgy gondolom, hogy minden ember tehet a maga szintjén valamit, hogy az emberiség, a Föld, a Világ jobb irányba fejlődjön. - Te, kedves olvasó, elgondolkodtál már ezen? – Te mit tudsz tenni azért, hogy változzon a világ? – kérdezem. Túl életem felén magamnak is felteszem ezt a kérdést. - Mit tudnék cselekedni a világért? Mi is a feladatom? Rájöttem arra, hogy életünkben legfontosabb a szeretet. Mostani világunkban ugyanis ez már annyira feledésbe merült, hogy újra és újra fel kell erre hívni a figyelmet! Szeretni magunkat, szeretni családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, még azokat is, akik nem állnak közel hozzánk, vagy épp ártottak nekünk! Ez bizony nem is olyan könnyű feladat. Szeretni a földet, szeretetet adni mindennek, amiről úgy gondoljuk, hogy annak szüksége van rá, lehet ez éppúgy egy ember, mint egy növény, de még egy gép is! A szeretet a legfontosabb, legerősebb energia, ami létezik. Megtapasztaltam ezt saját magam is, és igyekszem ezt minél több emberhez eljuttatni! Az ember csak ember, és attól is ember, hogy gondolkodik, érez, és gondolatait, érzéseit megosztja másokkal. Az én feladatom az, hogy ezt tegyem, a gondolataimat és az érzéseimet is közvetítsem feléjük, hiszen minden kimondott, vagy leírt kedves szó, vagy akár egy gyengéd érintés, a másik türelmes, figyelmes meghallgatása is közvetíti a szeretetünket! Szeressük egymást Emberek, szeressük a Földet, szeressük a Világot, és szeressük Istent, vagy aminek nevezitek! otó erejéig összeállt a csapat, s azt kérdezték Melindától: - mikor lesz a következő találkozó?
 
Ő azonban azt mondta nekik: - majd akkor, ha megszervezitek! J Ez nem azt jelentette, hogy nem fog már közösségeknek semmit sem szervezni, hanem azt, hogy másoknak is teret enged ezen a téren. Ő pedig igyekszik továbbra is ráébreszteni az embereket arra, hogy mennyivel könnyebb és hatásosabb dolog közösségben, egységben, együtt tevékenykedni a többiekért, az emberiségért, a Földért, a Világért, csak majd valami más módon!

AZ EMBER CSAK EMBER

 
Nemrég azt kérdezték tőlem, hogy szerintem jók-e az emberek? Ezen elgondolkodtam. Mindig is azt vallottam, hogy az emberek alapvetően jók. Napjainkban azonban egyre gyakrabban azt tapasztalom, hogy az emberek többsége nem úgy viszonyul az élethez, dolgokhoz, hogy azt jónak ítélhessem meg.
-         Az ember csak ember, az volt, az most is, és az is marad, csupán mi döntjük el, hogy jók vagy rosszak! – gondolom én.
Azt ugyan nem árt mérlegelni, hogy vajon miért olyanok az emberek, amilyenek, most mégis inkább az foglalkoztat, hogyan lehetne az embereket jobbá tenni!
Lehet egyáltalán az embereket jobb irányba vezetni? Felismertetni velük, hogy az emberiség nem jó irányba fejlődik? Vajon vannak erre módszerek? Bizonyára, csak fel kell ismerni és alkalmazni őket! Nagy-nagy türelem és kitartás kell az ilyen munkához, és azt is el kell elfogadni, amikor olyan emberrel találkozunk, akinek nem tudunk segíteni, mert nem akar, változtatni az életén, vagy nem érti, amiről beszélünk.
 
A másik dolog, hogy a világot kellene megváltoztatni ahhoz, hogy az ember olyan életet éljen, amilyen méltó hozzá. Megteremteni azokat a feltételeket, amelyekben minden ember, szeretetben, békességében, boldogságban, bőségben, biztonságban, tisztességben élhet!
A történelem folyamán mindig voltak emberek, próféták, akik akár önfeláldozóan is képesek voltak szolgálataikat az emberiség szolgálatába állítani. Viszont kevés ember születik prófétának, vagy olyan vezetőnek, akit akár vakon is követnének az emberek.
 
Úgy gondolom, hogy minden ember tehet a maga szintjén valamit, hogy az emberiség, a Föld, a Világ jobb irányba fejlődjön.
- Te, kedves olvasó, elgondolkodtál már ezen? – Te mit tudsz tenni azért, hogy változzon a világ? – kérdezem.
 
Túl életem felén magamnak is felteszem ezt a kérdést. - Mit tudnék cselekedni a világért? Mi is a feladatom?
Rájöttem arra, hogy életünkben legfontosabb a szeretet. Mostani világunkban ugyanis ez már annyira feledésbe merült, hogy újra és újra fel kell erre hívni a figyelmet!
Szeretni magunkat, szeretni családtagjainkat, barátainkat, ismerőseinket, még azokat is, akik nem állnak közel hozzánk, vagy épp ártottak nekünk! Ez bizony nem is olyan könnyű feladat. Szeretni a földet, szeretetet adni mindennek, amiről úgy gondoljuk, hogy annak szüksége van rá, lehet ez éppúgy egy ember, mint egy növény, de még egy gép is! A szeretet a legfontosabb, legerősebb energia, ami létezik. Megtapasztaltam ezt saját magam is, és igyekszem ezt minél több emberhez eljuttatni!
 
Az ember csak ember, és attól is ember, hogy gondolkodik, érez, és gondolatait, érzéseit megosztja másokkal.
 
Az én feladatom az, hogy ezt tegyem, a gondolataimat és az érzéseimet is közvetítsem feléjük, hiszen minden kimondott, vagy leírt kedves szó, vagy akár egy gyengéd érintés, a másik türelmes, figyelmes meghallgatása is közvetíti a szeretetünket!  
 
Szeressük egymást Emberek, szeressük a Földet, szeressük a Világot, és szeressük Istent, vagy aminek nevezitek!
 











Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!