Bejelentés



Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat
Alapítási hely és év: 1994-ben Nagykátán. Csapatvezető: Basa László tanár Légy részese te is !

MENÜ

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Honvédsírok a nagykátai temetőben

1849. április 4-én Nagykáta és Tápióbicske között az 1848/49-es szabadságharc egyik legvéresebb csatája zajlott. A halottak száma 800 volt, s a sebesültek becsült aránya ennek a többszöröse lehetett. Amikor Kossuth másnap Jászberényből Nagykátára érkezett, elsőként a csatateret nézte meg. Arról rendelkezett, hogy minden elesett magyar honvédet ott kell egyéni sírba temetni, hol életét a hazájáért áldozta. Ezek a az idővel egyre süppedő hantok országos jelképpé váltak Rákosi Viktor „Korhadt fakeresztek” c. lírai szépségű írásában. Az egyedi sírokat később felszámolták, ma az egykori csatatéren három helyütt: az.un. „Riedesel-kereszt”, a nagykátai út melletti „Fejér bíró keresztje” 1882-ben, s az 1910-ben , a Tápió partján emelt központi emlékmű alatt porladnak a hősök csontjai.
Kossuth ezt követőleg a Keglevich-kastélyban még az előző napon berendezett hadikórházat tekintette meg, melynek első főorvosát, egy abonyi doktor, Nagy József személyében még ő nevezte ki. Az 1849. nyarának végéig működő kórház elhunyt betegeit –sokan pl. járványnak estek áldozatául- a nagykátai temetőben helyezték végső nyugalomra. Rácskay Ferenc plébános mellett Spóner József káplán- a későbbi váci kanonok- adták meg a végtisztességet az elhunyt honvédeknek. Tudomásunk szerint mindössze két alkalommal valósult meg a hozzátartozók kegyelete, két honvédtiszt esetében. Legtöbb katona hozzátartozója nem is tudta, hogy szerette hol nyugszik.
A nagykátai plébánia pontosan vezetett halotti anyakönyve megőrizte az elhunytak neveit. Az egyre szűkülő –sajnos több sírra időközben rátemetkeztek- parcella védelme érdekében 1988-ban –pontosan 20 éve!- a Nagykáta Barátainak Köre városvédő egyesület kialakította a honvédek ma is látható végső nyughelyét, a Hősök kertjét. A sírkert –mely igen szép városi összefogással valósult meg- avatása 1988. október 6-án történt.
A sírkertben nyugszik a sárkeresztúri Farkas Miklós hadnagy, mely településsel városunk időközben baráti kapcsolatot alakított ki. A hagyományőrző gyerekek példaképe az országos hírű Hunyadi-huszárhadnagy, az abonyi hadicsel révén már életében nagy tiszteletnek örvendő 17 éves Pilaszanovics Béla. Az ő családjának leszármazói zászlót, kitüntetést alapítottak a nagykátai gyerekek jutalmazására. Az ő síremlékét a temető egy másik pontjáról hozták ide a honvédparcellába.
Az itt nyugvó katonák között Clementis Gábor alezredes, Görgey dandárparancsnoka a rangidős. Az ő emléke jelképes, sajnos az eredeti emlék időközben megsemmisült. Ugyancsak jelképes az emléke Bobory Károlynak, Kossuth elvbarátjának, a szabadságharc és az azt követő időszak híres politikusának, ki mint nagykátai plébános került a hősök közé.
A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat 1995-ben állította helyre, látta el emléktáblával Rácskay Ferencnek, a honvédeket eltemető plébánosnak a síremlékét. 2000-ben Márton Gábor nagykátai születésű honvéd sírkövét kutatták fel, s helyezték el itt.
Amikor a komáromi vár nagykátai születésű katonája, Bede Molnár Mihály elhunyt, végakaratának –mely szerint bajtársai körében szeretne nyugodni- megfelelően a honvédparcellában temették el. Ma pontosan 15 éve, 1993. április 4-én alakult meg a nevét viselő első nagykátai hagyományőrző csapat, s a Váci Mihály iskolában működő közösség vállalásához hűen ápolja névadója síremlékét.
Amikor pár éve elhunyt Jakab László, a ma 20. sorozatát ünneplő tavaszi emlékhadjárat egyik megalapítója, bajtársai temetése napján emlékkeresztet helyeztek el itt. Magát a sírt ma is felkeresik majd tiszteletük jeleként a hadjárat résztvevői, így teljesítik a huszár főhadnagynak tett fogadalmukat: amíg tart a hadjárat, kedves bajtársunk te abban mindig részt veszel. A tavaszi hadjáratok során minden évben a Hősök kertjének a megkoszorúzása a rendezvénysorozat talán legszebb aktusát képezi a múltidéző hagyományőrzők részéről.
Csak törpe nép felejthet ős nagyságot,
Csak elfajult kor hős elődöket:
A lelkes eljár ősei sírjlakához,
S gyújt régi fényénél új szövetneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!
Garay János

Basa László

200 éve született Bobory Károly
A történelem tevékeny alakítója volt
Az emberek többsége általában kora történelme passzív szemlélője, az eseményekkel sodródó kortársa szokott lenni. Kevesen vállalkoznak a veszélyekkel járó kezdeményezésre, sorsfordító időkben a tömegek felrázására, vezetésére. Az egyház felkent szolgái ebben az értelemben különös helyzetben voltak. Befolyásuk a tömeghangulat alakítására helyzetükből fakadóan nagyobb lehetett, ugyanakkor ezt a szerepet jelentősen korlátozta az egyház tekintélyelvű hierarchiája. Aki ki tudott törni ebből a zárt körből, annak egyfelől számítania kellett a hatalom megtorlására, másfelől az egyházi felettesek retorziójára. Ennek a szinte feloldhatatlan dilemmának volt kivételes alakja a 200 éve született Bobory Károly.
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc és annak utóélete egyik legsokoldalúbb, legszínesebb egyénisége, Bobory Károly 1807. március 31-én született Cegléden. Apja a kisnemesi származású Bobory János, uradalmi kasznárként volt ekkor alkalmazásban, anyja Fórián Anna. Testvére az az 1809-ben született Bobory Kálmán volt, aki a szabadságharcban honvéd alezredes, a 14. huszárezredben résztvevője volt a tápióbicskei ütközetnek. A ceglédi 3 osztályos elemiben olyan osztálytársai voltak, mint a reformkori irodalmi élet egyik vezéralakjaként ismert Toldy Ferenc, valamint Nagysándor József, a szabadságharc Nagykátán is járt vértanú tábornoka.
A teológiát Vácott, majd a bécsi Pázmáneumban végezte. A Pesti Egyetemen avatták a hittudományok doktorává. 1831-ben –tehát 24 éves korában !- a Pesti Tudomány Egyetemen a keleti nyelvek tanára. Szülővárosa kérésére 1846-ban hívták haza plébánosnak , a „ceglédi parochiális javadalomra” nevezték ki.
Kossuth történelmi jelentőségű alföldi toborzó körútját 1848. szeptember 24-én Cegléden kezdte. Hogy Kossuthot első állomásán „kaszákat egyenesítő nép” fogadta, ez nagyrészt az előkészítésben meghatározó részt vállaló plébánosnak, Boborynak volt köszönhet. Kossuth lelkesítő beszéde nyomán igen sok ceglédi szállt táborba, s velük ment Bobory is mint tábori lelkész. Ma ez a nap a ceglédiek számára a később kialakuló Kossuth-kultuszuk alappontja, évről-évre látványos ünnepségek dátuma.
A forradalom és szabadságharc alatt a katolikus főpapság egy része Bécshez, az alsópapság ellenben szinte kivétel nélkül a forradalom mellé állt. 1849 nyarán a váci egyházmegye papsága gyűlést tartott, ahol Boboryt bízták meg conventiculum megrendezésével. 1849, június 21-én az egyházmegye meghívott száz papjából 54 lelkész jelent meg a nevezetes ceglédi gyűlésen, melynek célja az volt, hogy a Bécsnek behódoló főpapsággal szemben hitet tegyen a forradalom szelleme mellett. A váci egyházmegye ideiglenes kormányzójává Bobory Károlyt választották meg. A nevezetes tanácskozás helyét ma ebben a városban emléktábla jelöli.
Terjedelmi korlátok miatt most nem vállalkozhatunk egyházi reformjai bemutatására, mellyel Bobory hozzá kívánt járulni az egyházmegye konzervatív szemlélete megváltoztatásához. A szabadságharc bukása után éppen ezért a hatalomba ismét visszatért püspök büntette: elvették ceglédi parókiáját, 20 évre kizárták az egyházi szolgálatból.
A császári hatalom először 1850 januárjában tartóztatta le. A hadbíróság ekkor még szabadon engedte. Bobory életrajzát kutatva feltűnő az, hogy ezekben az években milyen sokan keresték meg azok, akik az ellenállás ügyét szervezték. Segítette és bújtatta Noszlopi Gáspárt, Makk József tüzérezredest és másokat. 1851 júliusában egy Habsburg-ellenes felkelés megszervezéséről folyt a tanácskozás Bobory ceglédi lakásán. Kossuth Makk Józsefet bízta meg a felkelés előkészítésével, melynek papi vonala irányítását Boboryra bízták. Kossuth Zsuzsanna a felkelés ügyében többször kereste fel az egykori ceglédi plébánost. Hasonlóan tartotta a kapcsolatot a később kivégzett Jubál Károllyal is. A felkelés ügye kitudódott, s vezetőit –Noszlopit, Makkot, Jubált- halálra ítélték és kivégezték. Bobory büntetése 15 év várbörtön lett. Az ítélet elrettentésül megjelent a „Pesti Napló” 1853. április 3-iki számában. Bobory a csehországi Josephstadtban töltött fogságából 1857-ben amnesztiával szabadult.
Visszatérve Ceglédre, alig egy év múlva már ő képviselhette városát az 1861-es országgyűlésen. Amikor 1867. május 31-én Bobory elnöklete alatt összeült a ceglédi tisztújító közgyűlés, az elsőnek választotta meg az országban Kossuthot és társait a város díszpolgárává. Ugyancsak ebben az évben a parlamentben I.Ferenc József magyar királlyá választását 14 képviselő –közötte Bobory- nem szavazta meg. A kiegyezés után még két országgyűlési ciklusban képviselte Ceglédet a parlamentben. A jegyzőkönyvek tanulsága szerint 39 alkalommal interpellált, vagy nyújtott be határozati javaslatot.
1868-ban nagy vihart keltő röpirata jelent meg a polgári házasság védelmében az általa szerkesztett „Új Korszak” c. havi közlönyben. Jelentős volt irodalmi munkássága, melyben elsősorban a publicisztika dominált. Több folyóiratnak volt szerkesztője. Élharcosa volt az állam és az egyház ügyei különválasztásának. Kossuth Lajossal váltott levelei becses emlékek, kora történelmének fontos forrásai.
1871-ben egyházi tevékenységét a kényszerű szilencium után Nagykátán folytathatta, ide helyezték plébánosnak. Boboryt a szabadságharc idején viselt dolgai, az egyház hivatalos álláspontjával szemben álló reform elképzelései miatt a váci püspökség mindvégig bizalmatlanul és kegyvesztetten kezelte, s nagykátai kinevezése egyfajta belső száműzetésnek is tekinthető.
1992-ben Káplár Béla a „Nagykátai Újság” hasábjain közölte a História Domusból fordított önvallomása, nagykátai működése történetét. Ezt összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az országos nagypolitikában otthonosan mozgó, a történelmet nem a tétlen szemlélő oldaláról kezelő Bobory Nagykátán nem tudott kibontakozni, tevékenysége szigorúan az egyházi szolgálat keretei között maradt. A nagykátai „számüzetés” alatt bármennyire is próbálkozott egyfajta szellemi pezsgést vinni a település áporodott levegőjébe, a Cegléden tapasztalt fogadókészség és városi lokálpatriotizmus ekkor még Nagykátán igencsak hiányzott.
1879-ben halt meg 73 éves korában. „Tudjuk, hogy hol van eltemetve, de nyugalmát megzavarták, másokat temettek fölébe”- írta keserűen Káplár Béla. Pár éve még nem volt síremléke, ma viszont már egy jelképes kereszt található a nevével a hősök kertjében. A nagykátai plébánián található Historia Domus így emlékezik rá:
„Annyi küzdelmet kiállott lelke, szelleme, széles ismeretei, négy ülésszak alatt országos képviseleti fényes állása, nem szerezhették meg neki a lelki békét. Vihara vala élete deli korában és élete végszakaszában. Elvi tusák a politikában , végpusztulás háztartásában, zaklatottá tevék földi pályáját, melyet különben ernyedetlen munkássága és tehetsége mellett nyugodtan és érett dicsőségben fejezhetett volna be. Én azonban hozzá teszem, csak akkor , ha elvi meggyőződéséből tudott volna engedni. De Ő olyan volt, hogy inkább tört, majd sebei ujra heggedtek, ujra szakadtak, de hajladozni, főleg meghajolni, ott hol Ő meggyőződéses elveivel ellentét állt, nem tudott.”
Bobory Károly Emlékév a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat szervezésében
A Mátray iskolában működő hagyományőrző csapat a nagykátai temető történelmi jelentőségű síremlékeit vette fel védnökségi listájára. Így Bobory emlékét őrző jelképes keresztet is. Több mint tíz éve minden tavasszal a tavaszi hadjárat programja részeként sorakozott fel április 4-én a csapat katonai hagyományőrzőiből álló díszszakasza a hősök kertje előtt. Halottak napján minden évben gyertyát gyújtottunk.
A védnökség azt is jelenti, hogy a kerek évfordulókra megemlékezéseket szervezünk. Így 2007-et „Bobory Károly Emlékév”-nek nyilvánítva szerettük volna a közfigyelmet a neves történelmi személyiségre irányítani. Sajnos ebben a szándékunkban Nagykátán magunkra maradtunk, csupán Cegléden leltünk partnerre emlékápoló tevékenységünkben.
Sikerült elérnünk, hogy a születésnap, 2007. március 31-e a 19. Tavaszi Emlékhadjárat első napja legyen, s annak Boboryról való megemlékezését csapatunk rendezze. Ezen a napon három helyszínen tudtuk emlékét idézni. Délelőtt a Magyarország Felfedezői Szövetség központi ünnepségén szóltunk róla először. A koradélutáni órákban a nagykátai temetőben volt a központi megemlékezés, ahol a méltatás után katonai tiszteletadás mellett történt a koszorú elhelyezése. A koraesti órákban a Bartók Béla Művelődési Központban megnyitott kiállítás megnyitó beszéde ugyancsak méltatta érdemeit.
Április 4-én a hadjárat katonai hagyományőrző tisztelgésén az ország minden részéből érkezett bajtársak álltak szemben a szerény sírkereszttel. Április 8-án a hadjárat programja részeként Bobory életének jelentős helyszínére, Vácra látogattunk. Csapatunkat ekkor a székesegyház előtt megáldotta dr. Beer Miklós váci megyéspüspök.
Szeptember 22-én többek között a Bobory előtti emlékezés miatt vállaltuk a hagyományos ceglédi toborzón való részvételünket. Mint a városi ünnepség hivatalos résztvevői díszmenetben vonultunk el az előtt a templom előtt, melynek Bobory volt a történelmi időkben a plébánosa. A református nagytemplom előtt tartó ünnepségen az egyik hagyományőrzőnk Bobory képét tartotta a kezében, mellyel a több száz fős közönség figyelmét próbáltuk meg a város szülöttjére felhívni.
Cegléd, a városháza udvarán a település életében jelentős szerepet játszó személyek előtt tisztelegve létrehozta várostörténeti pantheonját. Itt kapott márvány emléktáblát a tavasszal Bobory, mely alá a csapat is elhelyezte ezen a napon saját koszorúját. A Kossuth Múzeumban Reznák Erzsébet beszélt az országos jelentőségű Kossuth-kultusz megszületéséről, melyben meghatározó szerepet játszott Bobory Károly. A múzeum egyik vitrinjében különben ott láttuk arcképét.
A magunk alkotta „Bobory Károly Emlékév” utolsó közösségi programja volt halottak napján a jelképes sírjánál történt gyertyagyújtásunk. A most közzétett méltatás, beszámoló a 200. évforduló eseményeiről talán arra készteti a város illetékeseit, hogy felismerik, mely szerint Bobory Károly emlékének ápolása nem csupán egy általános iskolai kis közösség feladata lenne. Amennyiben szülővárosa két emléktáblával is adózott emlékének, úgy illő lenne Nagykátán azt a helyet hasonló módon megjelölni, hol egyházi szolgálata utolsó éveit töltötte, ahol utolérte őt a halál.

Basa László
Megjelent a „tapiokultura.hu” internetes újságban. (2008. január 3.)

Nagykátai honvédek az 1848/49-es szabadságharcban
Az idén emlékeztünk meg az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörése 160. évfordulójáról. Városunk nyolc évszázados írott történelme legjelentősebb eseményei, a nemzet históriájában is jegyzett epizódok első helyen szerepelnek az emlékállító utódok megbecsülésében, a nemzettudatot építő hagyományok megjelenítésében.

    Városunk minden évben három alkalommal emlékezik meg igazán szép hagyományokkal rendelkező ünnepségek keretében 1848/49 sorsfordító napjairól. Ezen tisztelgések témája és helyszíne egyaránt a tápióbicskei ütközetet és szereplőit állítja középpontba, a nagykátai  honvédekről nem esik szó.
    Pár évvel ezelőtt, a 150. évforduló kapcsán országos mozgalom bontakozott ki a forradalom és szabadságharc helyi szereplőinek emléket állító, nevüket feltüntető emlékművek felállítására. Nagykátán ez a kezdeményezés nem talált visszhangra, csupán Hermann Róbert- Kucza Péter 2002-ben kiadott könyvében találunk arra utalásokat és dokumentumokat, hogy Nagykátai lakói a nevezetes április 4-iki csatán kívül is tevékeny és aktív résztvevői voltak a történelemnek.
                Szentiványi Vincze kerületi királyi biztos 1849. október 18-án rendeletben kötelezte Pest megye alispánját, Madarassy Lászlót, „...hogy minden azon egyéneket, kik a forradalmi táborban bármi katonai szolgálatot viseltetnek, hely és községenként összeiratván, táblás kimutatást készíttessen azokról, milly rendűek, vallás és polgári állapotúak ,elebbi erkölcsi magok viselete, önkéntesen, vagy kötelezőleg, s mikor soroztattak be...így azok iránt is a legszigorúbb eljárás életbe léptethessék...”
                Nagykáta lakóiról készült honvédlajtstrom –mely jelenleg a Pest Megyei Levéltárban található, s forrásként tanulmányozható Kucza Péter könyvében- 60 nevet tartalmaz. Ez a lista nem tekinthető teljesnek, hiszen nem tartalmazza a hősi halottakat, a valamely oknál fogva vissza nem tértek nevét. Óvatos becslések szerint Nagykátáról mintegy százan vehettek részt a szabadságharcban.
                     Az 1849. november végére elkészült névsor, mely a „Nagy-Kátán található azon egyének, kik a magyar táborban katonai szolgálatot tettek...” elnevezéssel íródott, alkalmas arra, hogy adatait összesítve viszonylagos jellemző képet kapjunk városunk egykori honvédő katonáiról. Ebből a listából 51 fő  római katolikus, 9 fő vallása református volt. Egytől egyig mindenki „közrendű”-nek számított . Rendkívül tanulságos a polgári állapot, vagyis a foglalkozás statisztikája. 17 fő volt földműves, vagyis a földdel felszabadított egykori jobbágyok aránya nagyjából egyezett az országos 45%- átlaggal. A 19 napszámos a föld nélküli zsellérek ugyancsak 45%-os országos arányával társítható. A 12 cselédnek a mi viszonylatunkban 20%-os –országosan 10%- aránya mutatja, hogy a szabadságharc ügyét inkább a település szegényebb rétege támogatta. 3 muzsikus, 2-2 kovács, szűcs, szabó, 1-1 lakatos, kalapos, asztalos és molnár képviselte ebben a körben a helyi mesterembereket.
                      A 60 kátai honvéd több mint a fele –32 fő-  még a forradalom előtt, többnyire sorshúzással besorozott, a  forradalom után az első felelős kormány alá rendelt sorgyalog ezredbéli katona volt. A 24 fő önkéntes nemzetőr vagy Kossuth hívó szavára fegyvert ragadó honvéd saját döntése alapján harcolt. A jegyzékben szereplő beosztás szerint 31 fő volt közkatona, 2 huszár, 4 káplár, 1 őrvezető, 1 századkovács , 3 tiszti szolga. A Nagykátára való visszatérés dátumában többnyire 1849- augusztus- november közötti időszak szerepelt. Utolsó szolgálati helyként 18 települést neveztek meg, ahol csak a legnagyobb létszámúakat említjük meg. Így a Délvidékről 7-en, a Klapka védte Komáromból –ők a közismert okok miatt „védlevelet” is kaptak- 11-en, a világosi fegyverletétel helyszínéről 16-an érkeztek haza Nagykátára.
                          A nagykátai temetőben jelenleg három helybéli illetőségű honvéd végső nyughelyét ismerjük. Pilisy Béla (1822-1907) ügyvéd hadnagyként szolgált, a századforduló városi közéletének jellegzetes alakja volt. Barátja volt az ugyancsak hadnagyi rendfokozatot kapott Megó Alajos ügyvéd, akit azonban nem nálunk temettek el. A nemesi előnévvel rendelkező Pilisy Béla családi síremléke a kápolnával szemben található.
              Bede Molnár Mihályt (1827-1907) a komáromi várban súlyosan sebesülten érte a szabadságharc bukása. Hazatérve, családot alapítva, tisztes kort megélve, halálának közeledtén végakarata az volt, hogy bajtársai közé temessék, mely szándékot-kivételes jogot érvényesítve-  száz éve teljesített a községi elöljáróság. Az 1988-ban létesített hősök kertjében levő szerény kőkeresztet sokáig úgy kezelték, mint a szabadságharc egyetlen nagykátai résztvevőjének a sírját. (Az ezt tudósító kis táblát a másik két sírra is el lehetne helyezni!) A Váci Mihály Általános Iskola első hagyományőrző csapata Bede Molnár Mihály nevét viseli.
               Márton Gábor (1830-1880) síremlékét a család engedélyével a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat helyezte el 2000-ben a honvédparcellában. A komáromi vár védőjének leszármazói ma  városunk tisztes polgárai.
               160 éve, 1848 nyarán alakult meg a magyar honvédség, mely dátumot a mai magyar katonaság is születési dátumának tartja. Emlékezzünk tisztelettel azokra a kátai születésű honvédekre, akik bajtársaikkal együtt tisztességesen helytállva védték akkor a hazát.

               Basa László
A történelem alakítója: Bobory Károly nagykátai plébános

                                         
Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc és annak utóélete egyik legsokoldalúbb, legszínesebb egyénisége, Bobory Károly 200 éve, 1807. március 31-én született Cegléden. Apja Bobory János uradalmi kasznár volt, édesanyja Fórián Anna. A ceglédi 3 osztályos elemiben olyan osztálytársai voltak mint a reformkori irodalmi élet egyik vezéralakjaként ismert Toldy Ferenc és Nagysándor József, a szabadságharc Nagykátán is járt vértanú tábornoka.
    A teológiát Vácott, majd a bécsi Pázmáneumban tanulta. A Pesti Egyetemen avatták a hittudományok doktorává. 1831-ben –tehát 24 éves korában!- a Pesti Tudomány Egyetemen a keleti nyelvek tanára. Szülővárosa kérésére 1846-ban hívták haza plébánosnak, a „ceglédi parochiális javadalomra” nevezték ki.
    1848. szeptember 24-én Kossuth alföldi toborzó körútját Cegléden kezdte. Hogy Kossuthot első állomásán „kaszákat egyenesítő nép” várta, ez Bobory Károlynak volt köszönhető. Kossuth lelkesítő beszéde nyomán igen sok ceglédi szállt táborba, s velük ment Bobory is mint tábori lelkész. 1809-ben született öccse, Bobory Kálmán honvéd alezredes  is ugyancsak a szabadságharc kiemelkedő egyénisége volt.
 A forradalom és szabadságharc alatt a katolikus főpapság egy része Bécshez, az alsópapság viszont szinte kivétel nélkül a forradalom mellé állt. 1849 nyarán a váci egyházmegye papsága gyűlést tartott, ahol Boboryt bízták meg a conventiculum megrendezésével. 1849. június 21-én a meghívott százból 54 lelkész jelent meg a ceglédi gyűlésen, melynek célja az volt, hogy a Bécsnek behódoló főpapsággal szemben hitet tegyenek a forradalom szelleme mellett. A váci egyházmegye ideiglenes kormányzójává Bobory Károlyt választották meg. A nevezetes tanácskozás helyét ma Cegléden emléktábla jelöli.
    Terjedelmi korlátok miatt most nem vállalkozhatunk egyházi reformjai bemutatására, mellyel Bobory hozzá kívánt járulni az egyházmegye konzervatív szemlélete megváltoztatásához. A szabadságharc bukása után elsősorban a hatalomba ismét visszatért püspökség büntette: elvették ceglédi parókiáját, 20 évre kizárták az egyházi szolgálatból.
    A császári hatalom először 1850 januárjában tartóztatta le. A hadbíróság ekkor még szabadon engedte. Bobory életrajzát kutatva feltűnő, hogy mily sokan keresték meg azok, akik az ellenállás ügyét szervezték. Segítette és bújtatta Noszlopi Gáspárt, Makk József tüzérezredest és másokat. 1851 júliusában egy Habsburg-ellenes felkelés megszervezéséről folyt a tanácskozás Bobory ceglédi lakásán. Kossuth Makk Józsefet bízta meg a felkelés előkészítésével, mely papi vonalának irányítását Boboryra bízták. Kossuth Zsuzsa a felkelés ügyében többször kereste fel az egykori ceglédi plébánost. Hasonlóan tartotta a kapcsolatot a később kivégzett Jubál Károllyal is. A felkelés ügye kitudódott, s vezetőit –Noszlopit, Makkott, Jubált- halálra ítélték és kivégezték, Bobory büntetése 15 év várbörtön. Az ítélet elrettentésül jelent meg a „Pesti Napló” 1853. április 3-iki számában. Bobory a csehországi Josephstadtban töltött fogságából 1857-ben amnesztiával szabadult.
    Visszatérve Ceglédre, alig egy év múlva már ő képviselhette városát az 1861-es országgyűlésen. Amikor 1867. május 31-én Bobory elnöklete alatt összeült a ceglédi tisztújító közgyűlés, az elsőnek választotta Kossuthot és társait a város díszpolgárává. Cegléd példamutató gesztusát ezt követően sok magyar település követte. Ugyancsak ebben az évben a parlamentben I.Ferenc József magyar királlyá választását 14 képviselő –közötte Bobory is- nem szavazta meg. A kiegyezés után még két országgyűlési ciklusban képviselte Ceglédet a parlamentben. A jegyzőkönyvek tanulsága szerint 39 alkalommal interpellált, vagy nyújtott be határozati javaslatot.
    1868-ban nagy vihart keltő röpirata jelent meg a polgári házasság védelmében az általa szerkesztett „Új Korszak” c. havi közlönyben. Jelentős irodalmi munkássága, melyben a publicisztika dominált. Több folyóiratnak volt szerkesztője. Élharcosa volt az állam és az egyház ügyei különválasztásának. Kossuth Lajossal váltott levelei becses emlékek és kora történelmének fontos dokumentumai. 1871-ben egyházi tevékenységét a kényszerű szilencium után Nagykátán folytathatta, ide helyezték plébánosnak. Boboryt a szabadságharc idején viselt dolgai, az egyház hivatalos álláspontjával szemben álló reform elképzelései miatt a váci püspökség mindvégig bizalmatlanul és kegyvesztetten kezelte, s nagykátai kinevezése egyfajta belső száműzetésnek is tekinthető.
    1992-ben Káplár Béla a „Nagykátai Újság” hasábjain dolgozta fel Bobory 1879-ig tartó nagykátai működése történetét. Ezt összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az országos nagypolitikában otthonosan mozgó, a történelmet nem a tétlen szemlélő oldaláról kezelő Bobory Nagykátán nem tudott kibontakozni, tevékenysége szigorúan egyházi keretek között maradt. A nagykátai „számüzetés” alatt bármennyire is próbálkozott egyfajta szellemi pezsgést vinni a település áporodott levegőjébe, a Cegléden tapasztalt fogadókészség és városi lokálpatriotizmus ekkor még Nagykátán hiányzott. 1879-ben halt meg 73 éves korában. „Tudjuk, hogy hol van eltemetve, de nyugalmát megzavarták, másokat temettek fölébe”- írta keserűen Káplár Béla. Pár éve még meg volt síremléke, ma viszont már csak egy jelképes kereszt található a nevével a hősök kertjében. A nagykátai Historia Domus így emlékezik rá:
„Annyi küzdelmet kiállott lelke, szelleme, széles ismeretei, négy ülésszak alatt országos képviseleti fényes állása, nem szerezhették meg neki a lelki békét. Vihara vala élete deli korában és élete végszakaszában. Elvi tusák a politikában, végpusztulás háztartásában, zaklatottá tevék földi pályáját, melyet különben ernyedetlen munkássága és tehetsége mellett nyugodtan és érett dicsőségben fejezhette volna be. Én azonban hozzá teszem, csak akkor, ha elvi meggyőződéséből tudott volna engedni. De Ő olyan volt, hogy inkább tört, majd sebei ujra heggedtek, ujra szakadtak, de hajladozni, főleg meghajolni, ott hol Ő meggyőződéses elveivel ellentét állt, nem tudott.”
_______________ A nagykátai hagyományőrző csapatok Bobory Károly születésének 200. évfordulóján, 2007. március 31-én, szombaton délelőtt a temetőben levő jelképes síremléke előtt emlékeztek meg a történelem jeles alakjáról.
                                                                                                                                         Basa László
Nagykátai honvédek az 1848/49-es szabadságharcban
II. rész

    Sorozatunk első részében bemutattuk a nagykátai temetőben nyugvó két egykori 48-as honvédet, Pilisy Bélát és Bede Molnár Mihályt. Amikor a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat megismerte a kátai honvédlajstromot, a névsor alapján átfésülte a temetőt. Így bukkantunk Márton Gábor (1830-1880) síremlékére, melyet a család engedélyével 2000-ben csapatunk áthelyezett a honvédparcellába. A komáromi vár egykori védőjének emlékét minden évben április 4-én, október 6-án, halottak napján tisztelik meg a gyerekek.
A Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat felhívással fordul Nagykáta lakosságához. Ahhoz, hogy kellő módon meg tudjuk adni a tiszteletet honvédő őseinknek, ismerni kell neveiket, végső nyughelyüket. A nagykátai honvédek névsora megtalálható Hermann Róbert-Kucza Péter: 1848-1849. Szabadságharc a Tápióvidéken c. könyvének 183. oldalán. Aki az itt közölt nevek viselőinek sírját ismeri, kérem jelezze a
szerkesztőségben, illetve a 29-442-571, 30-572-3782 telefonszámon.

    Nagykáta szabadságharcos résztvevőiről készült lista –mely jelenleg a Pest Megyei Levéltárban található- 60 nevet tartalmaz. Ez a névsor nem tekintető teljesnek, hiszen nem tartalmazza a hősi halottakat, s a valamely oknál fogva haza nem tértek nevét. Ennek alapján óvatos becslés szerint Nagykátáról mintegy százan vehettek rést katonaként a szabadságharcban.
    Az 1849. november végére elkészült lista, mely a „Nagy-Kátán található azon egyének, kik a magyar táborban katonai szolgálatot tettek…” címmel íródott, alkalmas arra, hogy adatait összesítve viszonylagos jellemző képet kapjunk egykori honvédő katonáiról. Ebből a névsorból 51 fő római katolikus, 9 fő vallása református volt. Egytől egyig mindenki „közrendű”-nek számított.
    Rendkívül tanulságos a polgári állapot, vagyis a foglalkozás statisztikája. 17 fő volt földműves, vagyis a földdel felszabadított egykori jobbágyok aránya nagyjából egyezik is az országos 45%-os átlaggal. A 19 napszámos a föld nélküli zsellérek ugyancsak 45%-os országos arányával társítható. A 12 cselédnek a mi viszonylatunkban ez 20% -ez országosan 10%- aránya mutatja, hogy a haza védelmének ügyét inkább a település szegényebb rétegei támogatták. 3 muzsikus, 2-2 kovács, szabó, szűcs, 1-1 lakatos, kalapos, asztalos és molnár képviselte ebben a körben a kézműveseket, a helyi mesterembereket.
    A 60 kátai honvéd több  mint a fele- 32 fő- még a forradalom előtt, többnyire sorshúzással besorozott, a forradalom győzelme után az első felelős kormány alá rendelt sorgyalog ezredbéli katona volt. A 24 fő önkéntes nemzetőr vagy     Kossuth hívó szavára fegyvert ragadó honvéd már saját döntése alapján ragadott fegyvert. A jegyzékben szereplő beosztás szerint 31 fő volt közkatona, 2 huszár, 4 káplár, 1 őrvezető, l századkovács, 3 tiszti szolga található a listán.
    A Nagykátára való visszaérkezés dátumában többnyire 1849. augusztus-november közötti időszak szerepelt. Utolsó szolgálati helyként 18 települést neveztek meg, ahol csak a legnagyobb létszámot megjelölő helyeket emeljük ki. Így a Délvidékről 7-en, a Klapka védte Komáromból –ők a közismert okok miatt „védlevelet” is kaptak- 11-en, a világosi fegyverletétel helyszínéről 16-an érkeztek haza Nagykátára.
    160 éve, 1848 nyarán alakult meg a magyar honvédség , mely dátumot a mai magyar katonaság is születési dátumának tekinti. Emlékezzünk tisztelettel azokra a kátai születésű honvédekre –nevük talán felkerülhet egyszer egy kopjafára is- akik bajtársaikkal együtt tisztességesen helytállva védték akkor a hazát.
                                                                                                               Basa László
Megjelent a „Nagykátai Tükör” 2008. augusztusi számában.
Hagyományőrzők a temetőben

    Egy, a múlt kutatásával, emlékeinek ápolásával foglalkozó gyermekszervezet számára a temető- elnézést a profán hasonlatért- ténykedésük legfontosabb munkaterülete. Halottak napja közeledvén az 1994-ben a Mátray iskolában alakult gyermekcsapatnak az e téren végzett munkája bemutatásával kívánunk tisztelegni elhunyt szeretteink, példaképeink emléke előtt.
    Minden korosztály, de különösen a gyerekek számára fontos, hogy ismerjék és tiszteljék mindazok életét és emlékét, akik az elmúlt korokban sokat tettek szűkebb környezetük, illetve tágabb értelemben nemzetünk boldogulása, haladása érdekében. Ami a „nagyok” emlékezetét illeti, ott a nemzet általában egy-egy kerek évforduló kapcsán lerója kegyeletét, hogy aztán éveken keresztül ismét a hallgatás….
    Egy helyi közösség, egy település múltjához való viszonyában beszédes minősítő, ahogyan egykoron volt jeles szülötteinek, polgárainak az emlékét ápolja. Mint országot-világot járó ember sok-sok jó példát, szívet melengető lokálpatrióta szellemiséget láttam és tapasztaltam. Ha csak a két „szomszédvár”, Jászberény és Cegléd utcáit járom, a sok-sok figyelemfelkeltő emléktáblát, a temetők szépen gondozott történelmi síremlékeit látom, arra gondolok, hogy ezek a települések büszkék a múltjukra, jeles szülötteikre. Ilyenkor elmegyek a városi múzeumokba, rendszeresen vásárolom a helytörténeti kiadványokat, részt veszek egy-egy évfordulós ünnepségen, s ilyenkor arra gondolok: de jó lenne ebben a városban élni, tevékenykedni…
    Ha visszagondolok az elmúlt évtizedekre, sok-sok gáncsoskodásra, akadékoskodásra, tudnék visszaemlékezni. Egy-egy kezdeményezésünk nyomán gyakran kaptuk meg a „mi közük hozzá?”, „nehogy már a gyerekek mondják meg!” szerű kicsinyes lekezelést. Amire viszont jó érzéssel tudok emlékezni: a Nagykáta Barátainak Köre példamutató csapatmunkája a 80-as évek második felében, a 90-es évek elején. Oly sok volt ekkor a tennivaló, s a végnapjait élő hatalom úgy gondolta: jobb a gőzt így kiengedni, mintha direkt politizálnának az emberek. Farsang István, majd Szegedi Pálné vezetésével sok-sok máig élő hagyomány, emlékállítás valósult meg ezekben az években. E kor beszédes emlékei többek között az 1988-ban a temetőben létrehozott „Hősök kertje”, Mátray Gábor szobrának felállítása, a „Nagykátai Füzetek” stencilezett példányainak terjesztése, a „Nagykátai Újság” hasábjain megjelent sok-sok helytörténeti tanulmány és a civil szféra kezdeményezéseinek helyet adó híradás. Az egyesület patronálta Lakatos Gyula és Kucza Péter könyvekben is mérhető helytörténeti kutatásait. Amikor a vásártéri iskolába kerültem tanítani, a létrehozott történelem-és honismeret szakkört nyíltan a baráti kör utánpótlásának tekintettem. A baráti kör azóta szép csendesen kimúlt, Káplár Béla és társai más keretekben, de hasonló tartalommal végzik ma is emlékápoló tevékenységüket. Ettől függetlenül ma is nagyon hiányzik egy politikamentes , helytörténettel is foglalkozó városvédő egyesület, a lokálpatrióta szellem intézményesített kerete.
    A látszólagos kitérő magyarázata: az 1994-ben elkezdett munkánknak voltak más részről előzményei, példaképei, s első időkben sokszor kapcsolódtunk a „felnőttek” mozgalmaihoz. Jó volt őket magunk mögött érezni,  szükség esetén segítségüket kérni.
    A nagykátai temetőben végzett tevékenységünk alapját az un. „védnökség” jelenti. Amikor egy-egy síremléket csapatvédnökség alá helyezünk, az kiterjed a síremlék esetenként szükségszerű helyreállítására, ápolására és gondozására, az ott nyugvó személy kerek évfordulóiról való megemlékezésre, emlékének ápolására, élete kutatására, a halottak napján a „hozzátartozó” címén való gyertyagyújtásra. A védnökségi lista évről-évre bővül, s amikor egy-egy új évfolyamból felvételüket kérik diákok a csapatba, amolyan örökségadás gyanánt szervezünk számukra mindig egy temetőbéli sétát.
    1995 tavaszán elsőként Rácskay Ferencnek, a tápióbicskei ütközetben megsebesült, a nagykátai hadikórházban elhunyt honvédek számára a végtisztességet megadó nagykátai plébánosnak a 3 darabra tört síremlékét állítottuk helyre. A síremlék mellé emléktáblát helyeztünk, s a „Nagykátai Újságban” leírtuk, hogy ki is volt ez a derék egyházfi. A síremléket később a baráti kör segítségével a „Hősök ketjében” helyeztük el, s a védnökséggel együtt járó önként vállalt kötelezettségeinket azóta is teljesítjük. Születésének 200. évfordulóján a magunk szerkesztette „Szakköri Lapok” egy tematikus számát jelentettük meg.
    Jozef Poprawski, az 1939-ben elhunyt lengyel őrvezető sírjánál 14 éve gyújtottunk először gyertyát. A gyerekek ekkor a szinte olvashatatlan lengyel és magyar szöveget festették ki. A második védnökség keretében lendületet adtunk a nagykátai magyar-lengyel barátsági mozgalomnak, melyről a magyar és a lengyel sajtóban eddig több mint 50 írás adott hírt. Számtalan esetben fogadtunk és kalauzoltunk a temetőben lengyel küldöttséget, s Poprawski és társainak emlékét 1999 óta emléktábla őrzi a Mátray iskola falán. Vendégül láttuk a lengyel nagykövetet, a kiskatona sírjától elindult barátsági mozgalom egyik pillérévé vált a csapat munkájának.
    Amikor szóvá tettük az elhanyagolt Keglevich-sírok állapotát, a régi beidegződés reflexei alapján amolyan „mi közünk a népnyúzó grófokhoz…” szerű volt a reakció. Itt is a betűk kifestésével kezdtük, majd a Keglevichekről kialakult negatív kép megváltoztatása képezte a védnökség legfőbb tartalmát. Sok-sok sajtócikkben, tanulmányban igyekeztünk elsősorban a tárnokmester Keglevich Gábor életének történelmi epizódjait, jelentőségét felkutatni, felmutatni. Ma már büszkék lehetünk mindarra, amit a gróf 1949-ben tett, s talán felkerül majd a „műemlék”  jelzetű tábla is egyszer a temetőkápolna falára.
    Birtokunkba került a szabadságharcban résztvevő nagykátaiak listája. Ennek alapján fésültük át a temetőt, s bukkantunk Márton Gábor 1848-as honvéd síremlékére. A sírkeresztet szépen kifestve az ezredforduló tájékán helyeztük el a honvédparcellában.
    Amikor 1999-ben hivatalosan is megkaptuk a katonai hagyományőrző egyesület címet, a temető katonasírjai felett vállaltunk védnökséget. Nem volt egyértelmű a lakosság reakciója amikor először gyújtottunk gyertyát az 1944. november 5-én elesett két német katona sírjánál. Táblát helyeztünk az ugyancsak e napon hősi halált szenvedett román katona sírkeresztjére.
    Külön fejezet lehetne Farkas Miklós, a sárkeresztúri honvédhadnagy sírja feletti gyámkodás is. Küldöttségek jöttek és mentek, „Gyász és dicsőség” színdarab, közösen alapított kitüntetés : csak a védnökség legszebb lapjait említsem címszavakban. A másik hadnagy, Pilaszanovics Béla életét a „Szakköri Lapok” három számában dolgoztuk fel, s évfordulóin rendszeresek a síremléke előtt a megemlékezések.
Csapatunk részt vállal a 2004-ben elhunyt, a tavaszi emlékhadjárat egyik alapítójaként ismert Jakab László sírja és emléke gondozásában is.    Ebben az évben Bobory Károly védnökségét „realizáltuk” születésének 200. évfordulóján. Bántó volt ezzel kapcsolatban az illetékesek közönye, mint ahogy az is szomorú, hogy hány jeles nagykátai személyiség síremléke semmisült meg az évek során a közöny és a kapzsiság nyomán. A védnökségi listánkra ebben az évben vettük fel a városépítő és szépítő Dezseőffy Emil nevét, kinek a temető bejáratánál levő kriptája előtt a napokban rendeztünk megemlékezést.
    Április 4-én, a mindenkori tavaszi emlékhadjáratok    hivatalos programjának részeként csapatunk katonai hagyományőrzői a „Kossuth-zászlóalj” tagjaiként, egyenruhában tisztelegnek felnőtt bajtársaikkal együtt a honvédsírok előtt. Hasonló színfolt gazdagítja a mindenkori október 6-iki városi megemlékezéseket is.
    Az utóbbi években a három nagykátai hagyomá

Képgaléria









Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!