Bejelentés


Vipasszana Elvonulás Kisnyalka


Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.









Az Ülő Meditációról

Idézet Asokananda: “A Tudatosság Jógája” (The Yoga of Mindfulness) c. könyvéből. A keresztbe tett lábakkal meditáló Buddha ábrázolása erős benyomást tett sok Nyugati emberre. Az ülő meditáció során a lótuszülés bármely variánsa, a Burmai ülés vagy a törökülés ajánlottak. A földön ülés stabilabb, és hosszútávon kényelmesebb tartást biztosít, mint a széken ülés, könnyebben egyenesen tartható a gerinc. A széken ülés számos problémát vet fel, mint pl. derékfájás, vállfeszülés. A legtöbb ázsiai, akiket egyelőre még nem kényeztetett el a széken ülés, általában könnyen és kényelmesen ülnek a földön. Viszont elképzelhető, hogy áthidalhatatlan problémát jelent egy kezdő meditációs diáknak a nyugaton. Ebben az esetben jobb, ha eleinte széket használunk a Vipasszana meditációhoz, az említett hátrányok ellenére. Samatha meditáció, azaz az “egyhegyű” koncentrált elme tréningje esetén, a gyakorlás elejétől fogva stabil ülőpozíciót ajánlott felvenni a földön, különben túl sok figyelemelterelő tényező léphet fel. A tréning periódus alatt a pozítúrában semmilyen változtatás sem történhet, mely némileg eltér a Vipasszanától. Itt nem probléma az ülőpozíció változtatása, azzal a feltétellel, hogy az tudatos módon kerül kivitelezésre. Ha jógapraxissal kombinálod a vipasszana gyakorlását, a test fokozatos megnyílását, fellazulását fogod tapasztalni egy pár hónap alatt. Keresztbetett lábbal ülni törökülésben, majd késöbb egyre nehezebb ülőpozíciók felvétele nem okoz majd küönösebb gondot. (…) Egy egységnyi ülőmeditációs tréning időtartama általában egy óra. Egy intenzív elvonuláson egy óra ülő meditáció és egy óra járó meditáció váltják egymást folyamatosan. A has emelkedésének és süllyedésének megfigyelése Az ülőmeditáció kezdő orientációs pontja a has emelkedésének és süllyedésének megfigyelése. A has emelkedik belégzéskor, és süllyed kilégzéskor. Mivel hogy ez egy durva és folyamatos mozgás, ideális tárgya a meditációnak. A gyakorlónak nem célszerű verbálisan ismételnie az “emelkedés” és “süllyedés” szavakat, vagy mentálisan szavakként tekinteni őket. Ehelyett ténylegesen figyelje meg az “emelkedés” és “süllyedés” eseményét, és készítsen a megfigyelésről egy mentális feljegyzést, amikor az megtörténik. A Pránayáma gyakorlatokkal ellentétben (…), a légzési folyamat semmilyen irányítása vagy befolyásolása sem megengedett. Tehát se ne próbáljunk tudatosan nagyon mélyet lélegezni,se különösebben sekélyet, egyszerüen nézzük a légzést, ahogyan az van. A “süllyedés” és “emelkedés” címkézése komoly segítséget jelentő eszköz lehet a koncentráció és tudatosság fejlesztésében. A szükséges “access-concentration” vagy “belépési-koncentráció” előfeltétele a testi és tudati folyamatok, valamint a mindennapi élet eseményeinek tiszta megfigyelésének. A testi és tudati folyamatok megfigyelése Lévén, hogy a has emelkedését és süllyedését nem az egyhegyű koncentráció (Samatha) gyakorlására, hanem csak kezdő és orientációs pontnak használjuk, az ingerkapukon beáramló minden érzékletre kiterjeszthető a megfigyelés. A hallást felcímkézhetjük mint “hallás”, a szaglást mint “szaglás”, az ízlelést mint “ízlelés”, a látást mint “látás”, az érzést mint “érzés”, a gondolkodást mint “gondolkodás”. A címkézés eszköz arra, hogy felismerjük a testi és tudati folyamatok feltűnését és elmúlását, anélkül, hogy reagálnánk az érzékletekre, közbeavatkozzunk, vagy ítélkezzünk felettük a pre-kondicionált gondolkodás kategóriáival. Csak és kizárólag az érzékelt inger puszta ténye kerül megfigyelésre. Nem kerül összehasonlításra a múlt élményeivel. Nem vállik táptalajává a jövő tervezgetésének. Nem alkalmazunk semmilyen ítéletet vagy kategorizálást. Amint az elme kiüresedik, vagy egyes érzékletek túl dominánssá vállnak ahhoz, hogy elengedjük őket a puszta címkézéssel, visszatérünk a has emelkedéséhez és süllyedéséhez. Intenzív tréningnél előfordul, hogy olyan tudatalatti szinteket ér el a gyakorló, melyek addig el voltak nyomva, és elengedési csatornát keresnek. Ez egy kiválló lehetőség, hogy az ember megfigyelje pszichét feszültésgeit, és elengedje őket. Viszont a tudatalatti tisztítási folyamata időigényes is lehet. egyes gondolatok és érzések vissza-vissza térnek, kísértenek. Ez vezetheti a gyakorlót olyan következtetésre, hogy végül is lehetetlen az elengedésük. Ez a következtetés nem helyes. Ugyanúgy, ahogy a kolduló kutya újra és újra visszatér az asztalhoz, szerencsét próbálni, a múltbéli karmák ereje erős és kitartó. Ha megeteted a kutyát, ismét visszajön. Ha elkezded ismét gondolni a gondolatokat, az emlékek táptalaján, egyre több történetet kerekít az elme, és az elengedés igen nehézzé vállik. Ha viszont nem engedsz a kutya visszatérő próbálkozásainak, egy idő múlva abbahagyja a koldulást, rájön hogy hiábavaló. Ha figyelmesen és tudatosan megfigyeled a tudatalattiból érkező folyamatokat, anélkül hogy közbeavatkoznál, vagy táplálnád őket, egy idő múlva elvsztik erejüket, és megtörténik az elengedés. Nagyon hasonlóan, ez a test és az elme folyamatainak mutatott tudatosság, melyet az ülőmeditációban gyakorlunk, kiterjeszthető minden más testi pozitúrára és tevékenységre. Míg a koncentrációs meditáció (Samatha) gyakorlásakor az ülőpozíciónkat semmilyen szín alatt sem változtathatjuk, a Vipasszanában a hangsúly a tudatos megfigyelésen van. Amikor fájdalamat élsz át, ellátod egy “fájdalom” címkével. Amikor a fájdalom elviselhetetlenné vállik, és a pozíció megváltoztatására erős a kényszer, felcímkézhetjük a helyzetet mint “Változtatási szándék”. Ezután megfigyeljük kivitelezés közben a testhelyzet változtatásának minden lépését. Ez nem azt jelenti, hogy az első kis kényelmetlenségnél változtatnunk kell. A fájdalom megfigyelése igen sokat taníthat. Sokszor a fájdalmat szilárdnak és testesnek éljük meg. A Vipasszana gyakolásban viszont egyszercsak rájövünk arra, hogy a fájdalom inkább a hullámzásra hasonlít. Ez az elmeműködés egyik velejárója. Az elme csak egy érzékletet képes felfogni a másik után. Lehetetlen egyidejűleg hallani, szagolni, és fájdalmat érezni, az egyik érzékletnek követnie kell a másikat. A mindennapi életben az érzékelés eme folyamata követhetetlen gyorsasággal történik, így általában nem vagyunk tudatában annak, hogy hogyan működik. Azltal, hogy gondosan megfigyeljük a fájdalmat a Vipasszana praxisunkban, azt találjuk, hogy egyéb érzékletek veszik át a helyét, mint pl. “hallás” vagy “szaglás”. Ebben a folyamamtban a fájdalom feloldódik, majd visszetér mint egy másik érzéklet, egy kicsit késöbb. A folyamatok megfigyelése nem korlátozott az ülőmeditációra, vagy az ülő pozíció változtatására. A megfigyelés a reggeli ébredéssel kezdődik, a felkeléssel folytatódik, majd az összes olyan napi teendővel, mint pl. öltözködés, az ablakok kinyitása és becsukása, eves ivás. Példának álljanak itt Mahasi Sayadaw instrukciói az evéshez (“Indiai módon”, kézzel): “Ügyelned kell minden részlet megfigyelésére az étkezés cselekvése alatt. Amikor ránézel az ételre, nézés, látás. Amikor előre hajlítod a nyakad, hajlítás. Amikor az étel a szádhoz ér, érintés. Amikor behelyezed az ételt a szájba, behelyezés. Amikor a száj bezárul, bezárás. Amikor visszahúzod a kezed, visszahúzás. Ha a kezeddel megérinted a tányért, megérintés. Amikor kiegyenesíted a nyakad, kiegyenesítés.” Végezz szemlélődést minden falat étellel, amíg be nem fejezted az étkezést. A gyakorlás elején lehet, hogy sok a kihagyás. Ne csüggedj. Az erőfeszítésed szakadatlan maradjon. Egyre kevesebb hibát követsz el, ha folytatod a gyakorlást. Amikor haladó szintre érsz ezzel, több részletet is megfigyelhetsz, mint az a pár ami itt fel van sorolva.










Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!