Bejelentés



Ébredések, jelenések
La Salette majdnem a vég, San Sebastian de Garabandal a kezdet ahonnan nincsen már visszafordulás

MENÜ










1975. – Akita könnyezés és vérzés /Japán/


2002. Dr. Molnár Gyula. Mária a történelemben.

Küküllői Esperesi Kerület. 2002. 160-167.

 

A XX. század talán legdrámaibb hangú püspöki körlevele a Távol-Keleten az akitai Mária-jelenés valódiságáról

 

A máriás apokalipszis, egyáltalán a Mária-jelenések szempontjából a legdrámaibb és legmegrendítőbb főpásztori körlevél, amelyet a katolikus világ megismert, a Japán-tenger mosta ázsiai partvidék közelében lévő Akita „Beszélő Mária-szobráról” megjelent főpásztori állásfoglalás.

A néhány évvel ezelőtt elhunyt püspök neve: John Ito Shojiro.

André Castelle kedves barátom a főszerkesztője a Stella Maris folyóiratnak, amelyet a Mária-jelenések egyetlen megbízható tájékoztatójának tekinthetünk nemcsak Európában, de a világegyházban is. A japán megyéspüspök körlevelét német és francia nyelven ő jelentette meg folyóiratában, 1985 áprilisában.

A világnak sok tájáról jelentettek már könnyező Mária-szobrokat. Az akitai Mária-szobor azonban nemcsak könnyezett és izzadt több mint százszor 1973-tól fogva, hanem három alkalommal egy süket nővér hangot is hallott a szobor irányából. Csodák is történtek a szoborral kapcsolatban. A süket nővér – amint a Szent Szűz megígérte neki –, hirtelenül meggyógyult gyógyíthatatlannak minősített süketségéből 1982-ben. Az illetékes püspök felülvizsgáltatta a jelenségeket, és 1984. április 22-én pásztorlevelet írt, amelyben kijelentette, hogy ő azokat természetfeletti eredetűnek tartja, és azért addig, míg Róma másként nem dönt, jóváhagyja a szoborral kapcsolatos Mária-tiszteletet. Itt közöljük a pásztorlevél teljes szövegét a német fordításból, amely a Mater Nostra című svájci folyóirat 1985. áprilisi számában jelent meg. (Kiadója: Parvis-Verlag, Hauteville, Schweiz, CH 1631.)

 

 

John Ito Shojironak, Niigata püspökének

(a katolikus Egyház apostolutódai számára modellt mutató)

pásztorlevele

 

Ezen a húsvéti ünnepen áldásomat és jókívánságaimat küldöm püspökségem minden hívőjének!

1962-ben XXIII. János Pápa kinevezett Niigata püspökévé, azóta vagyok ennek az egyházmegyének a főpásztora. A korhatár szabályának megfelelően 22 év után, hamarosan nyugalomba vonulok. Köszönöm nektek imátokat és szeretetteljes közreműködésteket, amelyek megengedték nekem, hogy szent hivatalomat betöltsem.

Ma, leköszönésem előtt elhatároztam, hogy egy olyan eseményről számolok be nektek, mint kormányzó főpásztorotok, ami szívemen fekszik. Titokzatos események sorozatáról van szó, amelyek a Szűzanya faszobrával vannak kapcsolatban. A faragott művészi alkotás a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak Intézményében található. Ennek a világi intézménynek az egyházi jóváhagyását már felterjesztettem Rómába. Ez az intézmény Akitában (Yuzawadai, Soegawa) van, a mi niigatai püspökségünk területén.

Feltételezem, hogy ezekről a dolgokról olvastatok az újságokban, a könyvekben, és hallottatok beszélni a hírközlő eszközök útján, s egyéb helyeken.

Amikor 1976-ban megalakítottam az első egyházmegyei vizsgálóbizottságot, közöltem a nyilvánossággal, hogy minden hivatalos zarándoklattól és minden nyilvános tisztelettől e Mária-szobrot illetően tartózkodjanak mindaddig, amíg a vizsgálat tart. Azóta nem tettem más nyilatkozatot erre vonatkozólag. Mivel itt az Egyházat komolyan érintő dologról van szó, a kivizsgálást nem volt szabad felületesen kezelni. Úgy gondolom, rosszul teljesítettem volna püspöki kötelességemet ebben az egyházmegyében, ha éppen abban a pillanatban, amikor vissza kell vonulnom ettől az állástól, hallgattam volna arról, amiben kezdettől fogva érdekelt voltam. Ezért elhatároztam, hogy pásztorlevélben nyilatkozom erről.

Ebben az évben lesz tizenegy éve annak, hogy az események megkezdődtek 1973-ban (a japán időszámítás 48. évében). Mivel számomra ez volt az első tapasztalat ilyen rendkívüli eseményről, 1975-ben elmentem Rómába a Hittani Kongregációhoz, ahol tanácsot kértem ennek a Kongregációnak akkori titkárától, Msgr. Hamertől, akit előzőleg már ismertem. Ő felvilágosított arról, hogy az ilyen természetű események – kivizsgálása és az azokban való állásfoglalás – mindenekelőtt a helyi püspök hatáskörébe tartoznak. 1976-ban megkértem Tokió érsekségét, hogy alakítson egy vizsgálóbizottságot. Ez a bizottság kijelentette: nincs abban a helyzetben, hogy az akitai események természetfeletti jellegéről nyilatkozzék. Később, 1979-ben kértem a Kongregációt, hogy egy második vizsgálóbizottságot alakítson, amely lehetővé teszi számomra a tényeknek még kimerítőbb kivizsgálását. 1981-ben a Kongregáció közölte a tokiói pápai követséggel az eseményeket korábban kedvezőtlenül megítélő írást. Az írás azonban félreértéseket tartalmazott. Azért kötelességemnek tartottam helyesbíteni a tények beszámolóját. Amikor 1982-ben megszűntek a rendkívüli jelenségek, mindent az elejétől kezdve ismét átvizsgáltam. Az új eseményekkel kibővített iratokat a tokiói apostoli követ által elküldtem Rómába. A múlt év októberében tett utazáson beszélni tudtam ezekről a dolgokról három olyan személlyel, akiket a Hittani Kongregáció megbízott. Ennek a beszélgetésnek a befejezésekor megerősítették, hogy egyelőre még vizsgálják ezeket a dolgokat.

– A Szűzanya-szobor jobb kezének vérzése

A Szűzanya szobrával kapcsolatos események sorozatához tartozik a szobor jobb kezének vérzése, valamint az izzadás, ami kellemes illatot áraszt. Az izzadság oly bőségesen áradt, hogy a szobrot le kellett törölni, stb.

– Könny folyik a szobor szemeiből

Véleményem szerint a legjelentősebb és leginkább nyilvánvalóan látható tény az emberi könnyekhez hasonló vízszerű folyadék áradása Szent Anyánk fából faragott szobrának szemeiből. Ez a jelenség 1975. január 4-én kezdődött (amely szent év volt), és 1981. szeptember 15-ig, a Fájdalmas Szűzanya ünnepéig százegyszer folytak a könnyek. Én magam négyszer voltam tanúja ennek a sírásnak. Körülbelül ötszázan láthatták azt. Kétszer megízleltem ezt a folyadékot. Sós volt, és nekem úgy tűnt, hogy valóban emberi könnyekről van szó.

Professzor Sagisaka, az Akitai Egyetem orvosi karának törvényszéki szakértője tudományos vizsgálatnak vetette alá ezt a folyadékot, és tanúskodott arról, hogy valóban azonos az emberi könnyekkel.

Meghaladja az emberi erőket, hogy vizet hozzon létre ott, ahol nincs, és én azt tartom, hogy ehhez olyan erő szükséges, amely nem emberi. Ráadásul nem tiszta vízről van szó, hanem egy élő emberi testből kivált folyadékról. Ez könnyként folyt a szobor szeméből, és pedig több mint százszor, több éven keresztül, és nagyszámú tanú jelenlétében. Megállapították, hogy nem csalás, és emberi mesterkedés eredménye sem lehet.

Ha ezek az események nem természetes eredetűek, akkor három okot tarthatunk szem előtt:

1) (egy emberi lény) rendkívüli erőinek tulajdoníthatók;

2) ördögi mesterkedésnek;

3) természetfeletti közbelépésről van szó.

Egyáltalán nem tudom, miféle „rendkívüli erők” hozhatták volna létre ezt a könnyezést. Bizonyos emberek azonban azt mondják, hogy Sasagawa kisasszony, a Szent Eucharisztia Szolgálói Intézményének egyik tagja, aki különös kapcsolatban áll az akitai eseményekkel, „paranormális erőkkel” rendelkezik, amelyek lehetővé teszik számára, hogy saját könnyeit a szoborra átvigye. Itaya professzor szerint, aki a tokiói technológiai fakultáson oktat, és szakember ezen a területen, a kérdéses egyénnek tudnia kellene erről a tényről ahhoz, hogy működésbe hozza ezeket a „paranormális erőket”. Nos, a szobor könnyei folytak akkor is, amikor Sasagawa kisasszony aludt, sőt akkor is, amikor ő nem is tudott ezekről az eseményekről, mert 400 kilométer távolságra lakó családjánál tartózkodott. Azért én azt gondolom, hogy ez a feltevés a „rendkívüli erőkről” tárgytalan. (Megjegyzés: a püspök azért nevezi „kisasszonynak” az Intézmény tagját, mert annak idején még nem érkezett meg az Intézmény római jóváhagyása, ami nyomán az Intézmény tagjait „nővéreknek” nevezik.)

Ezenfelül vannak emberek, akik szerint ördögi mesterkedésről van szó. Ha ez lenne a helyzet, az eseményeknek a hitre kedvezőtlen hatással kellene lenniük. Azonban semmi ilyen hatásuk nincs, sőt ellenkezőleg, kedvező hatással vannak rá. Így pl. egy férfi, akinek a felesége már régóta tervezte az áttérést, miután látta ezeket a könnyeket, elhatározta a keresztség felvételét, és valóban meg is keresztelkedett. Egy másik esetben egy hajdan hívő férfi, aki már több évtizede távol tartotta magát a templomtól, ismét megtért, és azóta minden vasárnap rendszeresen jár templomba. Egy egyébként hívő férfi pedig, miután felkereste a helyet (Akitát), elhatározta, hogy az evangélium terjesztésén fog dolgozni, és egészen egyedül két vándorevangelizáló központot alapított, és még ma is ezzel foglalkozik. Ezenkívül számtalan jelentést tettek csodálatos gyógyulásokról olyan betegségekből, mint a rák, az akitai Szűzanya közbenjárásának köszönve azokat. Kiválasztottam ezek közül kettőt, amelyek számomra különös bizonyító erővel rendelkeznek.

Az egyik esetben egy koreai asszony hirtelenül meggyógyult. Agydaganat következtében 1981-től kezdve pusztán vegetáló életre volt csak képes. Akitai Kedves Asszonyunk megjelent neki, és azt mondta, hogy többé nincs szüksége az ágyban fekvésre. Szinte azonnal fel tudott kelni, mert egészsége teljesen helyreállt. Ez a gyógyulás akkor következett be, amikor koreai papok és asszonyok az ő felgyógyulásáért imádkoztak az akitai Szűzanyához, és egy csodát kértek a koreai vértanúk szenttéavatására való tekintettel. Röntgenfelvételek vannak erről a személyről mind betegsége alatt, mind teljes gyógyulása után. Ezek olyanok, hogy még egy hozzá nem értő is meg tudja állapítani a gyógyulást. Ezeknek a röntgenképeknek eredeti voltát az azokat készítő Tong-Woo-Kim MD, a szöuli Szent Pál kórház orvosa igazolja, úgyszintén Theisen S. T. D. atya, a szöuli érsekség egyházi törvényszékének az elnöke. Mindezeket az okmányokat elküldték Rómába. A múlt évben elmentem Szöulba, és beszéltem az illető személlyel. Magam is megbizonyosodtam gyógyulásának valódiságáról a csodás tények eredményeképpen. Ő maga is elment Akitába, hogy hálát adjon a Szűzanyának.

Egy másik eset Sasagawa nővér maradéktalan meggyógyulása a teljes süketségből, amelyben szenvedett. Erre még részletesen visszatérek. Tekintettel ezekre a hitre és testi egészségre kedvező tényekre, kizártnak látszik, hogy az akitai események eredete ördögi lehessen.

Akkor pedig csak a természetfeletti közbelépés lehetősége marad fenn. Legalábbis nagyon nehéz azt állítani, hogy nem természetfeletti jelenségről van szó.

Milyen célból szoktak ilyen jelenségek történni? Felteszem magamnak a kérdést, hogy nincs-e kapcsolatban ez a cél azokkal az üzenetekkel, amelyeket Sasagawa nővér süket fülein keresztül hallott a beszélő Istenanya-szobor szájából.

– Az első üzenetet június 6-án, a hónap első péntekének reggelén kapta. Mária ragyogó szobrából egy hang így szólt:

„Újoncnő leányom, nagyon jól tetted, hogy követésemért mindent elhagytál. Nagyon szenvedsz süketséged miatt? Biztosítalak róla, hogy hamarosan meggyógyulsz. Légy türelmes. Ez az utolsó próbatétel. Fáj a kezeden lévő seb? Imádkozz, engesztelve az emberek minden bűnéért. Ennek a közösségnek minden tagja felbecsülhetetlen értékű, leányom. Lelkiismeretesen teljesíted a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak imáját? Jöjj, imádkozzunk együtt!… Imádkozzál sokat a pápáért, a püspökökért, a papokért!”

Tudnunk kell, hogy Sasagawa nővér fülei megsüketültek, amikor ő hitoktatónőként dolgozott a myokoi fennsík templomában. Ennek a süketségnek a következtében munka közben szerencsétlenség érte, és beszállították Jötszu városának Rosai kórházába. Dr. Sawada teljes és gyógyíthatatlan süketséget állapított meg nála, és kiállította a hivatalos írásokat, amelyek megengedték neki, hogy ezen az alapon rokkantsági járadékot kapjon. Mivel többé nem dolgozhatott hitoktatónőként, belépett a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak Intézményébe Akitában, ahol megkezdte az imának szentelt életet.

– A második üzenetet, akárcsak az elsőt, a legszentebb Szűzanya szobrából jövő hang közölte vele:

„Újoncnő leányom, szereted az Urat? Ha szereted az Urat, akkor hallgasd meg, amit neked mondok: az nagyon fontos. Közölnöd kell elöljáróddal.

Sok ember szomorítja meg az Urat. Lelkekre várok, akik meg akarják vigasztalni Őt. Fiammal együtt lelkekre várok, akik azért, hogy lecsillapítsák a mennyei Atya haragját, a bűnösök és a hálátlanok helyett szenvednek, és áldozataik által engesztelnek. Azért, hogy kimutassa haragját a világ iránt, az Atya elhatározta, hogy megbünteti az egész emberiséget. Fiammal együtt már többször megkíséreltem lecsillapítani haragját. Sok szerencsétlenséget megakadályoztam azáltal, hogy eléje vittem az értékes engesztelő lelkeket, akik megvigasztalták Atyánkat, miközben én megmutattam neki Fiának szenvedését a kereszten, az Ő vérét és áldozatainak számát: imáit, vezeklését, szegénységét, néma áldozatát, amelyek lecsillapítják az Atya haragját.

Azt kívánom, hogy Intézményed ebben az értelemben működjék. Hogy nagyra becsülje szegénységét, hogy magába szálljon és imádkozzék azért, hogy kiengesztelje sok-sok ember hálátlanságát és sértéseit. Az Intézmény imáját végezzétek az üzenet tartalmának tudatában. Váltsátok tettekre, és ajánljátok fel a bűnök jóvátételéért. Mindenki képességének és hivatalának megfelelően teljesen adja át magát az Úrnak!

Az imára szükség van egy világi intézményben is. Az imára kész lelkek már egyesültek. Anélkül, hogy túlságosan aggódnátok a külsőségek miatt, legyetek hűségesek és buzgók az imában, hogy megvigasztaljátok Mestereteket!”

A harmadik és utolsó üzenetet az Istenanya szobrából elhangzó hang 1973. október 13-án közölte Sasagawa nővérrel:

„Szeretett leányom, figyelj arra, amit neked kell mondanom. Tovább kell adnod az elöljáródnak!

Amint előbb már mondtam, ha az emberek nem bánják meg bűneiket, és nem javulnak meg, a mennyei Atya rettenetes büntetést küld az emberiségre; büntetést, amely félelmetesebb lesz, mint a vízözön volt; olyan büntetést, amilyent még nem élt át az emberiség. Tűz hull majd az égből, és az emberiség nagyobb része megsemmisül. Nem kíméli sem a papokat, sem a hívőket. Akik túlélik, annyira szenvednek majd, hogy irigyelni fogják a halottakat.

Az egyedüli fegyverek, amelyek megmaradnak számotokra: a rózsafüzér és a kereszt, amelyet Fiam nektek hagyott. Imádkozzátok naponta a rózsafüzért a pápáért, a püspökökért és a papokért. Sátáni erők hatolnak be még az Egyházba is; bíborosok kelnek fel bíborosok ellen. Az Egyház megtelik olyan emberekkel, akik megalkuvók lesznek. Az engem tisztelő papokat megvetik és kinevetik. Elpusztulnak az oltárok és a templomok. A Sátántól félrevezetve sok pap és szerzetes felhagy az Úr szolgálatával. Az ördög főleg az Istennek szentelt lelkekkel foglalkozik majd. Elszomorít engem a nagyon sok lélek elvesztése.

A mérték már betelt

Ha az emberek egyre többet vétkeznek, többé nem részesülnek irgalomban.”

Ez az üzenet egy feltételt tartalmaz: „ha az emberek nem bánják meg bűneiket, és nem javulnak meg” Jóllehet úgy gondolom, hogy itt komoly figyelmeztetésről van szó, mégis kiolvashatjuk belőle az anyai szeretetet is, amely azt mondja: „Elszomorít engem a nagyon sok lélek elvesztése.” Ha az első 1973-as üzenetben megígért dolog nem teljesedett volna („Nagyon szenvedsz süketséged miatt? Hamarosan meggyógyulsz!”), akkor kételkedhetne az ember az üzenetek valódiságában. Ez az ígéret azonban kilenc évvel a betegség megkezdődése után teljesedett. Ennek az ígéretnek teljesedése előtt egy angyalszerű alak (1981. március 25-én és 1982. március 1-én) közölte azt Sasagawa nővérrel:

„Nemde szenvedsz azért, mert füled nem működik? A megígért gyógyulás időpontja közel van. Hála a Szent Szűz szeplőtelen közvetítésének, teljesen meggyógyul majd a füled az által, aki valóban jelen van az Oltáriszentségben. Ugyancsak Ő általa, éppúgy, mint első gyógyulásodnál történt (füle valóban egyszer már meggyógyult hat hónapra; utána azonban ismét fellépett a süketség), beteljesül majd a Magasságbeli műve is. Ez a Szeplőtelen Anya legszentebb Szívének szentelt hónapban fog megtörténni.”

Valóban, Sasagawa nővér füle Mária hónapjának utolsó vasárnapján, Pünkösd ünnepén, 1982. május 30-án a szent Oltáriszentség imádása közben teljesen és egy szempillantás alatt meggyógyult. Ugyanazon az estén, telefonon felhívott engem Sasagawa nővér. Normális módon tudtunk beszélgetni egymással. A következő hónapban, június 14-én felkerestem Dr. Arait, az akitai Vöröskeresztes Kórház gége-, orr- és fülosztályán, aki igazolta Sasagawa nővér teljes süketségét már kilenc évvel korábban, mikor az bekövetkezett. Megkérdeztem őt benyomása felől. Egészen elképedt a teljes gyógyulás órájában.

Ugyanúgy igazolta Dr. Sawada a joetsui Rosai-kórházból – aki őt először vizsgálta meg, amikor megsiketült – egy orvosi igazolvánnyal, amely 1982. június 3-án kelt arról, hogy „az orvos Sasagawa nővér mindkét fülének hallásképességét megvizsgálta, és ott többé semmiféle rendellenességet sem tudott megállapítani.”

Én több mint tíz éve ismerem Sasagawa nővért. Normális, becsületes és problémáktól mentes asszony. Mindig a normális egyén benyomását keltette bennem. Ennek következtében az üzenetek, amelyekről azt állítja, hogy természetfelettileg kapottak, szerintem egyáltalán nem vezethetők vissza képzelődésre vagy érzéki csalódásokra.

Ami a kapott üzeneteket illeti, azok egyáltalán nem állnak ellentétben a katolikus tanítással vagy a jó erkölcsökkel, és ha az ember a világ mai állapotára gondol, úgy látszik, azzal a figyelmeztetés sok pontban megegyezik.

Közöltem itt veletek tapasztalatomat és megfontolásaimat az akitai Szűzanya faragott szobrával kapcsolatos eseményeket illetőleg. Mint helybeli püspök, kötelességemnek tartom, hogy válaszoljak a hívők kérdéseire, és az eseményekről lelkipásztori irányelveket adjak.

Az egyházmegye püspöke ugyanis fel van hatalmazva arra, hogy az ilyen kényes kérdést értékelje. A Hittani Kongregáció tanácsot adott nekem ebben az értelemben. Megállapítása óta állandóan kapcsolatban állok Akitában a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak Intézményével, úgyhogy ennek az Intézménynek a helyzetét és tagjait pontosan ismerem. A Szűzanya jelenései történetének tanulmányozásából a mai napig biztos tény, hogy mindig az egyházmegye püspöke volt az, aki engedélyezte a Szűzanya tiszteletét, amikor Ő egyik vagy másik helyen megjelent. Hosszú és sok más ima és alapos megfontolás után én, mint Niigata püspöke levonom a következő végkövetkeztetéseket:

1) A máig tartó vizsgálatok után nem tagadhatja az ember a megmagyarázhatatlan események sorozatának természetfeletti jellegét, amelyek kapcsolatban állnak a (niigatai egyházmegyében lévő) Yozawadai, Soegawa, Akita városában található Istenanya szoborral a Szent Oltáriszentség Szolgálóinak Intézményében. Nem található azokban semmiféle olyan mozzanat, ami ellentétben állna a katolikus tanítással vagy a jó erkölcsökkel.

2) Ennek következtében megengedem a rám bízott püspökség egész területén az akitai Istenanya tiszteletét egészen addig, míg a Szentszék végleges ítéletet nem hoz ebben a dologban.

Emlékeztetlek titeket arra, hogy még, ha maga a Szentszék kedvező ítéletet hoz is az akitai eseményekkel kapcsolatban, ott csak egy magán-kinyilatkoztatásról van szó, és ez nem hittétel. A keresztények csak a nyilvános kinyilatkoztatás tartalmában kötelesek hinni, amely magában foglal mindent, ami az üdvösségre szükséges, és amely lezárult az utolsó apostol halálával.

Példaképpen felemlítem a katolikus tanítás következő szövegeit:

„A szentek és az angyalok Isten akaratát teljesítik. Ők a szó igazi értelmében kegyelemben és dicsőségben részesültek általa. Helyes az is, hogy tiszteljük a szenteket és az angyalokat, mert az azt jelenti, hogy Istent dicsérjük, és ezzel Neki adunk hálát. A szentek között különösen tiszteljük a legszentebb Szűz Máriát. Mert Ő egyúttal Anyja Megváltónknak – aki Isten – és mindnyájunknak az Anyja. Őt inkább eltölti az isteni kegyelem, mint az összes szentet és angyalt, és Ő szüntelenül könyörög érettünk, mint Anyánk.” (Précis de Doctrine Chrétienne, Art. 72)”

„Tiszteljük Krisztus és a szentek szobrait s képeit, hogy ezzel erősítsük hitünket és imádjuk Krisztust, vagy a szentek közbenjárását kérjük. Így ez is Isten dicséretét szolgáló cselekedetté válik.” (Précis de Doctrine Chrétienne, ancienne édition, Art. 170.)

Végül kérem Istent, hogy apostoli áldásommal adja nektek bőséges és túláradó kegyelmét.

Niigata, Húsvét ünnepén, 1984. április 22-én.

John Ito Shojiro püspök


E-könyv: http://mek.niif.hu/03600/03635/03635.htm








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!