A barokk irodalom néhány jellegzetessége

Keresse meg a legfontosabb jellemzőket!

Második dolog, mely nyilván következik, ha az pápista vallás bálványozás, emez: tudniillik, hogy az Istennek amaz igen szép fogadási meghamisíttatnak, melyekben azt fogadá, hogy az Krisztustúl fondáltatott anyaszentegyház ellen az pokol ereje diadalmat soha nem vehet, hanem mint az igazságnak erős kőoszlopa, győzhetetlen megmarad, és mint egy nagy hegyen építtetett város, el nem rejtezik, hanem amint Izsaiás mondja, őbenne szüntelen megmarad az igazságnak prédikálása, mivelhogy amint Szent Pál írja, mind világ végezetig doktorok és pásztorok lésznek az Krisztus jegyesében, az anyaszentegyházban, kik tanítsák az juhokat, legeltessék az nyájat, melyet Isten őreájok bízott.”
(Pázmány Péter: Öt szép levél)

Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt.
(Bethlen Miklós Élete leírása magától)

Eddig éltünk vitézek tisztességéjért
Annak ki körözt fán holt szabadságunkért,
Ma meg hallyunk örömest, és ió hirünkért,
Vitézül meg hallyunk azért mind ezekért.

Ahon nyitva látom Istennek országát,
Ahon jol esmérem nagy Eloim fiát,
Esmérem, esmérem az Isten Angyalát,
Rothatatlan ágbul tart nékünk Coronát.
(Zrínyi: Szigeti veszedelem, XV. ének, 102-103.)

…Látok egy rettenetes sárkánt, mely méreggel dühösséggel teli, kapóul és ölében viseli a magyar koronát; én csaknem mint egy néma, kinek semmi professiom [hivatásom] a mesterséges szólásra nincsen, felkiáltok mindazonáltal, ha kiáltásommal elijeszthetném ezt a dühös sárkánt, kiáltván: Ne bántsd a magyart!
(Zrínyi: Az török áfium ellen való orvosság)

Mint mikor az föl szél Késmárkbul ki szakad,
Ama sürü fenyös erdö közben akad,
Tamaszt zugást nagyot, nem reked, s-nem lankad,
Hajol elötte lágy, es kemény ág szakad:

Illyen nagy zöndülés esék ő közikbe,
Mert föl-forr az haragos vér mindenikbe,
Kivánnya mindenik ellenség vérébe
Hamar kezét fösthesse, es az szüvébe.
(Zrínyi: Szigeti veszedelem, V. ének, 37-38.)

Mert az én érdemem nálad annyit tészen,
Mennyi vizet kis fecske szájában veszen
Az megmérhetetlen tengermélység ellen,
Annyi én érdemem te kegyelmed ellen.
(Zrínyi: Szigeti veszedelem, II. ének 69.)

A szép fényes katonának
Arany, gyöngy élete,
Csillog, villog mindenfelől
Jó vitéz fegyvere;
Szép élet!
Víg élet!
Soha jobb nem lehet!
Hopp hát jöjjön katonának,
Ilyent ki szeret!
(Amade László: Az szép fényes katonának...)